Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
T967. december 24SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 Jurij Ofszlender: P I r ■ ^ CYOlUCIO Egy reggel, miután kinyitottam lakásom ajtaját, meglepetve láttam, hogy eltűnt a postaládám. — Elhatároztuk, hogy megKönnyítjük a postás munkáját, — közölték velem a házkezelőségen. — Minek futkározzon a lépcsőkön, ha mindenki le tud jönni a földszintre a postájáért?! . Nagyon megtetszett az ötlet és a következőt javasoltam : — Minek járjon a vízvezeték szerelő a lakásokba, ha egyszer mindenki el tudja vinni a repedt csövet a javító műhelybe. — Helyes! — felelte a házkezelőség vezetője. — Így egyedül el tud látni néhány házat. Munkába menet beugrottam a Patyolatba, a cipészhez, a fodrászhoz és a vásárcsarnokba. Mifldenhol nagy sikert arattam ötleteimmel és azok gyorsan elterjedtek az életben. Hamarosan követőim is akadtak és az élet fokozatosan átalakult a városban, mintegy alávetve magát az új eszméknek. Egy alkalommal munkahelyemre értem és konstatáltam, hogy a szerkesztőség zárva van. — Minek nyomjunk minden reggel mindenkinek új lapot? — magyarázgatta a szerkesztőm. Hisz mindenki tud vásárolni gépet és egyenesen otthon nyomhat magának újságot. Nagyon megörültem: az utóbbi időben ugyanis egyáltalán nem jutott időm arra, hogy a saját dolgaimmal foglalkozzak. Mostantól kezdve az életem gyökeresen megváltozott. Leszámoltam a zöldségért és gyümölcsért való mászkálással. ehelyett veteményes kertet rendeztem be az ablak alatt. Kikapcsoltattam a gázt és a villanyt, hogy ne kelljen utánajárni a díjfizet .s- nek. Minden bútoromat felaprítottam tüzelőnek és csak dörzsöléssel csiholtam tüzet, hogy ne kelljen állandóan gyufáért caplat- nom. Minden szomszédom és ismerősöm követte példámat, így hát a házkezelőség — mint teljesen feleslegest — hamarosan leszereltette a liftet és a lépcsőt. Az így felszabadult térségen rituális táncokat mutattunk be. Így telt el néhány év. — Egyszer, miközben ágról- ágra ugráltam, egy érdekes formájú csontdarabkát leltem. — Emlékszel drágám, mennyit vitatkoztunk az őseinkről? — kérdeztem a barátnőmet. — Mostmár biztosra veszem: az ember volt a mi ősünk. Molnár Sándor fordítása Nagystílű üzletasszony Közületéfk Árusítás külföldi csomagból — Ha nem vesz, ne babrálja osztályvezető kartárs! Túl csinos titkárnő Hirdetések A párizsi France Soirból: „Tehetséges fiatal szob" rász modellt keres. Főzni tudó lányok előnyben!” üftr A brémai Weser Kurierből: „A városi temetőben lévő kiásott, még nem használt sírt cserélek 57- es méretű öltönyre. Ajánlatokat a következő címre kérem.. i” fr Egy skót lapból: „Nagy hentesüzlet elárusítónőt keresi, lehetőleg vegetáriánust”. küldöm, az istennek sem akar felmenni az ügyfél / Mi van a pult alatt ? A fakir karácsonya — De így beszélni a szeretet ünnepén? Baj van a biztonsággal Én mindig hittem a hirdetéseknek, az Állami Biztosító reklámszövegeit is betéve tudom. De mostanában, ha az Alföldi Állami Áruház tetején elhelyezett jelmondatra pillantok, ösz- szeszorul a szívem. Ez virít ott: BI ..........ÁS.......... . . .TONSÁG. Volna egy javaslatom: nem lehetne az Állami Biztosító neonreklámját is biztosítani?
