Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. december 14. » TAMÁSI ÁRON: SZIKRA FIA Illés Lajos: A teljesség igénye szépprózánkban Gazdag melegség lebegett egész nap. pedig érkezőben volt már a három „ember” közül az első, vagyis szeptember. Reggeltől kezdve semmi felhő nem mutatta magát. A szelek is aludtak valahol: még a fiaikat, a szellőket sem küldték el. hogy őszi sápadás előtt itt-ott meglebbentsék a leveleket. Csak napnyugta előtt ko- morodott el furcsán a nyugati ég pereme, szelíd és kék nappali színe lassan az acél színére komolyult, de még az is színborulat volt inkább, mint távoli felhő. Moha. a vén pásztor, mégis hazaengedte idő előtt a lovakat. Hazatért a Magos Ambrus két lova is. Mint valami kisasszonyoknak, Moha bácsi még ki is nyitotta nekik a kaput, melyen a piros illegett be először, s utána a fekete. A két ló megállt, az udvaron, és vidáman merítgette meg az otthoni légben a fejét. Valósággal mintha köszönt volna mind a kettő. Ambrus gazda a csűrből lépett elő, s a kalapját, melyre hálót fontak a szénaszálak, rögtön feljebb mozdította a homlokán, mintha meg lett volna lepődve. — Még nincs este! — mondta. — Még nincs — felélte az öreg pásztor. — Hát akkor miért eresztette haza a lovakat? — Vihar lesz — mondta Moha bácsi. Ambrus az égre nézett, kereken mindenfelé, s közben olyan kedves-csintalan volt az arca, mintha nem is felhőt keresne az égen, hanem menyasszonyt az öreg Mohának. — Felhőnek magja sincs! — mondta Moha bácsi nem szólott erre semmit, hanem mosolygósán úgy ereszkedett a többi lovakkal tova. akár egy mezei pápa, ki a vihar dolgában nem tanakodik, hanem csak kinyilatkoztat. Egy darab posztóval meg- törülgette Ambrus a lovakat, a sörényhajukat elrendezte, s kötőféket húzott a fejükre. Aztán bément a házba, hogy egy mellényt legalább magára kapjon. Ahogy lebbentette volna a mellényt, a szeme rajta maradt a fián, aki asztal mellett kuporgott, valami ábrás könyv fölött. Kamaszkodó, barna fiú volt, negyedikes diák, ifjú, akit szintén Ambrusnak hívtak. — Mit tanulsz olyan erőszakkal? — kérdezte az apja. — A növényeket — mondta a fiú. Az apja gondolkozott egy percig, aztán mégis úgy döntött, hogy a könyvet leborítja a szavaival — Hagyd ott a belén de- ket, s gyere inkább velem! — Hova? — Patkót veretünk a lovakra. 0 A könyv rögtön árván maradt, mert a kicsi Ambrus nagy lovas fiú, volt: s szerette látni azt is, amikor vasal a kovács. Mert füstöl a lónak a körme, ahogy rápróbálja a patára a tüzes patkót; s gőzölve cserszen a víz is. amikor utána vízbe mártja. És aztán két ütéssel mindig átszalasztja a patán a patkószeget, s el nem görbíti soha, csak akkor esetleg, ha összeveszett a feleségével — Felülhetek-e az egyikre? — kérdezte. — Jövet — mondta az apja. Különös, meleg szél mozdult. ahogy kimentek a kapun. Vagy nem is szél volt, ami mozdult, hanem a levegő kezdett mélyen és furcsán hullámzani. Az acélszín is megemésztette már a Napot, sőt gomolygó réteges felhőket kezdett magából gyúrni, amelyek nyugatról úgy görgették magukat előre, mintha valami égi tenger hullámzott volna. Este előtt már félig sötét volt. — Igaza lesz Mohának — mondta Ambrus. — Mit mondott? — kérdezte a fiú. — Vihart. A diák is megnézte az eget és a mozduló fák tetejét, mintha az ő tudománya nélkül nem tudna vihar lenni, s engedelme nélkül nem is lehetne semmiképpen Nagy megfontolás után megadta mégis magát, sőt a jóslatot mesz- sze hagyva, így szólt: — Biztos. Olyan pontot tett a szó végére, hogy ebben a dologban többet még sóhajtani sem lehetett. Hallgatva mentek hát a lovak előtt, csak később és nagy elgon- dolkozás után szólalt meg Ambrus: — Gondolkoztál-e a dolgon? — kérdezte. — Milyen dolgon? — Azon, hogy mi leszel. A fiú ismét a fák teteje felé nézett, de most nem olyan kétkedés nélkül, mint az előbb; s éppen akkor port is csapott a szemébe a morduló szél. — Gondolkoztam — mondta. — S mi leszel? — Nem tudom. Az apja elnevette magát, hogy milyen 'biztos eredménye lett a nagy gondolkozásnak, de éppen megérkeztek a kovács kapuja elé, nyugton hagyta ezt a kérdést. Inkább kérdőleg nézett körül, amikor béve- zette a két lovat a patkóverő udvarra. Csend volt mindenütt, de az első pillantás nagyon biztatta, mivel a műhely nyitva volt egészen. Igaz, hogy nem is lehetett volna másképpen, mert műhelynek ajtaja nem volt. A tűzhelyen azonban még pislogott a szén. — János mester a szom-* szádban van! — kiáltott oda valaki. Az útról szólott rá egy ember, aki látta, hogy az udvaron tévelyegnek a szemükkel. Mondott egy köszönő félhangot Ambrus, majd rögtön szalasztotta a fiát, hogy hívja haza János mestert a szomszédból. De már akkor erősen méregbe jött a szél is, hogy a fiú markába kapta a kalapját, s lebbenő ruhában úgy futott a szomszéd felé. Ahogy ott bényitott az ajtón. nagy társaság közepi- be találta János kovácsot, aki rögtön a fiúnak szegezte a szót: — Ennek tudnia kell! Annyi ideje sem volt a fiúnak, hogy bár köszönjön; de az eszét nem tudták a támadó szóval félreütni, mert rögtön meg kérdezte: — Mit? — Ki találta fel a villámhárítót? — folytatta a kovács. — Franklin Benjámin — mondta a diák. A kovács nagy diadallal felemelte azt a kormos, nagy kezét, s miközben az öt ujja elágazott a levegőben, csak ennyit mondott: — No, ugye! De ott ült, szelíden és mosolygósán, egy ókulárés öreg ember, aki csendesen így szólt: — Akárki mondja, úgysem igaz. Mert ugyanis tudni kell, hogy már a Salamon templomán is volt villámhárító! Mindenki nevetett, mivel az öreget már régen el akarják vala mozdítani a Salamon király temploma mellől, de őkelme annyira gyökeret eresztett ott a villámhárító tövében. hogy mozdulni §em akar onnét. S ha már ilyen reménytelenségbe esett az igyekezet, a fiú bátorsággal szólhatott a kovácsnak, s a kovács is jöhetett mindjárt, hogy patkót verjen a lovakra. De sohasem hitték volna, hogy a közel is olyan mesz- sze legyen, mert ahogy kiléptek a házból, a vihar rögtön megragadta őket. A fiú mondott is valami affélét, hogy ne húzódjanak-e vissza, de a hangjának felét elvitte a zivatar szele, s a. másik felére pedig azt ordította a kovács, hogy menjenek csak, mert fent az' égben is most edzik a patkót. Amikor tépetten megérkeztek, Ambrus a nagy műhely mélyéről lesett kifelé; a két ló pedig, odakötve az udvari fához, röpdöső sörénnyel nyújtotta a nyakát. harapdálva a hidegen lobogó levegőt. A kovács szenet öntött a tűzhely bölcsőjébe, amely hamarosan izzásba merült, és pirosra hevítette a hosszú vasat. S miközben tűz lett a vasból és az üllő tetejéről telepozdorjázta fényes szikrákkal a levegőt, az udvar fölött is szikráztak a felhők, és akkorákat csattant az ég, mintha odafönt is óriás lovakat p&tkoltak volna valami óriások. A fiú káprázva nézte, hogy miképpen szikrázik mindenütt a világ. A fénylő elemek között a szeme is röpdösve világolt, majd az arcán enyhe öröm kezdett nevetni. Aztán nyugalom szállotta meg. Mire a patkók elkészültek, nagyjából a vihar is elvonult; s amikor pedig már ott feküdtek a két ló négy lábán, akkor üdén és derűbe vonva a világot, kinevetett az, idő is. — Minden megtörtént — mondta a fiú. Már olyan jókedvük volt, mint magának az időnek. Ügy lendült fel Ambrus atya a feketére, mintha egy hét múlva akart volna házasodni; s utána a fiú is pattant egyet, s már ott feszített a piros hátán. Künn a köves úton megugrottá magát Ambrus alatt a fekete ló, s ahogy a négy patkós lába csattogni kezdett a köveken, szikrák ugrándoztak a föld fölött. — Tudom, mi leszek, édesapám! — kiáltotta előre a fiú. — No, mi? — Szikra fia! — Micsoda szikra fia?! — Hát tudós, aki a tüzeken uralkodik. Ügy érzete Ambrus, hogy a füle boldog, és a szíve örvend: a fiú pedig a csillaggal nevetett össze, mely a házak feje fölött éppen kiragyogott. Szocialista irodalmunk történetében újra és újra találkozunk a teljességre, komplexitásra törő és a századunk első évtizedének a leegyszerűsítő, leszűkítő irányzatok harcával. Már századunk első évtizedének végén a Népszavának a szocialista irodalom arculatáról, jövőjéről kirobbant polémiájában — melyet a' későbbi viták modelljének tekintenek —megfigyelhetjük összecsapásukat. A szocialista jelleg, tartalom, összetett, lényegében éppúgy, mint megnyilvánulási formáiban. A kor, a társadalmi viszonyok, a nép, a nemzet, a nagyvilág, az egyéni lét erőterében kialakuló komplexitás felismerése és vállalása küzdelmet kívánt régen és kíván ma is. A Népszana-vitában Adynak lett igaza ellenfeleivel szemben, mert ő képviselte „a teljesség vágyát, a nem belenyugvást a töredezett létbe... minden igaz forradalmiság legbensőbb ismérvét: a messzire nézést. A távlat akaratát”. A teljesség megragadásának vágyát, a komplexitás vállalásának és korszerű érértelmezésének szenvedélyét ismerhetjük fel az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején feltűnő új kezdeményezéseikben és törekvésekben, melyeknek az elmúlt időszak legjobb műveit, szépprózánk számos új tartalmi, formai vívmányát köszönhetjük. Meghatározó és termékenyítő erejük még napjaink irodalmát is átjárja. A feltáruló lehetőségeket csak részben valósította meg szépprózánk. Ezért az eredmények őrzésének és a további gazdagodásnak féltétele, hogy figyelemmel kísérjük e jelentős törekvések bontako- zását. sorsát, s vigyázzunk tápláló alapjainak (például a teljesség vágya, a komo- lextitás vállalása) épségére és szilárdságára. Társadalmi, nemzeti forradalmi útunk, küzdelmeink ábrázolásának igénye ma is eleven. Mintha egy nagyszabású freskónak újabb és újabb részeit festenék meg nrózaíróink! — Egyre más és más társadalmi rétegek, ősz tál vök, nemzedékek sorsa válik láthatóvá felfedező és alkotó tevékenységük eredményeképpen. Darvas József Részeg eső-iéhez. Sánta Ferenc Húsz órá-jához és más önvizsgáló-számvető művekhez ez évben is újabbak csatlakoztak. Ezek folytatják a nagyjelentőségű kezdeményezést: az elmúlt évtizedek „homo ooliticu- sa”-inak, a cselekvő, a végbement társadalmi folyamatokban tevékenyen részt vállaló emberek bemutatását különböző területeken és életszférákban. 4 fasizmus kordn a ^felderítése, könyörtelen lemeztelenítése egyre eredményesebb vállalkozásokra serkenti íróinkat, különösen azt a nemzedéket, mely fiatalon, de már felnőtt fejjel, éretten étté át ezeket az iszonyú időket. Cseres Tibor. Dobozy Imre és mások kiemelkedő műveket teremtő kezdeményezései nyomán mindinVább r mf<H hadseregének bel°5 ' világára. léakörére. tetteire irá- nyulprózairóink figyelme. Ez a vonzódás a hadsereg ábrázolása iránt — mint ahogy a világirodalom számos remekműve bizonyítja — azzal is összefügg, hogy egy adott társadalom tendenciái törekvései, törvényei, melyek egyébként rejtettebben, áttételesebben nyilvánulnak meg, itt nyersebben, nyíltabban jutnak kifejezésre. A katonai cselekvés az égvén és közösség életét átalakító, meghatározó, sőt bizonyos helyzetekben determináló erőként mutatják be. Fekete Gyula Csorduló ég című regényében egy nyilas hungarista egység és parancsnoka iszonyatos pszichológiájának feltárására vállalkozik. Széoprózánkban megfigyelhető másik fontos tájékozódási irány: a másfél évtizedes munkánk, harcaink nyomán kialakult új valóság felfedezése. Milyenné vált az ember, milyen új tulajdonságai keletkeztek, milyen új konfliktusokkal küszöködik jelen korunkban? — ezekre a kérdésekre íróink számos új műben keresik a feleletet. Csák Gyula Két karácsony közt című legényében egy mai termelőszövetkezeti faluban lejátszódó Rómeó és Júlia történet modem változatát ismerjük meg. Az író azt vizsgálja, hogy a falu új, fejlettebb viszonyai közepette miképpen alakul a tiszta, a szabad kibontakozásra törő szenvedély sorsa. Mocsár Gábor Fecskék és miatyánk című elbeszéléskötetében folytatja a mai termelő- szövetkezetek jellegzetes konfliktusainak s alakjainak felfedezését. Moldova György Akar velem beszélgetni? című kötetének kisregényei az elmagányosodó emberek gyötrelmeit és az elmagányosodás okait tárja fel megrendítően drámai erővel. Urbán Ernő írott malaszt című regényében a szocialista -erkölcsiség, a humánum és a közöny, a lélektelenség, a bürokratizmus napjainkban kibontakozó küzdelmének felkavaró képeit vetíti elénk. Szépprózánkban is egyre izgatóbb kérdéssé válik az ember léte, helye, sorsának távlata a modern technika és tudomány új környezetében, a ma világában. Korunk számos gondolkodóját aggasztja: a tudomány és technika fejlődése, any- nyira vihar iramú, hogy az ember nem tudja érzelmileg és erkölcsileg feldolgozni tényeit, s emiatt a létrejövő új feltételeikhez bizonytalanul alkalmazkodik Életünk, mely valaha elsősorban természeti környezetben ment végbe, most egyre inkább önmagunk által teremtett technikai és gépi környezetben bontakozik ki. Az atom- és a hidrogénbomba léte előidézte. hogy minden eddigi kortól eltérően az emberiséget és az embert nemcsak az egvéni, a csoportos, hanem a kollelctív halál iszonyú lehetősége is fenyegeti. A két világ eszmei viaskodásával összefüggő jelenségek már az 1950-es évek közepén megjelentek irodalmunkon. A Tűz- táncnemzedék lírikusainál ez már egvik fontos uralkodó gondolattá vált; elég ha b;vatkozunk Garai Gábor Tűztánc című versére, melyben a7- atomháború elleni küzdelem összefonódik az új társadalmi rend megteremtésének akaratával. A szocialista, a kommunista rend. látomása ad erőt a költőnek, how leküzd ie ezeket a félelmeket. Később ez a türekvés +,"“váb’o feiTődött. Juhász Ferenc Az éjszaka képei című lírai oratóriumában az atomháború utáni létet idézi fel, maroknyi ember sorsát rajzolja e kietlen, iszonyú világban. Más költők — így Illyés Gyula — verseiben figyelmeztetnek az ösztönök és az értelem konfliktusára. a gazdaság. a technika és a lélek feilődé- sének egyenlőtlen ritmusára. Az ide tartozó művekben nagy szerepet iátszik a modern háború, a korszerű haditechnika és hadviselés elképzelése. A próza, eltekintve néhány kísérlettől, eddig még nem vállalta jelentőségéhez mérten a problémavilág feldolgozását. A mai katonák életét ábrázoló írók már szembetalálkoznak azokkal a reális lelki reflexekkel, gondolatokkal és érzésekkel, amelyek azoknak a katonáknak jellemzői, akik e modern eszközök Ismerői és urai, s így küzdenek hazájukért, az emberiség életéért A számvető-önkritikus törekvések kíméletlen erővel világítanak be nemzeti történelmünk legsötétebb bugyraiba is. Még sok minden vár elmondásra Ez a kritika lényeges eredménye irodalmunknak, mégis azt vesz- szük észre, hogy ezzel nem tart lépést nemzeti múltunk, történelmünk értékei ■ nek kutatása, felfedezése és művészi megjelenítése. Pedig csak így bontakozhat ki a kérlelhetetlen kritikai törekvések igazán építő ereje. Egerben ez év októberében a korszerű hazafiság- ról megrendezett vita során többen szót emeltek e hagyományok irodalmi feldolgozásáért. Ügy emlékeztek meg erről, mint a korszerű hazafiság fontos, eddig kevéssé felépített bázisáról. Dobozy Imre előadásában többek közt a következőket mondotta: „Egyetlen nemzet sincs, amely — népességéhez mérten és abszolút mértékben is — olyan tömegesen vett volna részt az orosz forradalmárok oldalán Október vívmányainak megszilárdításában, az internacionalisták soraiban a polgárháború frontján. Több mint százezer magyar vöröskatonáról tudunk. Ez több. mint amennyi Rákóczi teljes hadereje volt és nem sokkal kevesebb a 48- as honvédseregnél: tehát a magyar szabadságharcok mértékével mérve is nemzeti részvétel. Felhasználtuk mindjárt a felszabadulás után ezt a nemzeti tudatot formálni kévés, páratlanul nagyszerű, forradalmi és embereszményeket hordozó hagyományt?...” A vita során szó esett arról is. hogv szociográfiai felmérések tanúságai szerint ifjúságunkban főként a hazaszeretet XIX. századi felfogása eleven, s a haza fogalma pedig olykor csak a nyelvre és a földrajzi környezetre szűkül. Hiányzik a haza fogalmából, vagv nem eléggé van jelen a XX. századi szocialista jiazafiság eszméinek világa a mai társadalmi és politikai viszonyok összessége Ezt figyelembe véve. elemi nemzeti érdekeink, ifjúságunk egészséges szellemi fejlődése követeli szépprózánktól történelmünk, különösen XX. századi történelmünk haladó hagyományainak korszerű feldolgozását. A mai kor valósága kétségkívül áttételes. bonyolult ábrázolásmódot kíván meg. Az író az olvasó önálló közreműködésére. nem egyszer fokozottabb intellektuális erőfeszítésre számít és épít. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy lemondjon a szocialista. haladó világnézet határozottabb kifejezéséről, s a kor új kérdéseire adható, támaszt és biztonságot nyújtó válaszok szenvedélyes és felelősségteljes kereséséről.
