Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

13G7. december 24.

P

GUSZTI BÁCSI NYUGDÍJBA MEGY

Számadás és program

írta: dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

Közeledett a front. A margitai egynázi uradalomból menekültek az urak a szovjet hadsereg elől. Mind elmentek a cselédség maradt csak a majorokban és a főintéző. Ö is készülődött- De körülvették az emberek, ö ne menjen el. maradjon köztük, neki nincs mit félnie. Hiszen mindig emberséges volt a munkásokhoz. Ahogy a pusztulásnak, a csatának vége lett, hivatták a szovjet parancsnokságra.

— Az egész 40 ezer holdas gazdaságban egyedül ön mert itt maradni — mondta a parancsnok. — A magyar nép dolga, hogyan dönt az uradalom sorsáról. De addig, vegye át a birtok igazqatását, segítsen az élet megindításában.

így kezdődött. Az intéző körülnézett a romokon, a temetetlen lovakon, s azt gondolta magában: ebben az életben többet ugyan talpra nem áll ez az ország. De az embereknek azt mondta: csináljuk. És csinálták. Hamarosan olyan dolgokat is, amilyet még sosem látott ez az ország. Osztották a földet. Az intéző ott dolgozott a föld- oszitó bizottságban. Akkor már megalapították a pártszervezetet is. A cselédekkel együtt ő is belépett a kommunista pártba. Csodaszép napok jöttek. Már kezdte hinni, hogy mégis talpra áll az ország Azok közé állt, akik ezt vállalták. Megszervezeték a Bödönháiti Állami Gazdaságot. Ott lett gazdász, majd igazgatóhelyettes a nagy hortobágyi gazdaságban. Aztán a Szolnok megyei Állami Gazdaságok főagronó- musa, később megyei főállattenyésztő, majd megveí főagronómus immár 1957 óta.

Húsz esztendeig dolgozott Szolnok megye mezőgazdaságának irányítói között. Vedrődy Gusztáv, vagy ahogyan az egész megye ismeri, Guszti bácsi. A nagytudású. kiváló szakember most nyugdíjba készül. Munkatársai már búcsúzkodnak tőle. A megyei

Mozdulatlanul, ernyedten fekszik, mintha aludna. Pedig nagyon is éber. Minden idegszálával figyel. A folyosóról beszűrődő tompa neszek mégis alig jutnak el a tudatáig. Csak az ismerős léptek kopogására vár.

Milyen régen is volt, amikor buksi fejét anyja ölébe hajtva hallgatta a mesét, a csodálatos varázs- szőnyegről, amely a levegőben röpülve vitte utasát hegyeken, tengereken át. Szinte most is a fülébe cseng a cérna hangocska, amelyen fogadkozott:

— Anyám! Ha megnövök, én is csinálok ilyen szőnyeget.

Hallja a választ is, anyja szelíd, cirógató hangján:

— Jól van kisfiam! De most már aludj, hogy nagyra nőjj.

Most is lehunyja a szemét. De életének filmje tovább pereg. Látja magát felnőttként, meglett férfiként, amint gyermekkori fogadalmához híven a szebbnél szebb szőnyegmintákat tervezi, vagy a szövőszék mellett ül, hogy elkészítse a színben, mintában megálmodott új szőnyeget. Az anyja megáll

tanács pártszervezetének taggyűlésén Nyíri Béla. a megyei tanács vb elnök- helyettese javasolta:

A taggyűlés jegyzőkönyvben örökítse meg Guszti bácsi érdemeit. Ki merem

jelenteni, nincs még a megyében más, aki körül, s akinek a keze alól annyi fiatal szakember nevelődött volna fel.

Nyíri Béla nemcsak a taggyűlési jegyzőkönyv indítványozója, hivatali főnöke, hanem legrégibb munkatársa is Guszti bácsinak. Az ő véleménye:

— Guszti bácsi szaktudása benne van a megye mezőgazdaságának sikereiben. A közös állatállomány, az első állattenyésztő telepek, a majorok, a vetésszerkezet, egyszóval a nagyüzemi gazdálkodás kialakításában. megteremtésében az első naptól végig ott volt és rengeteget segített. A kezdetén pedig nagyon sok volt a baj. Sok ember el is vesztette a hitét. Guszti bácsi mindig azt mondogatta: gyerekek, nem a szövetkezés rossz, legfeljebb rosszul csináljuk. Különösen a sziki gazdálkodásnak nagy mestere. A mi megyénkben bőven kamatoztatta ezt a

mellette. Szótlanul nézi a munkáját, aztán öröm'rl remegő hangon biztatja: kisfiam, szebb lesz ez a mesebeli szőnyegnél is.

Szerették, megértették egymást. Ha vidéki útjairól hazatért, kedvenc ételeivel várta az anyja. Érdeklődéssel hallgatta, amikor arról beszélt, hol. hányán szövik az országban az ő mintáival a szőnyegeket, így teltek az évek. örökös izzásban, munkában, az újabb és újabb minták, színek tervezésében. S az anyja milyen büszke volt iparművész fiára!

Üjabb kép. Ismét az anyját látja. Ül egy fehér falú kis szobában. Törékeny, sápadt. Betegsége miatt már csaknem minden iránt közömbös. Ha eléje teszik az ételt, megeszi, ha nem adnának enni, nem kérne. Láthatatlan köldökzsinórként csupán egy dolog köti még az élethez: őt várja, a fiát. vagy legalább a telefon- hívását. S a megbeszélt időben, ő mindig felhívja...

összerándul, úgy belehasít a fájdalom, amikor eszébe villan, nincs tovább. Most már hiába várja az

tudását. Beosztása elég sok irodai munkával is járt.

De nem lett bürokrata soha. Ha máskor nem, éjszaka kiszökött a határba, anélkül nem érezte jól magát, hogy emberekkel ne beszéljen, istállókba ne járjon, táblákat ne lásson.

Sok szépet, jót mondanak róla. Egyedül ő nem szeret önmagáról szólni. Most is mással kezdi:

— Barátom, a csodával határos, ami itt történt.

Az első állami gazdaságot még úgy szerveztük, hogy telefondrótból volt a lovak istrángja. Emlékszem, mikor Szolnok megyéből is a Mátrába jártunk fel makkért, hogy legyen mit enni a sertéseknek, a szarvasmarháknak szalmát adtunk. Mára ott tart a megye mezőgazdasága,

hogy jónéhány üzem világszínvonalon is megállja a helyét.

Aztán arról beszél, bor- j zadva gondol vissza, mit ! jelentett a kézi aratás. — Hajnali kettőkor keltek az emberek, vágták a gabonát este tízig. Lesoványodtak, leerőtlenedtek aratás végére. Most már csak a kombájnos veszi észre.

Soha nem a hatalommal, a tudásával győzte le az embereket. Azt mondja:

— Könnyű dolgom volt nekem. Nagyszerű munkatársakkal dolgoztam. Annak örülök nagyon, mostanra olyan kiváló agronó- musi gárda van a szövetkezetekben. Engem csak egy cél vezetett mindig: hangyája lenni a társadalomnak. Annak azért örülök, a húsz esztendő alatt nálam korábban be nem járt senki a munkahelyére. Az rendszer volt, hogy hat-hét órára már bent vagyok.

Sokan kívánnak most jó pihenést Guszti bácsinak. Megszolgált rá. Szép példát adott arra, hogy a szocializmusban sok örömben és sok megbecsülésben van annak része, aki igaz, őszinte szívvel, tenniaka- rással közeledik, bárhonnan jön is.

B. L.

anyja,, nem telefonálhat neki.

Barátja hangjára eszmél.

— Zoli, alszol?

— Nem. Téged vártalak, — válaszol azonnal a beteg. S még halkan hozzáteszi:

— Kérni szeretnék valamit,

— Mondd.

— Anyámról akarok gondoskodni. Nem anyagiakról van szó. másról. Te tudod, hogy rajtam kívül senkije nincs. Az utóbbi hónapokban, amióta ágynak dőltem, már csak telefonon érintkeztünk. Megszokta, hogy minden héten felhívom. Nem figyel már ő szegény se a hangomra, se amit mondok. Csupán az a tudat élteti, hogy a fia nem felejtette el, szereti, törődik vele.

— Ígérd meg, hogy ezentúl te hívod fel a megbeszélt időben. Azt akarom, ne tudja meg hogy én előtte elmentem...

A két férfi néma kézfogása pecsételte meg a végrendeletet. S a fehér falú kis szobában azóta is minden héten cseng a telefon.

Nagy Katalin

A mezőgazdaság

bruttó termelése 1967-ben a múlt évi színvonalnak megfelelően alakult, az élelmiszeripar termelése 7—8 százalékkal, az elsődleges faiparé pedig 1—2 százalékkal haladta meg az 1966. évi szintet. A legfőbb gazdaságpolitikai, illetve termeléspolitikai célkitűzéseit a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az elsődleges faipar teljesítette. Így az elkövetkezendő gazdasági évben is saját termésből fedezhetjük az ország kenyérgabona szükségletét. Nőtt az állatállomány s annak termelékenysége. Javult a gazdálkodás hatékonysága, csökkentek a költségek. Annak ellenére alakult ez így, hogy főleg a mezőgazdaságban — a tavaszi belvíz és a nyári aszály miatt — a természeti viszonyok nem voltak kedvezőek.

Az 1967-as esztendőben kiemelkedő eredmények születtek a kenyérgabona termesztésében, a búzatermésátlag kataszteri holdanként. 14,8 mázsa volt. Ez hazánkban rekordnak számít. A kenyérgabona termés mennyisége 21, a rizsé 30, az árpáé és takarmánybúzáé 16, a zabé 19, a gyümölcsé 5. az egyszer fejtett boré 30, a zöldségtermés mennyisége pedig 2 százalékkal haladta meg az elmúlt évit. Az 1966. évinél viszont kisebb volt a takarmánygabona össztermése. A mezőgazdaságot legérzékenyebben az érinti, hogy a kukorica termése 27 százalékkal lett kevesebb az előző eszten- deir. :. Ugyancsak kisebb volt a termés cukorrépából, rostkenderből, napraforgóból és a szálastakar- mányokbóL

Az állatállomány

számszerűen valamennyi állatfajnál — a ló kivételével — meghaladta, vagy azonos volt az 1966. évivel. A szarvasmarhaállomány 3> a sertésállomány 6 százalékkal nőtt. A vágóállat termelése összességében nem érte el az előző év szintjét; mintegy 2 százalékkal maradt alatta. Ezen belül a vágómarha termelés ugyan mintegy 4, a vágóbaromfi 6 százalékkal volt magasabb, viszont a vágósertés 7, a vágójuh termelés pedig közel 10 százalékkal volt kevesebb az 1966. évinél. A tej és tojás termelése meghaladta a tavalyit: 6 illetve 8 százalékkal. Ez részben összefügg az állatállomány növekedésével, de mégin- kább azzal, hogy az állat- tenyésztés főbb termelékenységi mutatói is javultak. így az 1 tehénre jutó átlagos tejhozam 2450 litert. míg az 1 tojótyúkra jutó tojáshozam 100 darabot ért el.

Az állam számára felvásárolt mezőgazdasági termékek mennyisége 4,4 százalékkal haladta meg az 1966. évit. A termelés, és a felvásárlás elért eredményei kifejezésre jutottak az élelmiszeripar egyes ágazatainak termelésében is. Legfőképpen abban, hogy az élelmiszeripar termelése

7—8 százalékkal nőtt. Az élelmiszeripar egészén belül a cukoripart kivéve valamennyi iparág termelése felülmúlta az 1966. évit. — Különösen kiemelkedik a növényolajipar 15, a baromfiipar 14, a bőripar 23. a hűtőipar 30 százalékos túlteljesítéssel. A felsorolt eredmények lehetővé tették, hogy az előző évhez képest a mezőgazdaság illetve az élelmiszer- ipar mintegy 6 százalékkal több terméket szállítson a belkereskedelemnek.

Ennek következtében tovább javult a lakosság ellátása élelmiszerekkel, — emelkedett a fogyasztás színvonala. Az 1 főre jutó évi fogyasztás húsból (hallal együtt) 53 kg-ot, vajból 1,2. cukorból 32 kg-ot, tejből (vajjal együttt) 136 litert, zöldségből 82, burgonyából 90 kg-ot, borból 34, sörből 50 litert, tojásból 202 darabot ért el.

AIX. pártkongreszSZUS agrár- és szövetkezetpolitikai intézkedéseit parasztságunk, a mező- gazdaság és élelmiszeripar dolgozói megértették, magukévá tették. Mindezek nyomán tovább növekedett a termelési kedv. a parasztság politikai aktivitása. Jó hatással volt a parasztság politikai aktivitására, termelési kedvére a Termelőszövetkezetek I. Országos Kongresszusa. — A kongresszus előkészületei, majd pedig a területi szövetségek megalakítása idején kibontakozó széleskörű eszmecsere, jól szolgálta az ebben az évben született nagyhorderejű intézkedések megértését. Parasztságunk ezeken az eszmecseréken tanúbizonyságot tett politikai érettségéről. arról, hogy helyesli és követi pártunk. kormányunk politikáját. Az eredményekben természetesen benne van az árintézkedések kedvező hatása, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar műszaki-anyagi ellátásának javulása, a dolgozók jövedelmének, élet- színvonalának emelkedése.

Az 1967-es esztendőben alkalmazott ösztönzők

nagy többségükben kellően segítették úgy az üzemianyagi érdekeltség, mint pedig a személyes anyagi érdekeltség fokozását. Ezek az intézkedések már ösz- szefüggnek a gazdaságirányítás reformjával. Ha még nem is bontakozhattak ki megfelelő mértékben, de már segítették az önállóbb vállalati gazdálkodás ki-_ alakulását, .elsősorban a termelőszövetkezetekben. — Növelték a mezőgazdasági termelőszövetkezetek pénz bevételeit. Ezáltal a korábbinál nagyobb mértékben teremtették meg az önálló gazdálkodás pénzügyi alapjait.

Az idei esztendő sem volt azonban probléma- mentes sem a mezőgazdaságban, sem pedig az élelmiszeriparban. Igaz a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nagy többsége megszilárdult. — eredményesen zárja az évet. A termelőszövetkezetek egvharmada. az állami gazdaságok egyötöde azonban továbbra is alacsony színvonalon gazdálkodik. Ezekben a gazdaságokban magasak a költségek, alacsony a gazdálkodás hatásfoka. A sertéshús termelés növelésében csak kezdetleges eredmények vannak. Alacsony a takarmányok. főképp az abrak- takarmánvok hasznosulása. A rét- és legelőgazdálkodásban is szerény az előrehaladás. A mezőgazdasági nagyüzemek és az értékesítő. feldolgozó, felvásárló vállalatok kapcsolatában van ugyan fejlődés, de ez sem kielégítő. A termelőszövetkezetek tevékenységi köre szűk. A különféle vállalatok kooperációjában, együttműködésében, sok még a tennivaló.

A problémák megoldása a következő időszak legfőbb feladatai közé sorolható és kapcsolatosak a gazdaságirányítás új rendszerének célkitűzéseivel is. Eddig számos intézkedés történt a kedvezőtlen tendenciák fokozatos felszámolására. Az új termelőszövetkezeti törvény, a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvény, a mezőgazdasági nagyüzemek állami támogatásának új rendszere, a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlási árának 8 százalékos emelése, a fogyasztói árvái tázosák. a földadó új rendszere mindazt szolgálják, hogy a kedvezőtlen jelenségek fokozatosan megszűnjenek és így a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar lehetőségei jobban hasznosuljanak. Javuljon a gazdálkodás hatásfoka, hatékonysága, csökkenjenek a költségek.

Az említett intézkedések a kedvező hatásával már a legközelebbi időben számolunk is. Ezeket veszi figyelembe a mezőgazdaság és élelmiszeripar 1968. évi terve, célkitűzése. Arra számítunk, hogy 1968-ban,

1967- hez hasonlítva, a mezőgazdaság termelése 3—4 százalékkal, az állam számára felvásárolt áruk volumene 4%-kal, az élelmiszer- ipar termelése 5—6 százalékkal, az elsődleges faiparé pedig 4—5 százalékkal nő.

Célkitűzéseink feltételei reálisan adottak, illetve megteremthetők. — Adott s gyakorlatban is kipróbált helyes agrárpolitikánk, az új mechanizmus teremtette lehetőségek, a termelési kedv és a jó politikai hangúiét. Adott az is, hogy az idei év őszén a kenyérgabona vetéstervi előirányzata teljesül. Az őszi mélyszántást a gazdaságok nagy többsége teljes egészében elvégezte. Adott az is, hogy széles közvéleményünk elfogadta és megértette a gazdaságirányítás reformjának szükségességét. A mezőgazdasági illetve élelmiszeripari vállalatok (szövetkezetek) kellően felkészültek az új mechanizmussal kapcsolatos intézkedésekre, teendőkre. Egyszóval a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar kellően felkészült arra, hogy eleget tegyen az

1968- as esztendőben is a legfőbb gazdaságpolitikai és szövetkezetpolitikai követelményeknek. Annak, hogy magasabb szinten tudja biztosítani a lakosság szükségleteit élelmiszerekben, s a legfőbb termékek tekintetében megfeleljen a külkereskedelem által támasztott igényeknek;

A mezőgazdaság illetve élelmiszeripar termelése műszaki-anyagi megalapozását továbbra“ is központi feladatnak tekintjük; Ezzel számol a terv is. A beruházások egyötöde ezekben az ágazatokban valósul meg, több mint 10 milliárd forint értékben. Javul mind a mezőgazdasági mind pedig az élelmiszer- ipari üzemek gépellátottsága. gépesítésük színvonala. A korábbi éveknél nagyobb lehetőségek kínálkoznak a műtrágya, illetve a növényvédőszer ellátás területén is.

A feladatok nagyok, ehhez szükséges feltételek biztosítottak. Ezeket, ha jól hasznosítjuk, jól sáfárkodunk meglévő lehetőségeinkkel a célkitűzések túl- számyalhatók és a mező- gazdaság illetve az élelmiszeripar 1968-ban is megfelelhet a várakozásoknak, eleget tehet a vele szemben támasztott követelményeknek;

Különös végrendelet

0

1

I

<