Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
Sógorok I Falusi autóbuszmegáiló. I Legalább negyven vára- I kozó, utazni akaró tipeg a J hóban, hogy majd 6,48-<voc I induljon ki a reggeli vo- I nafchoz. 6,40-kor pontosan j ba is fut az ezüstcsíkos, I szürke busz. A* utasok fel- I szállanak. 1 A kormánykerék mállói I jávorbajuszos, 35 körüli so- I fór mosolyog vissza rájuk- I Közvetlen mögé letelepedik 1 két asszony, hatalmas ko- I sarakkal. Ismerősök. Dehát I itt, a tiszta csendes falun I mindenki ismerő«: a tanács- I elnök, a presszóikávés, a I buszsofőr, a tsz-darálós, az I ÖNKI-boltos, mind egymás- I sál kezelő jóbarát. Az asz- 1 szonyok, meg a sofőr be- I szélgetnek addig, amíg a I kalauz a jegyekkel bajlódik. | A motor zaja elnyomja I hangjukat, de villogó sze- I műk, hadonászó kezük I heves vitát árulnak el. Oly- I kor a sofőr Is magyaráz I felhevülve, pedig már Itt I volna az indulás Ideje. A I kalauz Is letelepedett a sa- I rokba, ellátott jeggyel min- I den utast. Az elől tilő va- I Lamlt kiért a beszédükből: I 1. asszony: — Neki kóny- I nyű, Bandikám. Neki ezren j felül a nyugdíja... Sofőr: — A fia Is jó he- 1 Lyet fogott W magának, I mert a sógora segítette oda. I !. asszony: — Az hát! A* I egész vezetőség tele van I velük. Sofőr: — Kis* Miska, I Kiss Pista, Kis« Jóska Is a sógora révén került az | Építőipari Ktsz-hez kőmü- I vésnék. Nagy Jancsinak j éppen a Kiss Pista a só- | gora. úgy lett kőműves I brigádvezető. De Nagy Jan- I cslnak a bátyja. Nagy Berci Is úgy került a Tangazdaságba raktárosnak, hogy Kovács Sanyi, a sógora a minisztériumban osztály- vezető. A busz hátuljából most ] egy türelmetlen asszonyhang rákiált a sofőrre: — Addig diskurálnak, Bandikám, hogy lekéssük a vonatot. Mindjárt 7 óra. Induljunk hát. Mire a sofőr így nyugtatja: — Türelem Szabó néni, azonnal Indulunk, csak megvárom már a sógoromat, mert beugrott ide a trafikba egy csomag Kos- »uth-ért. Dénes Géza Csábítás ellen — Csak kenyeret veszek! .,. Csak kenyeret veszek... ...Csak kenyeret veszek! Ha a jég nehezebb volna a víznél... Egy pszichológiai tanfolyamon az előadó érdeices kérdést tett fel. Arra volt kíváncsi, hogy vajon a hallgatók milyen fantáziával, milyen tudással rendelkeznek, de ami számára a legfontosabbat jelentette: hogy miként állnak hozzá " kérdés megválaszolásához. A feltett probléma: Ml történne akkor, ha a jég nem könnyebb, hanem nehezebb lenne a víznél? — A férjemmel közösen spórolunk. Én a mosógépről mondtam le, 6 a délutáni uM- partiról „No lám. — gondoltam csodálkozva, — még a feleségtől sem akarja hinni?" Rossz kedvem támadt. — Fogtam a cigarettatárcát és kimentem a folyosóra. Egyszer azt mondták a szomszédék. hogy ártalmas, ha az ember egyszerre haayja abba a dohányzást. Rossz kihatással lehet az idegekre. Hogy ezt megakadályozzam. elővettem egy cigarettát és kelletlenül rágyújtottam. — Azóta is szívom. V. Olyan hírek keltek szárnyra, hogy abbahagytam a dohányzást, A hírt én magam terjesztettem. Kíváncsi voltam, mit fognak szólni hozzá rokonaim ét ismerőseim. Nem hitték el. Az általános hitetlenség és bizalmatlanság ellenére elhatároztam, hogy csakugyan egyszer s mindenkorra felhagyok ezzel a káros szokással. Legjobb reggel abbahagyni a dohányzást. Így ts tettem. Csakhogy este, lefekvés előtt egymás után el- i szívtam három cigarettát, mert tudtam. hogy ezek lesznek az utolsók. Reggel, ébredés után, a cigarettatárca felé nyúltam, de eszembe jutott fogadalmam és visszarántottam a kezem. Nagykeservesen felkeltem, és az ablak elé álltam. KÍ- I mondhatatlanul vágytam I egy cigarettára. Még nagyon I korán volt, alig járt egy-két I ember az utcán. Felébredt a feleségem. — Ne ácsorog) az ablak I előtt, — szólt rám. — Menj I a konyhába és készítsd el I a reggelitl — Ne idegesíts! Abba- I hogytam a dohányzást, — I válaszoltam. — Ne fecsegj! — vágott I vissza az asszony. — Me- I séld ezt valaki másnak. Nos, egy kit ízelítő • válaszokból: _ Nem gyönyörködhetnék a zajló Dunában.,, (holdfény mellett). — Kipusztulnának a halak, mert a víz felszínén megfagyott réteg állandóan a folyó aljára sülyedne, a így végül az egész meder Jéggel töltődne fel... (aki a hasát félti...) — Évenként megismétlődő borzalmas tragédia lenne. Mert a víz jéggé fogyásakor térfogatát növeli, s ha a jég a mederben alul gyülemlene össze, akkor a térfogatnövekedés miatt fölnyomná a vizet, t minden télen komoly árvíz lenne, ami teljesen fagyágyba „nyugtatná"’ as elöntött területet (a kis rémhírterjesztő). — A megfagyott embert nehezebb lenne mentővel bevinni a „hőkezelőbe” (akt fél, hogy talán emiatt egyszer otthagyják... Hát akkor télen igyon kevesebbet, s nem lesz kitéve ilyen veszélynek!) Utóirat: a zárójeles megjegyzések nem tudományos igénnyel fellépő elemzések... P. 8Konserr _Tudja a férjem ragaszkodik a valódi házi b efőtthöz... Verekedő újságírók botránya Egy franci» napilap folytatásokban közölte: hogyan vélekednek egy utcai „perpatvar" menetéről a szemtanúk. Ugyanis érdekes eseménynek lehettek szemtanúi a járókelők: délelőtt tíz óra körül és ugyanaznap délután négy óra tájt Párizs két különböző forgalma« útkereszteződésében két középkorú férfi hevesen vitatkozni kezdett egymásai, mert az egyik menetközben véletlenül a másiknak a lábára lépett. Éktelen haraggal vágták egymás arcába a durva szavakat. Másfél perc múlva már egymással birkóztak, csak a bámészkodók közbelépésére csillapodtak le az indulatok. Ekkor, mintha csak csoda történt volna, a két vitatkozó, verekedő úr teljesen megszelídült, udvarias hangnemet váltott és klJc- lentették: csupán provokálták a verekedést! Az egyik napilap megbízásából tették, és kérik a nézőket, Illetve mindazokat, akik valamit tudnak az incidensről, íriák meg a szerkesztőségnek a verekedés történetét. Három napon belül a két provokáció hatására több mint kétezer levél érkezett a lap címére. Sokan egészen fantasztikus tudósítást írtak arról, hogy kik és min, miért kakaskodtak. Ebből közölt sorozatot a lap szerkesztősége, melynek végén az alábbi következtetést vonta le: — Lám, egy egyszerű utcai eseményről mennyire eltérően vélekednek az emberek. Hát akkor miként várható el. bogy az újságírók az ország- és világeseményben történtekről mindjárt az első közlésben a valóságnak megfelelő képet nyújtsanak?... Hiszen ők Is csak emberektől tudják összegyűjteni az információkat!..* Tehát nem köny- nyű az Igazság kiderítése... tegyenek az plvasók egy kicsit elnézőbbek a lapban megjelenő cikkek igazmondása tránt... Trükknek Jó... Párizsban. — petres —> Önérzet — Csak azt ne kérdezd drágám, ki ez a nőoske. Ugyanis már hetek óta nem vagyok beszélő viszonyban a férjemmel Szent minta a divat — Hiába, ebben a pizsamában nem tudom lehunyni a szemem Jár-e családi pótlék ? A Jászságból kaptuk az alábbi levelet. írója arra kér felvilágosítást, járhat-e a fiának családi pótlék. Miután mi sehogy se tudtuk eldönteni, olvasóink segítségét kérjük. „1952-ben megnősültem, özvegyasszonyt vettem feleségül, akinek volt egy felnőtt lánya. Apám gyakran meglátogatott bennünket és ennek eredményeképpen feleségül vette mostoha lányomat. — Ezután mostoha anyám lett a lányom, apám■ pedig nejem. Apám feleségének, illetve mostoha lányomnak, aki egyszemélyben az anyám is, született egy fia, aki természetesen mostohatestvérem lett. Mivel mostoha lányomnak az anyjának én vagyok a férje, így a feleségem lett az öreganyám. Mivel 6 az anyja apám feleségének, így egyidejűleg vagyok feleségemnek férje és unokája is. Azonban feleségemnek született egy fia, aki apám eógora lett, nekem pedig nagybátyám egyszemélyben, mert a mostoha anyám testvére a fiam, ugyanakkor önmagomnak öregapja is vagyok. Kérem, szíveskedjenek megállapítani, jár-e családi pótlék a fiamnak?" Rendhagyó igék — Azt hiszem, hogy • súlytalanság állapotáé a földön nehezebb elviselni mint a világűrben. — Némelyik író abbaa reménykedik, hogy művén a lakk Idővel patinává rij llk. — Ac állandó locsogást csak a víznek lehet megbocsátani. — A kerékkötőket kerék« be töri a történelem. — A gondűző szórakozás sokszor több gondot he* mint amennyit elűz. — Könnyű nem botlani annak, aki egyhelyben to« pog. — A zsiráf nem tehet róla, hogy fennhordja na orrát. De akt ezzel Igazolni akarja kevélységét, az állatok közé sorolja önmagát. — El tudom viselni n veszekedést Is. Igaz, hogy | csak némafilmen. — Sok űj gondolatnak szárnyát szegi a régi szokás pókhálója — Lehet az Is jő színé«* áld nem színész. — Olvasom, hogy egy | szobrász rozsdamentes acélból készíti szobrait. Ha a patina nevű „rozsda" sem | vonja be őket, kétségtel*- I nfil csillogni fognak. — D* I nem mind szobor, ami fénylik. — Az elektron íkns | tnológép agya — észerőmC — Egyes élőlények haj- I lantosak arra, hogy ülőié* I nyekké váljanak. _ .Kiköp«’t* apja! Abbahagyom a dohdnyzást
