Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

1**T. november It SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ( II Elet a Vénuszon: írfa : Alekszaudr MAURITIUS RENESZÁNSZA Feltevések és tények A Vénusz felszínére el­juttatott szovjet tudomá­nyos laboratórium lehetővé tette e bolygó légkörének közvetlen tanulmányozását. A kapott adatok mérhetet lenül kibővítik ismereteink horizontját és megnyitják számos alapvető világnézeti probléma megoldásának le­bilincselő távlatait; E problémák egyike a Földön kívüli élet lehetősé­gének kérdése, amely min­den gondolkodó embert fog­lalkoztat. Évszázadokon át sok ki­váló tudós arról álmodo­zott. hogy nem vagyunk magányosak a világegyetemben, hogy a mi bolygónk határain túl, más égitesteken is vannak élőlények. Ám e probléma tudományosan megalapo­zott megoldása teljesen hi­ányzott. sőt az emberi el­me számára elérhetetlen­nek tűnik. Csupán a tíz év­vel ezelőtt megkezdődött űrkorszak kecsegtet azzal, hogy objektív választ ad legalább naprendszerünk határai között az élet le­hetőségének kérdésére. Századunk elején tudo­mányos körökben igen el­terjedt az a vélemény, hogy a földi élet keletkezé­se valami rendkívül rit­kán adódó ..szerencsés vé­letlen* következménye. Ezért a Földön kívüli élet lehetőségét természetesen tagadták. A legutóbbi idő­ben azonban gyökeres for­dulat következett be a vi­lág tudósainak az élet ke­letkezésének útjáról alko­tott nézeteiben. Egészen nyilvánvaló lett. hogy a* élet kialakulása egyáltalán nem „véletlen” műve volt, hanem egészen törvénysze­rű folyamat, az anyag ál­talános fejlődésének elvá­laszthatatlan része. így a mi bolygónk feltételei kö­zött az élet kialakulása a szénvegyületek evolúcióié­nak eredménye. A tudósok ezt objektíve megállapítot­ták és kísérletileg megindo­kolták. Ennek az evolúciónak kezdeti stádiumai igen elterjedtek a kozmoszban A legkülönbözőbb kozmi­kus objektumokban megta­láljuk ennek az evolúció­nak a kiindulópontját, a szénvegyületek legkezdet­legesebb formáit — a szénhidrogéneket és a cia- nidokat. Nehezebb a hely­zet az evolúció következő szakaszaival, a szénhidro­géneknek és legközelebbi származékainak olyan egy­re bonyolultabb szerves anyagokká való átalakítá­sával. amelyek táptalajul szolgáltak a mai szerveze­tek kialakulásához. Az olyan Földön kívüli objektumok, mint például a meteoritok közvetlen ta­nulmányozása sem zárja ki az evolúció ilyen fajtáját bolygónk határain túl. Mindez megindokolja azt a véleményt, hogy az élet keletkezésének alapja — a szénvegyületek evolúciója — nem a mi Földünk ki­zárólagos monopóliuma. Ez az evolúció széles körűen megvalósul a világegye­temben, ám. természetesen a világegyetem különböző objektumain és azok fejlő­désének különböző viszo­nyai között számos úton megy végbe és nehéz len­ne előre megmondani, hogy például a szervezet milyen reális formáihoz vezet az egyik vagv másik égitesten. Ebben a vonatkozásban természetesen a legnagyobb érdeklődésre legközelebbi szomszédaink, a Naprend­szer bolygói, különösen a Mar* és a Vénusz tarta­nak számot. Ezek földtípusú bolygók, ugyanabból a kiiduló anyagból alakultak ki, mint a mi Földünk, és evolú­ciójuk útjainak is hasonló­nak kell lenniök. Nemrég még egye» tu­dósok úgy vélték, hogy a Vénuszon van élet Hi­szen sok tekintetben (mé­retek. tömeg) a Vénusz na­gyon hasonlatos a Föld­höz. Ámde mennél előbb­re jutottak « bolygó fizi­kai és kémiai feltételed­nek elmélyült kutatásai­ban. annál vigasztalanabbá váltak ezek a remények. A Vénusz—4 önműködő állomás tudományos labo­ratóriuma által a Vénusz atmoszférájának nyomásá­ról. sűrűségéről, hőmérsék­letéről és vegyi összetéte­léről végrehajtott közvet­len mérések igen nagy se­gítséget nyújtanak ahhoz, hogy véleményt alkossunk az élet keletkezésének és létének lehetőségéről ezen a bolygón, A mérések azt mutatják, hogy a Vénusz légkörében a szén teljesen oxidálódott formában, szén­dioxid formájában van je­len. Itt valószínűleg hiá­nyoznak a szénnek azok a redukált formái, amelyek kiinduló anyagul szolgáltak nálunk a Földön a szénhid­rogén vegyületek evolúció­jához. Természetesen bo­nyolult, nagymolekulájú szerves vegyületek a Vé­nusz szilárd kőzeteiben is előfordulhatnak de olyan nagy hőmérsékletek köze­pette. mint amilyeneket e bolygó felszínén észleltek, ezek a vegyületek kétség­Az Arab Államok Ligája mellett működő speciális tagozat nemrégiben nagy­arányú közvéleményku lá­tást folytatott az arab nyelv jövőjére vonatkozóan. A közvéleménykutatásban sok nyelvész, író, újságíró, arab és külföldi tudós is részt vett A következő kérdése­ket adták fel nekik: Milyen akadályok nehezítik meg az arab nyelv fejlődését és korlátozzák elterjedését kül­földön? Hogyan lehet meg­szüntetni ezeket a nehéz­ségeket? Lehetséges-e arab nyelven egyetemi oktatást folytatni 7 Hogyan lehet legjobban alkalmassá tenni az arab nyelvet az okta­tásra és tudományos mun­kák írására? Sokak véle­ménye szerint a tudomá­nyos terminusok jelentik az arab nyelv gyenge pontját; hogyan lehet megoldani ezt a problémát? A megkérdezettek több­sége a megfelelő mennyi­ségű arab nyelvű tankönyv- és segédeszköz hiányában, s telenül ki voltak téve a hő­bontásnak. Mindez nem indokolja, ho y na y rém nye‘ et fűzzünk a földi élethez hasonló élet létéhez a Vénuszon. Ennek ellenére azok a tu­dományos adatok, amelye­ket a Vénusz—4 állomás nagyszerű repülése révén kaptunk, világnézeti szem­pontból óriási jelentőségű­ek. Hiszen mi a szénvegyü­letek evolúciójának útjait csupán abban a formában ismertük, amilyen formá­ban nálunk a Földön tö­kéletesedtek. A bolygóevo­lúció más útiainak megis­merése nagyon sokat adhat nekünk a bennünket kö­rülvevő világ fejlődésének megértéséhez. (Ford: Dosek Lajos) abban látta az arab nyelv fejlődésének akadályait, hogy az arab világban a nyelv fejlődése nem tart lépést a tudománynak és a művészetnek az arab vi­lágban bekövetkezett viha­rosan gyors fejlődésével, aminek következtében a nyelv nagyon szegény ilyen jellegű szakkifejezésekben; a más nyelvekből kölcsön­zött terminusok a különbö­ző arab országokban nem egyeznek; írás és gramma­tika szempontjából is sok problémát vet fel az arab nyelv. A legközelebbi évek­ben a legkiválóbb arab tu­dósok közreműködéséve] arab nyelvű tudományos és nyelvi szótárakat adnak ki, a latin átírás alapján egy­ségesítik a tudományos és kulturális szakkifejezéseket. Hamarosan az egész arab világból összehívják az arab nyelv specialistáinak kon­ferenciáját, amelyen remél­hetőleg sikerül megoldani a nyelv megújításának problémáit. Az arab nyelv jövője 4lap a latin átírás Az utóbbi időben, amióta a Szuezá-csatoma zár­va van a forgalom elől, az „Indiai-óceán esiUagá”- nak nevezett Mauritius régi dicsősége ismét feleleve­nedett. Százezer lakosú fővárosának, Port Louisnak kikötője előtt tucatjával horgonyoznak az ivóvizet felvevő hajók, mint a régi időben, amikor még az Afrika megkerülésével Indiába és Ausztráliába vezető hajózási útvonal egyik fontos megállója volt A stratégiailag is fontos 1865 km2 területű sziget, az afrikai partoktól több mint 2000, Madagaszkártól 700 km-nyire keletre, az Indiai-óceánból emelkedik ki. Mascarenhas portugál hajós 1510 táján fedezte fel. 1715-ben a franciák vették birtokukba, míg 1810-ben, a napóleoni háborúk idején az angolok kaparintották meg. A szigetet valamikor teljes egészében dús, trópusi őserdő borította, amelynek legértékesebb kincse az ébenfa volt. Ma az erdők a sziget összterületének csupán egyötödét teszik ki és Mauritius az elmúlt Főútvonal Í V Repülőt«- ___===1 Kiköti _ . SfS iSI 450m-en felüli magasság ===i fő termő területek (cukor, zöldség. dohány, kukorica, gyümölcs F Élelmiszeripar JP1 Pamplemousses &Textilgyár Q Cukorgyár ^ Vúerümü ^ Hőerőmű [Beau Bassin Ouetre Bomesj ^Phoenix-ftíji Cure pip? Famaria Plaisance Souillac: :Xy/KÜNP"^ J T «*•> J évtizedekben településekkel, utakkal sűrűn behálózott kultúrtájjá alakult át. Legfőbb termény itt, a cukornád, melyet annak idején a franciák honosítottak meg a szigeten. A cukornád-ültetvényekre á múlt század derekán tömegestől hozták be az olcsó munkaerőt, az éhínség elől menekülő indiaiakat, akiknek leszármazottjai ma á sziget lakosságának (750 000 fő) kétharmadát alkot­ják. Az indiaiakon kívül 4 százalék kínai is él itt, a többit mulattok, afrikaiak és fehérek teszik ki, akik leginkább a francia helyi „kreol” változatát beszélik: ez az angol mellett a második hivatalos nyelv. Két esztendővel ezelőtt nagy erővel fellángolt a sziget lakóinak függetlenségi mozgalma. Ennek nyo­mán London 1965. szeptemberében megígérte, hogy 1966 végéig biztosítja Mauritius teljes függetlenségét. Az ígéret betartása azonban elmaradt. A közelmúlt­ban rendezett népszavazáson a mauritiusiak többsége ismét a függetlenség mellett szavazott, s így előre­láthatóan a jövő év elejéin a térképen új önálló állam jelenik meg. BOROSS ELEMÉR: Dárius kincse? Hol van az már? Mese. Nekünk sok­kal nagyobb értékeink van­nak. Már akinek. Erről szól ez a történet. És nem is mese. Igaz. ☆ A nomád természetem mindig kiüt rajtam: min­dig más és más borbély­hoz megyek, amelyik ép­pen az utamba esik. Csak egy dolog zavar mindig. Pláne, amióta pa­tika-látványosságokat kre­áltak ezekből az üzemek­ből A mű tőszék mellett nincs egy falat hely, aho­vá az ember leteheti a holmi iát. Tin például a szemem kincsét, az akta­táskámat Táskás ember vagyok, egyetlen lépést nem teszek nélküle. De hová te­gyem. hogy szem előtt le­gyen. Mert egyszer már, éppen egy ünnepi aján­dék. elröppent mellőle. Bár Igaz, nem ta borbélynál. C« Rettentő nagy érték benne. De mindegy. A tás­kára vigyázni kell. Ma is így indulok el hazulról, tömött táskával. — El ne felejts bor­bélyhoz menni! — kiált utánam a feleségem. Kiválasztok egy soktük­rös, klinika-tiszta nagyüze­met. Már szabad is egy műtőszék. kiabálnak is: tes­sék! Leteszem a kabátom és keresem a védett he­lyet. az aktatáskámnak. Megtalálom. A fogasok fe­lett széles kalaptartó. Ide fölteszem, jól beigazítva, hogy a tükörből lássam. Észrevettem ugyanis, hogy egy vendég, mielőtt köszönt is volna mikor be­lépett, alaposan körülné­zett Táska volt nála is, aktatáska. Annak keresett helyet ő is. Sokáig fürké­szett. végül i* megállapo­dott a polcnál, ahol az én aktatáskám feküdt. Oda tette az övét pontosan az enyém mellé. Sok üres pnlr teilt, mégis odatette a7 évimI maOé. Ahá. gondol­tam. ismerem én ezt a trükköt. így cserélték el az olasz selyemballonomat is egy ócska gumi kabátra az egyik restiben. Na jó, majd résen leszünk. — Kölnit, vagv alkoholt teszünk? — kérdi finom többesszámban a szakái 1- professzor. — Csak tiszta szeszt te­gyünk! — felelem. Rámfújja a szeszt. be­csukom a szemem és hopp — ezalatt elveszítem kap­csolatom az aktatáskámmal Fizetek, fölveszem a kabá­tom. leemelem a táskát és indulok kifelé. Üvöltés, lárma, nagy csat­tanás: — Álljon meg! Az az én táskám! Nagytestű, zsírosán ko­pasz fejű — most borotvál­ták le frissen — ember ug­rik hozzám és kikapja ke­zemből a táskát Odanézek, egy kopott barna aktatás­ka ez Az enyém fekete. Dermedten állok. Dadogni akarok valamit, ét meg­fagy a számon minden hang. Pokoli szórakozottság volt. semmi kétség. Rövid­zárlat az agyamban. És mindenekelőtt tökhülyeség, az én ió. ha nem is új. de finom, fekete, ritkapéídány csikóbőr táskámat otthagy tam és ezt a barna vaca­kot vettem magamhoz. Na igen. mert éppen az enyém mellett volt. A nagytestű jóember szeme lángol. Most veszem észre, miiven valószínűtle- nül nagy füle van. De ez most nem számít. Kiabál, toporzékol; — Ismertük ezt a figu­rát. Tré dolog ez. öre­gem! Állok a kör közepén, mint a teibe esett Lgv. De­hogyis teibe. Ece+be. Nézek körül talán találok a vendégek között egv isme­rőst. aki segít, igazol. Se­hol senki. A fodrászok is gyanúsan néznek rám. A vendégek gvanusítóan. Egyik mond­ja Is; — Az én orkánomat Is így cserélték eL A jóember most már föl- bátorodva támad: — Jó lett volna, mi? — ég magához szorítja a ko­pott barna táskavakarcsot Én meg csak állok ott a nagy fekete dísznéldányom- aaal, bambán, magam is mint egy díszpéldány egy bűnügyi kiállításon. De nem vagyok elveszett ember. Voltam én ennél ne­hezebb helyzetben is. Most is magamhoz térék és már kezemben is a kard, ami­vel le fogok sújtani. És már sújtok is. A levegő csak úgy süvít, amikor el­kiáltom magam; — Mondja csak jóember. Mi volt az ön táskájában? Fölnevet. De hogy. Mert ő se hagyja magát. — Hogy mi volt a tás­kámban? Hogy mi van. ezt akarja kérdezni, ugye? Hát idenézzen. Megmutatom én. Meg én. Megmutatja. Férfikalap­ba való izlanokat nyálából ki a táskából. Műbőrlapok ezek. Valaki megkérdi; — Mit nyom ez kemény forintban? — Négyszázat! — kiáltja a jóember és rámnéz. — Jó üzlet lett volna, igaz? Ezt a mondatot vártam. Kipakolom most én is a táskámat. — Most tessék ezt meg­nézni; — mondom. Hát nézik. És előkerül a levéltárcám, még anvám ajándéka; valódi gyíkbőr Benne okmányok, értékek. Előkerül több bőmotesz. naptár, két szótár ritkaság Toll és cemzatartó. Egy Parker töltőtoll, 2 Ester- brook golyóstoll, színes ce­ruzák. Aztán a nagy tromf: egy csomó kézirat. Föleme­lem az egyik paksamétát: — Jóember, tudja maga mit ér ez? — Néz. ö is. a többiek is. — Százezer fo­rint, — mondom —. de le­het. hogy annál is több. Győzedelmesen visszado­bálok mindent a táskába és otthagyom a bámuló né­pet Azaz otthagynám. De az ajtónál utolér a bará­tom, megfogja a frakko­mat. Meglóbália a barna táskáját és kiránt belőle egy kis csomagot — Ha maga mindent ki- rámolt, akkor én ’s meg­mutatok mindent Mert ez se kutya! Kibontja a kis csomagot Nylontasak, aztán szalvétá­ban két hatalmas karéj ke nyér. jó vastagon megken­ve valamivel. — Tudja mi ez? Liba­májpástétom. De az ám. Li­bamáj. De úgv. ahogy az egész világon csak egv em­ber tudja beleadni a bele­valót Edit. a feleségem. Ezt akarta maga elcserél­ni? Ezt? Szó nélkül megfordultam és kisiettem az üzletből. Visszavágni? Ugyan ké­rem? Hát tudhat verse­nyezni a világ legjobb Parkerével megírt legjobb regény a libamájpástétom mai, amit az Edit késaF

Next

/
Thumbnails
Contents