Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
Wtn. november IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r Alko tóműhelyben Kiállítás előtti látogatás Szabó László műtermében Fiatal szobrászművész önálló kiállítása nyűik november 17-én a Damjanich Múzeumban. Művésztelepi otthonában látogattuk meg Szabó László szobrászművészt, hogy még műtermében láthassuk munkáit, tanúi lehessünk a tárlata előtti utolsó simításoknak, 1958-ban végezte a Képzőművészeti Főiskolát. Mi- kits Sándor, Beck András és Pátzay Pál növendékeként. Egerbe költözik, sajnos szülővárosa nem tud számára megélhetést és művészetéhez teret biztosi - tani. 1958-ban a Művelődésügyi Minisztérium pályázatot hirdet, amelynek elnyerésével családjával letelepedhet a Szolnoki Művésztelepen. Azóta itt él és dolgozik. A Művésztelep azon kevés alkotói közé tartozik, akik egy-két kamarakiólli- tástól eltekintve első ízben lépnek jelentős anyaggal a közönség elé Szabó László nagyjából hét esztendős önvallató munkájának eredménye ez a kiállítás, s a műveket vizsgálva felmerül a kérdés: mi az oka, hogy ex a kvalitásos, sokszínű szobrász országos szinten olyan kevéssé ismert? Szerény, halkszavú ember m művész. Kiállítására szánt alkotásai egy-egy nehéz, gyötrődésekkel végigjárt üt eredményeit jelzik, A főiskolai évek után egyre inkább távolodik a naturalista megfogalmazástól, * agyre teljesebben valósítja meg művészi szándékát a belső lényeg szobrász! ábrázolását. A bemutatásra kerülő művek között 1960-as dátummal szerepel a „Nyilazó gyerek", Évezredek óta őrzi a művészettörténet a mozgás ábrázolásának szobrász! törekvéseit Szabó László azt a pillanatot ragadja meg, amikor a fiútest robbanásig feszül a nyfl kihúzásának végső határán. A lendületes ,mozgás megmered ebben az utolsó pillanatban. Szinte érzi az ember a kipattant nyílvessző után a következő fázist, az izmok elernyedését. Erre a szoborra és a későbbi években készültekre is jellemző a művészi mondanivaló szempontjából lényegtelen részletek elhagyása. A forma nála sosem öncélú, minden esetben a gondola+nak. tartalomnak alárendelt szerepet kap. Ezért érezzük Szabó László alkotásainak sokrétű formavilágát, természetesnek. s kifejezés szempontjából mindig a lehetséges legjobbnak. Belülről fűtött, soha nem lankadó energiával vallatja újra és újra az anvagot. A formázni kívánt gondolat nála elsőrangú. az anyag simul a témához szelídül formává a művész keze alatt. Egyformán birkózik kővel, márvánnyal, fával, s az utóbbi években vaslemezzel. Portréinak fő erőssége a jellem, az egyéniség megragadása. ezen felül vala mi általános érvényű, örökösen igaz ábrázolása Egyik legszebb alkotása a Szabó László: Dámszarvas Hunkát keresnek több ízben publikált, ma már a Magvar Nemzeti Galéria tulajdonában levő vörös márvány „Feleségem" portréja. A nemes tartású női fej nemcsak * művész feleségének minden közös áldozatot vállaló. kedves vonásait őrzi. hanem a férfi mellett az Idők kezdete óta álló örök élettárs büszke vonásait is viseli. S ugyanígy a körtefából faragott „Fiám’’ szobrának érzékeny vonásai is a kamaszkor szemérmes bá’át, érintésre visszahúzódó lelkivilágát tükrözik.- A fa belső erezetének rajza, a riadtan végigfutó repedések aláfestik, hangsúlyozzák a téma belső gondolatát. Legutóbbi szovjetunióbeli tanulmányútja alatt megismert fiatal azerbajdzsán heged'művésznőről fara ^ott portréján a végtelen finom formákkal határolt fejen átcikázó erezetek, a körtefa repedései, mintha megpattant hegedűhúrok lennének Az érzékeny forma- adással. a szabadon érvényesülő anvagszerűség^el. a művész szinte zenei légkört teremtett szobra köré. Meg kell említeni közelmúltban faragott vörös márvány „Lenin”-jét. Szabó László kiváló képességgé! talália meg azt a mértéket. amellvel csak annvü használ fel a natúréból amely éppen elégséges a fel külső ismertetőinek megragadásához. Inkább a belső, összetevők, általánosabb. állandóbb tulajdonságok ’ ábrázolására törekszik. Lenin portréjában a Lenint jelentő eszmeiség is benne van. mindaz. amit élete jeientett és jelent. A vörös márvány észrevétlen síkokra bontása vezeti az arc részletein a szemet, miközben gondolkozásra késztet. s ettől válik az egységes, kemény kompozíció mozgalmassá. Szabó László állami megbízásai, amelvek csekély számban bár. de hirdetik tehetségét az ország különböző pontjain, bizonyítják a portréban, kisplasztikában biztos kezű mester monumentalitás iránti érzékenységét la. Csak. agy példát említsünk, a mindenki számára ismert, nagyszerű kompozícióid ,,Szolnoki famunkások emlékművé’’-t. Szomorú, bogv a fent említett „Nyilazó gyerek” Kiskőrösön, a ,,Leány korsóval’’ kútfigurája pedig Egerben került felállításra. Utóbbi egyik változatában szerepe] a kiállításon. Bájos, ízesen formázott leányalakja elképzelhetővé teszi, milyen lehet monumentális voltában. A bemutatkozás egyik érdekes eseménye lesz a művész utóbbi években meghódított anyagából, a lemezből készült alkotások sora. Azok a gondolatok, amelyek jelenleg Szabó Lászlót foglalkoztatják, vaslemezt, hegesztő ni sztol vt kívánnak. S a fogcsikorga- tö kísérletek eredményeként elgondolkoztató, döbbenetes hatású művek születtek. „Don Quijote" kompozíciója a számtalanszor megfogalmazott téma ellenére is képes ú'at mondani számunkra. öklelő kis sárgaréz bikája, amely már a Tavaszi Tárlaton fisveimet keltett, még az első darabok közül való. „Dámszarvas”-a azonban már kiforrott alkotás. A ragyogó testű állat elszámított ugrás után talpa helyett térdére bukva éri el a szakadék szélét. Görcsösen hát- rataszított feje kínról, halálról, sikertelenségről vall. Ismét a mozgás pillanatának döbbenetes ábrázolása, s az ezernyi gondolat, képzettársítás, amelvet a szobor bennünk elindít! Külön kell szólnunk érmeiről. A kisméretű kompozíciókon szinte az alapos érlelés, jellemábrázolás (.,Fényes Adolf’ plakett), érzékeny mintázókészség (,.A Szolnoki Művésztelep jubileumi plakettje’’) mutatkozik. Szabó László kiállítását a Műcsarnok művészettörténésze, Morvay Alice rendezi. Az értékes. szép anyag igazán megérett arra, hogy méltó formában kerül iön a szolnoki közönség elé. Egri Mária E* év július 14-én az országgyűlésben felszólalt Oláh János Szolnok megyei képviselő. Sok egyéb más probléma ismertetése mellett a következőket mondta: „Bár az utóbbi időben 1.2 százalékkal emelkedett az aktív kereső nők száma, ennek ellenére megyénkben még mindig magas a száz dolgozóra jutó eltartottak száma. Szolnok megyében a keresőképes nőknek mindössze 50 százaléka dolgozik és az ipari aktív keresők között a nők aránya nem éri él a 40 százalékot. Ezzel az alföldi megyék közül Szabolcs után Szolnok megyében a legalacsonyabb a nők foglalkoztatottsága..." A kormány az országyűlésen elhangzottak alapján határozatot hozott, s előírta: „A megyei tanács végrehajtó bizottsága terjesz- sze elő a munkaerőhelyzetre vonatkozó részletes számításait 4% illetékesek nnak alapján már tárgyaltak s tárgyalnak ezután is a probléma megoldásának lehetőségeiről. Számunkra feltétlenül fontos, hogy kedvező megoldás szülessen. Miért? Bár sok helyen nők számára alkalmas munkahelyeken férfiak dolgoznak (39 munkáltatónál majd 900 van ilyen a megyc-ben) a gond mégis abból adódik, hogy nincs elegendő munkalehetőség. A martfűi Tisza Cipőgyáron kívül úgyszólván alig akad néhány kicsi könnyűipari üzemünk. Ugyanakkor a felmérések szerint a megyében körülbelül 15 ezer nő keres munkát. Igaz, többségük szakma nélküli, ám hol tanuljanak szakmát és főként milyet? Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez évtől kezdődően ugrásszerűen növekvő számban lépnek majd ki az iskolákból az 1950-es években született fiatalok. Az eddigi 8800 évi átlaggal ♦ szemben jövőre a megye i általános iskoláiban 8200 1 fiatal végez, s ez a szám I 1970-ig fokozatosan emel- i kedik. Az eddigi becslések, $ tapasztalatok alapján szá- J. mítva körülbelül 1500 olyan ! gyerek van évről évre, aki nem tanul tovább közép- ♦ iskolában, vagy szakiskolá- « ban. Többségük lány. j Ha azonban azt vizsgál* juk, hogy például Szolno- 5 kon és a megvében milyen J további ipartelepítéssel szá- ♦ molhatunk. kiderül: mind $ az. amit teszünk e vonat- ♦ kozásban a nők gondján ♦ keveset segít. ó J Női munkaerőfelesleggel • nagy számban a megyében ' elsősorban Szolnokon talál- | kozunk. (A városi tanács- ♦ nál bejelentett, munkát ke- I resők száma 838 nő, de va- $ lójában ennél sokkal több Í van). Vizsgáljuk meg köä zelebbröl most a megye- székhely helyzetét. ■ ♦ ♦ Kétséri^len Szolnok « egyre nagyobb ipari vá- t rossá nő. Csakhogy könnyű- ♦ ipar tekintetében alig lé- t pünk valamit előbbre. Pél- * dának erre: a Tiszámén!! | Vegyiművekben megépül a j porfestékgyár és a mosó- » szerüzem. Ám ebben a két * gyárban összesen ötvenhá- ♦ rom nőt (!) foglalkoztatnak } majd. I Tehát könnyűipar kell | Szolnokra. Olyan ipar, | amely gazdaságos az or- | szágnak, az üzemnek egy- ? aránt t Az igazsághoz hozzátar- i tozik, hogy mind a városi, | mind a megyei tanács már I tett lépéseket annak érdé- * kében hogy Szolnokra va- | lainilyen könnyűipari üzemet csalogassanak. Csakhogy ez eddig még nem sikerült, A közel múltban Szolnokon járt a habselyem és kötöttárugyár vezérigazgatója, s mintegy ezer négyzetméter területű helyiséget kért, mondván, akkora telephelyet létesít a megyeszékhelyein, ahol több száz nő dolgozhat A megyei tanács elküldte ajánlatát, az üzem vezetői válaszképpen megköszönték azt, s megírták, hogy ók Időközben már mással megállapodtak. Nyilván ott, ahol kedvezőbb feltételeket ajánlottak számukra. Most szó van arról, hogy a Május 1 Ruhagyár települne le egy részlegével Szolnokra ök a felajánlott több lehetőség közül a II. számú irodaházat találták megfelelőnek üzemépületre. Ahhoz azonban, hogy a gyár átvegye ezt (az ottani vállalatokat ki kell költöztetni, számukra új helyet biztosítani) az körülbelül hét milliójába kerülne a megyei tanácsnak. Az elképzelés szerint az irodaház harmadik emeletén, ahol jelenleg a ruházati vállalat konfekciórészlege dolgozik, kezdené meg a termelést a gyár. Átvenné a vállalatnak ezt a részlegét, s aztán folyamatosan terjeszkedne tovább az épületijén úgy, ahogy felszabadulnak a helyiségek. Teljes birtokbavétel után mintegy ezer nőt tudnának foglalkoztatni. Igen ám 1 Csakhogy ebben az esetben a ruházati vállalat további működése lenne gazdaságtalan, mivel akkor számukra csak a szolgáltatási részlegek maradnának. Nem szólva arról, hogy a ruházati vállalat is fejlődhet ezer nőt foglalkoztató üzemmé, ha az irodaház felszabadul. 4 megoldás az lenne, hogy terjeszkedjen tovább a vállalat az épületben úgy, ahogyan a helyiségek felszabadulnak. (A jelenleg ott lévő más egyéb vállalatok saját eszközeikből megoldhatnák elhelyezkedésüket!) És létesítsünk telephelyet Szolnokon a ruhagyárnak is. Csakhogy miből? Hiszen még az a szóbanforgó 7 millió sem áll a megyei tanács rendelkezésére. Most újabban a Gazdasági Bizottság az ipar arányos területi fejlesztését és a budapesti üzemek vidékre települését elősegítő intézkedések alapján Szolnok megyét is a dotálandók közé sorolta, és öt millió forintot adott a jövő évre a megye iparfejlesztésének segítésére. Ám ezt az ösz- szeget — mivel nem nagy — célszerű lenne egy helyen. például Mezőtúron felhasználni, mivel ott még annyi lehetőség sincs a saját forrásból történő ipar- fejlesztésre, mint Szolnokon. A Magyar Urbanisztikai Társaság a közelmúltban Tatabányán országos konferenciát tartott, a közepes lélekszámú ipari városok fejlesztési problémáiról. A szakemberek ott többek között azt is kifejtették: csak az a város tud fejleszteni, amelyik áldozatot hoz. Ez az áldozat lehet például a következő: a felszabaduló, üzemnek alkalmas épületeket a tanácsok házilagos építőcsoportjai rendbeteszik, alkalmassá egy-egy gyár befogadására. Atldiv is. amíg más megoldás nincs, érdemes lenne gondolkodni. nem lehetne-e Szolnokra így va- lamilven könnyűipari üzemet hozni? Másik lehetőség a nők foglalkoztatásának enyhítésére: köztudott, hogy a martfűi Tisza Cipőgyár munkaerőforrása a környező községekben kiapadt. A gyár figyelme most Szolnok felé fordul. Kaphatnának a nők ott munkát. Igaz, a közlekedés még nincs megoldva, de ezen segíteni már kisebb probléma. Ezenkívül, lehetséges a bedolgozói rendszer bővítése. Vagy: ne csak a vizsgált 39 üzemben váltsák fel nőkkel azokat a férfiakat, akik nők számára alkalmas munkahelyen dolgoznak. További vizsgálatokra és tettekre van szükség. És nemcsak Szolnokon, vidéken is. Hiszen Szolnok megyében a férfi munkaerő teljes foglalkoztatásáról beszélhetünk napjainkban. Sőt most már tartós munkaerőhiány jelentkezik a tégla- és cserépiparban. — Túrkevén nem tudják biztosítani a létszámot az autójavítónál, a Tiszamenti Vegyiművekben Szabolcsból járnak dolgozni és nincs elegendő jelentkező munkásnak a szolnoki épületelemgyárba. Sok kicsi sokra megy — így tartja a magyar közmondás. Sok aprónak tűnő lehetőség biztosítása hatékonyan segíthet a nők foglalkoztatásának megoldásában. Tudomásunk szerint megszületett a döntés most a szolnoki papírfeldolgozás bővítésére, éppen a meglévő ipari bázison történő fejlesztés lehetőségeinek kihasználása, és az ipari vertikumok létesítésében rejlő előnyök felhasználása alapján. A telepítés megkezdődik s elsősorban nőket foglalkoztató üzemrésszel bővül mintegy háromszorosára a szolnoki papírgyár jelenlegi feldolgozó kapacitása. Nem utolsósorban meg kellene nézni, nlnes-p s jelenleginél nagyobb lehetőség az iparon kívüli egyéb ágazatokban női munkaerő foglalkoztatásra. Így a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és néhány klasszikus értelemben vett női munkaterületen, mini például az egészségügy, vagy a nevelés. Természetesen mindezek csak részletmegoldások lehetnek. Véglegesen segíteni Szolnok város nagy gondi^n — perspektivikusan is — csak úgy lehet, ha Budapestről Szolnokra telepítenének valamilyen könnyűipari üzemet. Ez egyébként a megye ipar- szerkezetének javítása szempontjából is szükséges. Lehetne ez valamiféle textilüzem, olyan, amelynek nagy vízigénye van. Mondjuk gyapjúmosó, szövő, festő üzem. Szolnokra kerülhetne esetleg valamilyen finommechanikai üzem i3, s mivel Szolnok olajipari központtá nőtt, szóba jöhetne gázkészülék-gyári ás. Megépül a városban a porfestékgyár * és mosószerüzem. Ezeknek csomagolóanyagokra van szükségük. Lehetne intézkedni, hogy valamilyen csomagolószert gyártó üzem kerüljön Szolnokra. E<ry bizonyost központi segítség nélkül mindez nem valósulhat meg. Végezetül, de nem utolsósorban. a fővárosi üzemeknek is többet kellene áldozattok, segíteniök — saját jövőjük érdekében is, hisz a mezőgazdaság, mint munkaerőtartalék már Ifi- apadt, s a fővárosban sincs sem férfi, sem női munkaerőtartalék, mely további fejlődésükhöz szükséges — a vidéki ipartelepítést. Varga Viktória
