Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 264. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. november t. Tanácsköztársaságunk a Nagy Október édestestvére A bolsevik párt VI1L kongresszusán egetverő éljenzés fogadta Lenin be­jelentését a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásáról. — Lenin erről a következőket mondotta­„Az emberek tapasztalat útján tanulnak. A Szoojet- hatalom igazát szavakkal bizonyítani nem lehet. — Egyedül Oroszország példá­ja nem volt érthető az egész világ munkásságának. ...Magyarország példája döntő lesz a proletártöme­gek számára, mert azt bi­zonyítja, hogy nehéz pilla­natokban a Szovjeihatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országút”. A Magyar Tanácsköztár­saság a Nagy Októberi Forradalom édestestvére, s győzelmének egyik alapvető eleme az orosz október for­radalmasító hatása, a lem ni útmutatások helyes felhasz­nálása volt Mi volt az oka annak, hogy Magyarország vált az orosz forradalom első kö­vetőjévé? Mi volt az alapja annak a sorsközösségnek, amely e két látszólag igen különböző országot a ha­talmas Szovjetoroszországot és a kis — korábban Auszt­riától függő — Magyaror­szágot összekötötte? Elsőd­legesen a megoldandó prob­lémák azonossága és, hogy azok oroszországi megoldá­sa teljesen megfelelt a ma­gyar nép — korábban még meg sem fogalmazott óha­jainak is. Hogy csak a legdöntőbbeket soroljuk fel- a négy évig tartó háború szörnyű emberveszteségei és nyomora már a végső kétségbeesésbe sodorta a népet j A szovjethatalom első gesztusa az igazságos, annexió nélküli' béke köve­telése volt A nagybirtok- rendszerben fuldokló „há­rommillió koldus” országá­ban nem kisebb jelentősé­ge volt a földdekrétum ki­hirdetésének és végrehajtá­sának. (Soha addig Magyar- országon ilyen mérvű és ilyen módszerekkel végre­hajtott földprogramot még a legmerészebb álmodozók sem képzeltek el.) A ko­rábban kettős nemzetiségi elnyomást szenvedő népek részére a nemzeti összren- delkezési jog mutatta a megoldás egyszerű, világos módját A kizsákmányolás elleni harcban szervező- > dött munkásosztály azt lát­ta, hogy a munkáshatalom rövid idő alatt felszámolja az emberellenes tőkésgaz­dálkodást. Lehet-e ezek után cso­dálkozni azon, ha egy nép­nek, amely valóságként ér­zékel valamit, amelyről ko­rábban még álmodni is alig mert, felgyűlik képzelete és megsokszorozódik tettereje? IU ár az októberi forra­dalom első hírére százezres tömeg tüntetett a Hősök terén. A tettek ideje is elérkezett. 1918 ja­nuárjában — a Központi Hatalmak többi országával együtt — általános politi­kai sztrájk kényszerítette a kormányzatot, hogy kössön különbékét Szovjetoroszor- szággal. E sztrájk közepet­te született meg nálunk az első. kezdetleges munkás- tanács is. A népmozgalmak egyre szélesedtek, egyre forradal­mibb jelleget öltöttek. A munkásmegmozdulások mindennapivá váltak. Kato­nalázadások ütötték fel fe­jüket. A MÁVAG-ban ki­robbant júniusi tömeg­sztrájk fegyveres' összeüt­közéssé és országos Doliti- kai sztrájkká fejlődött. Sajátos szerepe volt a népmozgalomban az O’-osz- országból hazatért hadifog­lyoknak. ök közvetlen ta­núi, sőt nagyrészt tevékenv résztvevői voltak a nagy forradalomnak. Titkon röo- Jaook. újságok jártak kéz- ről-kézre, amelyeket, rész­ben az oroszországi hadifo- golv-pártrsoport. részben itthon a Forradalmi Szocia­listák csoportja írt és ter­jesztett A t gy érlelődött meg az-* 1918-as „őszirózsás forradalom”, amely a szét- bomlott Osztrák—Magyar Monarchia romjain létre­hozta a polgári-demokrati­kus rendet. A létrejött pol­gári kormányzat befejezett­nek tekintette a forradal­mat. A nép alapvető köve­telései azonban még nem teljesültek, a nép tovább akart menni. A harcban nagy biztatást jelentett a szovjet kor­mány szikratávírón küldött üzenete, melyet Lenin és Szverdlov írt alá. Ezt a kormány el akarta titkol­ni. és csak a Forradalmi Szocialisták repülőgépről szórt röplapjai hatására tette közzé. Ebben a többi között a következők álltak. „Mélységes meggyőződé­sünk, hogy Magyarország munkásai, katonái és pa­rasztjai nem azért szabadi- tották jel magukat a bécsi bürokrácia és a bécsi kapi­talizmus hatalma alól, hogy a magyar földbirtokosok­tól, bankároktól és tőké­sektől hagyják magukat ki­zsákmányolni. Szilárd hi­tünk. hogy a magyar mun­kások és parasztok leszá­molnak a magyar tőkések­kel és a magyar kormány a magyar munkások, kato­nák és parasztok kormánya lesz." A ■ forradalom tovább­fejlődésének vezérkara szü­letett meg 1918 novembe­rében a Kommunisták Magyarországi pártjának megalakulásával. A Vörös Újságban írt cikkek rá­írni fariak; a forradalom nem fejeződött be. csak most kezdődik! A szovjet példa követése azt jelenti, hogy az októberben létrejött munkás-katona- és paraszt- tanácsoknak kell átvenniük a hatalmat, mert ők kép­viselik a dolgozó népet és csak 6k képesek végrehaj­tani mindazt a forradalmi változást, amelyet a nép követel. Az akkori tanácsokban furcsa kettősség érvénye­sült. Az. hogv országos mé­retekben a forradalom so­rán létrejöttek, az orosz példa ösztönös követését jelentette. Ugyanakkor ter­mészetesnek vették azt a rendeletet, amely tevé­kenységüket az érdekvéde­lemre korlátozta. Észre sem vették, hogy amit tesznek (pl. falun a közigazgatás átvétele, vagy amikor ka­tonatanácsok egymásután elcsaptak két reakciós had­ügyminisztert) az már a második hatalom csírája. A párt által vezetett for­radalmi népmozgalom tol­ta őket egyre radikálisabb irányba, míg végül a hata­lom átvételét már a Köz­ponti Munkástanács prok- lamálta 1919. március 21-én. /€ Tanácsköztársaság rö- vid 133 napja alatt — az orosz példát követve — többet tett a dolgozó népért, mint ami előtte év­századokig történt. Létre­jöttét, egy második forra­dalmi gócpontot nem néz­hették nyugodtan az im­perialista hatalmak. Az an­tant és a szövetségesei — a cseh és román burzsoá­zia hadserege — hamaro­san összpontosított táma­dást indítottak a fiatal ta­nácshatalom ellen. A nehéz helyzetben levő Szovjetoi - szág megpróbált a segítsé­gére sietni. Lenin szemé- lvesen utasította a Vörös Hadsereg parancsnokságát, indítsanak Galícia és Be- szarábia felé támadást, hogy igy tehermentesítsék a Magyar Vörös Hadsereget a túlerő nyomásától. Köz­ben azonban az anfant in­tervenció és a Gyenyikin- féle ellenforradalmi táma­dás visszaszorította a szov­jet csapatokat. Így az el­lensége« túlerő lpgyíjrte ,3 magyar proletárbatalmat Az első magyar proletár- forradalom, amelyet az orosz példa Ihletett elvér­zett. mert az osztályellen­ség akkor még el tudta szigetelni a testvéri szov­jethatalomtól. Október fegy­verei azonban majd há­rom évtized múltán mégis meghozták a magyar nép számára azt, ami után 1917 óta áhítozott; megszületett a szocialista Magyar Nép­köztársaság. 1 Dr. Szemere Vera egyetemi docens Komját Aladár: NOVEMBER 7 (Részlet.) Munkások, katonák, parasztok megindultak, mint a heavomlás, Lenin szaván. A bolsevikok szaván. S osztályt tettek minden időkre. Nem Tingy-rongv árulók. — Lenin vezette őket! A leszámolók könyörtelensége. S a rögnek facsaró szaga. A csikász éhséa. A rontó indulat. Életük szörnyű keserve-baja. Kizsákmányolt és kizsákmányoló roppant gomolyban összerobbant. Test test ellen! „Győzünk, vagy meghalunk!"... A burzsoá-rend véresen ledobbant. Fehér banditák dúlták a határt. Zsírosparasztok háborogtak. A puskatusra ráfagyott a kéz. Gúnya levedlett. Aszály ölt tízezerszám. Tűz nem lobbant a holt kohókban. De a szegények állták n sarat: hőben, éhségben, hóban. A szovjetek hatalma megmaradt! Akik félreértették a világtörténelmet írta: dr. Dolmányos István, a történettudományok; kandidátusa Az első világháború harmadik évében járt már, amikor Vaszilij Maklakov, az orosz Ideiglenes Kor­mány új párizsi követe megérkezett rendeltetési helyére. Az újdonsült kö­vet bejelentette tisztelgő látogatását a francia ható­ságoknál. A megjelölt nap reggelén Makalovot nagy meglepetés érte a fogad­tatásnál. A francia kül­ügyminisztérium egyik ala­csonyabb beosztású tisztvi­selője várta, s nagy kí­mélettel közölte a büszke cilinderes úrral, hogy kor­mánya, amelyet képvisel, sajnos már nem létezik. Röviddel ezelőtt megdön­tötték a bolsevikok. A Maklakov-ügy, jól pél­dázza. hogy a szocialista forradalom meglepetésként érte az orosz polgári politi­kusokat. De nemcsak őket. Az antant politikusai rö- : videsen szintén a póruljárt ! és ki gúnyolt Maklakov I helyzetébe kerültek. ; Clemenceau, a francia ; köztársasági elnök kijelen- ; tette, hogy a bolsevikok 1 nem tarthatják magukat három napnál tovább a hatalmon. Az antant országok kor­mányainak kialakulóban lévő álláspontját Wilson amerikai elnök magatartá­sa is szemlélteti: buffalói beszédében „ostoba ábrán- dozók”-nak nevezte a szov­jet kormány tagjait. Wilson mégis hétről- hétre többet volt kényte­len foglalkozni az „orosz kérdéssel” és mind figyel­mesebben olvasta a pet- rográdi amerikai követ je­lentéseit. Ekkor David Francis volt az Egyesült Államok orosz- országi követe, akit társa­dalmi helyzete, egyéni adottságai nem tettek al­kalmassá arra, hogy akár­csak némileg is reálisan szemlélje az oroszországi változásokat. A dúsgazdag tőkés vállalkozót pénze na­gyon magas közigazgatási tisztségekbe emelte. Mis­souri állam pgvkori kor­mányzója 1916-ban is szinekúraként kapta a nyugalmasnak tűnő orosz- országi követi megbízást. Ez az ország sohasem érdekelte, oroszul nem tu­dott és nem Is akart meg­tanulni. Francis a diplo­máciához keveset konyí- tott. A hatvanhétéves elké- nyelmesedett öregúr egyéb­ként is tehernek érezte hivatali kötelességeit. Visszavonultságá­nak egyik oka az volt, hogy gyengén tudott fran­ciául. Igaz, hogy ezen a fogyatékosságán változtat­ni kívánt. A követség al­kalmazottai naponta lát­ták, hogy Francist felkere­si de Cram asszony, aki franciára tanította. A baj csak az volt, hogy Francis a feleségét, de Cram asz- szony pedig a férjét hagy­ta Amerikában. Így tör­tént, hogy a francia ta­nárnő csakhamar beköltö­zött a követ magánlakosz­tályába. Francis úgylátszik nem sejtette, hogy ennek még politikai következmé­nyei is lehetnek. Francis az októberi forradalommal szemben el­lenséges álláspontot fog­lalt el; kijelentette, hogy a szovjet kormány meg­alakítása „ízléstelenség”, Jóváhagyta, hogy a követ­ség autóját a szökésben levő Kerenszkij kíséretének rendelkezésére bocsássák és átkozod va ismételgette, hogy szóba sem áll a bol- eevikokkal, akiknek napjai amúgyis meg vannak számlálva. Az ellentmondás szelle­mét Thompson, az ameri­kai Vöröskereszt misszió­jának vezetője engedte ld a palackbóL A petrográdi felkelés után Thompson, az amerikaiak közül elsőnek jutott el arra a gondolatra, hogy az antant kormányai­nak inkább meg kell kí­sérelniük együtt működni a konszolidálódó szovjet kor­mánnyal Thompson persze antant érdekből, a néme­tekkel folytatott imperia­lista háború kedvéért szor­galmazta a szovjet kor­mány megkörnyékezését, de Francis számára már pusztán a szovjet kormány megszilárdulásának gondo­lata is égbekiáltó bűnnek számított így az egyik milliomos bevádolta a kor­mánynál a másik millio­most s Thompsonnak ha­marosan haza kellett tér­nie. Wilson ravasz és óva­tos politika követésére szánta el magát. Követét a leplezett beavatkozás no- litikájára utasította. Ma­radjon Francis a helyén, és — élvezze a diplomá­ciai státus előnyeit — csendben támogassa az an­tíbolsevista. mozgalmat, s várja ki annak feltétele­zett győzelmét Az antant-országok dip­lomatáinak és kiküldöttei­nek egyrésze kezdett vala­mit felismerni vonalveze­tésük helytelenségéből. Közülük is kitűnik Judson tábornok, az amerikai ka­tonai misszió parancsnoka és a követség katonai at­taséja. Judson saját elhatározá­sából elment a Szmolnlj intézetbe, a szovjet kor­mány székhelyére és fel­kor este Trockijt, az akkori külügyi népbiztost Beszél­getésük során bizonyos ki­látás nyílt a közeledésre Az amerikai kormány Wilson döntése alapján visszarendelte Judsont és a hozzá hasonló gondolkozá­sé tisztviselőket. 1917. december 23-án Loyd George angol mi­niszterelnök Clemencoau- val angol—francia titkos egyezményt kötött, amely előirányozta Oroszország megszállását és felosztását Az angol kormány végső döntéseiben együtthaladt a másik két antant nagyha­talommal a szovjetellenes offenzívában. Azt a kü­lönbséget azonban meg le­het állapítani, hogy az ak­kor leva eresszívabb hangot megütő francia kormány­tól és az álszenteskedő amerikai kormánytól elté­rően az angol kabinet ma­gatartását bizonyos ingado­zás jellemezte. Ez mutató

Next

/
Thumbnails
Contents