Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-07 / 264. szám
1967. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 \ A Forradalom és hazánk „A leninizmus két arcvonalon bontakozott ki: az egyik a béke, a másik a szocializmus frontja”. (Barta Lajos) Visszaemlékezések és tanulmányok, történelmi és szépirodalmi művek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre hogy megmutassa: milyen hatást váltott ki és milyen következményekkel járt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világszerte és hazánkban. E most következő néhány gondolat, korabeli sajtócikkkekből vett szemelvények a magyar nép hangulatát tükrözik a forradalmat közvetlenül követő novemberi napokban. A háborútól, éhségtől, haláltól, gyásztól elcsigázott nép megértette: az oroszok útja a béke, a kenyér, az igazság útja! Elismeri ezt még a hadifogoly leveleket cenzúrázó cs. és kir. bizottság 1917. november 17-i jelentése is: „Az egyre súlyosbodó viszonyok nyomása alatt, a szociális mozgalmak iránti szimpátia is mindinkább erősebb. Nem külpolitikai áramlatok hatása, sem a nemzetközi szocialista áramlatok irányítják, hanem teljesen bent az ország határai között született okok teremtik és erősítik: ...a béke és a megélhetés problémája.” A pétervári események híre a magyar sajtóban november 9-tol látott napvilágot. Idézzünk fel néhányat az elsárgult lapok cikkeiből: „Pétervárott kitört a forradalom. A bolsevikiek elfoglaltak fontos állami épületeket... Rendzavarásról eddig nem érkezett hír, kivéve néhány apacs garázdálkodását.” (Az Est) „A csodák korszakát érjük, s ebben a meglepetések országa Oroszország. Évszázadok tvnya elnyomatásában lassan erjedt a nagy orosz néptömegben minden modern eszme... A béke kormánya győzött. Az antant búsulhat rajta." (Pesti Hírlap november 14.) „A munkások és parasztok kormánya történelmet csinál és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örökre dicsőkké, sorsdöntőbb hatásuk lehet Európa életére, mint amilyennek a nagy francia forradalom volt... Emlékezzünk Leninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra kerestek... aki hónapok alatt évek munkáját végezte el...” (Dél-Magyarország november 11.) A Magyarországi Szociáldemokrata Párt november 11-i kiáltványában kijelentette: „Az orosz proletárság a forradalmi bátorságnak, áldozatkészségnek és esz- ményiségnek ez a legma- gasztosabb történelmi képviselője, hatalma ormára feljutva: a kölcsönös mészárlás abbahagyására és a béke munkáihoz való visz- szatérésre szólítja fel az egész világot” — írja a kiáltvány. S hol állt, mit tett az ország népe? Hallatta szavát a béke érdekében — de ezen túl, túl a nagyobb darab kenyér, a demokratikus jogok követelésén is — az orosz példa követését fogalmazta meg gyűléseken, tüntetéseken. Hiába próbálták a jobboldali szociáldemokraták csendesítő szóval mérsékletre inteni: „Nem romboló tüntetésre, hanem nagy békeeszméink mellett való nyilvános hitvallásra akarjuk hívni a dolgozó és a háború igáját viselő Budapestet” — szólt a november 25-i városligeti ipar- csarnokban tartandó gyűlés felhívása. S a Népszava a gyűlés után így számol be: „A rendőrség és a belügyminiszter... nem tudták megakadályozni, hogy a főváros és a környék munkásseregei ne olvadjanak egyetlen hatalmas tömegbe, amely elárasztotta a kőrútokat és az Andrássy utat... A menetben százezernél több munkás vett részt... A házak ablaksorait és a járdákat a nézők nagy tömegei lepték el és fehér meg vörös kendők lobog- tatásávál köszöntötték a béke harcosait...” És ezen a napon, ezen a gyűlésen hangzott el a tömegből : „Általános sztrájkot!” „A magyar proletárság tanuljon az orosztól!” A gyűlés szónoka, Bokányi Dezső javasolta: „Meg kell alakítani mindenütt a kézi- és fejmunkásk tanácsát ebben az országban...” Nemcsak a főváros népe mozdult meg. Tüntetések, gyűlések voltak Kistere- nyén. Naevkanizsán, Győ- rptt, Miskolcon, tüntettek a vasutasok, a Diósgyőri Vasgyár vezetősége karhatalmat kért a munkások felvonulásának megakadályozására. A Galilei Kör békelevelezőlapokat küldött az országgyűlési képviselőknek, ezzel a felhívással: „A háború után nem kérdik öntől, hogy volt-e a fronton, de megkérdik öntől, hogy mit tett a békéért? Mit felel majd erre?” S idézzünk a levelezőlap szövegéből: „Állandó békét akarunk... Akarjuk a népek békeszövetségét, mely az államok között felmerülő minden konfliktust hatályos nemzetközi jogi szervezet hatáskörébe utal. A békeszövetséghez tartozó államok kötelesek megvalósítani a férfiak és nők egyenjogúságán alapuló demokráciát, a teljes parlamentarizmust és a külügyek demokratikus ellenőrzését.” Termékeny talajra talált a háború alatt a békéért harcoló Forradalmi Szocialistáknak 1917 decemberében a magyar katonákhoz intézett röplapja is: „Testvéreink. eszméljetek! Az orosz katonák már rájöttek arra, hogy a föld, amelyet meg kell hódítaniok, a saját országukban van, hogy az ellenség, amellyel ha kell fegyverrel is szem- beszállnak — a földesgrófok és iparbárók élősdi csapata, amely a különböző nemzetiségű Földtelen Jánosokat és Nnincstelen Pétereket egymásra uszítja, nehogy az igazi ellenséget felismerve, ellenük forduljanak.” S még egy dokumentum, minden kommentár nélkül — egy katonának 1917 novemberében a bukovinai orosz fronton írt leveléből: „Még mámorosak voltunk a hirtelen ránk robbanó orosz változások bombaszerű hírétől... Mikor ma délelőtt ránkszakadt az újabb mcg- lepetésszerű hír: Bálra tőlünk a pécsi hatosok, meg amodább a honvédek már barátkoznak az oroszokkal. Hogy történhetett ily gyorsan a barátkozás? Nagyon egyszerű. A kíváncsiság mozgásba hozta a fiúkat innen is, túlnan is. Kandi fejek ütődnek ki a lövészárokból... Hosszú, várakozásteljes, aggodalmas percek. Mi fog történni?... Vajon fognak-e lőni rájuk? Észre vették és nem lőttek. Havas Zsuzsa A FORRADALOM ÉS A NAGYVILÁG JC él évszázad elég !dő ■* ahhoz, hogy lemérhessük: mit változott a világ attól, hogy a Szovjetunió — van. A világ persze, sok minden okból és sokfajta hatásra változik. De azon, amit a technika, a tudomány, az emberiség tudatosodása az utolsó ötven évben teremtett, felismerhetjük megkülönböztető bélyegét annak, ami a Szovjetunió hatására jött létre, ami azért, és csak azért történhetett így, mert a szocializmus. a kommunizmus megvalósításának kísérlete valósággá válik. A Szovjetunió az egyetlen olyan ország — pontosabban születésétől kezdve a második világháborúig az egyetlen volt, amely egy eszme jegyében jött létre, egy korszerű, sok tekintetben korunk előtt járó, jövőbe mutató, de ötven esztendő viharaiban életképesnek, növekedésre késznek bizonyult eszme jegyében. Az eszme, a kommunizmus mindmáig nem valósult meg teljességében és tökéletességében. Ez természetes. Éppen azért, mert a kommunizmus nem ábránd és nem varázslat, csakis reális és csakis emberi módon, vagyis hosszú küzdelmes úton, győztes és vesztes csatákkal, magasra szárnyall va és megtorpanásokkal haladhat felé az emberiség. De ötven esztendő ahhoz is elég volt, hogy bizonyítva lássuk: ez az az irány, amely felé a történelem, az emberiség halad. Hogy miből látjuk ezt? Abból is persze, hogy 1917- ben Oroszországban volt egyedül szovjet halatom, és ma 14 országban épül a szocializmus. Ez idő alatt, akárhogyan nézzük, összezsugorodott a Régi, és növekedett az Oj. A szocialista országok sorsa nem úgy alakult mint ahogy előre, sokszor telve illúziókkal, az úttörők, s itthon Magyarországon, mi magunk is elképzeltük. Mégis, ha ötven évvel ezelőtt megkérdezték volna az úttörőket: érdemes-e mindenüket, energiájukat, életüket odaadni azért, hogy megszülessen egy ország, amelyre egy világ acsarkodóit, bölcsőjében akarták megfojtani, a fasizmust szabadították rá, és az emberiség szabadságáért hozott második világháborús nagy áldozatára is azzal feleltek, hogy megindították ellene a hidegháborút, — bizonnyal azt felelték volna, hogy érdemes volt. Ha akkor előre látják, hogy a roppant ellenséges nyomás, az óriási problémák súlya alatt el is torzulhat az eszme, ha előre látják, hogy viszály támad a szocialista országok testvéri közösségén belül. — hogyne mondták volna akkor is, hogy érdemes volt, hiszen már nemcsak egy ábránd, már nemcsak egy országban valóság, hanem országok sorában, az emberiség egy- harmada küzd azért, hogy megvalósuljon a szocializmus. tU ülőn cikkek során, ■** könyvtárra valót írhatnánk arról, hogyan befolyásolta a szocializmus országának léte, politikája, harca az emberek és népek szabadságának ügyét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a világrésznyi Oroszország, fényes cári udvarával együtt maga is csak elmaradott gyarmat volt. Ma már alig vannak gyarmatok, bár az imperialista, gyarmatosító országok ma gazdagabbak és hatalmasabb eszközökkel rendelkeznek mint valaha. Ma is van neokolonializ- mus, van a világban erőszak, elnyomás és kizsákmányolás. De ezzel szemben nemcsak az áll, hogy az emberi szabadságnak és a békének egy világhatalom és szocialista szövetségesei az őrzői. A Szovjetunió és a szocialista országok létének hatását a világtörténelemre, csak akkor mérhetjük le igazán, ha nemcsak azzal számolunk, amit ezek az országok elértek és megcselekedtek, hanem azzal is, amit a tőkés hatalmak nem érhettek el, és nem cselekedhettek meg. ha azt is figyeljük, hogy ami rossz és kárhoza- tos, azért és csak azért nem zúdulhatott az emberiségre, mert van szocialista világhatalom. Külön tanulmány tárgya, hogyan változott meg a tőkés országok gazdasága, társadalmi rendszere a Szovjetunió létének hatására. Ma már el sem képzelhető, hogy a modern tudomány, a modem termelőerők kihasználhatók legyenek az „egyéni vállalkozás” a „szabad piac” hagyományos keretei közt, központi tervezés, állami beavatkozás, az erők nemzetközi méretű összefogása nélkül. Akarják, nem akarják a tőkés országok is csak így tudnak ma előre haladni. Minden arról vall, hogy a világban nem lehet többé a régi módon élni, hogy meg kell találni azt az új társadalmi együttélési módot, amelyben békésen és gyümölcsöt hozóan térnek meg korunk roppant energiái, amelyekkel az ember felépíthetné a földi paradicsomot, de amelyekkel meg is semmisítheti önmagát. j4 Szovjetunió, a kom- munizmus leglényege, hogy kiküszöbölje az em- be életéből azokat az okokat, amelyek viszályt, erőszakot, háborúkat szőnek. A kizsákmányolás, mások elnyomása, terület, hatalom, előjogok féktelen étvággyal, másak rovására megszerzése — sokan hiszik még ma is, hogy ez az emberi élet megmásíthatatlan törvénye. Pedig ez nem így van. A háborúk nem isten csapásai. az emberek szívesebben élnek becsületesen és tisztán, ha ezzel jobban járnak mint embertársaik elleni farkas-viselkedéssel. A Szovjetunió, a szocializmus felépítésén fáradozva arra törekedett, hogy megszüntesse a háborúk okát. De addig is, amíg a egész világon megvalósul a szocializmus, arra törekszik, hogy ne zúduljon a világra atomkatasztrófa. Vannak az életnek, a gazdaságnak olyan területei, amelyben az Egyesült Államok előbbre van mint a Szovjetunió; Áll ez megfordítva is. E elmérhetetűen mit kö- -* szón hét az emberiség a Szovjetuniónak, már eddig is, és bízunk benne, hogy még többet köszönhet majd ezután. Azt már könnyebben lemérhetjük, mit köszönhetünk neki mi, magyarok. Ezt az országot a két világháború közt urai szovjet-ellenességre nevelték: 1919. után a fehér-terrorral, aztán rágalmazó propagandával és hamis félfasiszta mítoszok terjesztésével, a Don-kanyarba küldött, a Hitler utolsó csatlósaként elvérzett, félkozott meg a hazafelé utazó Thompson figyelmes angliai fogadtatásában, valamint Buchanan oroszországi angol követ feltűnést keltő állásfoglalásában, aki a ..keményfejű” francia követtől, Noulens-től és Francis-tól eltérően 1918. elején az antant politikájának némi revízióját javasolta. 1918. januárjában az úgynevezett Diamandi-in- cidens során az amerikai követet és az antant országok megbízottait komoly diplomáciai-politikai vereség érte. Ezidőtájt a román király utasítást adott a Moldva területén állomásozó orosz csapatok forradalmárainak letartóztatására és legyilkolására. A szovjet kormány nem nézhette tétlenül e súlyos támadást, s kénytelen volt megtorlásokat kilátásba helyezni. Mivel a figyelmeztetések nem használtak, túszként letartóztatta Constantin Diamandi grófot, a petrográdi román követet. Ekkor már Francis volt az oroszországi diplomáciai, testület döyenje. Az általa összehívott diplomatagyűlés kimondotta, hogy ha Diamandi nem kerül azonnal szabadlábra, úgy a Petrográdon tartózkodó diplomaták mindnyáian egyszerre felkeresik Lenint és előtte személyesen tüntetnek a szovjet kormány ellen. A szovjet diplomácia felismerte, hogy Francis elvétette a lépést. Lenin a Szmolnijba kérette a haragos követeket. A diplomatákat rendkívül érdekelte az épület, a forradalom főhadiszállása, amelynek meglátogatásától eddig eltiltotta őket politikai állás- foglalásuk. A kényesebbek elhúzták az orrukat, mert a Szmolnij kertjében szabad tűzhelyeken főzték a vörösgárdisták és a szovjet • kormány tagjainak levesét, mégis mindnyájan feszült figyelemmel fordultak be az épület kapuján. A tulajdonképpeni tárgyalásra Lenin dolgozószobájában került sor. . Lenin pompásan irányította a tárgyalást. A pöf- feszkedő Francist erkölcsileg azonnal megsemmisítette azzal a bevezető megjegyzéssel. hogy mivel ő, Lenin, nem eléggé jártas az angol nyelvben, kéri a diplomáciai testület vezetőjét, hogy mondanivalóját francia nyelven adja elő. (Persze Lenin sok angol és amerikai tanúsága szerint jól beszélt angolul!) Francis önérzete súlyos sebet kapott. Szégyenszemre kérnie kellett, hogy valaki kollégái közül siessen segítségére. s angol szavait fordítsa franciára. Számítsuk mindehhez Lenin ismert ravaszkás, győztes mosolyát, de még a követek alig titkolt derültségét is. hiszen sokan önkéntelenül is Francis hírhedtté vált francia leckéire emlékeztek. Az igazi csapást Lenin még ezután mérte a megjelentekre, amikor kifejezte örömét afelett, hogy a követek, akik addig még egyenként sem akarták elismerni a szovjet hatóságokat, most kollektiven jöttek el, sőt, még kérelemmel is fordulnak hozzá! Az ellentmondó és bosz- szantó oroszországi jelentések Wilsont arra kényszerítették, hogy újabb személyi megbízottakat küldjön Oroszországba. Köztük volt az intrikus, mindenre kész Sisson, aki csakhamar kétes világhírnévre tett szert. Amikor megindultak Breszt-Litovszkban Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak külön- béke-tárgyalásai. tetőfokára hágott az antant rágalomhadjárata. Ekkor lépett fel az amerikai Sisson azzal a jelentéssel, hogy sikerült olyan iratokat kicsempész- tetnie a Szmolnijból, amelyek azt bizonyítják, hogy Lenin, Trockij és a többi szovjet vezető a németek fizetett ügynöke. Ezek az úgynevezett Sis- son-iratok kezdetleges hamisítványok voltak. Különféle német hivatalok álpecsétjeit ütötték rájuk, de közben több irat szövege ugyanabból az írógépből került ki. A hamisítványok leleplezése később érzékeny csapást mért az Egyesült Államok presztízsére. Francis maga is fanatikusan ismételgette, hogy a bolsevikok német ügynökök. Az egyik követségi értekezlet előtt azonban (ahol éppen a német befolyás elleni küzdelem problémáit akarták megbeszélni) távirat érkezett Washingtonból. Az amerikai külügyminisztérium röviden és határozottan közölte Francis-szel, hogy de Cram asszony a németek érdekében végzett kémkedéssel gyanúsítható, s azonnal felszólította a követet, hogy a nevezett személyt távolítsa el a követség épületéből... Áx amerikai követ csak azért kerülte el a nagyobb botrányt, mert a breszt-litovszki béke megkötése után az antant kormányainak mindennél fontosabb lett a fegyveres beavatkozás. Francis egyiknapról a másikra elrendelte a követség kiürítését. Olyan gyorsan távoztak, hogy követségük száz évi iratanyagát hulladékpapír módjára hagyták hátra. Eltávoztak a jelentéktelen Petrográdróí és meg sem álltak — Vologda világvárosig. Könnyű kitalálni hogy ez a község azért volt számukra fontos, mert errefelé tanyáztak a fehérgárdisták, akiknek győzelmét biztosra vették a nyugati urak. Ma már a nyugati országok polgári történészet! és ideológusai is bírálni kezdik az akkori nyugati kormányok eljárását. Feltűnést keltett például George Kennan amerikai történész és diplomata „Oroszország kilép a háborúból” című könyve, amely azzal az igénnyel készült, hogy kritikai vizsgálat alá veszi az antant oroszországi balsikerét. A könyv mégsem teljesítette igazán ezt a feladatot, mert Kennan a felsülés okát nem annyira az antant imperialisták osztályálláspontjában, hanem inkább véletlenszerű tényezőkben véli felfedezni. Francis túlbuzgósága és hedonizmusa, az idős Wilson elhatalmasodó fáradtsága mindennél fontosabbnak tűnik neki. Végeredményképpen Kennan és az őt követő ideológusok csak alkalmi félreértést látnak az antant-diplomácia és politika vereségében. Természetesen a polgári külpolitika vonal- vezetésében is gyakran előfordultak olyan részletmozzanatok, amelyek maguknak a polgári rendszereknek sem kedveztek. Politikájuknak mégsem ezek a különös, s idővel eltüntet- ♦ hető szertelenségek alkot- ♦ ják az Achilles-sarkát Az $ volt a fő baj 1917-ben is, $ hogy a tőkés diplomácia az ♦ egyetemes emberi fejlődés ♦ alapiránvát. vagyis magát ♦ a világtörténelmet ismerte • félre. ♦ revezetett magyarok keserves sorsával, s aztán még- egyszer megpróbálkoztak ezzel, nyugati uszító rágalmazó dajka mesével: volt idő amikor azt hallottuk a rádióban, hogy a Szovjetunió „Magyarország kizsákmányolásából tartja fenn magát". Vannak generációk, amelyek talán soha sem tudják teljesen kiheverni ezt a kórt, amit a régi Magyarország urai beléjük oltottak. De az új, felnövekvő nemzedék, és az érett férfi- korban járók megtanulhatták azóta, mit köszönhetünk mi, a tízmilliós, természeti kincsekben szegény, kezdetleges iparral, félfeudális földműveléssel a szabadságba lépő magyarok az elmúlt két évtized alatt-r a 200 milliós, mérhetetlen természeti kincsekkel rendelkező, mindenkor elvtársi segítségre kész testvéri szomszédnak, a Szovjetuniónak. Azt köszönhetjük neki, hogy olyan ország, amelynek önérdeke az, hogy mi és a világ minden népe elnyomás és kizsákmányolás nélkül, szabadságban és jólétben éljen. A Szovjetuniónak nincsenek gvarma* tai, a Szovejtuniónak nincsenek milliárdos profitokat hozó külföldi beruházásai, a Szovjetunió történelmi kísérletét folytat egy új világ, egy új társadalom felépítésére, amelyben megszűnik a háború és a szól- gaság oka. Aki ezt akarja a saját népe számára, ez támogatja ebben a Szovjetuniót Patkó Imre
