Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

tpn. november 19.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

FAZEKAS MAGDOLNA: FÉRFI FEJ

Világ it oda lm S lexikává

A magyar irodalmi lexikon nagy sikere után az olvasók külföldi tájékozódási igényeinek kielégítésére nagyszabású világirodalmi lexikon szerkesztését kezdték meg az Akadémiai Kiadónál. Hazánkban a harmincas évek elején jelent meg világirodalmi igényű lexikon három kötetben. A hosszú idő után a világirodalom lexikális Jellegű bemutatására hat kötet megjelentetését tervezi a Kiadó. Király István egyetemi tanár vezetésével hazai és külföldi szakemberek, tudósok közreműködésével szerkesztik a kötetenként mintegy száz szerzői ívre tervezett művet.

Valamennyi számottevő külföldi világirodalmi lexikon anyagát tartalmazza, az adatgyűjtés során húsz külföldi világirodalmi lexikon és általános enciklopédia adatait dolgozták fel. Az Országos Széchenyi Könwtár telies könyv és folyóirat anyagának világirodalmi vonatkozásait ösz- szegvűjtötték. Ezzel a munkával párhuzamosan elkészült a teljes magyar műfordítás irodalmi jegyzéke is. Eddig már ötvenezer külföldi író és nvolovan- ezer műfordítás adatait regisztrálták.

Szerkesztésénél az az ál- . talános irányelv vezeti a szakemberek tevékenységét, hogy a világirodalom elsősorban szépirodalmi eszközökkel megírt műveit, íróit mutassák be az olvasóknak. A tájékozódást olyképpen egyszerűsítik, hogy általános képet adnak az országok irodalmi életéről, irodalmi irányzatainak kialakulásáról, fejlődéséről. — Több száz nép irodalmát ismertetik, a ma már nem létező országokét is. mint például a kurd irodalmat. Gazdagon illusztrált lapokon az irodalmi korszakok bemutatására is sor kerül, a műfajok részletes elemzésével. Szerepelnek majd az olvan világirodalmi remekek is, amelyeknek nincs szerzőié. például a Gilgames enosz, a francia róka regények.

Az eddig megjelent világirodalmi lexikonoktól eltérően nagyobb terjedelemben foglalkoznak az arab és ázsiai országok irodalmával Minden eeves arab ország belvet kan a lexikonban. oivan kis áúam .is. mint Kuwait. Méltó helyen és érdemeiknek meef~t°iő szinten isrnny+etik a fejődésben lévő országok irodalmi életét. eseménveit. Vietnamról például kózel

100 címszó alatt olvasha- tunk.

A nagyszabású mű első kötete a jövő évben jelenik meg és a következő években kerül sor a teljes sorozat kibocsátására.

Kilencven éve született Ady Endie

Kilencvenedik születésnapját ünnepeljük Ady Eurének s immár alig több mint egy esztendő van hátra halála félévszázados évfordulójáig. A magyar irodalomban aligha volt még költő, aki olyan tudatosan tört a lírai teljességre és köteteiben olyan eleven erővel valósító ta meg ezt a teljesség-szándékot. — Hunn, új legenda című ars poeticáját gyakran idézzük, de ritkán valóságos és egész értelme szerint. Csak a Tart pour l’art polémia ez a költemény,

vagy valamiféle arisztokratikus művész-gőg program-verse? Van benne e polémiából is valami, s ta- gadhata lan az individuális költői büszkeség versben megnyilvánuló jelenléte. De több és konkrétabb ez az ars poetica, mint ahogy teljesebb és nagyobb igényű Ady lírai életművének a valóságos életet poe- tizáló egész teljesítménye is. Mire is jó a hunn király, az Attila temetésének mondáját hasznosító jelképes csattanó?

A Nagyúrrá magasított én s a szolgává degradált vers ellentéte nem csupán az öncélú művészet elutasítása, s nem is a művészi arisztokratizmus formulája, hanem tudatos szembesítése a lírai egésznek és a lírai résznek, A poéta életének és az egyszeri ihletnek, A teljes életműnek és az egyetlen versnek kiélezett értékrendje. Aki „mindennek jött”, annak sohasem egy-egy vers csi- szoltsága a legfontosabb. A Minden-t nem néhány vers, de ciklusok és kötetek egésze, sorozata közelítheti csak. A mai — Mindenséget ostromló — költői vállalkozások igényeit tulajdonítanánk

Adynak, a mai poéta vallomását aktualizálnánk, aki „kozmosz-szivű”-nek nevezte a századeleji költőt? Semmi erőltetésre, utólagos korszerűsítésre nincs szükség. Maga Ady tudatosan megfogalmazta ezt már: a Hunn. új legenda előtt prózában is. Akkor, amikor 1009-es önéletrajzában négy új hangú kötete törekvéseit és tapasztalatait összegezte: „Mindent el akartam mondani, ami ma élő mrgyar emberben támadhat, s ami ma élő embert hajt, mint szíj a gépkereket”. Adynál a „mindent elmondás” költői igénye a mérték, amelyhez alkotó

fásaiból épült a tíz kötetes költői életmű. Milyen magával ragadó például Ady csaknem egyforma ottho’vwsása: szorongással a

a halál is milyen monoton

következe, ességgel settenkedik be a költő életébe, de mennyiféle helyen és alakban: nyárvégi lehullt levelek „zöm-/üm”-jében a párizsi Szent Mihály útján, sírkertet mérve a mindszenti feme'őben, s a történelmi végzettel farkasszemet nézve Jean Jaurés, Kincs Gyula vagy Zuboly é’etére emlékező. De lehetetlen észre nem venni, hogy a Páris, az én Bako- nyom képében és gondolatában Adv élményei menynyire hason^tosak világ- történelmi jelentőségű európai kortársai érzéseivel, gond faival. Hiszen más. nehezebb sorsú „szegénylegények” is bújdokolnak ekkor Európa „Bakonya i”- ban: Lenin énpen Párizsban — vagy Capri szigetére húzódva Gorkij.

Kora egyetemes, világtevékenysége minden részleges mozzanatát méri.

Ady Endre lírai szintézise végletes élmények állandóan kiélezett és szinte drámaian dialektikus szembesítéseiből született. Az egyetemes emberi történelem, s érzés- és gondolatvilág, a nemzeti sors, s a hazai érzések és gondolatok ütközéseiből vagy azonosíDuna-, nosztalgiával a Szajna-, figyelő fantáziával a Néva-partján. — S milyen fölemelő ugyanaz a lelkesült újjongás, amely- lyel a Csák Máté földje ellen sorakozók, a Riviérára lelátogató hegy-bajtár- sak, s a Nikoláj pályaudvarra csóvát dobó, orosz baka mozdulatait kíséri. Vagy

történelmi kilátópontjára

emelkedve szemlélte és érzékelte Ady Endre az életet s a hazai társadalmat. Egyetemességének tudatosítása azonban nem a nemzeti poéta megtagadását jelenti, hanem éppen igazi rangja, értéke szerinti elismerését mindannak, ami benne magyar, nemzeti. Mert Ady érezte, tudta, átélte, hogy az egyetemességet nem a nemzeti elten, de csak a nemzetiben lehet felismerni, megvalósítani és elérni. Jellegzetes magyarság motívumaiban éppen annak a drámai küzdelemnek lehetünk részesei, amelyet a történelem alakuló-változó sodrában a költő nemzete felnőtté éri:léséért, az egyetemes emberihez fölmagasodó öntudatáért folytatott.

Mindehhez csupán egyetlen — szüleiésnapjához is illő — példát: miként is vált meghatározó költői mo; ívummá lírájában szülőföldje, a szilágyisági Ér- mellék és Érmindszent. — Nemcsak olyankor, amikor élesen kirajzolódik a szülőföld képe, hanem olyankor is, amikor csak távoli indítékként villan meg verseiben pátriája mindennapi és mégis különös világa. A történelem számycsapó- sait érzi meg és érezteti Ady az otthoni élet apró eseményeiben. A kivándorlók és megtépett hazatérők nehéz sorsában, az elszaporodó szektákban, az öreg Kunné „közönséges” tragédiájában, magyar és román parasztok nyári nekigy ütközéseiben s téli „rettegéseiben”. A természet világa mindig az emberi lét terepe Ady lírai képeiben. S ha olykor nincs is jelen személyesen az ember a tájban, a költői kép, az értelmét alakító jelentés a természeti elemeket akkor is telíti népivel, nemzetivel, emberivel.

Világtörténelmi sodrásban él és alakít Ady fantáziája: nemcsak Érmindszent vált immár kitörölhetetlen pontjává a világnak, hanem Budapest „fűtés utcái” is a nemzeti létnek. A Hadak útja nem csupán egyetlen költemény Ady többi verse közt, de történelmi fordulat is: a „hazátlan bitangokénak titulált proletárokat állítja a költő egy ősi monda jelképesítő erejével a magyar társadalom & nemzeti lét központjába. — S ezzel még egyetemesebb távlatokban tágítja a hazai valóságot: az a hadak útja azóta a történelemben a szocializmus országútiévá vált. Nem kisebb és nem kevésbé merész forradalmi tett ez az 1900-as évek elején, mint amilyen Az anya Gorkijának alkotói cselekedete volt.

Koezkás Sándor

Bllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllílllllllilllllll!^

VÉSZI ENDREt

Csoporfkép

' i É

Az űságíró bekopogtat az öreg Júliához, a nyugdíjas tanítónőhöz, immár a negyedik öreg, akit e napokban fölkeres. Földszintes, lappadt bérház. a régi házak egyike, az udvart már fölásták, tavaszra készülődve.

Az előszobaablak félig nyílik, a kis nyíláson arc tekint kifelé, egy idős asszony élénk s az időtől még nem agyonmart arca. Hamuszürke haját turbánszerű sapka fogja össze, most érkezhetett kintről, a borús ég alól.

Az újságíró megriad az asszony bizalmatlanul mozgékony^ tekintetétől. valójában már bánja is, hogy becsöngetett. Nehéz megmagyarázni valakinek, akihez semmi különlegesség nem fűződik. hogy írni akarnak róla. újságba szánják a mozdulatlan élet eseménytelen napjait.

..Rendezett szegénység” — utóbb ezt írja moteszébe első benyomásként, de hát milyen is legyen egy negyven évet szolgált özvegy tanítónő lakása! Az utóbbi években javult ugyan a fizetés, de egy élet szűkös szolgálatát ez már nem ütheti helyre. A tárgyakat vékony szürke réteggel belepi az idő, a szürkeség összekapaszkodik, mozdíthatatlan.

Júlia tartózkodása gyorsan föloldódik, emberszerető lénye átsüt a kezdeti bizalmatlanságon. Visz- szatekint a múltba. • hunyorító szemmel, mintha a napba nézne.

— Valaha úgy volt. hogy karácsony tájt egy kollégámmal kimentünk az ócskás-piacra cipőt vásárolni a szegénv gyerekeknek. Hosszú rúdra fűztük a kis cipőket. úgy vittük az iskolába. Ez, bálaistennek, elmúlt Most inkább ők nézhetnék meg a mi cipőinket.

S mint aki tettenéri magát a tréfán, lót nevet.

No, most a fiókhoz megy és előveszi a tablókat, gondolja fanyarán az úiságfró, és valóban, ez történik. Előkerülnek a szokásos éwégi csoportképek, mint amilyenekből a mi fiókjainkban is lapul egv-ngy Mogvoró arcocskák, szőkén, barnán, feketén kapaszkodó hajbozótok, negyedik

elemi, végzősök.

Együtt nézzük a képeket. Harminc év is eltelt azóta. Az alsó sorokban csupa mezítlábas kisfiú. Nyolcán, tízen. És mezítláb, és törökülésben.

— Igen, ez így volt, — mondja a tanítónéni, — ennyi az egész.

Az újságíró arra gondol, a mezítlábas motívum, az már valami, megér egy hasábot, dőlt betűkkel.

— Meséljen egy-két epizódot,

— nógatja az öregasszonyt, ugrásra kész tollal — egy-két érdekes esetet.

— Érdekes semmi sincs. Ez nem volt érdekes. Volt egy család. ahol négy gyermeknek volt egy cipője. Felváltva viselték őket. A kislányoknak inkább jutott cipő, akárhogy is. de jutott. A fiúkra már nem telt

— Nevekre nem emlékszik? — kérdi türelmetlenül az újságíró

— nevekre, konkrétumokra — őt szorítja a feladat és még mindig attól fél. ebből nem lesz riport.

— Gyakran eszembe jut egyikmásik Külön az arc és külön a név. Ha tudom a nevét, azt is tudom, hol ült milyen tanuló volt .— Kiválaszt egy gyerekarcot a csoportképből. — Erre a kis mezítlábasra jól emlékszem. Rosszul táplálták, ha elmentem melletti» mindig a szoknyámba kapaszkodott — Tűnődik. —

Egvik se lett híres ember. Sokan

dolgoznak közülük a Pamutiparban, a Bőrgyárban, az egyik mérnök lett a Hajógyárban. — Kérő szemmel néz az újságíróra. Nem tud semmi érdekeset mondani. — Higgye meg, nem volt semmi különös , az életemben. Negy/en esztendeig mindig ugyanabban az iskolában, mindig ugyanaz. Talán naplót kellett volna írnom...

— Azt, azt — helyesel Ingerülten az újságíró. — És mi lett volna, ha naplót ir?

— Ma mór egészen más a gyerekek élete. Ök maguk se tudják, hogy mennyire más. Fogalmuk sincs róla. — Ezt már a küszöbön mondja a tanítónő, ám az újságíró nem is figyel a szavaira.

Júlia beteszi az ajtót, visszamegy a szobába, turbános szürke feje keresztülmetszi a rézsútos fémpásztát. Leül, a fölkavart csend visszaülepszik, kicsit rös- telli magát, hogy nem tudott semmit. de semmit mondani. Hiszen mutatta a tablókat, mesélte a mezítlábas gyerekeket, de az kevés. minden öreg tanítónő ezen a vidéken ugyanezt mondja. Kis fénvszil«nk csillan a szemében. Azt kellett volna elmondania az úisáeírónsk. hogyan lett egvik napró! a másikra csöndes a világ. Nvnpdíi. Nem mintha nem váevódntt volna már pi'»«nősre. A test megtörődik, a türelem

megcsappan. De reggelenként,

nyolc óra előtt, amikor elhúznak az ablak alatt az iskoiaroa siető gyerekek, nem néz ki, úgy érzi, hogy őt itt hagyták a szobában. De lassan ez is oldódik. Jönnek a szülők, egyik is, másik is, volt tanítványokkal. A múlt héten pedig megkocogtatták az ablakát. Ezt kellett volna elmondani az újságírónak. Legyint magában, ez sem szenzáció... Utóda, egy fiatal tanítónő állt az ablak előtt. A szemközti járdán gyerekcsoport. Elsősök. Ezeket ő már nem tanította.

— Azért Jöttünk, Júlia néni — kezdte a tanítónő —, hogy mondja el nekünk a tavaszt. Vagyis hogy tartsa meg az óráját a tavasz ébredéséről.

Beengedte a gyerekeket az udvarra, eléjük állt a fénybe és elmondta a tavasz ébredését, úgy mint azelőtt, minden évben, a rügyet, a bimbót, a sziklevelecs- két. Megmutatta, hol dugdossa kis világoszöld dárdáit a nárcisz. hol pattan sárgába a for- zicia.

Ezt kellett volna elmesélni az újságírónak. Hogy van tapintat a világon, és van irgalom. Meg hogy nincsenek már mezítlábas gyerekek.

Dühösen legyintett, mert rajtakapta magát az ismétlésen.

Én voltam Űr, a Vers csak cifra szolga, Hull tómmal hullni: ez a szolga dolga,

Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.