Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. október l. ■P I“ gy kamasz ül a dom- I i bon. A salakra rakódott vékony földrétegbe gyér fű kapaszkodik. A fű között néhány apró vörhenyos virágú gyomnövény virít. Feltűnően hasonlítanak azokra a nagy, rozsdabarna szepiőkre, amelyek a kamasz arcát borítják. A domb meredek fala lefut egészen a sínekig. A fiú unatkozik, időnként szörtyögve szívja be a levegőt két első, elálló lapátfoga között és a kezeügyébe kerülő göröngyökkel a sűrűn átrobogó vonatok tetejét célozza. A lába alatt füstösen tempósan a nagy rendezőpályaudvar élete zajlik. Az elálló f°gú türelmetlenül tekinget hátra, láthatóan vár valakit. a város felől most egy hasonló korú fiú közeledik. A kamasz feláll, elébe megy. A távolból csak egy-egy izgatott taglejtéssel kísért beszédfoszlány szűrődik el idáig, ahol az imént ült a kamasz. — Elhoztad? — Hű, de nehéz volt. A bátyám szimatot kapott és bezárta a fészerbe az egereit. — Hát akkor? — A fészernek ablaka is van Ide ránts! A városból érkezett fiú óvatosan lefejti az újságpapírt a kezében levő kalitkáról. A rácsok között két kis fehéregéir szaladgál riadtan. — Állati klafa — csettint elismerően nyelvével az elálló fogú — amikor már jó belemelegedtek, közéjük engedjük őket, aztán iszkiri. Furcsán, szinte fuldokolva nevetnek, aztán elindulnak a szomszédos, sűrű bokrokkal benőtt emelkedő felé. Óvatosan haladnak a bokrok között. — Te már láttál itt olyant? — szólal meg rekedt suttogással a kalitkás fiú. A lapátfogú nem válaszol, de a másik tovább kérdez. — Biztos, hogy ilyenkor is szoktak--? — Biztos, ha mondom! — fakad ki türelmetlenül a társa. — Különben is, a Knézics is megmondta. hogy itt az sem számít, hogy világos van. — Hirtelen megáll, és figyelmeztetően egy bokor felé int. Gyorsan és nesztelenül kúsznak be a bokor közé. A kis tisztáson egy fának támaszkodva sötótruhás férfi áll. Mellette egy magas farönkön fiatal nő ül. A két fiú izgatottan helyezkedik el az ágak között. A kálikét kettőjük közé teszik a földre. Várnak. A párra valami láthatatlan, nagy, súlyos csönd, nehezedik, mintha egy fáradságos beszélgetés után elapadt volna minden szavuk. A férfi elgondolkozva bámul maga elé A nő egy darabig figyeli, aztán csendesen megszólal. — Nincs semmi mondanivalód? — Elmondtam már mindent — a férfi hangja köhögésbe fullad. Zsebkendőjét a szájához kapva befordul a fának. A nő megrántja a vállát, aztán táskájából apró púderes dobozt vesz élő. — Te azt hiszem, ezek nem olyanok — mondja bizonytalanul a városból érkezett fiú, és a kalitkát megfogta mocorogva húzódik hátra, a lapátfogú megszorítja a karját. — Várj még — sziszegi a fogai között. Előbbi izgatottságát valamiféle csodálkozó, gyerekes, érdeklődés váltotta fél. A nő szándékos hangossággal csattantja be puderos dobozát, és várakozóan a férfira néz, aki még mindig fának fordulva áll. Látszik rajta, hogy szeretne valamit mondani neki, aztán mégis meggondolja magát, és lassan elindul a városba vezető ösvényen. A férfi megérzi a nő lépteit, összerezzen, de nem mozdul. Csak amikor a bokrok között már eltűnik a nő alakja, fordul még, és a köhögéstől kimerültén támaszkodik a fának. A lapátfogú kerekre nyílott szemekkel figyeli. Titokzatos, különös figura számára ez a fekete- ruhás férfi, mint amilyen érthetetlen volt az előbb lejátszódott jelenet is. Egy tépett fedelű könyv jutott az eszébe. amit a múltkor kapott kölcsön a Knézicstől, és három matematika órán olvasott ki a pad alatt; „-.és akkor a férfi egy apró, tenyérbe simuló, csillogó revorvert vett elő, és sóhajtva a halántékához szorította--" A férfi elrugaszkodva a fától a fiúk felé indult, a két kamasz rémülten húzódott össze, de amaz elhaladt mellettük, egyenesen a salakdombnak tartva. A sötétruhás gömyedten kapaszkodik a vörhenyes dombon fölfelé, távolabb a két kamasz oldalog utána. A férfi megáll a meredek szélén és elgondolkozva néz le a sínekre. A két fiú is megáll. — Te, ezek veszekedtek — szólal meg még mindig suttogva a lapátfogú. — Hátaztán, én megyek haza A bátyám már úgyis felpofoz az egerek miatt — vonja meg a vállát a másik és komótos léptekkel elindul a város felé. A lapátfogú a férfit figyeli, szeplői szinte lángot vetnek az izgalomtól. Egy meglazult göröngy füstölögve csapódik lent a sínekhez. A férfi felriad gondolataiból, aztán lassan megindul lefelé A kamasz kiáltani szeretne, de valami összeszorítja a torkát. Segélykérőén néz a tánsa után, de az kalitkáját lóbálva már messze jár. A férfi alakja közben eltűnik a domb pereme mögött A fiú hirtelen elhatározással a meredek szélére szalad és lenéz. A férfi most ért a sínekhez. Megtorpan. A szemafor előtt egy vonat tűnik feL A férfi áll a sínek mellett, mint aki nem is vesz tudomást a közeledő szerelvényről. A fiú szíve a torkában dobog: „••■és akkor a férfi egy revolvert vett elő és sóhajtva a halántékához szorította-.” Rémült kiáltással most nekilendül a meredeknek. a férfi mellé érve testét hátrafeszítve görcsösen megragadja a karját, a gyorsvonat a levegőt hasítva vágódik el előttük. A férfi fáradtan, csodálkozva néz a fiúra: — Mit akarsz? A kamasz zavartan engedi el a karját, és zsebéből egy cigarettát kotor elő. — Van egy kis tüze? — Nincs. És most megérdemelnél egy jókora nyaklevest. Ezért a hülyeségért majdnem a gyors alá rohantál. Az apád különben nem hiszem, hogy örülne, ha megtudná, hogy dohányzol. Rideg Gábor LESELKEDÖK Milyen lesz a Baross tér? Alul- és felüljáró i budapesti Keleti pályaudvar előtt Aki mostanában megérkezik Budapest legforgalmasabb vasúti csomópontjára, a Keleti pályaudvarra: először visszahőköl a „felfordulás” láttán. Hiába keresi a megszokott Baross téri képet Baross Gábor szobra is ideiglenes szálláshelyére költözött, s csak a talpazat jelzi a „vasminiszter” egykori helyét. Óránként 3500 qépiármíi A Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat székházában beszélgetünk a tér — a pályaudvar környékének — jövőjéről. két tervezővel, Perényi György- gyel és Kertész Imrével. Papíron már készen van az ország sorrendben harmadik, méreteiben azonban legnagyobb gyalogos aluljáró rendszere. — A Baross tér forgalmi helyzete állandóan súlyosbodott — mondja Perényi György. — Ez az egyik leg- balesetveszélyesebb tér a fővárosban. Naponta megközelítőleg félmillió gyalogos fordul meg itt. Áthajt rajta 900 villamos-szerelvény és mintegy 30 ezer gépjármű. A csúcsforgalml Időszakban egy órán belül három és félezer gépjármű halad át itt Becslések szerint 1980-ra ez a szám 250 százalékkal növekszik, vagyis eléri az óránkénti 3700 járművet. Nyilvánvaló, hogy ezt a roopant forgalmat a tér jelenlegi adottságaival képtelen lebonyolítani. Ezért határozta el a főváros vezetősége mind a gyalogos aluljáró-rendszer megépítését, mind a Baross tér teljes rendezését. — Az a célunk, hogy biztosítsuk a balesetmentes felszíni gyalogos és gépjárműforgalmat, a Keleti pályaudvar jó megközelíthetőségét és az 1970-ig meginduló METRO Baross téri forgalmának zavartalan lebonyolítását AJent indokolt a mozgólépcső Ez azt jelenti, hogyha valaki megérkezik a Keleti pályaudvarra, úgy tud majd villamoshoz, autóbuszhoz, taxihoz jutni, hogy semmilyen közúti forgalmat nem kell kereszteznie: tehát nem kell autók, villamosok között átmennie az út „túlsó oldalára”. Az út és aluljáró-rendszer felülete 73 ezer négyzetméter lesz: több mint ötszöröse az Astoria, és háromszorosa az Emke aluljárónak. A kitermelt és meg- mozeatott földet egy 18 000 rr éter hosszú szerelvény tudná egyszerre elszállítani. Az aluljáró két főrészből áll majd: egy fedett és egy süllyesztett, nyitott térségből. A jároséi nt legmélyebb pontja 3.60 méter lesz: hozzávetőlegesen egy emeletnek felel meg. Ez a csekély szintkülönbség itt sem teszi indokolttá a mozgólépcsőt; ami nemcsak roppant költséges, hanem igen nagy területet venne el a térből. Az aluljáró-rendszert egyébként 17 feljáró lépcső köti össze a felszínnel. Kirakat a löld alatt — Gondoskodtunk a maximális tájékozódási lehetőségekről. hogy senki se érezze magát labirintusban. — mondja Kertész Imre. A Keleti pályaudvar csarnok-részét egy időre teljesen lezárják, amíg átépítik a vágányokat. Így kap majd helvet a süllyesztett lejáró. Innen egyenesen akadálytalanul megközelíthető lesz minden uticél Ez elsősorban a vidékről érkezőknek és a vidékre utazóknak lesz fontos. A Baross téri aluljáróból a presszó sem hiányzik. — Tervek szerint helyet kap egy édesség-, egy ajándékés egy könyvesbolt., üjság- árudákat is terveztek, és lesz toto-iottó árusítás és kávémérés az édességboltban. i A világítást is speciális fénytestekkel oldják meg, — világítófalak szolgáltatják majd a fényt. Az egész Baross tér közvilágítását is kicserélik. Bővíthető felüljáró A teljes képhez hozzátartozik még az is. hogy a Bzabad^íg Bzállót és a Rákóczi út másik oldalát külön aluljáró folyosó köti majd össze. — A tér teljes rendezésénél nagy problémát okozott a Mező Imre út és a Rottembiller utcai forgalom — mondja Perényi György. — Közúti aluljáró, vagy felüljáró, ez volt itt a kérdés. Most már eldőlt. A felüljáró mellett döntöttek, mert az olcsóbb és alkalmas a későbbi bővítésre is. A pilléreket arrébb építhetik és még egyszer ilyen szélesre lehet tágítani a felüljáró úttestét. Egy korszerű hídszerkezet íveli majd át a mostani zsúfolt körforgalom helyét, sokszorosan meggyorsítva így a forgalmat. Alatta zavartalan lesz a gyalogos forgalom. Természetesen nem lesz könnyű a gyalogosoknak sem. Hónapokon át kisebb- nagyobb kerülővel tudják csak megközelíteni uticél- jukat A tervezők, az építők azonban egybehangzóan ígérték: a teljes közúti forgalmat fenntartják az építkezés egész időszaka alatt. Regős István Szívjunk, ne szívjunk? Négy centigram halált okoz — Kinek árt, kinek nem? Több mint 300 éve annak, hogy a dohány Európában meghonosodott Eleinte a dohányzást nem tartatták ártalmasnak, sőt bizonyos gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. Ügy vélekedtek róla, hogy csillapítóan hat az idegekre, javítja az emésztést élénkíti a szellemi munkát. Csakhamar azonban rájöttek, hogy a dohánynövényben igen erős méreg van, amely károsítja az ideg- rendszert és a vérkeringés szerveit — Érdekes, hogy a legtöbb nikotin az olcsó dohányfajtáikban, míg a legkevesebb a legjobb és legfinomabb dohánynemű- ekben található. Már 4 centigramm nikotin a légzőközpont bénítása miatt halált okoz. A nikotin mérgező hatása főképpen a szívvel kapcsolatban okoz káros tüneteket: szívdobogással, szívtáji nyomással, a bal karba kisugárzó fájdalmakkal jár. A dohányzás hatására nagyobb mennyiségben kerül adrenalin a vérkeringésbe. Az adrenalin pedig érszűkületet okoz, emiatt megnehezedik a szív munkája. A vérnyomás is emelkedik. A vércukor mennyiségének emelkedése és csökkenése is kimutatható. Tudományosan bizonyították: a súlyos következményekkel, esetleg a láb amputációsával járó érszűkület! betegség kialakulása a dohányzással kapcsolatos. Hiba volna azonban, ha a vérkeringési szerveik megbetegedésének gyakoribb előfordulását és az ebből származó magasabb halálozási arányszámokat csak a dohányzás számlájára imánk. A mérgező adaghoz előbb-utóbb hozzászokik a szervezet. Bár az emberek ismerik a dohányzás ártalmait, mégsem tudnak lemondani róla. Hivatkoznak arra, hogy az orvosok legtöbbje is erős dohányos. Vannak magas kort elért emberek, akik egész életűkben erős dohányosok voltak, és megsem betegedtek me& Arra a kérdésre, hogy kinek árt a dohányzás és kinek néni, nehéz egyértelmű választ adni. Talán semmiről sem írtak annyit, mint éppen a dohányzásról, jót és rosszat egyaránt. A dohányzók jóval többen vannak, mint a nemdohányzók. Könnyelműség volna azt állítani, hogy a dohányzás ártalmatlan. Egyetlen fiatal sem azért dohányzik, mintha jólesne neki. Eleinte utálja s legénykedésből gyújt rá. Az utánzási ösztön, a tilalom ingerlő hatása aztán a dohányzás ismételt megkísérlésére bírja. A heveny nikotinmérgezés tünetei senkinél sem tapasztalhatók olyan élénken, mint a fejlődésben lévő fiatal szervezetnél. Ezek: hányás, hasmenés, fejfájás, szívdobogás, gyomor-, bélgörcsök, erős sápadtság. A tünetek komoly figyelmeztetésül szolgálhatnak a fiatalok számára. A krónikus nikotínmér- gezést magunkon is tapasztalhatjuk, amikor a megszokottnál többet szívunk. Tünetei: fejfájás, szédülés, hányás, hasmenés és köhögés. A nagy vitát: szívjunk, ne szívjunk — nem lehet eldönteni. Akinek a szervezete érzékenyen reacái a dohányzásra, az feltétlenül szokjon le róla. Ehhez természetesen nagy akaraterőre van szükség Nem elegendő csökkenteni a dohányzást. abba kell hagvni. Dr. Marék Antal A CSAPOS A község tanácsának elnöke kimutatást tartott a kezében és aggodalmas hangon kérdezte helyettesétől: — Nem értem, mi van ezzel a Fő téri földművesszövetkezeti vendéglővel? A söntésben a kimutatás szerint napról napra csökken a forgalom. A vezető járt nálam, panaszkodott, oda a terve. — Ügy látszik, a község antialkoholista lett. Tegnapélőtt mindössze négy hosszúlépést, egy kis- fröccsöt és egy féldeci rumot adtak el náluk, ezzel szemben százhatvanöt pohár szódavíz fogyott. A csapos az oka. — Tudja mit, menjünk ki bejelentés nélkül. A csapos új ember, nem ismer senkit, bennünket sem. Félóra múlva a Fő téren lévő vendéglőben voltak. Az elnök kétszer három deci rizlinget kért, tisztán. A csapos aggodalmas hangon kérdezte: — Már reggel így kezdik? Nem ismerik a túlzott alkoholfogvnsztás társadalmi következményeit? — Szenvedélytől fűtött hangon folytatta: — A házassági bontóperek anyagában például sajnálatosan és állandóan növekszik az alkoholizmus szerepe. Itt az aratás ideje. Hogy tudják majd a cséplőgépet kezelni? Az elnök nem árulta el kilétét. Kiváncsi volt a továbbiakra. Ingerülten mondta: — Apuskám. kevesebb dumát és ide az italtI Szomjasak vagyunk! A csapos szomorúan csóválta a fejét, azután szódavizet töltött két pohárba. — A tudomány mai álláspontja szerint — magyarázta jóságosán —, ez a legüdítőbb ital a szomjúság ellen. — Mi ennek ellenére kétszer három deci rizlinget kérünk! Az italbolt alkalmazottja, a régi orédii'át.orok hangján szólalt meg: — Öva intem önöket! Szokjanak te az alkoholról, amíg nem késő! — Hallja, ne beszéljen annyit! — szólt ingerültséget tettetve az elnökhelyettes. — Két féldeci rumot is töltsön be! A csapos élsápadt: — Nem tehetem, kérem. Az alkoholizmus elleni bizottság minden jelentését olvastam, minden intelmüket magamévá tettem. Az iszákosok messze elkerülik italboltunkat. Aki pedig bejön, azt gyakran sikerül meggyőznöm. A telkiismeretem parancsát követem. — Szóval nem akar adni? Hol a vezető? — Elment a patikába andaxinért. Felidegesítette, amikor ismertettem egy vendég előtt az alkohol áldozatainak legújabb statisztikáját. Mit akarnak? — A tanácstól jöttünk. A csapos arca elkomorodott: — Tudtam, hogy ez tesz a vége. Elvesztem az állásomat. Biztos voltam benne és mégsem tehettem mást. Kigombolta fehér kabátját és megkérdezte: — El vagyok bocsátva? A föld- müvesszövetkezet hozzájárult? Na, akkor leveszem a munkaköpenyemet. Az elnök nevetett: — Dehogy van elbocsátva! Holnap nyűik meg egy bisztró az országúton. Ott nemigen kérnek bort, de hiába is kérne a vendég, csak alkoholmentes ital lesz ott... Tudja, elvünk: megfelelő embert megfelelő helyre... Palásti LászM
