Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-12 / 241. szám

T SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. október 12. A magyar párl­és kormányküldöttség a Skoda autógyárban A bolíviai jelentések margójára Szerdán reggel a magyar párt- és kormányküldöttség — élén Kádár Jánossal, a delegáció vezetőjével — a csehszlovák személygép­kocsi-gyártás egyik felleg­várába, a Mlada Boleslav- ban lévő Skoda autógyárba látogatott. A magyar, csehszlovák és vörös zászlókkal feldí­szített úton Prágától Mlada Boleslavig ezrek köszöntöt­ték a küldöttséget. A ma­gyar vendégeket Mlada Bo- leslavba elkísérte Antonin Novotny, a CSKP KB első titkára, a köztársaság el­nöke, valamint több cseh­szlovák állami és párt­vezető. Az Európa-szerte ismert autógyár ünnepi díszbe öl­tözve várta küldöttségün­ket. A főbejáratnál úttörők virágcsokrokkal kedvesked­tek a látogatóknak. Jozef Simon igazgató tá­jékoztatta a vendégeket a tizennégvezer dolgozót fog­lalkoztató üzem fejlődésé­ről és termelési eredmé­nyeiről. A gyárrészleg előtti téren rögtönzött kiállításon mu­tatták be a csehszlovák autóipari tröszt legkülön­bözőbb termékeit: személy­gépkocsikat, teherautókat, különleges gépjárműveket. A gyár igazgatója ezután végigvezette a magyar kül­döttséget, valamint a kísé­retében lévő csehszlovák ál­lamférfiakat a futószalag mellett, amelyen a legki­sebb darabból komplett autóvá nő a Skoda. Az üzemrészleg meglátoga­tása után a. magyar dele­gáció a gyár vezetőinek és kiváló dolgozóinak aktíva­értekezletén vett részt. Ez­után a gyár vezetősége és dolgozói megajándékozták a küldöttség vezetőjét és tagjait. Indira Gandhi Jugoszláviában Indira Gandhi indiai miniszterelnök Tito elnök és Mika Spiljak minisz­terelnök meghívására szer. dán délben Lengyelország­ból Jugoszláviába érke­zett. A belgrádi repülő­téren Tito fogadta az in­diai miniszterelnök-asz- szonyt, akit államfőt meg­illető pompával köszöntöt­tek: Belgrádba érkezése után azonnal megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások az indiai miniszterelnök és kísérete, illetve Tito, Spil­jak és a jugoszláv delegá­ció tagjai között, a megbe­szélések napirendjén nem­zetközi kérdések — a kö­zel-keleti válság, Vietnam, az atomsorompó, a két ország kapcsolatai, s az In­dia, Jugoszlávia és az EAK közötti gazdasági „háromszög-politika” prob­lémái szerepelnek. A tárgyalások középpont­jában a közel-keleti kér­déssel kapcsolatos közös akciók lehetőségei állnak. II Thant üdvözlete U Thant ENSZ-főtitkár kedden este sajtónyilatko­zatot adott ki, amelyben üdvözölte az elfogadott vi­lágűr-egyezmény hatályba lépését. Kijelentette, hogy ez a szerződés kiinduló­pontja lehet a kozmikus jog továbbfejlődésének, a világűrben kifejtett emberi tevékenység jogi ellenőrzé­sének. BOLÍVIA ritka levegőjű fennsíkjairól sűrű esemény-» sorozat hírei érkeznek. A hivatalos bejelentés szerint tűzharcban elesett — illet­ve egy másik változat alapján súlyosan megsebe­sült, fogságba esett, majd azután vesztette életét — Ernesto Che Guevara. — Jóllehet már Barrientos tábornok, bolíviai államfő is megerősítette a hírt, vannak, akik még mindig kételkednek, hiszen az el­múlt években annyiszor lát­tak napvilágot valótlan je­lentések Guevara haláláról. Egy másik távirat a Deb- ray-tárgyalás folytatásáról tudósít, a fiatal francia professzor-újságírót har­minc esztendei börtönnel fenyegeti egy bolíviai bí­róság. A bolíviai politika pedig, miután az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni tanácsülésén egy úgynevezett Amerika- közi csendőrség megalakí­tása mellett szállt síkra, ismét sürgeti ezeknek az elképzeléseknek a végre­hajtását. A BOLÍVIAI események hátteréül természetesen az a latin-amerikai helyzet szol­gál, amelyre az elégedet­lenség növekedése, az Amerika-ellenes hangulatok fokozódása nyomja rá bé­lyegét. Érthetetlen-e ez az elégedetlenség egy olyan kontinensen, ahol kereken 250 milliónyi lakosságból 30 millióan keresnek ál­landó munkát; 90 millió paraszt sóvárog föld után. Igaz, az amerikai nagytő­ke minden befektetett dol­lárja három dollár hasznot hoz! Washington azonban ahelyett, hogy szembe néz­ne a kontinens gazdasági, társadalmi és politikai ba­jaival, „külső beavatkozók kezét” keresi az esemé- nyek mögött Bolíviában valóságos propaganda-súlypontot ké­pezett az amerikai politi­ka, hogy a Guavara-üggyel és a Debray-perrel Kubát állítsa be felelősként a partizán megmozdulások­ért. Ez a törekvés termé­szetesen nem hozhatta meg a várt sikert, Guevaráról köztudomású volt, hogy 1965-ben leköszönt kubai miniszteri tisztségéről, s az argentin származású forra­dalmár nyíltan bejelentet­te: másutt folytatja a har­cot. Debray mint a latin­amerikai mozgalmakkal rokonszenvező francia új­ságíró, ugyancsak nem tit­kolta, hogy felkeresi a földrész több országát, — anyagot gyűjt újabb köny­ve számára. MEGINT más kérdés, hogy Latin-Amerikában — s ezt a kontinens szolida­ritási mozgalmának leg­utóbbi értekezlete is bizo­nyította — adódnak bizo­nyos belső taktikai nézet- eltérések a forradalmi mozgalmak között: A bolíviai jelentések bizonyos hiányosságai mel­lett is egyet megállapítha­tunk, szórványos tűzhar­cok és katonai bíróságok perei sem valósíthatják meg Washington célját: a forró Latin-Amerika erő­szakos fékentartását. R. E. Antonin Novotny, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke, a Csehszlovák Kommunista Párt központi bizottságának első titkára a prágai várban fogadta a Kádár János elvtárs vezetésével baráti látogatásra érkezett magyar párt- és kormányküldöttséget. A képen jobbról Novotny elvtárs, mellette Kádár Já­nos és Fock Jenő Partízánofíenziva Dél-Vietnamban Hírügynökségi jelentések szerint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás) Front fegyveres erői nagy­szabású offenzívát indítot­tak a Con Thien mellett le­vő amerikai haditengeré­szeti támaszpont ellen. Ez­zel egyidejűleg a hazafias erők támadásba lendültek a demilitarizált övezet dé­li részén létesített más amerikai állások ellen is. Amerikai katonai veze­tők szerint e térségben dön­tő ütközetekre lehet szá­mítani. A Saigonban székelő amerikai katonai főpa­rancsnokság a múlt héten egyik közleményében azt állította, hogy a B—52-es stratégiai bombázók több mint egy hónapja tartó tá­madásai nyomán sikerült feltörni a partizánok gyű­rűjét és a „vörösök megin­dították a visszavonulást. Miként a UPI hírügynök­ség megjegyzi, a főparancs­nokság közleménye a leg­újabb események fényében „elsietettnek” bizonyult. Az arab országok a BT segítségét kérik A kairói sajtó beiruti ér­tesülései szerint az arab országok külügyminiszterei kérni fogják a Biztonsági Tanácsot, tűzze ismét napi­rendjére a közel-keleti vál­ság kérdését és rendelje el az izraeli csapatok kivoná­sát az általuk megszállt arab területekről. Ezt az értesülést Georges Hakim libanoni külügyminiszter­nek Beirutba küldött jelen­téséből merítik. Az Ahram értesülése sze­rint csak e hó ’'égén ülhet össze a Biztonsági Tanács, ha most megegyeznek a tanács összehívásában. Lord Caradon brit képviselő is sürgeti a tanács újabb rendkívüli ülését, de szá­mos akadályba ütközik. Iz­rael elvetette azt a brit el­képzelést. hogy Izrael visz- szavonja csapatait az ENSZ-től kapott garancia ellenében. A brit terv egyik pontja szerint meg kellene nyitni a Szuezl-csatomát a hajózás számára, beleértve az izraeli hajókat is, ame­lyek azonban egy külön szabályzat alapján izraeli zászló nélkül haladnának át a csatornán. Az Akhbar megjegyzi, hogy Izrael el­utasította az angol indít­ványt, az arabok válasza nem ismeretes. Marad a nagy koalíció Kiesinger kancellár ked­den Nyugat-Berlinben kije­lentette; lehetséges, hogy az 1969. évi választások olyan eredményt hoznak, amelyek szükségessé teszik a nagy koalíció fenntartását a vá­lasztások után is. A kancel­lár ezt a kijelentést figyel­meztetésnek szánta saját pártjának egyes képviselői számára, akik bíráljál: Kiesingert, amiért egyes kérdésben a szociáldemok­ratákra hallgat, Egység a szocializmus eszméinek alapján Beszélgetés Hans Luthardtal, az NDK Nemzeti Frontja titkárával Tegnap délelőtt szerkesz­tőségünk vendége volt Hans Luthardt, az NDK Nemzeti Frontjának titkára, a Nemzeti Demokrata Párt elnökségének tagja és Hans Zimermann, az NDK Nem­zeti Frontja nemzetközi osztályának vezetője. A vendégek, akiket Oláh Já­nos, a Hazafias Népfront megyei titkára kísért el, néhány napot Szolnok me­gyében töltenek., — Hogy érzik magukat nálunk, milyenek az első benyomások? — Nagyon jók. Csak egy kicsit feszített a program... _ ? — No, nem a munka sok, mert igen nagy érdeklődés­sel tapasztaljuk, mennyi hasonló probléma van az önök népfrontjának és a mi nemzeti frontunknak a munkájában... A vendéglá­tás túlfeszített. Hja, ez a magyaros vendégszeretet!? — Ez kölcsönös. Mi is ugyanerre „panaszkodunk”, valahányszor az NDK-ban járunk. Nyomban koccintottunk is a kölcsönös vendégsze­retetre, s egy kicsit hiva­talosabbra terelve a szót megkértük Hans Luthardtot, ismertesse pártja tevékeny­ségét. — Pártunk, a Nemzeti Demokrata Párt (NDPD) 1948 júniusában alakult, antifasiszta, demokrata párt. A kispolgári rétegek hazafias elemeit, köztük az egykori nemzeti szocialista (náci) párt által befolyásolt, félrevezetett embereket is. és az egykori hivatásos tiszteket tömöríti. Sok kis­iparos és kiskereskedő tag­ja ís van a pártnak. — Az NDK-ban a Német Szocialista Egységpárton és a Nemzeti Demokrata Pár­ton kívül más pártok is vannak? — igen. Németország Ke­reszténydemokrata Szövet­sége, amely a keresztény középrétegeket tömöríti, Németország Liberális—De­mokrata Pártja, amelynek a haladó polgári körökből áll tagsága és Németország Demokratikus Parasztpárt­ja. amely a dolgozó paraszt­ság egyes csoportjait fogja össze. Valamennyi a Nelh- zeti Frontba tömörül. Két alapvető, az egész német nép érdekeit érintő dolog van, amiben valamennyi párt egyetért, s ami össze­fűz bennünket kezdettől. Az egyik a munkásosztály vezető szerepének és a munkás-paraszt szövetségen alapuló széles osztályszövet­ség marxista politikájának az elismerése, a másik a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűző­dő barátságunk, mint az NDK külpolitikájának alapja. — Az önök pártjának létrejötte, illetve a Nem­zeti Front kialakulása után nem állt meg az NDK tör­ténelmi fejlődése. A német munkásosztály a szocializ­mus felépítését tűzte ki cé­lul. A Nemzeti Demokrata Pártnak mi a véleménye erről a programról? — A mi pártunk és a többi polgári párt is, elfo­gadja a szocializmus prog­ramját. Valljuk, hogy a né­met nép felemelkedésének is ez az egyedüli perspek­tívája. — Ha azonosak a célok, miért van szükség több pártra? — Nálunk is feltették, s felteszik még ma is néha egyesek ezt a kérdést. Hadd mondjam el. egyáltalán nem taktikai fogás ez, mintahogyan egyesek nyu­gaton „magyarázzák”. A szocializmus célkitűzését az NDK minden társadalmi ré­tege elfogadja. De a szocia­lizmushoz vezető úton, an­nak egyes állomásainál, egy-egy kérdésről lehet — és van is — más vélemé­nye a különböző paraszti, kispolgári rétegeknek, a ke­reszténydemokratáknak. Ez érthető, hisz minden ember gondolkodását befolyásolják életkörülményei, társadalmi helyzete. A különböző pár­tok e különböző rétegeket tömörítik a Nemzeti Front­ban, egyesülve a főcél, a szocializmus felépítése ér­dekében. — Most e hetekben em­lékezünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. Ismerjük a történelemből annak lefo­lyását. A Szovjetunióban egy pártrendszer alakult ki. — Igen. Hadd hivatkoz­zam éppen az ön által idé­zett történelemre. A bolse­vikok szívesen együtt ha­ladtak volna a mensevi- kekkel, a szociálforradal- márokkál. De amikor azok szembefordultak a proletár- forradalommal. maguk mondták ki halálos ítéle­tüket. A tömegek otthagy­ták őket és a bolsevikok mögé álltak. — Nálunk is, néhány tra­dicionális polgári pártnak ez okozta — az áruló veze­tők magatartása — a végét. A néphez és demokratikus, forradalmi hagyományaik­hoz hű politikusaik viszont ma is velünk tartanak a Hazafias Népfrontban. — Nálunk sem ment minden harc nélkül végbe a demokratikus pártok fej­lődése. Akadtak olyan poli­tikusok a mi pártunkban is. akik szembe akartak fordulni a nép érdekeit képviselő politikai platt- formmal. Másfelé szerették volna húzni a pártok, il­letve az ország szekerét. Kemény politikai harcok­ban, nyílt vitákban győztük le őket. — így utólag — ez már történelmi tapasztalat — elmondhatjuk, hogy sok­szor könnyebb lett volna a dolgunk — a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek idején bizonyosan —, ha együtt dolgozhatunk a szocializmust, a munkásosz­tály vezető szerepét elfo­gadó, demokratikus pártok­kal. Nem rajtunk múlott... — Walter Ulbricht elvtárs gondolatát szeretném idéz­ni. Elmondta, hogy a Né­met Szocialista Egységpár­tot sok melléfogástól, bizo­nyos hibák elkövetésétől is megóvta a szövetséges de­mokratikus pártok létezése, azok testvéri, bíráló szava. De ez fordítva is igaz. A demokratikus pártokat is óvja a hibák elkövetésétől a NSZEP létezése és kö­vetkezetes marxista-leni­nista politikája. — Az önök történelmi ta­pasztalatai igazolják, hogy minden nép megtalálja a szocializmushoz vezető, szá­mára legjárhatóbb utat. — Igen. Mi erre büszkék is vagyunk. Mert nem volt olyan könnyű a náci Né­metország romjain, a fasiz­mus által megmételyezett német néppel, a revansista Nyugat-Németorszig szom­szédságában erre az útra rátalálni. Ma már a szocia­lizmus építésének sikerei bizonyítják, hogy helyes úton járunk. — Mire a legbüszkébbek e sikerek közül? — Talán arra. hogy oly sok szenvedés után sikerült az NDK-ban élő németek egységét megteremteni. Es ez az egység a szocializmus eszméinek elfogadása je­gyében született. — V. 3, **

Next

/
Thumbnails
Contents