Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-12 / 241. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nomádok közölt * JtLo tujfáliábcut Irány a puszta BINDER SZOMON, 1967. JÜNIUS 2. JXJehéz lenne egy levél terjedelmében leírni azt a rengeteg élményt, amiben Ulan Bátorból jövet részem volt. Megpróbálom összesűríteni s a lényege- sefceí kiemelni. Mar kicsit untuk Ulan Bátort. Semmi különös érdekessége nem volt már számunkra a kolostorokon és a már leírtakon kívül. Annyira ismertünk mindent hogy a frissebben érkezett magyaroknak és németeknek mi voltunk az idegenvezetői. Háromszázon felüli itt a magyarok száma, és egyre többen jönnek. Utolsó este egy fogadáson vettünk részt a nagykövetségén az otl tartózkodó pártmunkásküldöttség tiszteletére. Nagy derültséget keltett, hogy nekem. itt is állandóan akadnak ismerősök. Ahogy beléptem a terembe elém áll az egyik küldött, s a nyakamba ugrik — mondván — Lajos, hát te mit keresel itt? A szarvasi járási párttitkár volt. Másnap reggel Hz terepjáró GAZ-zal indultunk neki a mongol pusztának. Körülbelül harminc kilométer után elfogyott a kövesút. utána már csak a terepen mentünk az első nagyobb „város” Öndörhán felé. Arr.i 330 kilométerre fekszik Ulan Bátortól keleti irányban. Dél tájban értük el a Kerulen folyót, addig kopár, meredek hegyek között haladtunk. He- helyenként úgy néz ki a vidék, mintha a Hóidban járnánk. Nemsokára megláttuk az első tevéket. Az első csorda 100—150 tevéből állt, nagy lomha jószágok, vedlik róluk a drága teveszőr. Az utak mellett fehér állati csontvázak virítanak. .A sasok jól élnek itt. van is belőlük bőven. Jurtát csak 20—30 kilométerenként lehet látni, akkor is mindössze négyet- ötöt. Köztük birkák, marhák tömege látszólag őrizet nélkül. JSf emlenben ebédeltünk a híd mellett álló foga*■ dóban, az úgynevezett guancbán. Az étteremben 4x5 méteres két kecskelábas asztal, mellette lócák. Kis ablak nyílik a konyhába, ahol öreg kínai szakács főz. De hogyan? Elnéztem vagy fél óráig. Nagy serpenyők vannak előtte a tűzhelyen, amely felett egy polcszerű állvány, rajta hat tálban különböző színű elixirek. Az öreg kezében hosszú nyelű vaskanál, s hol az egyikből, hol a másikból löttyent belőle keveset a serpenyőben lévő húsra. Eredmény: kiváló minőségű sülthús, sültkrumplival és ismeretlen, de jóízű dolgokkal. Egy órát pihentünk a Körös nagyságú Kerulen partján, majd tovább indultunk öndörhán felé. A terep erre már változatosabb volt. Szavannaszerv, füves puszta, hatalmas hegyekkel körülvéve. Itt főleg tévét és lovat látni. Elhaladtunk Cenker Mandál melleit, ahol a 14-es háború hírhedt fogolytábora volt. A régi fogolybarakok még most is állnak. Majd ismét változott a táj, sós tavak és völgyek, hegyek között mentünk. Ügy néztek ki messziről ezek a tavak, mintha partjukon hó lenne. A kocsi mellett r.rengeteg mormota szaladgált, földbe ásott búvóhelye felé. Előtte felágaskodva figyelték az elrobogó autót. Nem álltam meg. hogy ne lőjjek egyet az autó ablakából. Délután érkeztünk meg a megye székhelyére, öndörhánba. Kitűnő fogadtatásban részesítettek bennünket. A megyei „darga’’ (főnök, elnök) másnap nagy vendéglátást adott tiszteletünkre. Ö is állatorvos, mint többnyire minden vezető ember itt. Ol- fogásos étrenddel és véget nem érő pohárköszöntök- kel ünnepeltük a „madzsar—mongol nairam dal mandatugait”. (A magyar—mongol barátságot.) Harmadnap indultam Binder-szomonba nyolcad- magammal. Itt már egészen alpesi tájon vagyunk. A település 1400 méter magasan fekszik az Ónon partján, három folyó összefolyásánál öndörhántól 200 kilométerre, északra. A szomon járási székhely. A családi házak jurták, csak a középületek készültek fából, s a két sor fa között 30 centiméteres teveször- szigetelés. (A mongolok talán nem is tudják, hogy milyen gazdagok.) /§ járási darga egyúttal a járási szövetkezet feje A tsz területe észak-déli irányban 180 kilométer. keresztben 60 kilométer. Egyébként a szovjet határig ér el. Az ellátásunk minden reményen felüli. Mongol szokás szerint fejadagunk napi két kilogramm hús. Esténként pisztrángozunk az Ononban. Két este 6 darabot fogtam. Itt minden vad óriási. A legnagyobb élmény a tegnapi fáklyás szigonyos halászat volt az Ononon. A darga rendezte tiszteletünkre. Fogtunk, illetve leszúrtunk a hat méteres hatágú szigonnyal öt pisztrángot darabonként 5 kilogrammosakat, egy 15 kilogrammos tájment, egy 6 kilogrammos lazacot, egy 3 és egy 1 kilogrammos csukát. Nemsokára teljesen berendezkedünk itt és rövidesen megkezdhetjük a munkát. Binden-szomonban alakítottunk ki laboratóriumot, ahová kint a jurta- csoportokban dolgozóknál dolgozók beküldhetik a vérmintákat. Közben megismerkedünk leendő munkatársainkkal. a mongol lovasfutárokkal is. Hoztunk magunkkal egy vadonatúj angol priccsnyerget. Nagy érdeklődéssel szemlélték, amikor egy mongol lóra feltettük. Persze _ kissé furcsán nézett ki az európai nyereg a huculon, avagy takin. ök aztán nagy komolyan körülnézték és kijelentették,, hogy nem ér egy fabatkát sem, az övék sokkal jobb. Persze nem akar tunk szégyenben maradni, hogy mi csak ilyen nyergei ismerünk, s felültem a mongol nyeregbe s körbe hajkurásztam vágtában a szegény párát. A végén mind a ketten alaposan szuszogtunk. Mert én már vagy négy-öt éve nem sokat lovagoltam. Ezen a lovon viszont 85 kilogrammos ember talán még sohasem ült. fi gyébként én csak mongolul beszélek a mongo- tokkal és tiltakozom, ha más nyelven próbálnak érintkezni velem. Hírem, el is terjedt már közöttük és nagyon élvezik, ha mongolul gagyogok és jói mulatnak rajta, de azért megértik és megbecsülik igyekezetemet. Or. ifj. Győrffy Laj<v Állami gazdaságiak nagy seregszenréje Szenttamáson Szakszerre* e'i nap, lovasverseny, üzemi szakácsok vetél kettője, szavatok, énekelek, táncosok műsorai Ismerősök bemutatója-idegenben A Budapesti Mezőgazda- sági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregysége a Hajdúságban tart bemutatót október 17-én. A Hajdú— Bihar megyei AGROKER és a hajdúböszörményi Vörös Csillag Tsz hívta meg őket vendégségbe. Kérték, vigyék el azokat a gépeiket, amelyek könnyítik, gyorsítják a betakarítást. A gyáriak élve a lehetőséggel, elsősorban a vásári ezüstérmes MO—6-oskuko- ricamorzsolót viszik, amely a morzsolás mellett a csutkától és a csuháitól is megtisztítja, sőt be is zsákolja a terményt. Működés közben is láthatják majd az érdeklődök a nagyteljesítményű, ugyanakkor minimális energiafogyasztású gépet. Ugyancsak bemutatják a gabona, a répa, burgonya és sok más term én v rakodását megkönnyítő és meggyorsító MG—mobil adagológaratot, amellyel egy ember öt perc alatt öt tonna rakományt továbbíthat „Utazik” az RZ--3-as rotációs szárzúzó is, amelynek sorozatgyártása csak 1968-ban indul meg, de az iránta tanúsított érdeklődés máris nagy. Az „idegenben” rendezett bemutatóra Szolnok megyei tsz-ek és állami gazdaságok szakemberei közül is sokat meghívtak. Hovodzák István, a cibakházi Vörös Csillag Tsz elnöke arra is készül, hogy a gyár termékei közül a náluk alkalmazott gépekről elmondja tapasztalatait. Az őszi idényben más megyékben is — többek között Bácsban és Baranyában — várják még a törökszentmiiklósiakat. Próbaüzem a szent- tamási hibrid- üzemben Tegnap reggel kezdték meg a szenttamási hibridüzem új szemes szárítójának próbaüzemelését, mely francia gyártmányú és francia szerelők szerelték össze lN. Zs.) A megye tizenhárom állami gazdaságának hétezer főnyi törzsgárdája van, a kampánymunkák idején — mint most is — tizennégyezer munkást is foglalkoztatnak. ök készülnek e napokban arra, hogy vasárnap — október 15-én bemutassák, nemcsak a termelésben. hanem, a kultúrában, a sportban is részesei a megyei sikereknek. A szenttamási szakszervezeti napot, — melyet a MEDOSZ Szolnok megyei bizottsága, az állami gazdaságok országos központjának Szolnok megyei főosztálya és a Szenttamási Állami Gazdaság rendez, dr- Bozsik Tibor főosztályvezető nyitja meg. Utána — a várhatóan mintegy nyolcszáz—ezer ünneplőhöz — Hunya István, a földmunkás mozgalom köztiszteletben álló veteránja, á MEDOSZ elnöke szól. Ezt követően kezdődnek meg a versenyek. Elsőnek a sportvetélkedők. A nap leglátványosabbnak ígérkező számai a lovasversenyek lesznek. Négyes és kettes fogatokat hajtanak a Szenttamási, a Szolnoki és a Kunszentmártoni Állami Gazdaság dolgozói. Lovasbemutatók, díjlovaglások. fogoly láb >r útikban1 az orosz munkások és parasztok és előadásokon ismertették a forradalom jelentőségét, és hangoztatták, hogy mától fogva mi i$ szabadok vagyunk és testvérként fogadtak bennünket. A belső ellenforradalom fellángolása közepette a fogolytáborban levőket felszólították, hogy legyünk segítségükre az ellenforradalom leverésében, mert — mint mondották — közös az ellenség. Ma is emlékszem, hogy ők már akkor mondották, még ők is segíthetnek valamikor nekünk. Itt a lágernek 20—25 százaléka jelentkezett a Vörös Hadsereg nemzetközi brigádjaiba.’’ Ugyanebben a visszaemlékezésben olvashatunk arról is. hogy később is mind többen jelentkeztek a magyar hadifoglyok közül a nemzetközi alakulatokba. Többen — kik kezdetben nem álltak be a szovjet hatalom védelmére szervezett egységekbe —, az ellen- forradalmi s intervenciós seregek kezére kerülve határozták el; átszöknek a bolsevistákhoz, s fegyvert kémek... Ahol az ellenforradalmi erők átmenetileg győztek, a magyar hadifoglyokat rögvest újra foglyokká nyilvánították. Máshol az antant-barát. ellenforradalmi nacionalista seregek szolgálatára. vagy segédszolgálatára kötelezték őket. táv n harcok során újabb c újabb volt magyar hadifodíjugratások kerülnek sorra a Budapesti Honvéd, a Budapesti Lovas Klub, a Szenttamási és a Szolnoki Állami Gazdaság lovasainak részvételével. A kulturális versenyeikre az állami mszőgazdasáfi üzemek dolgozóinak és tanulóinak nyolc tánczenéka- ra, hat ha^igszerszólistája. tíz táncdalénekese, tizenkét szavaló ja, s üzemi tánccsoportok neveztek be. A nap érdekességei közé tartozik az üzemi étkezdéik szakácsainak versengése. Az esti órákban végül tánccal zárul az állami gazdasági dolgozók nagy seregszemléje, goly szökött át a partizánokhoz. a szovjet hatalomért küzdő alakulatokhoz s kért fegyvert vagy az ^ ellenforradalmi erők elűzésekor jelentkezett internacionalista alakulatba. „Ezer- kilencszáztizennyolc május utolján cseh, kozák és fehérgárdista alakulatok ellenforradalmat robbantottak ki. Ekkor elfogtak. Először csehek, majd szerbek őriztek. Amikor megszabadultunk, beálltunk a nemzetközi vörös alakulatba m: is” — írja az egyik visz- szaemlékező. Márki Gábor pedig, kinek visszaemlékezéseit Árvay János lejegyzésében a Magyar Partizán Szövetség 1960-ban a Harcostársak emlékeznek” című visszaemlékezés gyűjteményben adta ki, — így mondja el hasonló élményeit a tapasztalatait: Hadifogolyként egy halászhajón dolgozott a Jenyiszejen Itt megbetegedett 1919-ben s a krasznojarszki kórházba került. Már kórházban fekvő beteg volt, amikor kitört a krasznojarszki ellenforradalmi felkelés és progrom. Betegségére való tekintettel külön szobában feküdt. Amikor az ellen- forradalmár különítmények rátaláltak 1919 augusztus első napjaiban, azt hitték, sebesült magyar internacionalista harcos Kcgvetlen-il megkínozták a kórházi szo- bá ban. Ezt követően Márki Gábor — mint elmondia — alig várta, hogy felgyó- gvuljon s őtszökhessen az ellenforradalmárok által megszállt területekről ScsÄ- tinkin partizán iáihoz. Töbn társával eerütt indultak útnak. szöktek át a szovjet hatalomért küldőkhöz. s ' órtek fpgyvert. fTT-lliifn fillip | Dr. Császlvai István Szolnok megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista F orradalomban 3. „Testvéri egységbe forrva...“ „Mi kezdtünk volna készülődni. nagy volt az öröm közöttünk, de akkor hallottuk, hogy az új kormány, ami alakult, nem köt békét. Tovább folyik a háború. A matrózoknak külön forradalmi bizottságuk volt Elrendelte; szűnjék meg a hadifoglyok megkülönböztetése! — A város vezetősége azonban hallani sem akart erről. Aztán telt telt az idő... Űjabb hajók érkeztek tengerészekkel, katonákkal, agitátorokkal. — Véget vetünk a háborúnak!... Békét a népeknek!... Éljen a szovjet halalom! — hirdették a fegyveres katonák, A kormány csapatokat vont ösz- sze, de a tengerészek bizottsága sem maradt tétlen... Röpcédulákon hozták a hírt, mit beszélt Pétervá- ron Lenin... Aztán egyszer csak hallottuk; Kerenszkii nincs többé... győzött a szocialista forradalom Minden hatalmat átvettek a szovjetek! A helyi városvezetőséget lefegyvereztük. Hatalmas tömeg hullámzott az utcákon zászlók alatt... Minden hadifogoly szabad lett a győzelem napján. Testvérüknek fogadtak bennünket a bolsevikok... Egyszerre úgy éreztük, mintha ttem is idegenek között lennénk...” — emlékezett a régi eseményekre az idős, jános- hidai harcos. Hasonló emlékeket idéz fel egy másik öreg. Szolnok megyei internacionalista harcos is az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Archívumában levő írásos visszaemlékezésében; „Hadifogságom alatt Odesszába, majd később Rosztovba kerültem hadi- fogolytáborba, A rosztovi táborból mint asztalos szakmunkást egy bútorgyárba vezényeltek ki. És a bútorgyárban levő orosz munkások, akik már akkor háborúellenes propagandát fejtettek ki, igyekeztek bennünket hadifoglyokat is megnyerni a háborúellenes harcnak. Majd a Keren- szkij-kormány ideje alatt a fogolytáborunkban antimi- litarista előadásokat tartottak. Ezeket az előadásokat egészségügyi előadásoknak nevezték. Majd később a hadifogoly-újság is megjelent, amelyben Kun Béla és Szamuely elvtársak írása nyomán felvilágosító munka folyt a háború igazi okozói ellen. Itt ismertem meg először az Októberi Forradalom után Szamuely elvtársat is. Majd az Októberi Forradalom kitörése a hadifoglyok életében is nagy változást hozott. A forradalom kitörése után megjelentek a
