Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

1967. szeptember 1. ^ÖtNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hírünk az országban Igény és lehetőség Egy kis statisztika Jelentősebb szakcikkek augusztusban ismét mező- gazdasági témákról jelen­tek meg. A Magyar Mező­gazdaság augusztus 2-án Győri Béla cikkét hozza a rákóczifalvai Rákóczi Tsz aratás utáni talajmunkái­ról: „Tarlóhántás, talajzá­rás”. Egy héttel később, 9- én Bozsik Tibor és Tuza Imre érdekes kísérletről számolnak be: „Technikai próbálkozások a Csorbái Állami Gazdaságban a ba­rázdás öntözés jobb végre­hajtására”. A Népszabad­ság több ízben közölt me­gyénkben anyagot, 3-án a Szolnok megyei tsz-ek 45 milliós többletbevételéről ír — a többlet a kiváló ga­bonatermésből származik, 12-én Major Lajos, a fegy­vernek! Kossuth Tsz Kállai Éva szocialista brigádját mutatja be „Ök tizenhár­mán” című riportjában. — 17-én a „kitűnő túrkevei búzatermésről” számol be Csótó Géza. — Majdnem mindegyik alföldi megyei lap ismertette a Rákóczi- falván telepített új dohány­fajta kísérleti termesztését, és képet is hozott a „Bur­ley óriási leveleinek felfű­zéséről”. Vezető napilapunk augusztus 20-i ünnepi szá­mában a „Száz válasz a tsz-ekről és a fiatalokról” rovatba dr. Szalay András cserkeszöllői tanár levelét közölték. „Fenyeget-e az el­öregedés?” kérdi a levélíró. Ahol jó a jövedelemelosz­tás és egész évre biztosíta­nak munkalehetőséget — sőt — megteremtik a fia­talok anyagi érdekeltségét, ott nem jellemző ez a ve­szély. 24-én ebben a rovat­ban Zs. Varga István, az öcsödi Kossuth Tsz elnöke írja: náluk az ötszázhatvan tagból kétszázhuszonnégy fiatal. Biztos keresetet, me­zőgazdasági szakmát, há­zassági segélyt és számta­lan kedvezményt, balatoni nyaralást biztosítottak tag­jaiknak. A Népfront augusztusi számában Illés Sándor a „Területi tsz szövetségek feladatai” című cikkében ismerteti a Szolnok megyei területi szövetségek meg­alakulását. Helyesli a két szövetség létrejöttét. Szem­pontjaikat — a területi és termelési viszonyok hason­lóságának figyelembevéte­lét — példaként állítja több megye elé. A folyó­irat ebben a számában ol­vashatunk Mezőtúr város- fejlesztéséről. Kiváló társa­dalmi munkával a város- fejlesztési alapot kétmillió forint értékű építő munká­val növelték. A Hajdú-Bi- har megyei Napló a 15 éves fennállását ünneplő Tiszamenti Vegyiművekről ír. A Népszava 18-án Bak- tai Ferenc Szolnok megyei jelentését hozza: „A mo­dem házakról álmodó Ti- sza-part” címmel. A na­gyobb tudósítás fejezetcí­mei: .Hét város, sok tanya. 1944-ben kétezer üzemi munkás — ma erősen ipa­rosodó agrármegye”. Augusztusban több cikk­ben foglalkoztak, a Tisza II-vel. 6-én a Népszavában Moldován Tamás írja: „Köl­töztetik a Tiszát”. 20-án a Szabad Földben olvashat­tunk majd egész oldalas cikkben az ország legna­gyobb beruházásáról „A kiskörei vízlépcsőről”. 26- án az Elet és Irodalomban Cseres Tibor írt a „Tisza II”-ről. Kisebb hírek még róla: 6-án a Szövetkezet az új tő idegenforgalmi hasz­nosításának lehetőségeit veti fel. 18-án a Magyar Nemzet, közli: a Szolnok megyei KISZ Bizottság védnökséget vállalt a kis­körei Vízlépcső építkezése fölött. — Feltehetően az augusztusi kánikula indí­totta meg a strandfürdők­ről és tavakról írt cikkek, hírek özönét. íme kettő kö­zülük: a Nógrád írja 11-én: Berekfürdőn több nógrádi nyaral, mini Szoktok me­gyei. Oka: a Salgótarjáni Acélárugyár három éve üdülőtelepet építtetett dol­gozóinak. A Tanácsok Lap­jában a kisújszállási strandfürdő építésének kró­nikáját olvassuk. Az Ország-Világ 16-án a „Romhányi László szolnoki lakos 14 dioptriás szem­üvegét pótló kocsonya-len­cséről” ír. „Jó hírek a ko­csonyalencséről” kezdi a riporter, s elmondja, felke­reste Romhányit munkahe­lyén, a járműjavítóban. A 14 dioptriás szemüveg vi­selésére kárhoztatott férfi a prágai Optikai Intézet­ben kapta a szemre illeszt­hető puha, kocsonyaszerű lencsét, amivel kitűnően lát Több tanulmány és kri­tika jelent meg megyénk képzőművészeti életéről. A Művészetben N. Pénzes Éva ismerteti a szolnoki művésztelep tallinni kiál­lítását. A Nemzeti Galériá­ban tavaly rendezett ret­rospektív tárlat anyagát szállították Tallinnba. A kiállított művek helyett ezért inkább fogadtatásuk­ról számol be a cikk írója. — A Hajdú-Bihar megyei Napló 8-án tudósít az I. Debreceni Országos Nyári Tárlatról. Debrecen város nyolcezer forintos nagydí­ját Baranyó Sándor kapta Németh Mihály budapesti szobrásszal megosztva. 16-án a Népszabadság­ban — a szegedi nyári tár­lat kapcsán — Rózsa Gyu­la „Egy alföldi és egy or­szágos problémáról” cím­mel az alföldi festészet esz­tétikai kérdéseiről, a múlt­hoz fűződő kapcsolatáról ír. A Képes Üjság Izsák Józsefet, a Mezőtúrról szár­mazó fiatal festőművészt mutatja be augusztus 20-i számában. 30-án a Zalai Hírlap Gácsi Mihály bu­dapesti kiállításáról ír, és hozza a művész „Könyv- égetés” című metszetét. 25-én a Népszava „Évad­nyitás vidéken” címmel a szolnoki tervekről is be­számol. „Bár egyelőre a színház technikai felújítá­sán dolgoznak, a rendezés évadkezdő munkái befeje­ződtek”. A cikkíró felso­rolja az új évad program­ját. A Film Színház Muzsi­ka augusztusban többször is hírül adta, hogy Berényi Gábort vendégrendezőnek hívta a Nemzeti Színház Shaw: Warrenné mestersé­ge című darabját rendezi a Szigligeti Színház igazga­tója a Katona József szín­házban. Dr. Kardos Józsefné i A megyében tavaly 83 735 könyvtári tag volt, ez a lakosság 19 százaléka. Együttesen közel egymillió háromszázezer kötetet köl­csönöztek. A Verseghy Könyvtárnak Szolnokon 3400 felnőtt és 2000 gyer­mek olvasója van, de az év végéig a korábbi tapaszta­latok alapján még ötszáz új beiratkozásra számíta­nak. A statisztika örvende­tes, bár az olvasók száma lehetne nagyobb, ellátásuk korszerűbb, ha a munkát nem nehezítené egy sor akadály, Kevés a hely Ez szinte valamennyi könyvtárnak fájó gondja a megyében és különösen nyomasztó Szolnokon. Hosz- szú ideig a szegedi tanár­képző főiskola kihelyezett részlege is ebben az épület­ben működött. Most a főis­kola elköltözött és október elsején megkezdődik az új gyermekkönyvtár építése. A jelenlegi nem megfelelő, egész nap világítani kell és a mesterséges fény rontja a szemet. A megürülő helyi­ségben raktárát rendeznek be, s a kialakítandó száz négyzetméteres terület eny­híti egy időre a raktárgon­dokat, bár nem szünteti meg. Az évi szaporulat kö­rülbelül tizenkétezer kötet. Háromszázötven folyóirat jár ide, ezek tárolása is egyre nagyobb gondot okoz. A szabadpolcos kölcsönző­ben csak tizennégyezer kö­tetet tudnak elhelyezni, pedig 34 ezer az állománya. Kényszerűségből olyan könyveket is a raktárban kell tartani, amelyeknek a polcokon lenne a helye. A Damjanich Mú­zeum észt képzőmű­vészeti kiállításán Tallinn legjobb gra­fikusai és iparművé­szei válogatott anyag­gal szerepeltek. A kitűnő grafikai lapo­kat, remekmívű bőr­tárgyakat Vaike Elhi iparművésznő rende­zésében láthatta Szol­nok közönsége. Né­hány napja városunk vendége Pőld Eric, a tallinni Művészeti Múzeum restaurátor- művészettörténésze, Az évenként érkező ti­zenkétezer kötet a magyar könyvkiadás majd minden részét magában foglalja. Egyetemi jegyzetek, spe­ciális szakkönyvek kivéte­lével szinte mindent besze­reznek, még az orvosi tan­könyveket is, ha azok nem jegyzetként jelennek meg. Tizenöt folyóirat jár rendszeresen a nyugati ál­lamokból és 84 a szocialista országokból. Az idegen­nyelvű könyvek nagyrésze művészeti album, szépiro­dalomra évente csak 2—300 forintot fordítanak. Lehet­ne többet is, de az igények nem nagyok ezen a terüle­ten. Gyermekkönyvtár Két szolnoki iskolában letéti könyvtárat hoztak létre. Ennek különösen a külső területeken van je­lentősége, ahonnan a gye­rekek nehezebben juthat­nak be a központba. Sze­retnék, ha Szolnokon és a megye többi városában, községében is meg lehetne szervezni a letéti könyvtá­rakat az iskolákban. A gyerekeket itt lehet rend­szeresen, tervszerűen olva­só felnőttekké nevelni és természetes, hogy a peda­gógusok tehetnek ezért leg­többet. Néhány helyen máris megvalósult terv, hogy az egyes tárgyak ok­tatásakor minden anyag­részhez olvasmányt ajánljon a tanár. Ez a pedagógustól és a gyermektől is többet igényel, de megéri a fáradt­ságot. Jászberény a megye má­sodik városa, ipari, közigaz­gatási központ, jelentős diákváros. Sokoldalú ér­akinek kíséretében az anyag a Magyar Nemzeti Galériában kerül bemutatásra. Pöld Eric azzal a kedves megbízatással is érkezett, hogy a kiállítás fogadásá­ért, bemutatásáért három nagyméretű, értékes grafikai lapot adjon át a Damja­nich Múzeum gyűj­teménye számára. A három művész, akire választásunk esett, a fel- szabadulás után induló te­deklődés van tehát úgyszól­ván mindenféle könyv iránt, de az igények kielé­gítése messze elmarad, a szükségestől. Néhány sötét, nyirkos helyiségben van a könyvtár, így mintegy het­venezer kötetes állományá­nak csak egy kis részét tudják hozzáférhetően el­helyezni. A többit egy mel­léképületben tárolják, de a kötetek legalább tíz száza­léka máris tönkrement. Az új könyvekből legfeljebb egy példányt tudnak kiten­ni, ez szinte megbénítja az olvasószolgálat működését A tanács vásárolt egy ro­mos épületet, de az építke­zés még nem kezdődött meg. Félő, hogy mire sor kerül az átköltözésre, újabb nagymennyiségű könyv fog tönkremenni. A megye többi városában szintén a zsúfoltság a leg­nagyobb gond, de a legtöbb helyen mód van az épüle­tek bővítésére. A községek közül Jász- árokszállásnak van a leg­szebb könyvtára. Tágas, ba­rátságos helyiségébe gyö­nyörű új berendezést ka­pott. A tanács itt igen so­kat segít. Jövő nyárra az udvaron ernyőket állítanak fel és „szabadtári olvasót” rendeznek be. A községekben az is gondot okoz, hogy a könyv­tárosok többsége tisztelet- díjas és mellékállásban nem tud elegendő időt for­dítani a munkára. A könyv­tárosnak nem lehet csupán a kölcsönzésre korlátoznia a munkáját, hiszen népmű­velő, propagandista is kell, hogy legyen. Félállásban azonban nehéz mindezt el­végeznie. Bistey András hetséges fiatal nemzedék képviselője. Tolli Vive ennek a gene­rációnak egyik legtehetsé­gesebb művésze. Kiváló fokra fejlesztette a mara­tási technikát, talán azért is igen sokan utánozzák a tallinni fiatalok közül. — Viharvasárnap című alko­tása kiállított műveinek egyik legszebb darabja. — Kvalitásában reprezentálja Tolli Vive munkásságát, témájában pedig Esztonia legjellemzőbb munkaterü­letével. a halászattal fog­lalkozik. Sok hasznos vitában, jó és rossz kritikák küzdel­mében érett be Eelma He­rald stílusa. Egyrészt té­mája miatt ajándékoztuk ősi Tallinn című képét a Damjanich Múzeumnak, — másrészt a kiállítás fővá­rosunkat ábrázoló alkotá­sai között Eelma Héráidé a legjobb. Jellemző részét mutatja Tallinn megma­radt, XV. századi darabjá­nak. A régi városfallal kö­rülvett, jellegzetes házak közül kiemelkednek a bás- tyatomyok. Tallinn legma­gasabb épülete, a 123 mé­ter magas Oleviste temp­lom és a Tanácsháza Tal­lin szinbólumával, az öreg Tamással. A legutóbbi években tűnt fel Beeber Renaldo. A technikai megoldások­ban is igen kiváló fiatal Grafikus művészetében je­lentős szerepet kannak Esz­tonia népi hagyományai. Országuk déli vidékének egy részét, nénrajzilag eev- séees ruházatú, nyelvjárá­sé területét „setu”-nak ne­vezik. Szokásaikban, vise­letűkben őrzik hagyomá­nyaikat. ugyanúgy, mint őseik földműveléssel fog­lalkoznak vagy halásznak a Peipsi tóban. r P3!d Érte Az Észt Művészeti Múzeum ajándéka CÁ szel neki Aliza Gyöngyössy Kata­lint utoljára Rozov: Ütőn című darabjá­nak televízió közve­títésében láthatta színpadon a szolnoki közönség, és termé­szetesen az ország televízió nézői. Azóta közel másfél évad telt el, és bizony ez a hosszú szünet szép­szerével adott alkal­mat a városban a találgatásokra is. Többek között olya­nokra, hogy már nincs Szolnokon, hogy elszerződött a Szigli­geti Színháztól. Vol­taképp mi is történt ebben az időszakban színházunk közked­velt. fiatal tehetséaes színésznőjével? Min­denekelőtt az, hogy ma egy bűbájos, ki­lenc hónapos kislány, Andrea boldog ma­mája. „Véletlenül” fényképet is tudóit mutatni róla, amikor : a My fair Lady pró­báinak szünetében ta­lálkoztunk. Tehát ő az oka. hogy a közönség olyan régen láthatta Gyöngyössv Katalint. — Bevallom. én j is nagyon hosszúnak í találtam ezt az idő- : szakot, annak ellené­re. hogy januártól már dolgoztam. Elő­ször egy verset „csi­náltam” a televízió­nak. Kaffka Margit egyik nagyon nehéz szabadversét mond­tam el. utána pedig következtek a film- gyári próbafelvételek. De már így is na­gyon várom, hogy új­ra színpadra lépjek — mondja. A filmgyári próba­felvételek eredménye­képpen különben mint arról a szolno­kiak is értesülhettek. Gyöngyössy Katalin megkapta Bacsó Pé­ter Nvár a hegyen cí­mű filmjének női fő­szerepét. — Július 15-én már teljes egészében el­készültünk a forga­tással. A film bemu­tatója októberben a pécsi filmfesztiválon lesz. Ezt a filmet hív­ták meg ugyanis a fesztivál gálaestjé­nek bemutatójára. — Mint e kis be­szélgetés mottójából is kiderül, rövidesen bekövetkezik a kö­zönséggel való rég óhajtott találkozás is hiszen az első szolno­ki bemutató női fő­szerepét Gyöngyössv Katalin játssza, a premier időpontja vedig október 6. — A Mu fair Lúd■>/ Elizája valóba-n hálás alkalom az újbóli be­mutatkozásra. — rideg — Zolii Vive; Viharvatórnap

Next

/
Thumbnails
Contents