Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP im. n. A lenini gondolatok nyomában Megszabadulni tőlük kínos és gyötrelmes 50 wvwwwwwvwvwvw Lenin: Nem nehéz forradalmárnak lenm akkor, 1amikor a forradalom már kitört és lángralobbani lamikor boldog-boldogtalan, egyszerűen lelkesedésből 1divatból. sőt néha egyéni karrierhajhászásbói csatla- ilcozik a forradalomhoz. Az ilyen álforradalmároktól |való „megszabadulást’ a proletáriátusnak később, győ-' zelme után, a legnagyobb megerőltetésébe, mondhatni, 'gyötrelmes kínokba kerül. Lapunk egyik vasárnapi számában jelent meg egy írás az egykori szovjet fel- deritőről. aki a második világháború magyarországi harca? ideién nagy szolgálatokat tett a felszabadító hadseregnek. Küldetése végeztével visszatért a munkáiéhoz anélkül, hogy a markát tartotta volna szolgálatainak iutalmáért Ugyanolyan kétkezi munkás ma is. ezerhatszáz forintért. mint volt annak előtte. S talán senki sem tudna hősiességéről, ha az újságíró véletlenül rá nem bukkan. Olyan ember ő. hogy ezt így tartotta természetesnek. Nem dicsekedett soha. nem tekintette valamilyen különös érdemnek, amit tett Szíve szerinti kötelességét teliesítette. s ezzel befejezettnek véli ez ügyet. Nagyon elgondolkodtatott ennek az embernek a sorsa és tiszteletre méltó életfelfogása. Nem — szó sincs méltánytalanságról. Ennek említése is sértené őt. Nagyobb és fontosabb érzés ennél az öröm: tudomásulvenni. hogy ilyenek is vannak. Bizony talán többen, mint azt a közvélemény sei ti, hiszi. Érthető ez — ha nem is jó dolog — mert ők szerények, nem reklámozzák magukat nem beszéltetnek magukról. Menynyien vannak ilvenek? Sokan. Sokkal többen, mint gondolnánk. S bizonyára többen, mint azok. akik ellenkezően tesznek. Semmi, vagy aprócska érdemeiket felfújva, háriiános utódként. maguk költötte nimbuszt teremtenek fejük körül Többen vannak, mint azok. akikre ma is érvényesek Lenin idézett szavai. amelyeket 1920-ban a forradalom után alig három évvel írt Nálunk a forradalom győzelme — sajátos történelmi körülmények közö+t — kevesebb megrázkódtatással. a forradalom katonái számára kevesebb egyéni veszéllyel. kockázattal íárt. Noha semmilyen ösz- szehasonlítási alap nincs, mégis bizonyos, hogy éppen ezért nálunk többen akadnak olyanok is, mint akikről Lenin az idézett gondolatokat papírra vetette. A forradalom győzelme óta közel két évtized telt e; Sok siker, a szocializmus építésének ragyogó ered ményei mellett sikertelen ségek. nehéz pillanatot olykor bonyolult, szinte áttekinthetetlen helyzet, né ha még kilátástalanság ts jutott részül azoknak, akii' a szocializmus ügyével el legyezték az életüket. Eredményeink gyors sikereink — mint méz a le gvet — vonzották azokaf akik az egyéni karriert, a7 érvénvesülést keresték. D<= a viharos időszakok úira és óira megrostálták őket. « bőven volt alkalom arra hogy elhullianak. akik könnyűnek találtattak. Mégis akad még itt-ot* olyan akit a proletárforra dalom ügyéből ma is csat az érdekel, mivel tartozik neki a társadalom az egykori — igaz. nem igaz? — érdemeiért Es akad. aki‘ ma is üstén remények vonzatúnak a párt soraiba, vagy másutt a közéleti tevékenység főáramába. Talán nem Is a legjobb példa. de ide kívánkozik: Az egyik alapszervezetben párttagnak jelentkezett egy asszony. Megkérdezték, mi vezette, hogyan jutott erre az elhatározásra? Elmondta. hogy leánya érettségi előtt áll. s talán könnyebben felveszik az egyetemre. ha beírhatja az életrajzába: „Szüleim várttagok”. Naív. de őszinte ez az asz- szomy. És jó anya — azt is el kell hinnünk róla. mert nagyon őszintén magyarázta: „ennyivel tartozom a gyermekeimnek". Öt nem tartom karrieristának. Példáját is csak azért idézem, hogy bizonyítsam. olykor még ilyen hatása is van azoknak, akiktől — Lenin szavaival — megszabadulni még ma is gyötrelmes kínokba kerül. Kik ők? Rendszerint semmilyen közük nincs a forradalom ügyéhez, s ha volt is. régen érdemtelenné váltak magatartásukkal minden megbecsülésre. Igaz, hogy ezt nem mindig tudja a környezetük. Nem egyszer előfordul, hogy egy szűkebb kollektíva az ilyen embereket látva úgy hiszi, egyeseknek mindent szabad. Ilyen volt Sz. esete is. Az utóbbi években sok munkahelyen megfordult. De sehol semmivel nem volt megelégedve. Állandóan követelőzött, bizonyos érdemekre hivatkozott, még meg is fenyegette a feletteseit. akik fegyelmezni akarták. Mert ez alaposan ráfért. Hanyagul.. fegyelmezetlenül élt és dolgozott, becsületes munkatársai ezért mindig megvetették. Nem volt becsülete előttük — ám senki nem tudta, hogy a nagy hang. az érdemek hangoztatása mögött hiányzik a tettek aranyfedezete. Végül is egy szigorú fegyelmi eljárás tett pontot ügyére. Az ilyen példák alapján értem, miért mondja róluk Lenin, hogy megszabadulni tőlük kínos és gyötrelmei. De meg kell tőlük szabadulni. Gondoljuk csak el, hogy egy ilyen nagyhangú álforradalmár hány igazi, szerényen, s valóban forradalmárhoz illően élő igaz harcos érdemeit homályos! tja el! S ha a veszélyessége csak ennyi volna! Az érdemekről szóló legenda szertefoszlott, kiderült, hogy egy léhűtő kalandorról van szó. Ezt munkahelyéin is elégtétellel veszik tudomásul munkatársai, s méginkább az ott élő kommunisták, akikre az általa felkavart sárból óhatatlan is frecs- csent valamennyi. Legutóbbi munkahelyén. De ki az, aki sorra járná a korábbi munkahelyeket, s az ottani munkáskollektíváknak is elmondja az igazságot, eloszlatván az alaptalan legendát: Sz.-nek érdemei alapján mindent szabad. Ez lehetetlen dolog. S ki tudja, nem ilyen példákat látott-e maga előtt az említett asszony, aki gyermekei ..jövőjét” féltve igyekezett a pártba? Sz. esete és a hozzá hasonlóké — ki ne tudna sajnos néhány példát? — periférikus jelenségek a mi közéletünkben. Statisztikailag ki sem mutathatók; nem jellemzőek. ha logikai úton mérjük őket. De a közvélemény hangulatát nem statisztikák, nem is logikai fejtegetések befolyásolják. Hogy a példáinknál maradjunk, a derék volt szovjet felderítőről nem sokan beszélnek. Elolvasták az emberek a cikket. azt mondják: helyes, ez igazán rendes ember■■■” és elfelejtik. Az önzetlen, a mindig és minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül tenni kész társadalmi munkások százairól. ezreiről kevés szó esik. De olykor a keveset is elnyomja az Sz.- félék körül kialakult zenebona. Mindez elég nyomós ok, hogy Leninre hallgassunk, s bármilyen „gyötrelmes kínokba kerül”, szabaduljunk az ilyenektől. Varga József Egyszerűen csak ember vagyok LATIN-AMERIKA JÓZSEF ATTILÁJA Va 11 o m á 8 egy nagy költőről A világ figyelme egyre gyakrabban fordul Latin- Amerika felé, ahol a forradalmi mozgalmak napról napra erősebben jelentkeznek. E földrészt a mérhetetlen gazdagság és a határtalan nyomor, a hipermodern világvárosok és a megdöbbentő nyomornegyedek, az elképesztő terménybőség és a mégelké- pesztőbb szegénység kontrasztja jellemzi. Hasonló a szellemi élet is. Óriási az analfabéták száma, de Latin-Amerika adta a világnak Rubén Da- riót. Pablo Nerudát, Nico- lás Guillént Latin-Amerika befogad és magábaol- vaszt minden európai szellemi irányzatot, de úgy, hogy megtölti saját tartalmával, átszűri saját hagyományain. népköltészetén. Emellett Latin-Amerika meglepetéseket is tartogat számunkra: sok olyan költője van, akinek csak most ér hozzánk a híre, holott világirodalmi rangja kétségtelen. Mint ahogy a mi József Attilánk is csak az utóbbi években lett ismert a világban, a perui César Vallejo (1895—1938) nevét is most kezdjük megismerni. Ezt a nagy költőt méltán nevezhetnénk Latin- Amerika József Attilájának. Lorca és Alberti barátja volt, legjobb verseit az orosz forradalom és a spanyol polgárháború ihlette. Halála után egy évvel jelent meg utolsó kötete Párizsban; az közelíti őt leginkább József Attilához, ahogy e kötetében a szenvedő, megtiport embert és a világ kapcsolatát ábrázolja: minden megalázásnál erősebb az ember jósága, igazságkereső vá- gya. Ritkán és keveset fordítok, de e nagy költő művészete mellett nem tudtam passzívan ..elmenni”, versei megragadtak, bár fordításuk nem könnyű feladat, elhatároztam, hogy költői ambícióim egyike lesz e nagy költőt magyarul megszólaltatni. Első Vallejo-fordításaim közül a Szolnok megyei Néplapban mutatok be először kettőt. Ladányi Mihály Hja Ehrenburq utolsó interjúja Moszkvában, 77 éves korában meghalt llja Grí- gorjevics Ehrenburg, a kiváló szovjet író-publicista és társadalmi személyiség. akinek szava hosszú évtizedeken át eljutott a világ minden részébe Élete utolsó napjáig tevékeny, energikus volt és nem tette le a tollat. Inna Vaszilkova. az APN tudósítója a Siempre című mexikói folyóirat kérésére röviddel az Író halála előtt beszélgetett nja Ehrenbttrggal. Kollégámmal, egy brazil újságíróval nemrég meglátogattuk llja Ehrenburgot moszkvai lakásán és két óra hosszat beszélgettünk vele. Dolgozószobájában ült, alacsony karosszékben. Körülötte, a földön és az asztalon könyvek halmaza. — Chagal, Lentulov, Maskov, festő, ezek pedig a mieink: Vastag gyapjúszövetből készült szürke öltönyt, s világoskék inget viselt. Feltűnt nekem, hogy az utóbbi időben mennyire lefogyott, s fájdalmasan gondoltam arra, hogy az évek senkinek sem irgalmaznak. Az író feje ősz volt, járása lassú, öreges, s csak a tekintete eleven, átható, fiatal. Ehrenburg a vendégszobába tessékel bennünket. Valóságos múzeum ez. Érdeklődéssel nézegetjük az író „kiállítási tárgyait”. — Ehrenburg, pillantásunkat megértve, magyarázni kezd. Ez itt Picasso. Harmincöt eredeti műve van tulajdonomban. Nagyon szeretem őt Ez itt Ortega, spanyol Részrehajlás nélkül Részrehajlás nélkül, hidegen megszemlélem az embert, áld szomorú, köhög, és mellében szolgálatkész szívet visel, és egyetlen tette, hogy a napokból összeférceli önmagát, de máskülönben bánatos, fésülködő emlősállat. Én végiggondolom, hogy az ember a munkából botladozott elő, hogy elnyomott főnök mindegyik, az idő érmeiken viselik brutális arcát, [beosztottja, s vaksin is megtanulják és cipelik magukkal messziről tömeghez-tartozásuk kongó szokásait — S erőlködés nélkül megértem, hogy az ember gyakran magá'baroskadva ül, mint aki sírni szeretne, s tehetetlenül megadja magát, bár jó ács lehet, Izzad és énekel, ebédel, begombolkozik... Ha jól meggondolom, az ember válójában csak állat, s mindennek ellenére az ember szomorúsága Ha megvizsgálom [szívenüt. egymásrautalt szerveit, illemhelyét, kétségeit, és utolsó kegyetlen napját, amely megsemmisíti majd, megértem, honnan tudja, hogy én szeretem őt, s hogy gyűlölöm is őt, és hogy végeredményben közömbös is lehetne, de ^ áttekintve dokumentumait találtam nála egy igazolást arról, hogy nehezen él, hogy nagyon kicsinek született, jelt adok hát neki, jön, s én megindult lélekkel megölelem, mi mást tehetnék!... rrr »• lomeg A harcos meghalt, a harc végétért. És ekkor hozzá lépett egy ember s így beszélt: „Testvér, ne halj meg... nagyon szívemhez De a harcos halott marad továbbra: [nőttél!” Ketten mentek hozzá és így beszéltek: „Maradj velünk, térj a seregbe vissza!” De a harcos halott maradt továbbra; Húszán jöttek, százan és ötszázezren kiáltozták: „E sok szeretet sem elég?” De a harcos feküdt tovább meredten; Millió ember vette már körül, kérlelte mind, hogy közöttük maradna — De a harcos halott maradt, halott. És akkor a Föld összes embere körésereglett. A holt nézte őket, vadul dobolt a vére, megölelte az első embert és járni kezdett. Tisler. Ez meg egy bizánci szobor, a szőnyeg pedig lengyel munka. Ugyanitt, a vendégszobában nagy gyűjteményt látunk boros- és konyakosüvegekből, színes címkékkel, valamint a népi játékszerek egész tömegét. llja Ehrenburg nagyon szereti a kerámiát, az orosz népi játékszereket és a fametszeteket. Pipagyűjteménye Moszkva-szerte híres, párját ritkítja. Ehrenburg sokat dohányzik, szinte szünet nélkül; legszívesebben szivarozik, vagy pipázik, s csak ritkán cigarettázik. A nagyon erős feketét szereti. Erős fekete, erős szivarok, s mellette a szívcseppek — nos, ez jellemző Ehrenburgra... Az első kérdésünk természetesen az egészségére vonatkozik: — Hogy érzi magát? — Ügy, ahogy 76 éves korában érezheti magát az ember. Se jobban, se rosz- szabbul. Önök azonban ezt nehezen érthetik meg, mert még túlságosan messzire vannak az én éveimtől. — Min dolgozik jelenleg? — Az „Emberek, évek, életem" emlékirataim 7. könyvét írom. Az 1954-től 1964-ig terjedő időszakot fogja át. — Kiről szándékozik írni új könyvében? — Kissé babonás vagyok és nem szívesen beszélek arról, amit még nem fejeztem be. — Csinál-e jegyzeteket? — A legutóbbi időkig csináltam. — Ehrenburg ezzel egy halom bőrkötésű könyvecskére mutat. — Segítségemre voltak az emlékiratok megírásában: Az emlékezet azonban igen alattomos. Gyakran előfordul, hogy kihagy és magam sem tudom megfejteni jegyzeteimet. Ehrenburg munkabírása meglepő. Moszkvában megjelent műveinek kilenc kötetes gyűjteményes kiadása, kétszázezer példányban. Ez azonban csak ti- zedrésze annak, amit alkotott. Csaknem száz könyvet írt, s hőseivel egy közepes nagyságú várost is benépesíthetnénk. Csupán a tizes- és a huszas években írt fiatalkori versei három kötetet tennének ki, újságcikkeivel pedig kis híján tizenöt kötetet lehetne megtölteni, A második világháború éveiben háromezer újságcikk került ki tollából. A kritikusok szerint Ehrenburg nem azért írt olyan sokat életében, mert gyorsan ír, hanem azért, mert — mindig ír. — Hogyan vélekedik önmagáról, mint íróról? — Közepes (rónak tartom magam. Nem hiszem, hogy Ehren- burg ezt álszerénységből mondta volna. Itt inkább az önmaga és művei iránt tanúsított nagy igényességről van szó. Egyszer Ehren- burg be is vallotta, hogy most távolról sem írná alá valamennyi kiadott műváí
