Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

REOUIOK HEGYEI NÉPLAP r É* Ön kivel kéaxítene interjút T Jó tankönyv a fejlett matematika oktatás alapja Beszélgetés dr. Rédei Lászlóval A mezőtúri születésű, Jó- cseí Attüa-dí jas író, Kam­ién István, srozatunk kö­vetkező interjúalanyának, dr. Rédei László kétszeres Kossuth-díjas akadémikust, a szegedi tudományegyetem matematikai tanszékének vezetőjét nevezte meg. — Hadd legyek egy ki­csit lokálpatrióta. Bár sze­mélyesen nem ismerem, én Rédei professzorral szeret­nék interjút készíteni — mondta Kamjén István a vele folytatott beszélgetés végén. — Milyen kapcsolatban volt a professzor úr Mező­túrral? — tettem fel Rédei Lászlónak első kérdésemet, amikor szegedi lakásán fel­kerestem. Szegedre érkezé­sem után ugyanis a Bólyal Intézetben, amelyet dr. Ré­dei László vezet, egy üze­net várt: a professzor úr arra kér, hogy lakásán ke­ressem feL Kérdésemre válaszolva Rédei professzor elmondot­ta, hogy kilenc évig taní­tott Mezőtúron. — Az említett írót saj­nos nem ismertem, 6 való­színűleg már jóval Mező­túrra kerülésem előtt eljött onnan. Meg kell mondjam, a kilenc esztendő alatt na­gyon szívemhez nőtt a vá­ros, bár az első benyomá­saim meglehetősen kedve­zőtlenek voltak. Az egye­tem elvégzése után Mis­kolcra kerültem helyettes tanárnak. Nagyon megsze­rettem a várost, olyannyira, hogy amikor 1929-ben, év­közben megkaptam Mező­túrra a kinevezésemet, saj­náltam, hogy meg kell vál­nom tőle. Bevallom, am-kor kocsin a Széchenyi úton vé­gig kihajtottam az állo­másra, még egy könnycsepp is kiesett a szememből. Feb­ruár 8-án, vagy 9-én éjsza­ka érkeztem Mezőtúrra. Nem ismertem, de tudtam, róla, hogy tipikus alföldi város. Miskolcon volt egy mezőtúri kollegám és az so­kat mesélt szülővárosáról. Megérkezésem után az állo­más közelében lévő kis szál­lodában szálltam meg. Hi­deg volt, « szobám fűtet- len. Egyszóval az első éj­szaka nagyon kellemetlenin telt el. De hamarosan meg­barátkoztam a fiúgimnázi­um tanári karával, ahol ta­nítottam, mindenki nagyon kedvesen fogadott ét nem­sokára elfeledtem e kedve­zőtlen élső élményeket. Meg kell mondjam, a me­zőtúriak akkoriban nagyon büszkék voltak erre a gim­náziumra. Elhalmozták ado­mányaikkal és év végén snnt/i volt a jutalom, hogy nekünk mindig gondot oko­zott a jutalmazandó tanu­lók kiválasztása. E jutal­mak között mindig akadt aranypénz is, tíz vagy húsz koronás. Ez a pénz akkori­ban már régen nem volt forgalomban, de úgy lát­szik. a tehetősebb mezőtúri polgárok szalmazsákiában minden évben akadt néhány. — Folytatott-e tudomá­nyos munkát mezőtúri ta- nároskodása idején a pro­fesszor úr? — Természetesen, hiszen Mezőtúrról való eljövetelem után két évvél, 1940-ben kaptam meg kinevezésemet a szegedi katedrára. Akko­riban már több mint negy­ven tudományos dolgozatom jelent meg. Nagyon örül­tem annak, hogy mezőtúri éveim alatt sok szabadidőm volt. Hiszen naponta három órát tanítottam, de beval­lom, hogy az utolsó órám után még így is sokszor fut­va mentem haza, hogy mi­nél előbb az íróasztalomhoz ülhessek. — Ha jól tudom, prof es z- szor úr fő műve a magya­rul 1954-ben megjelent Al­gebra. m Terjedelemre nmlÓbam ez. De ennek a könyvnek csupán egyharmada, ami egészében véve egyéni ku­tatásaim eredménye, ami tőlem való. Van olyan mun­kám is azonban, ami tel­jes egészében alapmunká­nak számít. — Mostanában elég gyak­ran hangoztatott probléma, hogy elsősorban középisko­lai matematika oktatásunk nem megfelelő. Régebben egy érettségiző diáknak tudnia kellett integrálni éa tananyag volt a differenci­ál számítás. Most mindezt az egyetemen kell elsajátí­taniuk. A professzor úr tudomásunk szerint beha­tóbban foglalkozott ezzel a problémával. Szeretném kikérni véleményét, hogyan lehet előbbre lépni mate­matika oktatásunk fejlesz­tésében? — A középiskolai mate­matika oktatás véleményem szerint mindig alacsony színvonalú volt, de az utób­bi években valóban egy kis visszaesés mutatkozott eb­ben. Régebben sem volt jó a tananyag, de legalább egy bizonyos rendszer volt. Ma azonban ez a rendszer a különböző modem törek- ' vések következtében meg­bomlott. Emlékszem, közép­iskolában engem nyolc évig egy tanár tanított matemati­kára. Es Így szépen hang­zik, sokszor dicsekedni szoktak ilyesmivel, de most utólag visszagondolva, úgy vélem, hogy nem sokkal többet jelentett, mintha egy őrmester tanította vol­na a matematikát. A közép­iskolai matematikai oktatás sajnos csak a kivételes ké­pességű tanulókat nem tud­ja elrontani. A Művelődés­ügyi Minisztériumban most megvan az a komoly törek­vés, hogy valamilyen for­mában javítson oktatási rendszerünkön. A fő cél, a hivatalos álláspont szerint, hogy a felsőoktatási intéz­ményekben keU megjavítani ■ tanárképzést Elsősorban jó tanárokra van szükség, akik jól oktatják középisko­lában a matematikát. Ez azonban nagyon hosszú fo­lyamat Az egyetemeken a hallgatók tudományos kép­zése mellett didaktikus kép­zésükre alig marad idő. A gyökeres megoldás vélemé­nyem szerint igényes, tudo­mányos jellegű középiskolai matematikai tankönyv lenne. — Mit ért a professzor úr tudományos igényű kö­zépiskolai tankönyv alatt? — Természetesen ez na­gyon ijesztően hat De tu­dományosság alatt én a ti- zennégy-tizennyolc éves gyerekek értelmi képességé­nek, amelyet különben na­gyon nagyra tartok, érdek­lődési körének megfelelő nehézségi fokú, de rendsze­rezett tankönyvet értek. Je­lenlegi matematika oktatá­sunk olyan tolvajnyelvet használ, amelyet a tudo­mány nem ismer. Például középiskolában azt tanulják, hogy a logaritmusnak van karakterisztikája és man­tisszája. Ez a tudományban ismeretlen fogalom. Ugyan­ilyen ismeretlen az isko­lákban használt vegyes­szám fogalma is. — A professzor úr veze­tése alatt álló intézetben foglalkoznak-e esetleg ilyen igényű tankönyv megírásá­nak gondolatával. — Egy ilyen tankönyv megírása nagyon felelősség­teljes munka. És ehhez ké­pest a középiskolai tan­könyvek írói nem kapnak elég megbecsülést sem. Saj­nos tudományos körökben is egy kicsit lenézett foglal­kozás a tankönyvirás. Véle­ményem szerint azonban jó tankönyvet csak a legjobb tudós és a legjobb didakti­kus közös munkájával lehet felmerült ennek lehetőség«. Két olyan munkatársat ta­lálton, akik alkalmasak er­re a munkára és elvileg vállalták is. Sajnos azonban a gyakorlati megvalósításá­ban akadályok merültek feL Ha nem lennék ilyen idős, magam is szívesen vállal­koznék ilyen munkára. Er­re példaképpen hadd em­lítsem meg, hogy egyik munkám, a geometria rend­szerezése, hasonlóan „hálát­lan” de hézagpótló jelentő- térrú könyv. En tehát nem félnék olyan munkától sem, amellyel az érte járó elis­merés nincs arányban. — A közeljövőben mágia várhatjuk-e • hézagpótló középiskolai matematika tankönyv megszületését? — Én reménykedem ben­ne. Ügy néz ki, hogy a 'leg­közelebbi jövőben Pestre kerülök a tudományos aka­démia matematikai kutató- intézetébe. Remélem, hogy munkatársaim között ott majd talá'ok olyan embert, vagy embereket, akik meg­felelőek és vállalják is ezt a munkát A beszélgetés közben szükségét éreztem, hogy mentegetőzzem. Laikus va­gyok a matematikában, le­het, hogy egy tudós számá­ra nagyon szakszerűtlenül hangzanak a kérdéseim. — Még ex a szerencse. Képzelje el, mi lenne, ha az újságírók mind matemati­kusok lennének. Akkor kénytelenek lennénk, mi matematikusok újságot ír­at — mondta mosolyogva. Beszélgetésünk során nem­csak én kérdeztem, hanem 5 Is. A szívéhez nőtt vá­ros, Mezőtúr jelene érde­kelte. Hiszen voltaképpen az itt eltöltött tanári évek nagyon sokat jelentettek tudományos pályájának in­dulásában is. Rideg Gábor Már öt éra előtt néhány perccel megtöltötte a kö­zönség a Képcsarnok Vál­lalat szolnoki Aba-Novák termét, pénteken délután. Pallér József szolnoki fes­tőművész kamarakiállítá­sát ekkor nyitotta meg Horváth Ferenc. a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának művészeti fő­előadója. A megnyitóról csak annyit hogy régen hallottunk kiállítás előtt ilyen tartalmas, elemzőén elmélyedt bevezetőt A kis helyiségben a mű­vész tizennyolc olajképét állították ki. ízléses elren­dezésben. Zömével a leg­utolsó időszak terméséből, de láthatunk a kiállítá­sán (elsősorban figurális kompozíciókat portrékat) a művész néhány korábbi al­kotásából is. Mint ahogy Horváth Fe­renc megnyitójában elmon­dotta, Palicz József művé­szete az alkotó fiatal kora ellenére máris jól kor­szakolható. 1959-ben tele­pedett le a szolnoki mű­vésztelepein és művészi munkásságáról első na­gyobb lélegzetű számadá­sát 1960-ban rendezték a Verseghy Könyvtár termei­ben. Ez időszakban ké­szült művei szellemükben bizonyos kettősségről ta­núskodtak. A régi ikonok­ra emlékeztető, óarany hát­terű, harmóniára törő kom­FILM /WAAAAAAAA^VWW A MAGYAR ÉS AZ OROSZ PROLETÁRTOR- RADALGM ÖSSZEKÖTŐJE Vlagyimir Vreazae Idős holasvilr, kinek sorsa össze­forrt • magyar forradalmi mongolom történetére!, a hőse a „Két forradalom összekötője” című szovjet dokumentumfilmnek (ren­dezője Vlagyimir Oszrcd- ajrta). Az első világháború ide­jén Uraszcxv, a bolsevik párt tagja, fogságba esett Ausztria-Magyarországon bekapcsolódott a magyar kommunisták forradalmi harcába. 1918-ban Kun Bé­la megbízásából, nagy koc­kázatot vállalva, átkelt a határon, és „szóoell levelet’’ vitt Leninnek. Rövidesen azonban Lenintől kapóit feladattal Iámét Magyaror- ■tágra kellett Indulnia. A film kerete Uraszov visszaemlékezése, aki nem­rég látogatta meg Magyar- ország azon helyeit, ahol 1919-ben tartózkodott Uta­zását fHmwmlag örökítette meg. Ritka lelet Régen kihalt gigantikus emlősállat a tengert tehén koponyáját találták meg a Behilng szigeten. Eltekint­ve attól, hogy a huTlámver- te partsávban ásták ki. meglehetősen Jől ellenállt az Idő múlásának. A ritka lelet a kamcsaJEkai múze­um készletét egészíti ki. A tengeri tehén a Koman- dőri-szigetek és Kamcsat­ka sekélyvizű öbleiben fit mintegy kétszázezer érvel ezelőtt Hatalmas fókához hasonlítható, és kizárólago­san vízinövényekkel táp- lálkorott X hatalmas vízi- emlős egyetlen teljes pél­dányát Habarovszkban őr­zik. pozíciók mellett e korszak­ban megtalálhattuk a zak­latott szenvedélyes. már majdhogynem apokalipti­kus témák feldolgozását is. Ez a felfogás abból a mindmáig érvényes művé­szi hitvallásból fakadt- hogy az életben, ami szép, azt szépen, ami csúnya, azt csúnyán kell ábrázolni. (Ez utóbbiban természete­sen az esztétikának meg­felelő fogalomjelentést ért­lük.) Palicz József leg­utóbbi néhány éves mun­kásságában nyilvánvalóvá vált az a törekvés, hogy mű­vészetét új színekkel gaz­dagítsa, képei színdúsab- bak lettek, megszabadultak a korábbi bizáncias kötött­ségektől. Művészetének ez a törekvése érvényesül most ebben a kiállításban is. A tárlat rendezői a ka­marakiállítás jellegének megfelelő műveket válo­gattak ki Palicz József al­kotásaiból. zömével tálké­peket. Ezeken a képeken a színek és a fények vibrálá­sa. derűs látásmódról ta­núskodik. A kiállítás egyik legszebb műve a tihanyi parasztszoba belső, színke­zelésével az alföldi festé­szet színlátásának legjobb hagyományaihoz kapcso­lódik. A megnyitón tapasztalt nagy érdeklődésből arra következtetünk, hogy szep­tember 15-tg, a kiállítás határidejéig sokan elláto­gatnak maid az Aba-Novák terembe r. a Palicz József kantarakiáUitása Bemutatjuk a Szigligeti Színház új tagjait BARANYAI IBOLYA« Az Állami Déryné Szín­háztól szerződött Szolnok­ra. Színészi pályáját is énnél a színháznál kezdte. — Érettségi után meg­hallgatásra jelentkeztem j színháznál és utána ezt mondták, várjak türelem­mel. majd behívnak- El­telt eav hónap és beval­lom őszintén, elfogyott « türelmem, nagyon szeret­tem volna színházhoz ke­rülni, s ezért egy kicsit ta­lál erőszakosan elkezdtem a telefonokat. Hívtam a főrendezőt, az igazgatót ét lehet hogy hamarosan meg- únták z telefonhívásokat, mert rövidesen rá behívtak. Először néhányszavas sze­repeket kaptam, aztán eav kisebb tzubrett szerepet majd eljátszottam életem első prózai szerepét, ame­lyet már több rendező lá­tott és talán ennek kö­szönhetem, hogy ezután na­gyobb feladatokat osztottak rám. Négy évet töltöttem « Déryné Színháznál, s a vé­gén már főszerepeket is játszottam. A televízió *» közvetítette a színház elő­adásában Illyés Gyula Bol­habál című egvfelvonaso- sát, amelybe* Joláhka sze­repét alakítottam és én játszottam a Leszállás Pá­rizsban című darab egyik női főszerepét is — mond­ja „előéletéről” beszélgeté­sünkkor a színház új fiatal művésznője — Tudja-« mér, hogy Szolnokon milyen felada­tok várják? — Számomra hamar el­kezdődött az új évad, még­pedig egy beugrással, A Viktória című nagyoperett­ben vettem át eav kis sze­repet és ezt már tájon ját- szuk is. Különben számom­ra nem szokatlanok a táj­előadások hiszen a Déry­né Színháznál szinte szám­lálatlanul játszottam es ország különböző részében. Következő feladatom a Vőlegény szoknyában című zenés vígjátékban lesz. Azt azonban még konkrétan nem tudom, hogy milyen szerepben. CZIBULÁS PÉTER: — 1961-ben az egri szín­háznál léptem először szín­padra — kezdi a bemutat­kozást Czibulás Péter, aki a Vígszínházát cserélte fel a Szigligeti Színházzal. — Egri szinészéletem azonban nem sokáig tartott. mert behívtak katonának. Tíz­hónapi katonáskodásomat többek között Szolnok me­gyében, Mezőtúr környékén töltöttem la. meglehetősen rendhagyó módon, hiszen tagja voltam az alaktUat irodalmi színpadának és minden nagyobb kulturá­lis megmozdulásban részt vettem. El keli még mon­dani magamról, hogy kö­zéviskolás koromban Pes­ten a Sztaniszlavszkij stú­dió hallgatója voltam. Vaj­da Laci barátommal együtt Akkor bizony nem gondol­tunk arra. hogy itt Szolno­kon újra találkozunk. Ami­kor leszereltem, Várkonyi Zoltán vett szárnyai alá. Un kerültem a Vígszínház­ba, Ott a feladatokra nem panaszkodhattam. Nagyon szép epizódszerepeket ját­szottam, de úgy gondol­tam. hogy a további fejlő­désem érdekében haszno­sabb. ha vidéki színházhoz szerződöm El keU azt is mondanom, hogy Szolno­kon a társulat tagjai na­gyon kedvesen fogadtak bennünket újonnan idő- szerződötteket és a ma­gam részéről remélem, hogy a további szakmai fejlődésemhez bőven ta­lálok itt lehetőséget is. — E lehetőségek vagyis ■ser epek közül ismer-« mér néhányat? — Az évad egyik első be­mutatójában Alfonzo Paso ön is lehet gyilkos című kri­mijében már színpadon is bemutatkoztam a Szolnok megyei közönségnek is na­gyon örülök, számomra na­gyon izgalmas feladat lesz az Optimista tragédia cí­mű darab egyik epizód fl- guTétésmsk a megformálása. VAJDA LASZLÖ: Vajda László társaival ellen tétben még nem szá­molhat be más színházak­nál szerzett élményekről. hiszen ő a főiskoláról szer­ződött a Szigligeti Színház­hoz. — Már gyermekkorom­ban színész szerettem vol­na lenni és megvan minden reményem arra. hogy má­sodik gyermekkoromban ta­lán az is leszek — mondja nevetve. — A főiskolán milyen da­rabokban játszott? — Az egyik vizsgaelő­adásom Brecht Szecsuán* jóembere volt. amelyben a borbély figuráját alakí­tottam, játszottam Mrozek egyfelvonásosában. a Rend­őrségben és az egyik leg­kedvesebb szerepem az Oedipus király volt, amely­ből részleteket adtunk elő a főiskolán. Ezt a szere­pet úgy negyven éves ko­romban szeretném színház­ban is eljátszani. — Tehát azon ritka sze­rencsés színészek közé tar­tozik. akik már főiskolán korukban eljátszhattak egy nagy szerepálmukat. — Mi még azt hiszem, nem beszélhetünk teljes joggal szerepálomról. hi­szen számunkra még min­den szerep úgy hiszem egyformán izgalmas, szén feladatot kell. hogy jelent­sen. — Szól közbe Bara­nyai Ibolya, hiszen a bemutatkozásnak szánt be­szélgetésünkkor négyesben üljük körül a Tisza Szálló halijának asztalát. A három fiatal színésztől azzal búcsúzom, hogy a közeljövőben már a szo’no- ki közönség Is megismer­kedhessen velük a «■-ínr>a- doR. «.

Next

/
Thumbnails
Contents