Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-06 / 184. szám
10 BZOLNOÄ MEÖTEä NÉPLAP 1967. augusztus SHétpecsétes titokból gyerekjáték A vokális szisztéma — Az „a* helyet cserél — A leggyorsabb megfejtő* a gép — Kérje az ábc-t a haditanácstól — Tessék, fejtse meg! Értetlenül nézem a szöveget: T5rgy515st k6zd6tt... — Ne töprengjen, ez a legkezdetlegesebb diplomáciai titkos szisztéma. Kulcsa öt számjegy: 56837, vagyis az öt magánhangzó behelyettesítésének jelei... Megfelelői: a5, e6, i8, o3 és u7... — Tárgyalást kezdett... — Igen, ez a megoldás — mondja dr. Donáth Regina tudományos osztályvezető, aki a Budapesti Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem könyvtárában több kutatási témája mellett a diplomáciai titkos írás felderítésével is foglalkozik... — Kénytelen voltam... Seregnyi kéziratot nem értünk. ha nem találjuk meg titkos szisztámájukat. — Persze nem a kezdetleges 4,szöveg-rejtésekkel” van gond — mert mindezek ma már a szó szoros értelmében világszerte a gyermekek kedvenc játékai. Évezredekkel ezelőtt Hogyan fejlődött ki a diplomáciai titkosírás? Az írás: a gondolatközlés eszköze. A titkosírás ennek éppen ellenkezője: a gon- dolatelleplezés eszköze. — Bizonyos, hogy már többezer évvel ezelőtt a görögök és a rómaiak is ismertek különféle titkosírási rendszereket. Az első teljes ilyen rendszer valójában a gyorsírás. Mivel csupán a császári kancellária kevés számú Írástudója ismerte: a fontosabb tisztségviselők — legalábbis kezdetben —titkosírásként alkalmaztak. A fejlődés következő állomása a vokális szisztéma. — Vagyis: a magánhangzókat a használók megegyezése szerinti mássalhangzókkal helyettesítették — egészíti ki dr. Donáth Regina. Kfrfm b jflfntfst... Mi a zűrzavaros betűtömeg értelme? Az illesztés kulcsa, az akkoriban roppant elterjedt megoldás: a=b, e=f, ART BUCHWALD: i=k, o=p, u=x rendszerű magánhangzó helyettesítés. — Voltak ezeken kívül természetesen más titkos- írásrendszerek, amelyek a latin ábécé betűjeleinek felhasználásával készülteik oly módon, hogy a betűk a-tól kezdve a w-ig a helyüket megváltoztatták, azaz az a helyet cserélhetett b betűvel, majd a c-vel és így tovább. Firenzei hangjegyek — Nézzük csak, mennyire áttekinthetetlen a szöveg, ha az ábécé csupán egyetlen betűvel „csúszik” tovább: vagyis a=b, c=d és így folytatva végig: — „Reggel, midőn felkeltem...” szövegrész ebben a rendszerben így fest: — „Pdffdk, lhenm edkjdksdl”. — Az úttörők mai kedvenc titkosírás-játékában minden második, vagy harmadik betű jelzését veszik figyelembe. Ez a szókép hajdanában megbízható, kevesek által megfejthető rejtjelzésneik számított... — Meg kell jegyezni — mondja a kutató —, hogy Firenzében hangjegyeket is használtak titkosírási jegyekként. Az eddig felsorolt rendszerek megfejtése ma már nem okoz gondot: pillanatok alatt megtalálják a kulcsot — szakszerűen: a ohiffre-jét — s az elektronikus gépek másodpercek alatt elvégzik a megoldást. Fejtetőn a magyar királynő A XV. század közepén a korábban használt görög és héber betűk eltűnnek, és helyettük a latin betűket arab számokkal, kis vonásokkal, pontokkal és más önkényes figurákkal helyettesítik. A milánói titkosírásban például a XV. század legvégén a magyar királyné titkos jelölésére egy fejtetőre állított kis m-betű, s mellette 22-es szám szolgált. — Ilyen körülmények között bizony nem egyszerű feladat a diplomáciai titkosírás szempontjából legjelentősebb korszaknak, a XVII. század „hieroglifáinak” megfejtése Az asztalon most a korabeli császári diplomaták között legnevezetesebbnek számító Johann Ludwig Kuefstein jelentése fekszik. Egy oldalnyi jelentésének megfejtése hosszú hónapok munkájába került. Pedig a szöveg 'egyszerű, szinte semmitmondó. Kuefstein levelét egy főpaphoz címezte, latin nyelvű bevezető sorokkal, amelyben a főpapot arra kéri, hogy a következő titkosírású szöveghez az ábécét a haditanácstól kérje el. Kelt Konstantinápolyban, 1628, december 23-án. Hetekig csak nézegettem — Hogyan jutott a megoldáshoz? — Hetekig csak nézegettem a papírost, összefüggések, szabályosságok után kutattam. Szemügyre vettem az ismétlődéseket, — majd próbálgatással — néha többszázzal is — behelyettesítettem a szöveget. Az eredmény a legrövidebb szavaknál született meg először. A névelőknél, s általában a kötőszavaknál. Aztán már gyorsan haladtam. Szőke Sándor Hogyan dolgozik a nácik felkutatásával foglalkozó bécsi ügynökség Hol van Martin Bormann ? — Mennyien rejtősnek még Déiamerikában? — Sietni kell, mert meghalnak Martin Bormann éL Él, és szabadon van. És szabadon lesz mindaddig, amíg meg nem hal természetes halállal. Simon Wiesenthal, a nácik felkutatásával foglalkozó bécsi ügynökség főnöke, azt állítja, hogy Hitler helyettese, akinek 1945- ben sikerült megszöknie a körülzárt Berlinből, csak önhibájából kerülhet rendőrkézre. Egyébként továbbra is nyugodtan élhet Brazíliában vagy Chilében, amíg meg nem hal. Egy névtelen tanú 15 000 font sterlingért fölajánlotta Martin Bormann címét, de habár Wiesenthal nem vonja kétségbe, hogy az illető valóban ismeri Bormann tartózkodási helyét, nem küldte el az összeget — Kidobott pénz volna — mondta a Vjesnik tudósítójának —, mert tartózkodási helyének ismerete még nem elegendő elfogatásá- hoz, még akkor sem, ha nem változtat lakhelyet Franz Paul Stanglnak, a so- bibori és a treblinkai gyűjtőtábor hóhérának címét például három és fél évig ismerte Simon Wiesenthal mégis csak nemrégen érte el, hogy Brazília kiszolgáltassa a Német Szövetségi Köztársaságnak. A címért kétezer dollárt fizetett egy egykori Gestapo beosztottnak. Még Bormann kutyájának fényképét is beszerezték. Hogyan sikerült elérnié, hogy Brazília kiszolgáltassa Stanglt? Csakis egy brazíliai szenátor támogatásával. Az országban mindössze hatan tudtak Wiesenthal tervéről. — Rendkívül óvatosnak kell lenni — mondja, mert Dél-Amerikában rendkívül befolyásosak a nácik, kitűnő kapcsolataik vannak a rendőrséggel. Tehát úgy kellett előkészíteni letartóztatását, hogy közben minél kevesebben tudjanak róla. Először a bécsi ügynökség egy megbízottja elvitte a brazil kormánynak a Stangl ellen Bécsben összegyűjtött bizonyító anyagot. Utána figyelni kezdték Stanglt. Majd felszólították az osztrák és a nyugatnémet kormányt, kérje a brazil kormánytól kiadatását. Végül a brazil szenátor közbenjárására a brazil igazságügyminisztérium parancsot adott ki Stangl ellen, a rendőrség letartóztatta. Elindulni könnyebb, mint megállni... Az egyre sűrűsödő és gyorsuló gépkocsiforgalom világszerte szigorú követelményeket támaszt a fékekkel szemben. A gépkocsivezető csak akkor lehet biztos ura járművének. ha jó konstrukciójú, üzembiztos fékrendszer pedálján tartja a lábát Daimler 1886-ban épített első motorkocsiján még nem is volt fékpedaL csavarmenies kézikarral féktuskót kellett hozzászo- rítárni az egyik kerék vasabroncsához. Néhány évtizeden át csak az egyik hátsó kerékre hatott a fékerő, a 20—30 kilométeres óránkénti sebességgel haladó jármű .jnegzabolázásá- hoz” ez is megfelelőnek bizonyult. Lassan áttértek két keréknek egyszerre történő fékezésére. 1920-ban Amerika útjain jelent meg az első négykerék-fékes modell (ezt megelőzően egy „versenyautón” már 1914- ben is alkalmaztak négykerék-féket). Ettől kezdve általánossá váltak a lábpedállal működtethető, mind a négy kerékre ható dobfékek, és az ezektől független mechanikus áttételű kézi rögzítőfékek. A kezdeti huzaláttételes fékrendszereket idővel a hidraulikus szerkezetek váltották fel; s e jól bevált konstrukciókat kisebb változtatásokkal mind a mai napig alkalmazzák a gépkocsikon. A dobfék A miniszoknya és a tőzsde Jó barátom, Charlie Colling- wood említette a minap este, amint a földalattin utaztunk, hogy jólét idején a női szoknyák meghosszabbodnak, s a gazdasági nehézségek közepette megrövidülnek. Nem is tulajdonítottam volna nagyobb jelentőséget ennek a megállapításnak, ha éppen másnap nem úgy hozza a sors, hogy feleségemmel a Fifth Avenuen sétáljak. Egy csinos miniszoknyás lány jött velünk szemben és a szemeim felakadtak. Természetesen feleségem dühbe gurult. — Ne bámulj már annyira — mondotta. — Nem beszélnél így, ha tudnád mit csinálok — feleltem. — Nagyon jól tudom, hogy mit csinálsz. Rossz dologban töröd a fejed. — Az nem igaz — vágtam vissza. — Valójában o tőzsde állását vizsgálgatom. Ha igaz, hogy a gazdasági válság idején a szoknyák felfelé kúsznak a női lábakon, akkor manapság nagyon rossz időket élünk. * Egy másik lány sétált el mellettünk három ujjnyival térden felüH szoknyában. — Tudod mit mond ez nekem? — kérdeztem a feleségemet. — Inkább nem találgatok — válaszolt ingerülten. — Azt, hogy legjobb lesz, ha AT&T részvényeim egy részén túladok. A kérdés azonban, hogy mit vegyek helyettük? — Talán egy tábori távcsövet? — élcelődött a feleségem. — Hagyd abba a tréfálkozást. Ha Charlie teóriája helyes, akkor az forog kockán, hogy sok pénzt nyerünk-e vagy vesztünk, márpedig ez azt hiszem téged is érdekel. — Miért. nem olvasod a Wall Street Journalt, vagy mért nem fizetsz elő, egy értéktőzsdei tájékoztatóra, mint mindenki más? — Azért, mert Charlie módszerét megbizhatóbbnak tartom. Nézd csak azt a lányt ott a másik oldalon. alig combja közepéig érő szoknyában. Ez két dolgot jelenthet: vagy adómentes kötvényeket, vagy pedig azt, hogy a közös alapoknak még a feneke is kihullik. — Valami másnak a feneke fog kihullni, ha az a szépség ott 'leállít egy taxit m mondotta a teleségem. , — Képzelődsz, aranyom — tiltakoztam. A női szoknyák igenis sok mindent elárulnak nekünk, csak ha ismerjük rejtélyük kulcsát... Két miniszoknyás hölgy álldogált a Goodmann áruház kirakata előtt. — Hát ezekből mire következtetsz? — kérdezte feleséoem most már jócskán felpaprikázva. — Talán arra, hogy a legjobb lenne ha még néhány bizonytalan sorsú részvényemtől megszabadulnék. Látod, a legtöbb ember számára a miniszoknya nem más, mint térdkiállítás. Én azonban ha miniszoknyát látok önkéntelenül is Merrill, Lynch, Pierce, Fenner és Smith barátaimra gondolok. — Igen, ők is hozzád hasonló kéjencek — vágott közbe a feleségem. — Kikérem magamnak, barátaim nem élvhajhászók, hanem tekintélyes közvetítőiroda ügynökei — védekeztem. *— Fogadni mernék veled, hogy ők is ugyanezt csinálják az utcákon, mint én most. Tovább ballagtunk a Fifth Avenuen, amikor a feleségem hirtelen megállt és beugrott egy közeli áruházba. Otthagyott az utcán, hogy tanulmányozzam a gazdasági élet állását, amíg vissza nem jön. Egy fél óra telt bele, amíg kijött az áruházból, vadonatúj miniszoknyában. — Te, az istenért, mit csináltál? — kiáltottam fel. — Elhatároztam, hogy én is tőzsdét játszok. Ha már recesszió van, én i* szeretnék részt venni (HERALD TRIBUNE) l néhány év óta már nem kizárólagos egyeduralkodója az autótechnikának. Riválisa: a tárcsafék. amelynek előnye, hogy könnyebb és kisebb mint az azonos hatású dobfék és felszerelhető a kis kerekű autókra is. Emellett jobb a hűtése, kopása egyszerűen utánál- lítható. s nem szennyeződik. A tárcsafékkel rendelkező személyautók „részesedése” a legtöbb autómárkánál ma már meghaladja az 50 százalékot. Amerika autóipara elmaradt ebben a tekintetben, ám időközben ott is felismerték a tárcsafék előnyeit. Rossz vezetőnek tartják azt az autóst, aki lépten- nvomon a fékpedált nyomogatja. Nem egykönnyen elsajátítható. de előbb- utóbb mindenkinek meg kell tanulnia, hogy miként gazdálkodjék a gépkocsi lendületével és a féket csak szüksée ésetén hasz- nália. A génkocsi fékhatást kifejtő szerkezeti része maga a motor is. A közhiedelemmel ellentétben a motorfék használata nem ártalmas a motorra és az erőátviteli berendezésekre. Alkalmazása viszont — különösen a tartósan lejtős utakon való közlekedésnél — szinte felbecsülhetetlen. Ha állandóan a kerékfékekkel akarnánk egyensúlyozni a hosz- szabb ideig lejtőn guruló gépkocsi gyarsulását, bizony még a jó hűtésű tárcsafék is hamar felmondani a szolgálatot. Bormann esetében azonban nem lehet így eljárni. Stangl ugyanis állandó munkaviszonyban volt, egy helyen élt, míg Bormann sehol sem dolgozik, s egyik dél-amerikai államból a másikba vándorol. Egyetlen szabályhoz tartja magát: csak ott telepedik le rövidebb-hosszabb ideig, ahol jó a „kiima”, azaz hívei vannak a rendőrségen. — Még Bormann kutyájának fényképét is beszereztem — mondja Wiesenthal mérnök. — Titkárának és titkárnőjének fényképét is őrzöm. Paraguay nem adja ki Mengelét Martin Bormann jó előre szép összegeket csempészett át Latin-Amerikába, hogy öreg napjaira ne legyenek anyagi gondjai. Nemcsak pénze, hanem befolyásos barátai is vannak Déi-Amerikában. Állandóan változtatja nevét. Csak úgy lehetne bíróság elé állítani, ha elrabolnák, mint Eichmannt. Ennek azonban, mondja Wiesethal még nem jött el az ideje. Nyu- gat-Németország is csak akkor hajlandó bíróság elé állítani, ha törvényes formaságok betartásával tartóztatják le és szállítják Németországba. Hasonló a helyzet a másik három náci hóhérral, Mengelével, Müllerrel és Richard Glitzcel is. Wiesenthal bécsi központja sziszifuszi munkát végez. De nem lehet elvitatni, hogy jelentős eredményeket ért el. Kilenc- száz háborús bűnöst leplezett le, köztük Stanglt és Eichmannt. Még vagy húszezer náci hóhér rejtőzködik világszerte. ^Sietni kell, mondja, mert az idő múlik. Nemcsak azért, mert némelyik országban elévülnek a háborús bűnök (Nyugat- Németországban _ például 1969 november 30-án), hanem azért is, mert a háborús bűnösök megöregszenek és meghalnak anélkül, hogy bűnhődnének tetteikért. Megöregednek, elhalnak a megkínzott táborlakók is, a büntettek szenvedő alanvai, tanúi. Nap mint nap egyre kevesebben vannak, s azoknak is gyengül az emlékezetük. Tanúk nélkül pedig reménytelen dolog bárkit is bíróság elé állítani. A több száz „nagy” mellett több ezer „kisebb” háborús bűnös is szabadlábon van. Olyanok, akiknek bűntetteiről csak néhány ember tud, akiknek képe sohasem jelent meg az újságokban. Sokkal nehezebb ezeket elfogni. Száz és száz bizonyító adatot kell összeszedni, rengeteg levelet megírni. Simon Wieüpnthal tovább harcol Simon Wiesethal számára még nem fejeződött be a háború, ö folytatja a harcot. függetlenül attól, mi történik a világban. Nem országok ellen hadakozik, hanem háborús bűnösök ellen. függetlenül attól, hol élnek, Argentínában, Brazíliában, vagy Németországban. Készülnek-e valamilyen jelentősebb náci bűnöző elfogására? — tettem fel a kérdést beszélgetésünk végén. — Igen — felelte. — Eichmann egyik munkatársának akadtunk nyomára, a Szövetségi Köztársaságban él, álnéven. Nem is sejti, hogy lelepleztük. Kicsoda? Ezt egyelőre még nem közölhetem, majd akkor, ha letartóztatták. • (VJESNIK)
