Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-06 / 184. szám

\Wt. augusztus 6. SZOLRfOK MBGYBI NÉPLAP / Érdekességek a vasét krónikájából Nyár van, a hosszú utazások. vidám pihentető nyaralások ideje. A repülősép korszakában is száz­ezrek veszik igénybe a gyors, kényelmes közlekedés eszközét, a vasutat. Érdemes ez alkalombál felidézni a vasút történetének néhány érdekességét, íny hexdődött A XVIII. században az angol Királyi Akadémiá­nak a gőzgépek okozták a legtöbb gondot. Ebben az időben sorra jelentkeztek a feltalálók holott az angol tudósoknak az volt a véle­ményük. hogy a gőzgép haszontalanság. Amikor például Gray angol költő felszólította honfitársait, hogy a gőzgép felhasználá­sával építsenek egy angliai vasutat az Edinburgh Re*- view című lap azt írta, hogy a poétát öltöztessék kényszer-zubbonyba. Évtizedekkel később, amikor George Stephenson, aki egyszerű gépész volt, ismertette a Stockten és Darlington közötti vasút tervét, az angol mérnök­egyesület a tervet közönsé­ges szélhámosságnak tar­totta. mivel úgy véleked­tek. hogy a feltaláló által ígért óránként huszonhat kilométeres „fantasztikus” sebességet elérni technikai­lag lehetetlen. 1825-ben Stephenson dia­dalt aratott. Terve valóra vált és megindult az első rendszeres személyforgal­mat lebonyolító gőzüzemű vasút. 1830-ban átadták a forgalomnak a 1 i ver pool— manchesteri vonalat is. Stepitanson híres mozdo­nyával, a Rocket-vel. Pullmann-koesi George Mortimer Pull- roann amerikai feltaláló 1864-ben hosszabb utat tett vasúton és egy éjszakát kénytelen volt a vonaton tölteni. De aludni egy per­cet sem tudott, mert a ko­csi irgalmatlanul rázott, a helvek szűkek és kényel­metlenek voltak. Ez az ál­matlanság termékenyítőleg hatott Pullmann agyára. aki most már azon törte a fejét, hogyan lehetne a kényelmetlenségen segíteni. Így született meg rövi­desen a Pullmann-kocsi. amely meghódította az egész világot. Lényege a közönséges vasúti kocsikkal szemben az, hogy nem két, hanem négy vagy hat ten­gely forgózsámolyra, forgó­alvázra van építve. Két ilyen alvázon áll maga a kocsiszekrény, melynek nyugodt járását a több ke­réken való futás és kitű­nő rugózás biztosítja. Gyár­tásukra száz esztendővel ezelőtt, 1867-ben Pullmann- gyárat alapított, melynek telepe körül egész város­rész fejlődött ki. Iész iék Minden vasúti fülkében fogantyút láthatunk. kis figyelmeztető táblával, mely szerint az „indokolat­lan használat” büntetéssel jár. Ez a vészfék. Ha meg­húzzuk. a vonat egész rö­vid távon belül megáll. A foganytú meghúzásával nem a mozdonyvezetőnek adunk jelzést nem ő állít­ja meg a vonatot. Aki a fogantyút meghúzza, saját­kezűig fékez, az ő kéz­mozdulatára lép működés­be a gyorsfék. Marija Moskovának, a leningrádi Mérésügyi Inté­zet mérnökének 30 másod­percre volt szüksége ah­hoz. hogy lemérje a „pon­tot". A golyóstoll által ha­gyott parányi nyom súlya 0,00001158 grammnak bi­zonyult. — Ez érdekes és a maga nemében egyedülálló kísér­let — mondotta Louis Polk, az Egyesült Államok ipari Az első gyorsféket száz esztendővel ezelőtt, 1867- ben George Westinghouse amerikai mérnök találta fél, 21 éves korában! Rend­szerének lényege abban áll, hogy a mozdonyon légsűrí­tő készüléket (kompresz- szort) alkalmaznak, amely nagy nyomású levegőt szo­rít a kocsikon végighúzódó és a kocsik között gumi­tömlővel összekötött csőve­zetékbe, valamint az ehhez kapcsolt, minden kocsin al­kalmazott fékberendezésbe. A sürített levegő a féket szabad helyzetben tartja. Ha a vészfék fogantyúját meghúzzuk, ezzel hirtelen kibocsátjuk a fékberende­zésből a nagynyomású le­vegőt és a fék teljes erő­vel azonnal hat: a vonat a legkisebb fékúton megáll. A Westinghouse fékkel ellentétes működésű, de lényegileg azonos elven épült fel a George Hardy francia mérnök által 1878-ban feltalált fék­rendszer. Itt nem légsűrítéssel, hanem ellen­kezőleg: légritkítással dol­goznak. tehát a csővezeték­ből és a fékhengerekből ki­szivattyúzzák a levegőt. Az így keletkezett légritka tér­be fékezéskor kívülről le­vegőt bocsátanak be és ez a nvomásváltozás hozza működésbe a Hardy-féle fékberendezést, mely ugyan­csak önműködő gyorsfék. Z. R. szabványügyi küldöttségé­nek vezetője, aki látogatást tett az intézetben. — Az olyan kvarcmérlegek meg­konstruálóinak, amelyekkel még a pont is lemérhető, csak gratulálhatunk. Ez a leningrádi mérleg, amelynek mását a montrea­li világkiállításon is bemu­tatták, ezredmilliomod gramm pontossággal re­gisztrálja a súlyt. Pont a mérlegen Kerbe! alkotásai — Szmoleitszkbewt, Moszkvában Moszkva központjában emelkedik Kari Marx em­lékműve. Megalkotásáért Lev Kerbel szobrászt Le- nin-díjjal tüntették ki. — Kerbel 1917. november 7- én Ukrajnában, a szúrni területen, Szemjonovka fa­luban született, vagyis azon a napon, amikor Petro- grádban (ma Leningrád) a munkások és a katonák győ­zelmes felkelése a bolsevi­kok vézetésével megvetette a dolgozók első szocialista államának alapját. — A jövendő szobrász ifjúsága először Szmolenszkban. az ősrégi orosz városban, majd Moszkvában telt el. Mielőtt belépett volna a képzőmű­vészeti intézetbe, lakatos­ként dolgozott egy moszk­vai üzemben. A fiatal szob­rásznak négy évre el kellett hagynia a műtermet: jött a háború! Kerbel a flottánál szolgált, tengerész deszant- műveletekben vett részt. A szobrász megalkotta ezredtársai, a katonák és a tisztek arckép-sorozatát. De Kerbel elsősorban a monu­mentális művészet felé for­dul. Egyik emlékművét Szmo­lenszkban állították fel, azon a helyen, ahol a fa­siszta hóhérok elevenen el­temettek 1200 békés lakost. A moszkvai népfölkelők emlékművét májusban lep­lezték le, azoknak a mun­kásoknak, alkalmazottak­nak. diákoknak, tanároknak az emlékére, akik fegyvert ragadtak, amikor az ellen­ség a város kapuihoz ért Kerbel befejezte a Szmo- lenszkben és Sziktivkarban felállításra kerülő Lenin- emlékművek terveit. A szovjet fővárosban áp­rilisban nyitották meg az „Űrhajósak sétányát”, ahol felállítják majd Kerbel szoborportréját Jurij Ga- garinról. (APN) ÚTITÁRSA A HALÁL VOLT... Négy szemközt az egykori szovjet felderítífoet Zsamai István huszonegy éves fűtőházi munkás 1942. október elsején megkapta a behívóparancsot. Négy nap múlva jelentkezett a szol­noki X/l. sz- zászlóaljnál. Magára öltötte az egyenru­hát és a nyakába akasztot­ta a dögcédulát. I. Ma negyvenhat éves. Sa­ruállító a szolnoki vasút­állomáson. Nehéz és ve­szélyes mesterség az övé A gurítódombról vad roha­nással leszáguldó vagono­kat jámborítja meg az acél­ékkel, vagyis a saruval. Nem tagja a pártnak, de kommunistának vallja magát Itt ülünk egymás mellett a durva, ácsolt pá­don a vasúti őrházban. A haja megőszült. Felsőteste csupasz, csillog a verejték­től — A titokért jöttem- Tudja, amiről a felszaba­dulás óta hallgatott — Hallgattam? Miért be­széltem volna? Amikor Becsből hazaindultam a háború után, nem is egy embert láttam, aki a zub­bonyából vilotkát csinálta- tott magának. És gimnasz- tyorkát is szerzett. Itthon aztán előállt: véremet on­tottam a fasiszták ellen. Kérem a jutalmat• — A titok? — Rádiós voltam, a Hl. Ukrán Front felderítője. Én akkor. 1943-ban az éle­temet letétbe tettem egy ügyért, amiben hittem. Az­óta sem tartottam a mar­kom a kamatért. — Hogyan lett felderítő? — Ez a történet Kőrös­mezőn kezdődött­2. 1943. február. Kőrösme­ző. Hadszíntér­Zsamai honvéd összeta­lálkozott egy falujabeii ta­nítóval. Az elmondta, a? oroszok elfogták a szaka­szát de szabadon enged­ték. Hadbíróság elé kerül­nek. mert gyávaságot tanú­sítottak. — Mi újság odakint? — Ágyútöltelék a ma­gyar katona, érted- Hulla­jelöltek vagyunk. Ezen gondolkozz! Ha lehet, szökj át az oroszokhoz. Nem bán­tanak. ne félj. A tanítót kivégezték. Zsamai honvéd gondolko­zott­Július 19-én Kolomeánál a szovjetek a hátukba ke­rültek. A németek ígéretük ellenére cserbenhagyták őket. A tüzelőállásban az el­szakadt távbeszélő vezeté­ket javította. Egyedül volt. Gondolkozott: itt a pilla­nat- A németekért dögöl­jek meg? Nem. Megszö­köm-.« Eszébe jutottak a tanító szavai--- Hidegverej­ték gyöngyözött a homlo­kán, pedig meleg éjszaka volt. Néhány száz méterre volt az orosz állásoktól. Eldobta a fegyverét. Magasba tartotta a kezét- Nehéz, kínzó léptekkel meg­indult a szovjet puskák felé. — Sztoj! összeesett. Az orosz ka­tonák úev húzták be a lö­vészárokba. 3 — Emlékszik arra mire gondolt abban a pillanat­ban, amikor átért? — Arra. hogy élek. És rájöttem, félek. Egyetlen szót sem tudtam oroszul. Megmutattam a kérges te­nyeremet. hogy lássák: munkáskéz. 4. Zsamai István fogolytá­borba került, nem messze a fronttól- Napokon át töp­rengett. mi lesz a sorsa. Néhány társa jelentkezett a parancsnoknál, 'hogy har­colni akar a németek ellen. Az egyik így szólt hozzá: — Gyere te is. Előbb lesz vége a háborúnak. Ha­marabb otthon leszünk Gondold meg-­Ebben a háborúban már másodszor mondták neki, hogy gondolkozzon- Kihall­gatást kért Egy szovjet tiszt elé vezették. A fogoly- társa tolmácsolt. — Harcolni akarok — mondta ki nagy elhatáro­zását — Mi a neve? — Zsarnai István­■ A tiszt elmosolyodott és a kezét nyújtotta. — Rendben van, Sztye- pán elvtárs. Néhány nap múlva hi­vatták. A parancsnok ma­ga elé ültette. — Harcolni akart, ugye? — Igen* — Bármilyen szolgálatot elvállal? — Természetesen. — A felderítő osztályra kerül. Nemsokára Moszkvá­ba indul, iskolára. 5. Már szovjet katonai egyenruhát viselt- Vissza­tért a frontra. Rádiós be­osztást kapott. Részt vett Budapest felszabadításá­ban. 1945 márciusában Kecs­kemétre küldték. A felde­rítő csoport parancsnoka Mária Fortusz őrnagy volt- Egy koratavaszi estén ke­rült sor a találkozóra. Má­riával együtt várta őt De­meter Gábor volt ludovi- kás főhadnagy, aki szintén a Vörös Hadsereghez állt át és felderítő lett. — A jövőben harcostár­sak lesznek. Ellenséges te­rületre mennek- Informá­ciót adnak maid a német és mapvar csapatok ere­jéről. mozgásirányáról, a katonák hangulatáról — Mondta Mária. — Mikar kezdjük? — kérdezte a főhadnagy. — Madocsára mennek. Onnan indul a repülő­gép- Ejtőernyővel ugranak ki. Március 31-én este nyolc­kor a madocsai katonai repülőtérről felszállt a gép. Az akció fedőneve ..Buda­pest fénvei” volt. Magyar egyenruha feszült rajtuk- Zsamai • hamis zsoldköny- vet is kapott. Göcz Ferenc honvéd — ez lett az új neve. 6. — A földetérés után mi történt? — Kalandos utunk volt• Hála kitűnő papírjainknak és Gábor német nyelvtudá­sának, sikeresen leküzdöt­tük az akadályokat, utólér- tük a visszavonuló csapa­tokat. A jelentéseinket nap mint nav továbbítottuk. — Talán egy izgalmas epizódot is elmondhatna. Kutatott az emlékezeté­ben­— Meqvanl Kézer Pistá­val való találkozásomról lesz szó. 7. Reszneket elhagyva és Hétvezér községbe tartva magvar és német egységek­kel találkoztak. Zsamai le­szállt Demeter mellől. s felugrott az eevik tár- szekérre. beszélgetni a ka­tonákkal. Valaki rákiáltott. — Pista, Pista! A hang irányába for­dult. Megdöbbenéssel látta meg Kézer Istvánt, a földi­jét az egyik lovaskocsin­— Pista, gyere már át — szólította újból. — Engem Göcz Ferenc­nek, hívnak. Te ki vagy? — Kézer Pista, falube­lié. Ne tréfálj, hiszen csak megismerlek. A helyzet kínos volt és kockázatos, hiszen a kato­náknak bemutatkozáskor az álnevét mondta. A németek mellettük meneteltek. Elő­vette a zsoldkönyvét és átvitte­— Nesze, nézd meg! — Te bizony tényleg Göcz vagy. Nahát, micsoda hasonlatosság! Esküdni mertem volna, hogy Zsar­nai Pisla vagy. — Láthatod, tévedtél, 8. 1945 májusában a köz­pont utasítására Murekba mentek. Velük egy házban lakott Ágnes Gerschmer. aki nem titkolta előttük, hogy a Gestapónak dolgo­zik. Egy délután Zsamai a szo­bájában hozzákezdett az adáshoz. „Üdvözlünk Mária! Grácban SS laktanya. Tel­jes zűrzavar. Egyetlen ütő­képes egységük sincs.” És ebben a pillanatban nyi­tott be az ajtón Ágnes Gerschmer­A kémnő diadalittasan rámosolygott. Abban a pil­lanatban kemény ujjak fo­nódtak a torkára. Demeter, aki a földszinten őrködött, még Idejében észrevette a veszélyt utána lopakodott A nőt megkötözték. Éjsza­ka. egy közéld erdőben agyonlőtték. A világháború 1945. má­jus kilencedikén ért véget­ők azonban erről csak két nappal később Deutsch- feisítritzben értesültek. A bajtársak együtt ültek le a rádióadó készülék elé. Az utolsó üzenetük ez volt: „Az akciót befejez­tük. Mária, béke van.” 9. — Miért nem mesélte el eddig senkinek a háborús élményeit? — Mert erre annak ide­jében Moszkvában esküt tettem. — És most? — Mária Fortusz a kö­zelmúltban nyilvánosságra hozta az Ország-Világban Demeter 1945-ben irt úti­jelentését• Ügy érzem, ez­zel engem is feljogosított arra, hogy beszéljek. — Soha nem bántotta, hogy elfelejtkeztek magá­ról? Nem találta ezt mél­tánytalannak? — Nem, igazán nem. Ugye arra gondol, ha ide­jében napvilágra kerül, hogy a III, Ukrán Front felderítője voltam a máso­dik világháborúban: akár miniszterségig is vihettem volna? — Félreértett. — Az igaz, hogy jólesett volna, ha előbb felkeresnek. Csak úgy barátilag meg­kérdezik: Sztyepán elvtárs. mi van veled? Ennyi az egész. Kitüntetése nincs. Üdül­ni egyszer volt életében. A havi jövedelme ezerhatszáz forint Ott dolgozik, ahol 1940-ben elkezdte a mun­káséletet Fábián Pifer Lev Kerbel szobrászművész „az 1941-es népfelkelők emlékére” című kompozíción dolgozik

Next

/
Thumbnails
Contents