Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-06 / 184. szám
s SZOLNOK MEGYEI NEPLAJ? 1967-, augusztus 8. Izlésfejlesztés, művészképzés Észtországban A szovjet hatalom éveiben a Szovjetunió szocialista köztársaságaiban a művészeti élet hatalmas fejlődésnek indult A népi hagyományok és a szocializmust építő mai élet határozzák meg a szovjet szocialista köztársaságok sajátos kultúráját. A díszítő iparművészet Szovjet-Észtország művészeti életében igen jelentős helyet foglal el. Ma mintegy százötvenre tehető azoknak a művészeknek a száma, akik alkotásaikkal rendszeresen résztvesznek a Szovjetunió különféle Városaiban rendezett kiállításokon. — Ezek közé az iparművészek, közé kerámikusok, műbútorasztalosok. belső lakásterve. zők, textil-tervezők, ötvösök, bőrdíszművesek, az üveg művészei egyaránt tartoznak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elhangzottak értelmében Észtország kulturális programjának is egyik legfontosabb kérdésévé az vált, hogy fejlesszék „valamennyi dolgozó esztétikai érzékét, á művészi alkotások helyes értékeléséhez szükséges jó ízlést". Ezzel kapcsolatosan komoly feladatok hárulnak az észt díszítő és iparművészekre is. Az utóbbi években több mint 200 fiatal művészt és szakembert képeztek a Szovjet Észt Állami Művészeti Főiskolában. A főiskoláról kikerült művészeket az intézet különféle kulturális intézményeknél, gyáraknál, üzemeknél, vállalatoknál helyezi el. Itt ipari formatervezéssel, propagandamunkával foglalkoznak. Emellett azonban alkalmuk van arra is, hogy a kiállításokra dolgozzanak. Észtország másik nagy városában, Tartuban pedig a művészeti középkáderek képzése folyik. Itt a tanulók középiskolai szinten kapnak speciális képzést. — Behatóan foglalkoznak a művészetek egy-egy ágával (festészet, grafika stb.). Az iskolából kikerülve, a tehetségesebbek a főiskola növendékei lesznek, mások az Észt Művészeti Kombinátban helyezkedhetnek el, ahol a sokszorosítható alkotásokat a művészek által elkészített tervek alapján a kívánt (általában 20—25 darabból álló) szériákban készítik el. Ezek az alkotások aztán a képzőművészeti szalonokon keresztül jutnak el a dolgozókhoz. Az Észt Köztársaság sok jónevű művésze műkedvelő. öntevékeny köröket is vezet. Ezeket a képzőművészeti köröket az Észt Köztársaság Népművészeinek Háza szervezte. Ilyen formán a művészek kapcsolata' a néppel, a tömegekkel napról-napra erősödik. Napjainkban évente 20— 40 ezres példányszámban jelennek meg a „Kézimunka album” és a „Lakás és művészet” című almanachok. Ezek is a dolgozók művészi Ízlésének kialakítását hivatottak megoldani, csakúgy, mint az ezeket szervesen kiegészítő időszaki díszítő-iparművészeti kiállítások. Vaike Elhi Tallinn A bibliai manna cl kun&áyl lzUclI pÁiztayak zL&dele, Egy hajnalon különös étellel lepett meg vendéglátóm: — Egyék belőle, maga úgyis édesszájú. — Mi ez? — kérdeztem. — Harmatkása. Azzal elmondta, amit illett róla tudni. Hajnalon szedik, úgy főzik, mint a köles kását. A tavak mentén terem, ha a hajnali szedést valaki elmulasztja, várhatja a következő napot, az apró mákszemű termés szerte hullik vízbe, sárba, pocsolyába. Akkor nem tulajdonítottam jelentőséget ennek az ételnek, amolyan pusztai specialitásnak tekintettem. Tavaly egy angol folyóiratban felhívás jelent meg olyan pályamunkákra, amelyek a bibliában előforduló ma már megmagyarázható természetrajzi jelenségeket tárják felA biblia társulatnak az volt a célja, hogy az élettani és természetrajzi realitásokat összeegyeztesse. Nemrég átforgattam — ugyanannak a lapnak az idei példányait és megtaláltam a pályázatokról szóló beszámolókat. Sok érdektelen dolog között egy- szercsak a következő rész tűnt a szemembe: — A nádasokban termő harmatkása termése. Megállapítható, hogy csak hajnalban lehet szedni, később eltűnik. Megfőzve és a megfőzöttet később megsütve olyan eledelt kapunk, amivel éveken keresztül meg lehet élni. Mindez nem hatott túlságosan újdonságként. Az érdekesség azonban ezután következett: — A magyar Győrffy István professzor leírta, hogy a kunsági szilaj pásztorok éltek ezzel a terméssel, amikor vízáradások idején nem tudtak a falujukba bejutni, vagy nem hagyhatták el barmaikat Ilyenkor heteken keresztül ezen éltek. Nyilvánvaló, hogy a bibliában Mózes könyvében leírt eset teljesen megegyezik a magyar néprajzi tudós leírásával, tehát az azonosság kétségtelen. A Vörös tenger melléki vidék növényzete, mocsaras környezete, azonosítható a magyar alföld kétszáz év előtti, mocsaras, szikes állapotával. Kár, hogy a kétszáz év előtti szilaj legények nem tudták mindezt. Talán még jobbízűen fogyasztották volna a harmat kását, ha tudják, hogy az „valódi bibliai manna”. Így azonban valószínűleg ugyancsak megunták, a gyökérbendővél együtt. Dr. Magyarka Ferenc Desanko Maksimovic: INTELEM Ma, amikor táskarádió hangjai mellett terelnek a pásztorok, s ha a közelben érnek egy autócsárdát — szintúgy megisszák a maguk dupláját, mint a gépkocsivezetők, vagy a traktorosok és ma amikor aratáskor nemcsak meleg étel, de frissítő italok is gondoskodnak a hőség elviseléséről, nehéz elképzelni milyen volt kétszáz évvel ezelőtt a puszta. És még nehezebb elképzelni, hogy ebben a vad pusztában hogyan élt meg az ember. Pedig megállt, hisz a pusztán minden megterem. Az igaz, hogy minden megterem, de ebben a mindenben nincs benne a mindennapi kenyér. Hogyan élhettek ezek az emberek hónapokig kenyér nélkül? Kemencét nem éníttethet- tek a nádasban. Arra sem volt mindig alkalom, hogy hetenként valaki bemenjen a faluba és elhozza a soros háztól az egész hétre való cipókat. Kétféle kenyér pótlékot ismertek a szilaj pásztorok. Az egyik a gyékény lisztes gumója, a gyékény- böndő. Ez a gyékény gyökerénél termett és vagy maguk szedték ki, vagy feldúrat- ták az állattal, azután elkergették róla. Tipikus szegény ember eledele volt: sülve, főve egyaránt lehetett enni, de nyersen is megtette. Korabeli leírások szerint aszályos esztendőben, amikor semmi gabona nem termett, a szegény falusa nép is nem egyszer rászorult erre a táplálékra. A huszas években magam is megkóstoltam. Fanyar, kissé ízetlen málladék volt Meg lehetett rajta élni, de nekem mindig az volt az érzésem, hogy csak kenyérrel bírnék jóllakni belőle. — A szalonnát is meg lehet enni kenyér nélkül, ezt is meg lehet szokni egy hét alatt Akkor nem került sor, hogy egy hétig rajta éljek. Elmondom, halld a titkomat: ne hagyj magamra sohasem ha valaki zenék Megeshet, mélynek bársonyosnak érzem egy szempár egészen közönséges tüzét. Megeshet velem, úgy érzem, örvényébe kap a zene s minden férfinak nyújtom a kezem. Ilyenkor megeshet, hogy szépnek ítélem szeretni a tünékeny alkalmi szerelmet. Elmondhatom, megeshet, ha zene bújtogat, legdrágább titkomat: hogy mennyire szeretlek. Ö, ne hagyj magamra soha sem ha valaki zenél. Dudás Kálmán fordítása n/wwWWWWWVW M ostanában naponta totál kozom a nagyhatalmú .,lzgi”-vel. Hiába kerülném nem lehel. A nagyhatalmú egyre fölényesebb, az utóbbi időben már alig fogadja félszeg köszönésemet. Érdekes, hogy néhánn évvel ezelőtt még többször megállított s kabátgombomat az ujjai közé fogva hosszasan agitált: dolgozzunk együtt, vállaljak munkát nála s erősen ígérte, hogy nem fogom megbánni. Aztán mind fölényesebb lett s csak félvállról vetette oda; Na. nem gondolta meg magát? Nem akar az alkalmazottam lenni? De jóformán kiváncsi sem volt a feleletemre. Aztán ez is elmaradt. Csak biccentett, mikor találkoztunk, és mintha már ez is nehezére esett volna• Egy reggel aztán váratlan fordulat történt. Szembe jött velem, s ahelyett, hogy hűvös fej- biccehtéssel elhaladt volna mellettem, megkérdezte, van-e egy kis időm. s becsalt a sarki presz. szóba. Láthatólag kitűnő hangulatban volt, pirospozsgás, jóltáplált és diadalmas. Két konyakot rendelt, aztán kedélyesen a térdemre csapott — Na, kis makacs, milyen a közérzete? — Köszönöm megvagyok. — Ritkán hallok magáról. Válság? — ön viszont sikere teljében ragyog. — Ahogy vesszük. Kétségtelen, hogy valamelyest nőtt a befolyásom. A filmgyártás és a külföldi filmek vásárlása. A televízió és a rádió. A színház. Az irodalom és a képeslapok• Mindenütt az én tanácsaimat lesik. Meg sem tudnak már mozdulni nélkülem. Kicsit el is fáradtam, de mi tagadás, kellemes fáradtság ez, — Hogyan bírja? — Szerencsére kitűnő munkatársaim vannak. — Nem fél. hogy az ön népszerűsége múló divat lesz? — Ugyan. Ezt maga sem gondolja komolyan. Amit én szorgalmazok. az egyidős a művészettel• S különben is elég széles a skála. Mondhatom minden alkotó vágyai és vérmérséklete szerint megtalálhatja azt a munkaterületet. ahol kedvére tevékenykedhet. — Nekem például mit ajánlana? — Nézze, akinek nincs még megfelelő gyakorlata, legjobb, ha a ..Szekszi” kisasszony osztályán kezd. — Off mif kell tenni? 1— Ahelyett, hogy sokat magyaráznék magának, elmondom a minap egy kölcsönkönyvtár alkalmazottjától érdeklődtünk, mit várnak a látogatók. A felelet: Szerelmesét és vaskosát. Azt hiszem ért éngem? — Egy időben folyton azt Tehetett hallani, hogy a vaskos könyvek kimennek a divatból. — Mese beszéd• Mondja, maga nem azt szereti, ha teli van langyos vízzel a kád. amiben el lehet merülni. Persze, a hasonlatom sántít egy kicsit, mert a sikeres könyvnek meg kell. hogy legyenek azok a pontjai, ahol a cselekmény átforrósodik. Amit az olvasók különös figyelemmel tanulmányozhatnak. •— Ahol magától kinyílik a könyvtári könyv. — Pontosai* — Sajnos, én kicsit viszolygok már a szeretkezés előkészítésének szemléletes leírásától. Nemcsak viszolygok. hanem untat is. — Pedig e nélkül nem megy. — Kamasz koromban, amikor az írással még csak ismerkedtem, nagy kedvet éreztem annak részletes elmondására, hogy például a fiú hogyan közelített a lány feszülő alakjához. Jelen pillanatban sajnos, ezt teljesen a hősöm magánügyének tekintem. — Háromszög? Négyszög vagy sokszög? — Nincs érzékem az algebrához. — És az ágybéli párbeszédek? Remélem, azt nem vitatja, hogy az élet értelméről a legmélyen- szántóbban egy kockás pléd alatt lehet értekezni? *— Tudja mit? Ne küldjön engem mégse „Szekszi” kisasszonyhoz- Próbáljunk esetleg valami mást. — Talán keresse fel „Krimi” kollégát. — Sajnos, ebben a vonatkozásban nincsenek személyes kapcsolataim. Kétszer hivtay válóperes ügyben tanúnak, de egyik alkalommal tévedésből. Félek, nem tudnám komolyan venni a krimit. — Akkor írjon krimi paródiát. Az is kurrens áru• — Ez sem érdekel. <— Hja. ha valakinek beszáradt a fantáziája, azon én nem segíthetek. Azaz, még van egy lehetősége. Mit szólna valami történelmi izéhez. Jó kosztümökkel. Szép szerelmek és naqy csaták. Árvíz és égiháború• Orgyilkos a titkos folyosóban. — Más nincs? — Dehogyis nincs. Egy orvos vívódása. Több műtőlámpával megvilágítva. — Vagy? — Egy jó kis lelkiismeretfur- dalás. Egy konszolidált idősebb dolgozót kínozzák elfelejtettnek vélt emlékei. — Vagy? — Miért kellett neki tragikus hirtelenséggel meghalnia? — Dehát mindezt megcsinálták már jól is, rosszul is. És fölea sokszor. — Ez zavarja magát? — Egy kicsit. — Mégis, mihez lenne kedve? — Megírni egy öreg paraszt házaspár egyetlen reggelét. — A sztori? — T esznek-vesznek. Néha eszükbe jut miami. — Na. jó, nem bánom. Csak dugjon el egy hullát valahol. — Miért? — Mindjárt más, ha van ety hulla is. Ez nem is rossz ötlet. — Nem! Bocsásson meg. Nekem sürgős dolgom akadt, — Megyek és beugróm a Dunába. — Vizbeugrás? Az sem jó. Rejtélyesebben fiatalemberi Sokká3 rejtélyesebben! Solymár József: Keresse Szekszi kisasszonyt! / Étkészlet — az észt iparművészet egy remeke
