Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-06 / 184. szám
iöfff. augusztus 6. SZOLNOK MEGYQ NÉPLAP 7 SZÍNE JAVA" sorozat A Közgazdasági Kiadó új, olcsó 3 forintos sorozatot indított, amelynek hasznos tudnivalói elsősorban a nőket érdekli. „Színe java* sorozat könyvecskéit nemcsak a könyvesboltokban, hanem az ABC áruházakban, Közértekben, Csemegeáruházakban is árusítják. Sok asszonynak talán ideje sincs, vagy eszébe sem jut bemenni a könyvesboltba, bevásárlás közben azonban feltűnhetnek az ízléses kis könyvecskék, amelyek az őt érdeklő témákkal foglalakoznak. Kézimunka, háztartás, lakberendezés, a könyvek témái, de vannak hasznos jogi tanácsok, sőt szórakozást szolgáló vicckönyv is. A kézimunkakönyvekben nem csillagocskák és szalaghorgolások szerepelnek, hanem ruhák elkészítése. ízléses és modern munkák: szőnyegszövés, kézimunka, közönséges spárgából készíthető térítők, fürdőszobh szőnyeg, gyermeköltöztetés, keresztszemes hímzés. A szakács- könyvekben az eddigiektől eltérő receptek, tejesételek, főzelékek, gyümölcsből készíthető ételek vannak. Lesz olyan füzet is, amelyben a 2 és V2 évre szabadságolt kismamáknak ad tanácsot arról, hogyan töltsék •l hasznosan napjukat Amint látjuk a témák rendkívül változatosak, szinte kimerithetetlenek. A kiadó a „Színe java” sorozat könyveit kötetenként 100 000 példányban jelenteti meg. Tíz hónap alatt nyolc sikeres kiállítás Az októberi forradalom 50. évfordulójának tiszteletére ma országos kiállítás nyílik Debrecenben. A kiállítást pályázat előzte meg, amelyen résztvett Baranyó Sándor szolnoki festőművész. Négy képével együttesen nyerte el a debreceni városi tanács által alapított díjat A zsűri mind a négy képet elfogadta, s így a „Morgó a puszta ura” című állatportréja, a „Paraszt-1 szoba”, a „Hortobágyi ki- lenclyukú tud” és a ..Felszólaló” benne lesznek akiállítás anyagában. A művész nemrég érkezett vissza Nagykörűből, rövidesen pedig Szegedre megy és Algyőn fog dolgozni. Múlt év októberétől nyolc kiállításon vett részt Magyarországon kívül Tal- linnban, Zürichben és Párizsban. A nyomdaipar millíárdja Négy új rotációs — fényszedés — elektronikus színbontó A közvélemény ugyan ritkán hall erről az iparágról, de termékeivel — könyv, napilap, folyóirat formájában — mint életének nélkülözhetetlen tartozékával naponta találkozik, A második ötéves terv időszakában a magyar nyomdaipar csaknem más- félszeresére növelte teljesítményét A fejlesztésre fordított mintegy 300 millió forint is hozzájárult ahhoz, hogy a folyóirat és napilap előállítás mintegy 40 százalékkal gazdagodott. Az új mélynyomó rotációs gép üzembehelyezése régi adósság törlesztését tette lehetővé, segítségével többszörös példányszámra növekedhetett a színes képes-folyóiratok nyomása, A nyomdaipar legjelentősebb befektetései voltak a Kner és a Glo- bus-nyomda rekonstrukciója, az Atheneum és az Alföldi nyomda bővítése. A harmadik ötéves terv által feladott leckék sem kisebbek, A folyóirat- és napilap előállítást további 10 százalékkal, a könyv- nyomtatás 20 százalékkal, könyvexportunkat 80 százalékkal kell bővítenünk Továbbra is fontos követelmény a napilapok és színes folyóiratok biztonságosabb előállítása, a minőség javítása, a tömeg- könyv gyártásban pedig az olcsó, jóminőségű, korszerű formátum kialakítása. Mindezt további gépesítéssel és a nyomdatechnika megfelelő fejlesztésével lehet elérni. Előírja a harmadik ötéves terv az automatizálás fokozatát, az elavult, nagy helyigényű, korszerűtlen gépek gyorsabb ütemű cseréjét, A nyomdaipar ötéves tervének az offset program megvalósítása a fő mozzanata. Azt a célt szolgálja, hogy minél ízlésesebb újságokat és tömegkönyveket adjanak az emberek kezébe. Az ízléses csomagolóanyagok előállításában ugyancsak jelentős előrelépést jelent az offset eljárás elterjesztése, Budapesten a Zrínyi Nyomda régebben Is dolgozott offset eljárással, de kis gépei erősen korlátozták ezt a tevékenységet. Ma már komoly berendezésekkel nyomtatják a színes könyveket, kiadvá- ayokat. Ez év végéig ösz35 millió forint értékű gépi berendezést kapnak az NDK-ból és állítják munkába ezeket a gépeket. Ugyancsak az idei offset-fejlesztési programba tartozik, a Hajdú-Bihar megyei Alföldi Nyomda 12 offset gépegységének beindítása. Ezeken a gépeken nyomják majd a megyei újságot. Az offset fejlesztésnek kettős haszna lesz, — Egyrészt színesebb, tetszetősebb, újság készül, másrészt a magasnyomású gépekkel szemben az új berendezések másfajta nyomtatványok készítésére is alkalmasak lesznek, A békéscsabai Kner Nyomdában ugyancsak van már offset gép. Igaz, hogy egyelőre csak azért, hogy megtanulják az új technika alkalmazását, de az is igaz, hogy még ebben az ötéves tervben összesen 80 millió forint értékű gépet kapnak az offset nyomáshoz és a mélynyomáshoz, mert ilyen irányú fejlesztés is lesz ebben a híres nyomdában. Budapesten az Atheneum Nyomda többek között arról nevezetes, hogy alkalmas nagypéldányszámú könyvek kiadására, — Többek között Itt készülnek az Olcsó Könyvtár kötetei. E népszerű művek kedvelői máris jelentős fejlődést tapasztalhatnak, ami az offset-fejlesztéssel tovább folytatódik. — Az illetékesek olyan tervekkel is foglalkoznak, hogy talán már a következő ötéves tervben a Népszabadság is offset eljárással készülne. Pontos szerepet kapott a fejlesztési elképzelésekben egy új sajtókombinát felépítése. A harmadik ötéves tervben az új napilap és folyóiratgyártó üzemnek az első szakasza épül meg Budapesten az Árpád híd pesti hídfőjénél. Ebben az épületben négy új nyomógépet állítanak fel, ezeket a Szikra Nyomda még 1965-ben megrendelte az NDK-tól. Hasonló négy nyomógépről van szó, mint amilyennel a Népszabadságot jelenleg nyomják. Az új négyaépea üzemnek. még az idén el kell készülnie A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó nyomdaipar fejlesztésére 430 millió forintot költ az állam. A Nyomdaipari Tröszt ezentúl — jórészt saját eszközökből — még 634 millió forintos befektetést tervez. Ezzel egyebek között, meg akarják oldani a fényszedés jelenleginél korszerűbb és szélesebbkö- rű elterjesztését F. L Mozgékony árak - mozgékony fejek A stabilitás — nem mozdulatlanság Napjainkban a közvéleményben minduntalan az a kívánság visszhangzik, hogy 1968. január 1. után is biztos legyen a munka- a munkahely, a munkabér, bőséges az árukínálat stabil a pénz vásárlóértéke, s szüntelenül javuljanak az életkörülmények. Általában a stabilitás, a biztonság a legfőbb óhaj, és ez természetes. Legalább ennyire valóság ezzel szemben az is, — hogy a nemzetközi méretű osztályharc, a világméretű gazdasági versengés, a tudomány és a technika roppant gyors fejlődése ugyanakkor majdnem mindenben a változás, a mozgás állapotát mutatja. Például a nemzetközi kereskedelemben gyakran változnak az alapvető nyersanyagárak, a hitelajánlási, fizetési feltételek. Biztos áruelhelyezést jelentő piacok szűnnek meg egyik napról a másikra és persze születnek új lehetőségek. — (Például: ugyanannak a gyógyszereinek az ára, amelynek kilójáért 3—4 évvel ezelőtt még 4—5 ezer dollárt is megfizettek, ma már a tizedére zsugorodott össze, mert közben a konkurrencia is megjelent hasonló készítményekkel). Gyorsan változik a belföldi, a hazai fogyasztók, vásárlók igénye ia A qazdasáq eddigi működésének árnyéka — az egyoldalú központosítás a termelés és értékesítés irányításában, — a piaci állapotokban bekövetkező változások hatását, következményét az érdekeltek elől jórészt eltakarta. A termékek túlnyomó többségénél hatóságilag kötött, megmerevített árak sem jelezték a gyártóknak és a kereskedőknek, hogy változik a fogyasztók véleménye szükséglete bizonyos árucikk tekintetében. A termelők tervet teljesítettek, termékeikért fix árai kaptak. A tervteljesítéséért vagy túlteljesítéséért általában kijárt az anyagi elismerés — prémium, jutalom — függetlenül attól, hogy a gyár terméke milyen áron kelt el, hogy egyáltalán elkelt-e. A termékek értékesítésének gondja másoké a megfelelő belkereskedelmi és külkereskedelmi vállalatoké volt. Ez utóbbiak is tervet teljesítettek. Nyereségüket az állam bevonta, ha pedig áron alul értékesítettek, akkor a társadalom kasszájából fedezték a Két fiatal slattyogott... Baráti társaságban voltunk• Szidtuk a fiatalokat: nem tisztelnek senkit, csak magukkal törődnek, jó módjukban még a vendéglő falát sem kímélik, házibulikat tartanak... Minden porcikáiukat átvizsgáltuk nagyítóval és miután levontuk a végkövetkeztetést: ilyenek a mai fiatalok — bo- rozgatni kezdtünk. A hangulat egyre magasabbra hágott. Elfeledkeztünk mindenről. ' — Gyertek hozzánk! — szólt valaki. Elindultunk. Útközben magyarázták: — Nincs itthon a Kovács felesége. Külföldön van■ Ilyenkor mindig jó muri kínálkozik a Kovácséknál. — öregem, ilyet nem láttál. Még biciklizünk is a lakásban. — Micsoda? — Kisbiciklivel. Legutóbb szónokver- senyt is tartottunk. — Szónokversenyt? — De még milyen sikereset. A szomszédok azt mondták másnap: szerintük nem Kovács, hanem Barinkai volt a győztes• Az utcán egy régi slágert énekeltünk: Jtiem adlak másnak.** ■ - - j Barinkai lépett mellénk. — Csuda jó pofa ám a Kovács. A múltkor azt javasolta, hogy alakítsunk zenekart. Nincs hangszer — mondtuk mi. „Se- baf’ — mondta ő. összeszedtük az edényeket. Nekem egy nagy alumínium fazék jutott, a Kovács két födőt vert ösz- sze. én meg a fazék fenekét ütögettem a főzőkanállal• Így vonultunk le az udvarra. Mindenki felébredt. Az emeleten lakó tanár az öklét rázta. Nevetett. — És amikor mindenki visszafeküdt, mi nekigyürkőztünk és elhordtuk a ház elől a Kuka-edényeket. A harmadik bérház sarkán raktuk le szép sorba. Megérkeztünk. Éjfél körül elkezdődött a magyarnóta- vetélkedő. és hajnali néayig tartott• Nagyon fárasztó volt. Kovács nyerte. Igazságtalanul. Fél G-kor szedelözködtünk és haza indultunk. Az utca névtelen volt. Csak két fiatal1 al találkoztunk. Munkába mentek■ Dehogy mentek: slattyogtak, ahogy ők mondanák, mert a mai fiatalok még magyarul se tudnak rendesen beszélni. jr&aos hiányt. — Így a piac értékkitótele, — a hazai és külföldi vásárlók véleménye— nem, vagy csak számos áttételen keresztül, megkésve jutott el az érdekeltekhez, s akkor is különösebb anyagi következmények nélkül. A szabályozós új rendszere a gyár. az üzem valamennyi dolgozóját anyagilag érdekeltté teszi a nyereség növelésében. Ebből törvényszerűen következik, hogy a vállalata tok termelésüket értékesíteni akarják. Mégis az árubőség létrehozása az, hogy az árukínálat valamivel meghaladja a keresletet és összhangban legyen a fizetőképes kereslettel — ez a reform legbonyolultabb, legösszetettebb problémája. Ehhez a tudományos színvonalú tervezés mellett és azt kiegészítve, szükség van olyan gyors, rugalmas jelzőrendszerre, amely a gazdasági élet legkisebb sejtjéből is rendszeres, megbízható információt továbbít a pillanatnyi helyzetről. Arról például, hogy melyek a legdivatosabb, a legkapósabb cikkek, mely termékekből van hiány, vagy bőség, mely áruk iránt csökkent a vásárlók érdeklődése és így tovább. Elméleti és gyakorlati vizsgálódások azt bizonyítják, hogy ilyen jelző- rendszer szerepét a kellő mozgási szabadsággal rendelkező árak tölthetik be. A mai kötött merev árrendszert a jövőben a társadalmi munkaráfordításokat a mainál hívebben tükröző rugalmas árrendszer váltja fel és lényegében háromféle árral találkozhatunk majd: hatóságilag előírt (fix) árakkal, „tói—ig” limitált, — vagy maximált árakkal és végül szabad árakkal. Ezekből tájékozódnak majd a termelők, a kereskedők, de a gazdaságpolitikusok is a végzett munka ’ eredményességéről vagy eredménytelenségéről, arról is, hogy az esetleges negatív Jelenségeket hol kell leküzdeni. Az alapvető fogyasztási cikkeket ritkán, vagy egyáltalán nem érintő árumozgások ‘ mértékéből, gyakoriságából a termelők és fogyasztók alkalmasint, mint finom műszerről leolvashatják a kereslet alakulását, mérlegelhetik döntéseiket és cselekedeteiket, választhatnak a számukra kedvező, vagy kevésbé kedvező lehetőségek között, ellenőrizhetik, hogy mit tettek jól, s mit nem. Természetesen a párt, a kormány, a szakszervezetek a jövőben is figyelemmel kísérik a dolgozó tömegek életszínvonalának alakulását és nem tűrik meg, hogy egyes emberek, csoportok, vagy nagyobb kollektívák érdemtelenül, munka nélkül, vagy nyerészkedéssel, ügyeskedéssel tehessenek szert haszonra. A jól végzett munka gyümölcsét élvezik majd, akik jól dolgoznak és kárát látiák, akik hanyagul, felkészületlenül „dolgozgatnak”. Számtalan kiállításon, árubemutatón hányszor kiáltottunk már fel: szép, szép, de mikor gyártják, mikor lehet kapni!? Méltatlankodásunk az új termékek bevezetése, forga- lombakerülése miatti huzavonának szólt, s nem alaptalanul. Amíg a gyártó vállalatok számára éppen az árak érzéktelensége követ( keztében majdnem mindegy volt, hogy keresett cikket, vagy bóvlit állítanak elő, addig nekik nem volt sürgős. A merev árak konzerválták az elmaradottságot. De ha majd azt tapasztalják — méghozzá nagyon is kézzelfoghatóan —, hogy az újért, a korszerűért magasabb árat is hajlandó fizetni a fogyasztó, a felhasználó és ebből a magasabb árból a vállalatnál maradó nyereségrész is gömbölyödik, akkor nem az elodázás „objektív” okait fogják kutatni, hanem a piac elárasztásának lehetőségét Ugyanez a magatartás változás remélhető az úgynevezett hiánycikk eseté- bei) is. Egyszeriben a következők derülhetnek majd ki; 1. Hogy, hogynem mégis van annyi kapacitás, amennyi a szükséglettel arányos mennyiségű termék előállításához kell. (Eddig vagy azért nem használták ki, mert nem volt érdemes, vagy azért, mert más kevésbé fontos termék előállításával kötötték le). 2. A régi áron ugyan valóban ráfizetéses volt a gyártmány, de az új áron már mindenki megtalálja a számítását, 3. Eddig csakugyan szűk volt a kapacitás, de az önálló beruházási lehetőségek révén ezen most már saját maguk is gyorsan segíthetnek a vállalatok. (Meg is teszik ezt, mert — megfelelő ár mellett — több termelés — több nyereség). 4. A régi áron olyan célra is az adott terméket vásárolták, amelyre más kevésbé szűkösen lévő cikk is megfelelt volna. Emiatt vált hiánycikké és liem jutott belőle oda sem elegendő, ahol mással nem pótolhatták. Magasabb áron már csak azok vásárolják majd, akiknek nélkülözhetetlen, vagy akinek így is megéri. Természetesen sokszor előfordul majd az iménti esetek fordítottja is. Például: remek műszaki gárda kezében van a gyártásfejlesztés és egy bizonyos idő múlva jelentősen csökkentik a termelés költségeit Ha maximált áru, vagy szabad megegyezéses áru termékről van szó, akkor a költségek csökkentésével párhuzamosan mérsékelhetik az eladási árat Legtöbször meg is teszik ezt, különösen ha az így megnövekvő keresletet is győzik erővel. (Nagyobb forgalom — több nyereség. Tehát mindenki jól jár). Más: változik a divat vagy a fogyasztói szokás, vagyis kezd avulni a termék. A vásárlók elmaradoznak, csökken a forgalom, a raktár egészségtelenül megtelik, a kínálat jelentősen meghaladja a keresletet Nyilvánvaló: ha a terméket továbbra is gyártani akarják, a régi ár nem tartható. Az alacsonyabb ár mellett a régi vevők is megmaradnak és új vevők is jelentkeznek, akiknek eddig esetleg nem volt kifizetődő, vagy nem futotta a fizetésükből. A forgalom színvonala marad, de gyakran emelkedik is. Ilyen eset mindenesetre már figyelmeztetés a vállalatnak: jó lesz gyorsítani új, divatos, vagy korszerűbb változat kidolgozását, mert az árakat nem lehet csökkenteni a végtelenségig. A rugalmas, mozgási lehetőséghez jutott árak jeleznek, dörömbölnek, mozgásra késztetik a fejeket és a kezeket, mindezt a fogyasztók, tehát végül is valamennyiünk érdekében. ' ' , D. i.
