Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-27 / 202. szám
A panaszirodában fllRCIA HÍVÁS — Téged keresnek!: Gyermek száj a gyermekről Ez a nap a szokottnál U fárasztóbb volt. Reggel, amikor a panasziroda vezetője beérkezett irodájába halk kopogás háUattszott Egy anya jött be, akit négy kisgyerek követett. A* ötödik az anya karján volt — Lakásügyben jöttem, — mondta, — de mielőtt elmondom, kérem, engedje meg, hogy‘a gyermeket tisztába tegyem. A hygiénikus művelet után az anya előadta, hogy társbérlőjük miatt pokol az életük. Részletesen vázolta a társbérlő viselt dolgait A panasziroda vezetője fásultan hallgatta az elvetemült társbérlő rémtetteit mert előző napon ez a társbérlő sírta el bánatát és a világ leggonoszabb asszonyának nevezte el az anyát aki most öt gyermekével elfoglalta az irodahelyiséget Félóra múlva végre elhallgatott az asszony és ő megígérhette, hogy kivizsgáltatja az ügyet. Jöttek a következők. Beázott tető, füstölgő kályha, rossz lift megint társbérlő, ismét tető, kányha, lift Közért, Patyolat házkezelési igazgatóság. A panasziroda vezetője elfáradt Évek óta foglalkozott hibákkal, bajokkal, sírással, fenyegetéssel, az élet csúnyábbik felével. Panasz, panasz, panasz. Megtörtént hogy amikor valaki igazságtalanul levont bérről panaszkodott akkor képzeletében a Riviérán járt Arra kényszerítette fantáziái át, hogy a napsütötte tengerpartra varázsolja őt és a mimózák szépségében gyönyörködjék. De a tenger eltűnt és egy mérges asszony állt előtte, aki szidta a bérelszámolót, mert szerinte száztizenkét forinttal megkárosította. Máskor Párizsban .járt az Eiffel-torony és az Arc de Triomphe árnyékában, egészen addig, amíg valaki nem ébresztette fel ezekkel a szavakkal: „Ha esik az eső, az egész szoba úszik." Már többször kért más beosztást, de felettesei megveregették a vállát és kijelentették, hogy nincs senki, akinek Ilyen bizalomgerjesztő arca lenne. A panaszosok megnyugodnak, ha ő kivizsgálást ígér. Így jött el a délután és jöttek a felek. Tudomást szerzett öt újabb goromba kalauzról, két Patyolatügyről, három füstölgő kályháról, és várta a kö- , vetkezőt. Az új ügyfél arca semmi jót sem árult el. A panasziroda vezetője totózni kezdett: tető, villamos, Közért, társbérlő? Mindegy. .. Évek során át, meghallgatott, vagy húszezer embert Ez a húszezeregyedik. — Tessék helyet foglalni. A fél leült és bele akart kezdeni panaszába, de a vezető megakadályozta: — Kérem, várjon vele. Ne haragudjon. de most nincs erőm meghallgatni. Egy kicsit pihennem kell. Nyolc év panasza gyűlt össze bennem. Ezrek és ezrek baját kellett átérez- nem. Vannak felek, akik egy társbérlőtől szenvednek. Én legalább kétezertől. Önökkel egy kalauz, vagy egy felszolgáló volt goromba. Velem sokezer. Nekem naponta száz és száz panaszom van, én sohasem látom az élet napos oldalát mert még otthon Is eszembe jutnak a felek sérelmei. Milyen sokszor szeretnék cserélni a látogatóimmal. Hiszen csak panaszuk van. Egyetlenegy. Nekem pedig száz, kétszáz, kétezer, húszezer. Én folyton beázott tetőket és a villamost idő előtt lecsengető kalauzokat látok. Ha egy kályhát nézek, elképzelhetetlen előttem, hogy az csak melegít és nem füstöl. Torkig vagyok az apró hibákkal és a rossz emberekkel. Ne haragudjon egy kicsit kiborultam. Bocsánat.. Papírlapot vett élő, kicsavarta a töltőtollát és unottan kérdezte: — Ml a panasz? Palásti László — Hogyan készült az első emiber? Hiszen nem volt aki szülje-.• ☆ — Miért szültél nekünk Ilyen ipssz apukát? ☆ — Anvuka, szül] kisbabát — Hagyj békén, nincs Időm. / — De hiszen '’■mbadna- pos vagv... * — Hogy én hogy születtem. azt tudom, de honnan született apuka és anyuka? ■ír — A gyerekeket az anyu« kák szülik, de ki szüli % felnőtteket? ☆ — Jó. ha nem akarod, hogy a fiad legyek, szülj vissza! NEHÉZ HELYZET A lakástulajdonos a fiatal albérlőhöz: — Tegnap késő este egy nő járt magánál, pedig világosan megmondtam önnek, hogy nem egyezem bele idegen hölgyek látogatásába — A menyasszonyom volt — Miért nem mutatta be akkor nekem? — Sajnos, még nem tudom a névéit ♦ Nyuszika pénzt keres Kiküldetésben Nyuszika * feleségem, és nem is inkább pénzt keres, minit pénzt kutat. Ami a legbosszantóbb, meg is találja és elteszi. Ha zsebemben hordom, megtalálja, ha nem a zsebemben hordom, akkor is megtalálja. Eldugtam már a fiókomba, a könyvszekrénybe, a kályhacsőbe, a faliórába, a szőnyeg alá, a képek mögé, a kalapom bélésébe, virágvázába, befőttes üvegbe, mindenüvé, de semmit nem ér, mert Nyuszika mindenütt megtalálja és el teszi. Már a .hatodik érzékben kezdek hinni, ami Nyuszika külön tehetsége, mert kell lennie valami belső ösztönének, amellyel du- gesz-pénz rejtekhelyére talál. Ügyességével még a lélekbúvárokat is megdöbbentené. (Különösen ha a lélekbúvároknak is eltűnne reggelente 50—100 forintjuk.) A dugesz-pénz azon guba. Jobbanmondva báresz, ami Nyuszika előtt minden fizetéskor, prémiumosztáskor letagad tátik. Ez többféleképpen történik. Másodikén például úgy, hogy elrejtem a dugesz-pénzt a mellényzsebben, a többit pedig azzal a felháborodással nyújtom át Nyuszikának, hogy ,,Hát borzasztó, már megint meg kellett rendelni a hivatalban három szaklapot. Csészés kartárs beteg és meg akarjuk ajándékozni, ezért gyűjtést szerveztek, stb., stb.” — Nem baj, — mosolyog ilyenkor Nyuszika, aztán lefekszünk, a dugesz-pénzt eldugom, s másnap reggel arra ébredek, hogy hült helye van. Ilyenkor hallgatok, mert ha pstáliát csapok, hogy hol a pénzem, magamat leplezem le. Hát hallgatok, miközben kerülget a ferslóg. Most már annyi pénzem sincs, hogy el tudnék menni a Krokodilba. Kénytelen vagyok kölcsönkérni egy 10(V-ast. A felét elverem, másik felét eldugom, másnap reggel keresem, hült helye van. Na már most: ha keresem, magamat leplezem le, kiderül, hogy kölcsönből ittam, s akkor engem fejbevág Nyuszika. Hát ez Így nem megy tovább, a 100-ast is meg kell adni valamiből. Nemrég múlt másodika. Valósággal berobbantam Nyuszi— Borzasztó! Mármeg Subi- nyáknak, Korbujnak é* PÖcők kartársnak gyűjtöttek pénzt. Ez pontosan egy 100-as. — Es fájdalommal átnyújtottam egy piroshasúval hiányos fizetésemet. — Nem baj, — mosolygott Nyuszika. S elhatároztam: saját testemmel fogom megvédeni a dugesz-pénzt. Párnám alá rejtettem. Ha oda nyúl. biztosan felébredek. Aztán úgy tettem, mintha aludnék. Másnap reggel felébredek. A markom: üres. Bekukucskálok a párna alá: az is üres. Hujnye, azt a hatodik érzékkel fütyülő rézangyalát... Na már most: ha keresem magamat árulom el é§ jön a ferslóg. Nem, nem. Itt mást kell tenni. Itt nem egyszerű dologról van szó, Óriási tehetséggel állunk szemben. Tudományos alapon, a logika ismeretében kell szembeszállni Nyuszikával. Hopp, megvan. Igen, így lesz. Az újabb 100-ast Jól mélyen bedugtam — Nyuszika párnája alá. Es ma reggel a 100-ast érintetlenül megtaláltam. Nyuszika most gyanakszik, a szemével mosolyogva röntgenez, olykor dühös, és egész éjszaka pénzt keres. Mindent átkutat, csak a — saját párnáját nem. Dénes Géza Egészévi becsülettel végzett munkám jutalmául az Igazgatóság egyhónapi kiküldetésre a balatonpéterl postahivatalhoz rendelt« ss Káprázatos időben, éppen főszezonban értem munkahelyemre. A főnök megnyugtatott, hogy lesz munka bőven. Pizsamás, pongyoláa, shortos szépségek álltak az ablakomnál. Mintha összebeszéltek volna, — mind a következő távira- tot adták fel. — Szombaton várlak. Pénzt hozzl A dolog vége mégis az lett, hogy menekülnöm kellett Balatonpéteriről. Tizenkettedik napon csinos szőke hang szövegét vettem a Püspökfalat panzióból. Gondosan visszaolvastam : Csobolya Tihamér, Prézll utca 7. — Édesem szombaton ne gyere, pihend ki magad« — Sokszor csókol Ica — A tumultus óriási volt. A kezem automatikusan Járt Gépiesen írtam a megszokott szöveget: szombaton okvetlen várlak, pénzt hozz! Két nap múlva szombat volt. Délután befutott a vonat, amelyet a balatoniak kedves rövidséggé* csak bikavonatnak neveznek. Az asszonyok parádés ruhában, arcukon legszebb mosolyukkal várják a férjeket Egyedül Csobolya Tillámért nem várta senki. — Nem gondolt rosszra. Fű- työrészve ment a panzió felé és dúdolgatva kopogtatta meg kedves felesége s*zobájának az ajtaját Hogy a szobában ml történt és hogy Csobolya mát tapasztalt, amikor hosszas döngelés után az asszonyka ajtót nyitott, azt nem tudom. Valóság az, hogy a házaspár hat órakor befurakodott a posta- hivatalba. — Ki továbbította ezt a táviratot? Remegve néztem magam elé. — Én! Az asszony ökölbe szorított kézzel hadonászott felém. — Ezt a szöveget mondtam én be magának félötkor, a Püspökfalat panzióból? Valami rémlett. — Valóban nem ezt a szöveget tetszett bemondani! Csobolya szemei vérben forogtak. Vaskos öklét felemelte. Szerencsére elug- rottam előle és kirohantam a szabadba. Csendben, lábujjhegyen mentem el az ablak alatt. Tisztán hallottam Csobolya gügyögését. — Csak azt nem értem. Aranyvirág, hogy mióta alszol te olyan mélyen, hogy csak félórai zörgetésre tudsz felébredni? Rossi ILLEMTAN vásárlóknak Iik az elárusítókat zaklatni. Az ebből keletkező balesetekért is a kedves vevő kizárólag önmaga felelős. ... A pult mögött álló hölgy megszólítása épp olyan Illetlenség, mint az utcai ismerkedés. Néma várakozással és apró köhécseléssel próbáljuk felhívni magunkra a figyelmét.
