Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-27 / 202. szám
1MT. augusztus 27. SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP & MÜHEl V 1933 A jászszentandrási freskók születésének történetéből A jászszentandrási templomot 1908-ban építették neogót stílusban. Már külső megjelenésében is impozáns karcsú tornya messzire látszik. A templomba belépőt pedig a modern magyar képzőművészet egyik legjelentősebb festészeti együttese fogadja. Az előtérben elhelyezett tábla tanúsága szerint a belső tér díszítését Száz Károly plébánossága idején Aba Novák Vilmos és A kórus felöli részen a két oldalfalon pedig Chio- vini Ferenc egy-egy történelmi tárgyú freskóját láthatjuk. Baloldalon: A déli harangszó kihirdetését (a nándorfehérvári győzelem emlékére) jobb oldalon Szt. László mondakörének egyik jelenetét, (a magyar király vizet fakaszt a sziklából.) A jászszentandrási freskókat már nagyon sok művészettörténész elemezte, sokan megcsodálták és híre túljutott az ország határain beszélget a szén tan drási festményekről. — 1932-ben kaptam a jászszentandrási megbízatást. Szóltam Aba Novák- nak, hogy vállaljuk el ketten a templom kifestését Ügy egyeztünk meg, hogy ő megfesti a szentélyt, én pedig a két történelmi tárgyú freskót Sokszor még magam is csodálkozom, hogy milyen gyorsan haladtunk a munkával, hiszen nem egész három hónap alatt elkészültünk az egész hatalmas falfelülettel. Különösen Vili dogozott boszorkányos gyorsasággal, pedig közben kiújult az első világháborúban szerzett idegzsábája is. Amikor nagyon kínozta a fájás, kezében látcsővel felült a karzatra és onnan irányította a famulusait, akik a kartonok rajzát felvitték a falra. Amikor elkészültünk, olyan nagy volt az újságok hírverése, hogy autókaravánokkal jöttek az emberek Pestről is, hogy láthassák. I Egy páter „ellenvéleménye" Az elismerő kritikák között akadt néhány elmarasztaló hang is. Különösen Aba Novák rendhagyó ikonográfiája miatt berzenkedett néhány egyházi ember. Közöttük is élenjárt Odilló páter, a szolnoki ferencesrendi kegylap képzőművészeti „kritikusa”. Véleményét ilyen és hasonló mondatokkal tűzdelte meg: „Amit ez a két festő müveit a jászszentandrási templomban, az káromkodás az ecsettel. Lehet, hogy ez a két úr hírneves ember, de hírük, nevük Lenin nevével cseng össze...“ — Ezt az utolsó mondatot 1933-ban leírni enyhén szólva is alapos elmarasztalás volt Végül maga a pápa Is tudomást szerzett a jászszentandrási freskók kötetbe kötött reprodukcióit eljuttatták hozzá és jóváhagyólag nyilatkozott róluk. A haragos pátert pedig magához rendelte Rómába a rend generálisa. Nem tudni, mit mondott neki minden esetre a következő vonattal oly sietve tért vissza, hogy még a köne- nyét is elhagyta valahol. R. G. Romlanak a híres freskók. A szentélyben egy helyen már a vakolat Is lehullott. Jó lenne, ha az illetékesek gondoskodnának e művészetei értékek megfelelő gondozásáról, megőrzéséről — amíg nem késő Chiovini Ferenc festőművészek Czumpf iparművész, az üvegablakokat Johan és Stephán készítették, 1933- ban. A művek születésének pontosabb meghatározására is találhatunk írásos emléket. A szentély egyik freskója alatt a következő felirat olvasható: „A szentélyt és a szentély előtti ívet Aba Novák festette 1933. VI. 10—IX. 9-ig.“ is. Már megszületésekor több mint negyven külföldi lap cikkezett róla. A művész visszaemlékezései A freskók egyik alko-' tója, Chiovini Ferenc Munkácsi-díjas festőművész, a mai szolnoki művésztelep korelnöke mindig szívesen Látogatók a kincseskamrában Siker« vám a Nemzeti Múzeum ~új" kiáUíiásámak A kincseskamra egy folyosóra nyílik, világítása homályos, az üvegablakok mögött a vitrinekben azonban csillogva díszeleg a sok arany- és ezüstnemű, drágakő. A látogatók fel- felszisszennek egy-egy óriási színarany kehely előtt. A nők inkább a sokszázéves ékszereket csodálják, s szinte minden látogató megkérdezi a teremőrtől valódi-e ez a kincstömeg. — Felbecsülhetetlen értékeket őriznek ebben a teremben, mivel minden egyes tárgy nemzeti múltunk egy-egy emléke. A Magyar Nemzeti Múzeum „új” kiállítása amelynek anyaga a magyar nép történetét öleli fel, a hon- fogjlalástól 1849-ig, tulaji ionképpen nem új. 1951- től 13 éven át láthatta a közönség, három éve azonban bezárták s most átrendezve, kibővítve ismét megnyílt a látogatók előtt Az újdonságok között a legnépszerűbb a kincses- kamra. Korábban csak ritkán megrendezett arany- vasárnapok alkalmával mutatta be a múzeum a most vitrin mögé helyezett tárgyakat. Ezt korszerű biztonsági jelzőrendszer teszi lehetővé. Láthatóak elmúlt évszázadaink legértékesebb ötvös-művei: így a Konstantinos Momo- machos bizánci császár udvarában készült és képeivel díszített XI. századi zománcos korona: I. László király ereklyetartó mellszobra, több más ltincs között a Rákóczi család hatalmas fedeles serlegei. Két hónappal a nyitás után eddig több mint 30 ezer látogató kereste fel a kiállítást, amely az átrendezés után történeti, régészeti és művészeti szempontból egyaránt áttekintést ad történelmünkről Az első és legrégibb leletek közé minden bizonnyal a honfoglalás korából származó tarsoly-lemezek tartoznak. Ezeket az iparművészeti szempontból is értékes használati tárgyakat akárcsak a mai női táskákat, oldalukon viselték a honfoglaló magyarok, s a nomád élethez szükséges dolgokat — például sót — tartottak benne. Mindig sokan veszik körül a jelenleg külföldön lévő magyar korona másolatát Az új leletek közé tartozik a kiállított Árpád-korabeli kohó, s a XIV. századból származó rudabányai bányaácsolat Zsigmond s Mátyás udvarának emlékeit bemutató vitrinek után az 1514-es parasztháború harcosainak fegyverei láthatók. A mohácsi vészt ábrázoló vitrin előtt állították ki azt a díszkardot, amelyet IX. U- lá^zló király kapott Gyula pápától, ösztönzésül a törökök elleni harcra. A török hódoltság korából való az a nagyméretű díszsátor, -amelyet Bécs sikertelen ostroma után zsákmányoltak. A sátort korhű használati tárgyakkal és eszközökkel rendezték be. A legújabb szigetvári feltárásoknál találták azt a kubikos-talicskát és ásót, amelyekkel az ostrom közben megsérült várfalak javításánál segédkeztek. — Ugyancsak a tizenhatodik századból való bártfai lelet: egy festménnyel díszített kétüléses pád. Akárcsak a mostani iskolapadok, ez is tele van vésésekkel, egyik felén jól kiolvasható, hogy régi gazdája egy „ÁGNES” nevű leányba volt szerelmes. Gazdag anyag reprezentálja történelmünk minden jelentős eseményét. A látogatók, akik most elsősorban gyerekek, és őket kísérő szülők, még a kánikulai napokon is megtöltötték a termeket. A nagy történeti kiállítás a nemzeti múlt megbecsülésére nevel, s hogy ezt a célját sikerrel teljesíti, látható a vendégkönyv bejegyzeseiböl, A múzeum munkatársai szeptemberben újabb nagy feladathoz látnak, folytatják az anyaggyűjtést, kiegészítik a kiállítást a magyar történelem 1945-ig terjedő emlékeivel. B. B. L Korok divatjának találkozása a kiállításon. XVII. századi viselet és mai — miniszoknyái — nézője. — (KS. Foto) A különös biblia igeti kiskőrösi kovácsmester fia nem követte apja mesterségét, ahogy ez akkoriban szokás volt. Azt mondta a tanító: olyan jófejű, eszes ez a gyerek, hogy vétek lenne nem tovább taníttatni. Akkoriban nem ment rosszul a kovácsműhely, s Ligeti Károly apja elhatározta; tanult embert csinál a fiából. A Ligeti család történetében ez a gyerek volt az első, aki érettségizett Alig hogy kézbe kapta azonban az érettségi bizonyítványt, mozgósította a Monarchia. A fiatalembernek is be kellett vonulnia. Mint tanult embernek, járt neki az úgynevezett ön- kéntesi jog. El is végezte a tartalékos tiszti tanfolyamot. annak rendje-módja szerint. Hadapród lett belőle, aztán, amikor menetszázadba bérűit, már zászlósi vállapot viselt. A zászlós már tiszt, s a tiszt a hadifogságban is külön elbánásban részesül. De Ligeti Károly, aki fog- ságbaesése után az omszki hadifogolytáborba került, jobban érezte magát a legénység között. Esténként otthagyja a tiszti barakkot, s átmegy a legénységi barakkba. Biblia van a kezében, abból olvas fel valamit a katonáknak, akik nagy figyelemmel hallgatják. A tábor orosz őrsége persze nem tud sem magyarul, sem németül, amilyen nyelveken ez a furcsa „bibliaóra” folyik. így nem tudják, hogy a „Biblia” tulajdonképpen bolsevik könyv, az ájtatoskodók pedig bolsevik szemináriumon vesznek részt. A hadifoglyok bolsevik szervezkedése szorosan kapcsolódott az orosz munkások szervezkedéséhez. Az összekötő ..Burzsujka” egy bájos kislány. Becenevét arról kapta, hogy szülei gazdag emberek voltak, de miután megismerkedett Lenin tanaival, szakított velük. Forradalmi munkájáért a cári rendőrség három évre száműzte Szibériába, s most, hogy Ideje letelt, letelepedett Omszk- ban, ahol senki nem ismeri. Ki gondolná, hogy naponta órákig zongorázó szemmelláthatőan jómódú úrilánv az omszki bolsevik szervezet fontos összekötője) Ligeti Károly is Burzsuj- kától kapta a könyveket. S tőle kapta a hírt Is: Pet- rográdon nemsokára megkezdődik a felkelés. Ha megjön a jó hír, Otnszkban azonnal kikiáltják a szovjet hatalmat. A vörösgárdát előre megszervezték, fegyvereik biztonságos helyen pihennek. Ha a vörösgárda kivonul Omszk utcáira, a bolsevik érzelmű hadifoglyok is azonnal fegyvert kapnak. S néhány nappal november hetedike után fegyverekkel megrakott nehéz teherautók robogtak be a bőr- és nyeregárugvár kapuján, ahol a hadifoglyokat dolgoztatták. Az átvételi elismervényt Ligeti Károly írta alá. öt bízták meg a hadifoglyok vörös- gárdájának megszervezésével. Á hadifoglyok forradalmi bizottságának három tagja közül is ő lett az egyik. — Magyar nyelvű lapot adtak ki, amelynek Forradalom volt a címe és Ligeti a főszerkesztője. Dolgozott, agitált. S közben feleségül vette Burzsu jkát;.. 1918 májusának utolsó napjaiban a csehszlovák légió fellázadt és néhány nap alatt elvágta Omszk- ot a külvilágtól. — Az egész környék a fehérek kezére került, csak Omszk tartotta magát. A kirgiz sztyeppék felől újabb ellenséges erők közeledtek: Rinov fehér tábornok tiszti ezredei. Ligeti elbúcsúzott feleségétől, hogy egy vörösgárdista egység élén Tatárkára menjen, ott akarta megállítani a fehéreket. Útközben azonban a fehérek lovassága és gyalogsága rajtuk ütött. — Ligeti katonáival visszaverte a támadást, eljutott Tatárkára, amelyet többször is megostromoltak a fehérek, de mindannyiszor nagy veszteségek után visszavonultak. — Ezalatt azonban a front másik szakaszán, Marjanovkánál áttörtek a légiósok és már közvetlenül Omszk alatt álltak. A városi pártszervezet és a városi szovjet elhatározta a visszavonulást Egyetlen útjuk volt a folyókon, az Irtiszen, a Tobon és Tabda vizén át írbitig, ahonnan már vasúttal mehetnek Jekatyerin- burgig. A városi pártbizottság döntését a felesége vitte el motorcsónakon Tatárkára Hosszú menetelés után jutottak el az Irtis folyóig, mert az országúton nem mehettek, az Rinov kezén volt. A folyón rajtukütöt- tek a fehérek. Ellená' lésről szó sem lehetett mert lőszerük elfogyott. Ligeti ismét hadifogságba került. Omszkban tartották fogva, amikor megérkezett a hír: Magyarországon kikiáltották a proletárdiktatúrát Ligeti fáradhatatlanul harcolt tovább az újabb fogságban is. Az illegális szervezkedés a kolcsakista ezredben szolgáló munkásokra, parasztokra épült. Május elejére kitört a felkelés. Az ezred katonái agyonlőtték tisztjeiket, a város egy részét elfoglalták. A vörös fogolytábort azonban nem tudták elég gyorsan megközelíteni. — Kolcsak parlamentert küldött ellenszegülő katonáihoz, s sikerült őket fegyverletételre bírnia. Azt ígérte nekik, hogy büntetlenek maradnak, s a tapasztalatlan, fiatal parasztkatonák felültek az ígéretnek. Másnap Kolcsak százötven katonát végeztetett ki megtorlásul, Ligetit pedig a városi börtönbe szállíttatta. S mivel közeledett a vörösök ellentámadása, 1919. június 2-án Ligeti Károlyt a városi börtön 150 forradalmár foglyával együtt a város szélén kivégeztette. Omszk egyik terén gyönyörű márvány emlékmű álatt nyugszik, kivégzett magyar forradalmár társaival együtt. A város felszabadulása után a börtöncellában, aho] raboskodott, falra karcolt verset találtak, Ligeti Károly írta: ,Én ittmaradok névtelen síromban, De olthatatlan tüzű telkemet Utánatok küldöm, hogy a harcmezőn Gyújtó fénynél csatát nyerjetek. Vörös magyarokkal harcolok ismét, Segíteni megtiport népemen. A kivívott szabadság árnyékában Az élők adják vissza életem.” Pintér István
