Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-27 / 202. szám

SZOLNOK SSEÍiYEI N&PLAF 7 Ember lett a kis Rácz A „Kis-rácz” szerint ah­hoz, hogy valaki jó mo­dellező legyen elsősorban nagy adag fantázia kell. Ez a legfontosabb. Azután türelem, s csak azután ügyesség a faragáshoz. 0 mint „veterán” modellező mondja ezt, aki harmadi­kos elemista korában is­merkedett meg a faragó­bicskával meg egy szép fadarabbal, amiből nagy­szerű repülőt készített — Apja akkoriban szolga volt a mezőtúri „zsellér­kaszinóban”, s az ottani évek alatt Ma is ő Mező­túron az MHS modellező­körének egyik legaktívabb tagja Ma is szívesen emlékezik vissza első munkájára, amit már önállóan csinált tíz esztendős korában: a bot törzsű Szellő II sikló- modellre. Manapság a srá­cok fél óra alatt elkészíte­nek egy ilyet, de néki ak­kor kétnapi munkájába tellett De megcsinálta! És manapság már nemcsak repüllőmodelleket készít A házimúzeumban egyaránt akarja építeni a Griff ne­vű francia csatahajó mo­delljét. Itt a kicsinyített más 1 méter 91 centiméter hosszúságot jelent Termé­szetesen ezek mind műkö­dő modellek; No de szóljunk arról is, hogy szíve szerint harcko­csikat is faragcsál, eszter­gál, méricskél. Egyik ba­rátjánál látott meg néhány évvel ezelőtt egy kis harc- kocsimodellt „EJ, de ara­nyos” — mondta; És va­lami huncut kis belső ör­dög nem hagyta addig Kikéi «ált a SpQtt jugoszláv «irkáié kicsinyített mása asztalokat nevezte 5 ki re­pülőtereknek; Szerencséjére három lány- teatvána közül a középső­nek akkoriban már volt gavallérja, aki értett a modellezés tudományához. Az udvarló pártfogásba vette az értelmes kisfiút és elvitte magával a szak­köri foglalkozásokra. Ez 1949-ben történt S mivel 6 volt akkoriban ott a legkisebb, innét kapta a nevet: kis Rácz — Kis- rácz. Egyébként termetre is kicsi volt, magában nem egyszer mondta nagy nekibúsulással: ^Nem lese belőlem ember soha”. És most, amikor már ember lett: házas ember, katona viselt ember, s gő- gioséi már egy hathónapos pici Rácz Itt otthonában maga és felesége nagy-nagy örömére, a régi név meg­maradt Kis-rácz. — És megmaradt modellező ked­ve, szeretet«, fantáziája, s mindé* csak nőtt a* van hajó, repülő és harc- kocsimodelL Az első hajómodellt ak­kor készítette, amikor le­szerelt a katonaságtól. Vi­torlás hajó volt Papírral vonta be, aztán az első ví­zipróbán el is süllyedt az alkotmány; „Csakazértis!” — mondta akkor, Ez a csakazértis száz modell el­készítését jelenti napjaink­ig, s mennyi lesz még ez­után! A hajómodellek között is a legértékesebb a Splitt jugoszláv cirkáló másfél méteres kicsinyített mása, melyet csaknem négy évig készített sokezer munka­órával, s a napokban lett kész. Éz az eredetinél két- százszor kisebb, teljesen hű kicsinyítés. Egy len­gyei modell ezőlapból vette a tervet, innét tudja azt is. hogy az eredeti hajó 1934- ben épült, s hogy 34 cso­móval közlekedett órán­ként Most újabb nagy munkáho* látott: meg nyugodni, míg maga is nem csinált egyet, az IZS II mását, Később készített egy kicsi T—34-est, majd egy Pan terra nevű német hai'ckocsimodellL Mit szól a felesége sül­höz, hogy lakásukban va­lóságos kis múzeumot ren­dezett már be munkáiból? Most már «emmit Sőt, • kezdeti vitatkozásoknak az lett a vége, hogy napja­inkban már az asszony tö- rölgeti a port a kis hajók­ról, repülőgépekről, 8 ha vendég toppan a házba, ő mutatja meg elsőnek az ura munkáit. Mert a Kis- rácz megmagyarázta neki: „Nézd angyalom, nem oko­sabb ha ezeket csinálom idehaza, mintha kocsmába járok vsigy szoknya után?” Az asszony gyorsan bólin­tott egyet: ez így igaz. S azóta a férj modelleket fa­rag, az asszonyka törölgeti róluk a port, s mind ket­ten igen elégedettek a vi­lág folyásával; Varga Viktória Á Se mm gondolatok nyomában A rothadás az élet laboratóriuma Leni»: A civilizáció, a szabadság és a gazdag­ság • kapitalizmusban arra a gazdag emberre em­lékeztet, aki teletömi a bendöjét. elevenen elrot- bad és nem engedi élni azt, ami fiatal.. .. ~A burzsoázia minden barbárságra, brutali­tásra és gonosz tettre kész, hogy megvédje a pusztülóf élben lévő kapitalista rabszolgaságot... Gondoljuk csak eL, mi­lyen nagy utat tettünk meg eddig, hogy kiemelkedve az állatvilágból, végképp em­berré váljunk. Hol van már az az idő, amikor még a társadalom elfogadta, s normálisnak ítélte — a lét- fenntartás feltételének — az emberevést? A rabszol­gaságot sem tűrjük már, mintahogyan a hadifoglyok lemészárlását, vagy a bű­nösök kínvallatását Az em­beriség lassan felnőtté vá­lik, s azon munkálkodik, hogy az emberevés után megszüntesse és a bórzal- mak múzeumába helyezze a háborúkat is. És vele azt a társadalmi rendszert, amely az embernek ember által való kizsákmányolását és a háborúkat szült Túl hosszú a gondolati ív az emberevéstől a ki­zsákmányolás megszünteté­séig? Csak látszatra. Mert a valóságban egyre megy, hogy megesznek-e egy em­bert, vagy kizsákmányolják; hogy a húsából harapdál- nak falatonként, vagy verí- tékcseppenként fogyasztják el. a különbség csupán annyi, hogy a kannibaliz­mus humánusabb volt mint a mai kizsákmányoló tár­sadalom. Több okból. Először is azért, mert az áldozattal hamar végeztek. Egy csa­pással ölték meg a gyen­gét, s felfalták az erősek. A tőkés termelés csontőrlő malmaiban negyven-ötven évig is eltart, amíg a min­denható profit apránként elfogyasztja a munkást Senkit ne tévesszen meg, hogy közben hűtőszekrényt, autót is ad neki. Valamivel a kannibálok is léprecsal- ták, elgyengítették az áldo^ 2a tot. Könyvespolc Szász Imre: Felhőfejes Érdekesen mai könyv Szász Imre „Felhőfejes” című regénye. Érdekesen az, mert az olvasót elsődlegesen talán nem is a téma ragadja meg — ilyen témát már sokszor írtak — hanem a regény hangulata. Tapinthatóan mai közege, amelyben úszik az olvasó, olyan atmoszférát teremt, mintha maga is ott ülne valahol egy kocsiban az országút kellős közepén és a hőségtől úgy szeretne szabadulni, hogy gondolatban és képzeletben már nya­kig ül a Balaton vizében. Ez a legjobb érzés, amit kíván magának; Forgács Ferenc, a regény főszereplője valahogy így van életével. Elromlott házasságának kellemetlen ér­zésével hol száguld, hol csak baktat az élet országútján és arról ábrándozik, hogy valahol ül a boldogságban. Fanyar és egyformán üres szerelmi ügyel közepette eszébe jut, hogy senkihez nem tartozik. Vagy mégis? Ügy döntött, hogy 12 éves lányát elviszi egy balatoni autótúrára. Ettől harmóniát, megértést, tisza örömet remél, az ajándékozás és az összetartozás boldogságát. Egy szép nyári reggelen elindulnak, a kocsi hibát­lanul szalad, de a harmónia már az első pihenőnél felborul. Egy szép, fiatal lány jön, autóstoppal utazik, Forgács felveszi és ezzel vége is az előre álmodott, idillikus balatoni útnak. Féltékenység villog gyermek és felnőttek között, az érzékenység konfliktusai szikráz­nak, a helyzet úgy alakul, nem lehet tudni, ki mitől sértődik meg. Alig simul el az egyik ügy, már jön a másik, amely felnőttnek, gyermeknek egyaránt leckét ad az élet realitásából és bizony nem egyszer kemény­ségéből. „A gyereknevelés az egyetlen szakma, ahol nem kérdik van-e képesítésed, alkalmas vagy-e rá.” — álla­pítja meg egyik tanulságában a szerző. A Felhőfejes ennek a nehéz „szakmának” — a szülő és gyermek vi­szonyának és elkerülhetetlen konfliktusának érdekíe- és nagyon érzékletesen mai regény. Zalka Miklós: A mi utcánk Izgalom, olvasmányosság, valósághűség. Egybeöt- vözhető-e a figyelmet mindvégig lekötő történet az emberi cselekedetek, jellemek és társadalmi jelensé­gek rajzával? Bár túlméretezettnek látszik ez a kér­désfeltevés, Zalka Miklós új regényét elemezve min­denképpen indokolt. A mi utcánk ama szerencsés írói alkotások sorába tartozik, amelyek megfelelnek az íróval szemben támasztható sokrétű mai követelmény­nek. Jelenkorunk bonyolult életű emberei közül jó egy­néhány ismerősünk jelenik meg A ml utcánk lapjaim Vannak közöttük erősek és gyöngék, politizálók és nem politizálok, tudatosak és dezorientáltak, de valameny- nyien hús-vér lények. Mindegyikük a maga módján él, s mert valóban él — alakítóan hat a környezetére. Néha pozitívan, néha nem. Ellentétek bomlanak ki eb­ben a könyvben. Miként lesz alkoholista egy szép és kedves fiatalasszony? Hogyan kerül a justizmord elkö­vetésének közelébe egy talpig becsületes bíró? Miként válik a társadalmi igazságtevés hősévé egy ügyész, akit magát is megkörnyékeznek nem éppen rokonszen­ves emberi gyöngeségek? E regény főcselekménye a katonai bíróságon mu­tatkozik meg. Arról döntenek, illetékes volt-e a polgári bíróság egy fegyveres személyekre vonatkozó perben, s hogy helyes volt-e maga az ítélet? Nem minden­napi a per anyaga, éppen politikai vonatkozásai miatt. A hátteret az 1956-os ellenforradalom szolgáltatja, noha évek múltak el azóta. És miközben pereg a cse­lekmény, akár egy tartalmas és jól forgatott film — a konfliktusok egész sora fejlődik ki s ezek — nem egy­mástól függetlenül, mégsem közvetlenül egymásból fa­kadva: találkoznak valahol a mai társadalmi élet sík­ján, Ezáltal a mű különlegesen érdekessé válik; — (Magvető Könyvkiadó, 1967j F. M. Humánusabb volt az Ős­kannibalizmus azért is, mert mindenki me gehet ö volt. Egyenlő esélyekkel in­dultak — a többi a szeren­csétől függött. A mai kan­nibalizmus eleve determi­nálja a sorsokat Van aki objektív helyzeténél fogva mindig csak fal — míg má­sok, milliók sorsa a lassú felfalatás. Az* mondják a modern kannibalizmus prófétái, hogy rosszak az emberek. Rosszak a newarki négerek, mert lázadoznak a nyomor ellen. Rosszak a vietnami parasztok, mert a maguk választotta életforma sze­rint akarnak élni. Rosszak azok az amerikai fiatalok is. akik elégetik a katonai behívót Nem akarnak a háborúba menni. Sok rossz ember van szerintük. Ez a társadalmi bajok forrása. Talán nem ismerik ezt a szép brechti gondolatot A vágóhidak Johannájából: Nem a szegények gonosz­ságát mutattadj Csupán nyomorúságukat./ Te a sze­gények gonoszságát mutat­nád?/ Én a gonosz szegé­nyek nyomorát mutatom meg. Mit jelent az, hogy rossz ember, gonosz? Talán olyan az élet rendje, hogy szaba­don dönt az ember, s azt mondja: „én jó leszek". A másik meg: „gonosz leszek — ez az életprogramom”. Vagy mégis igaz, hogy az Isten rendelet» szerint szü­letett az egyik jónak, a má­sik meg rossznak? Ne higy- jük. Milyen atya az, aki gyermekei egy részét eleve rossznak 'kárhoztatja? Erre az állításra csak a minden­kori vallásoknak volt szük­sége, mert úgy éltek a rossz örökkévalóságának a hirdetéséből, a vétkezésért járó kárhozat fenyegető rédikálásából, mint ku- azsló a betegségből. Mond­ták, hogy van, gyógyították, na ismerték, ha nem. Belő­le éltek. Ezért még mély isztelettel is voltak a rossz i-int Kicsit féltek is attól, hogy megtalálják magyará­zatát. Ne csodálkozzunk rajta. Elég megtalálni és megér­teni a rosszaság, a gonosz­ság okát, s máris elvethet­tük annak minden teológiai -címezését. Ha tudjuk, hogy a gonoszság nem is­tentől való. nincs szükség többé istenre sem. Mert nem lehet többé a túlvilág! boldogsággal — az örök jó Jutalmával buzdítani, vagy az örök kárhozattal — a rosszaság megtorlásaként — fenyegetni. Nagyon is földi dolgok ” rosszaság eredői. Az önzés, a hatalomvágy, az erőszak, a ravaszság. Ebből és ha­sonló okokból származik mindaz, ami társadalmi mé­retekben a rosszat szüli, az emberek életét megnyomo­rítja, elkeseríti. Ezek azok, amelyek még sokszor az alig elhagyott állati lét nyomai inkább, mint a ma- gasabbrendű ember tulaj­donságai. És sajátos módon mindez egyben az emberi­ség felemelkedésének Is biztosítéka. Az ..örök rossz” elleni küzdelem. Évezrede­ken át. a társadalmi és gazdasási haladás eszköze volt. Mint Ennels irta: „ , .az osztályellentétek fel­merülése óta éppen az em­berek gonosz szenvedélyei, a kapzsiság és uralomvágy a történelem emeltyűi" Ma is azok. A modem kanniba­lizmus — az imperializmus — végsőkig rothadt talajá­ból, az ellene folytatott vi­lágméretű harc eredménye­ként bontakozik ki az em­ber új világa. Igaz ez akkor Is, ha lát­szatra ellentmond ennek az emberiség eddigi törté­nelme. Mert hisz hiába vál­tották egymást a történelmi korszakok, az ember mintha görcsösen ragaszkodott vol­na az örök rosszhoz. Pedig ez nem igaz. A termelési eszközök magántulajdoná­ban van a magyarázat. Mert a tulajdonosi lélkület mindig egyforma — Fáraó­tól Johnson elnökig. Bármi­lyen is volt a tulajdon for­mája, mindig kizsákmányo- 'lást takart, osztályokra ta­gozódást eredményezett, s ezen a talajon mindig vi­rágoztak a belső és a külső harcok. És a harci eszkö­zök? A kerékbetöréstől az amerikai rendőrség bénító­gránátjáig, a papi átoktól a James Bond filmekig, az elnyomottak fizikai és lel­ki kordában tartására a fegyverek gazdag arzenál­ja fejlődött ki. A barbárság végig vonul az emberiség történelmén —• igaz, mind modernebb formában jelentkezik. Mennyire igaza volt Dide- rotnak, aki kétszáz évvél ezelőtt így kiáltott fel — a primitív ösközösségi ember életét vizsgálva —: JVm olyan barbárok, mint mi!" Mit mondjunk erre ma? Amikor napalmbombákkal perzselik a termőföldeket, védtelen asszonyokat, gyer­mekeket géppuskáznak, kórházakat, vízműveket és iskolákat tesznek a földdel egyenlővé — nem mond­hatjuk-e el, hogy ez már a barbárság legmagasabb fo­ka, bármennyire is a civili­záció egyenruhájában je­lentkezik? A legfőbb emberi rossza­ság táptalajának megszün­tetése napirendre került. És itt kell idézni Marxot — e gondolatmenet furcsa cí­mére hivatkozva —. A rossz nemcsak rosszat ered­ményez. Kiváltja egyben a harcot is, azaz: „a rossz oldal hozza létre a törté­nelmet csináló mozgást az­zal, hogy megteremti a har­cot”. így lesz a rothadás az élet laboratóriuma. így ebben a relációban érthetőbb, a világtörténe­lem folyamatában jobban elhelyezhető az októberi for­radalom győzelme is. íme. Lenin hova vezeti a forra­dalom gyökereit: „.. .az orosz haladó gondolat a példátlanul barbár és reak­ciós cárizmus igája alatt mo­hón kutatta a helyes forra­dalmi elméletet, és ...a marxizmust mint egyedül helyes forradalmi elméletet Oroszország valóban kikin- lódta magának félszázados hallatlan gyötrelmek és ál­dozatok, példátlan forradal­mi hősiesség, hihetetlen energia és önfeláldozó ku­tatás, tanulás, gyakorlati kipróbálás, csalódások... árán”. Azóta, éppen e ragyogó példa nyomán más népek is végig járták ezt az utat Aki hallgat a történelem szavára, s ítélni tud belőle, biztos abban, hogy a kapi­talista világ mai elvetemült gonoszsága végső harcra ingerel. A modern kanniba­lizmus napjai — történelmi mértékkel mérve — meg­számoltattak. Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents