Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

3 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967 ftEras 16. f a világpolitikában A Közel-Keleten a helyzet változatlan — A budapesti találkozó — McNamara kilencedik szemleútja — Vissza­vert zsoldos támadás Kongóban a kettészakadt Nigériában Háború A Közel-Keleten a fe­szültség éleződésének forrá­sa éppen a helyzet válto­zatlansága. Izrael — a tá­madástól kezdve a terület­rablásig maga mögött érez­ve az imperialista hatalma­kat — zsaroló politikát folytat, kihasználni próbál­ja az ENSZ cselekvőképte­lenségét — jobban mondva megbénítottságát —, szabo­tálja az egyetlen, Jeruzsá­lem bekebelezését elítélő ENSZ határozatot is, egy­szóval — hatalmas pártfo­gói kedvéért — az ország elemi érdekeivel ellentétes vonalat követ Senki előtt sem kétséges, hogy a Kö­zel-Keleten az olajmonopó­liumát féltő imperializmus csatája folyik a létérdekeit védelmező arab álla­mok nemzeti forradalmá­val, amelyet törvényszerű­en a társadalmi reformokat is végrehajtó haladó orszá­gok képviselnek a legkö­vetkezetesebben. Aref iraki elnök egy kairói lapnak adott nyilatkozatában az imperializmus kifutófiúja­ként beszélt Izraelről, s ez korántsem az ellenfél inge­rült véleménye, hanem a valóságos viszonyok találó jellemzője. A nyugati pro­paganda — éppen az Egye­sült Államok közvetett, de annál hatékonyabb szere­pének leplezése végett — Izrael rajtaütéssel szerzett előnyét egy kis ország, „dá- vidi” győzelmének próbálja feltüntetni, holott nyilván­való: sem támadni nem mert volna az izraeli kor- , mány, sem a nemzetközi közvélemény területhódítást mindenképpen elítélő állás- foglalásával dacolni, ha nem tudta volna maga mö­gött Washington agresszív támogatását. 2. tán. A közel-keleti békét azonban — amelynek hely­reállítására a szocialista országok mindent megtesz­nek, az agresszor eddigi te­rületnyerésen mint elfogad­hatatlan precedens, s még- nagyobb viszály forrása fe­nyegeti. Általános véle­mény volt ez az ENSZ vi­tájában is, jóllehet az ENSZ megfelelő határoza­tainak végrehajtását az im­perialisták továbbra is gá­tolják, a hódító zsarolásán alapuló, s kedvük szerinti megoldásban reménykedve. 3. Ebben a helyzetben a közel-keleti válságról — ezúttal hazánk fővárosában — immár másodszor kol­lektiven tárgyaló európai szocialista országok az arab népek igazi támoga­tói ismét határozottan ál­lást foglaltak az agresszió következményeinek felszá­molásáért A budapesti találkozásról szóló nyilatkozatból kitű­nik, hogy a tanácskozáson résztvevő szocialista orszá­gok teljes összhangban nyújtják az arab államok­nak a politikai, gazdasági és katonai támogatást, s ezzel keresztülhúzzák az imperialisták számításait. Hiszen nyilvánvaló, hogy az arab államok megtáma­dása és a rájuk mért ka­tonai csapás nem célja, ha­nem csak eszköze volt az imperializmusnak: az igazi cél a radikális arab rend­szerek meggyengítése, meg­döntése. A szocialista or­szágok segítségnyújtása ép­pen ezért kelt idegességet az izraeli szélsőségesekben és nyugati támogatóikban. Tapasztalhattuk ezt a hé­ten, amikor a szovjet flotta egyik egysége abban a Port Saidban tett demonstratív baráti látogatást, amelynek környéke az elmúlt hét vé­gén újabb agressziós csele­kedet színhelye volt. A Fe­hér Ház szóvivője pedig a szocialista országok által az arab országoknak nyúj­tott fegyverszállítások mi­att fejezte ki „aggodalmát”, azt állítván be a feszült­séget fokozó tényezőnek. Egy bizonyos: nem alapta­lan az Egyesült Államok aggc alma az arab orszá­gok gyors katonai és poli­tikai regenerálódása, a ha­ladó arab országok egyre szervezettebb formában ■egnyilvánuló egysége lát­S miközben a Közel-Ke­leten a helyzet továbbra is aggasztó, az Egyesült Álla­mok láthatólag új lépéseket tesz a vietnami agressziója kiszélesítésére. McNamara amerikai hadügyminiszter kilencedik dél-vietnami szemleútja eredetileg, úgy­mond, a saigoni amerikai katonai parancsnokság megújuló csapatszállítási követeléseit volt hivatott „mérsékelni” természetesen a félmillióhoz közeledő amerikai csapatlétszám to­vábbi növelésének súlyos belpolitikai következményei miatt. Sokat elárul azonban a Johnson kormánynak a „héják”, „galambok” és a belpolitikai nehézségek há­romszögében való manőve­rezéséről, ahogyan McNa­mara fenti feladatát végre­hajtotta. Igyekezett feltárni a már Dél-Vietnamban be­vetett tartalékait, egyszóval az agresszió hatékonyságát fokozni, amellett, hogy né­mi — saját nyilatkozatait is cáfoló — „habozás” után bejelentette a csapatok to­vábbi növelését, ha nem is Westmorelandék igényeinek megfelelően. Az amerikai hadügyminiszternek azon­ban meg kellett állapíta­nia, hogy teljesen kudar­cot vallott a nagy remé­nyekkel elindított „pacifi- kálási program” McNama­ra, mint már korábbi szem- leútján is, ezúttal is elég­gé csattanósan meggyőződ­hetett a dél-vietnami par­tizánok harcának haté­konyságáról. A hadügymi­niszter, — aki mögött már néhány csapatszállítással egybekötött, s végül elve­télt „dél-vietnami megol­dás” áll ezúttal óvato­sabb volt jóslataiban. Min­denesetre McNamarának tapasztalnia kellett, hogy a számbelileg nagy dél-viet­nami hadsereg valóságos értéke mily csekély, s mennyire reménytelen an­nak fokozása. Tapasztalhat­ta továbbá, hogy továbbra sem sikerült rendezni a saigoni juntán belüli ellen­téteket, amelyek egyébként a hadügyminiszter látoga­tása előtt már-már robba­nással fenyegettek. Mindez persze nem biztató az őszi választási komédia előtt pár héttel. Vietnamról szólva meg kell említenünk, a héten befejeződött stockholmi nemzetközi Vietnam-konfe- renciát, amely megtette az első lépést a különböző bé­kemozgalmak és szerveze­tek együttműködése felé, s külön bizottságot hozott lét­re az akciók egybehango­lására. A stockholmi konfe­rencia megtárgyalta a viet­nami amerikai agresz- szió valamennyi össze­tevőjét, s felhívta a világ népeit minden eddigi­nél nagyobb méretű harcra Vietnam békéjéért. Ezután megrendezik a tüntetések világnapjait, az elsőt a gen­fi egyezmények július 20-i évfordulóján. A stockholmi felhívást ezúttal is, csak­úgy, mint másfél évtizede, nemzetközi aláírásgyűjtési kampány követi. 4. A feszült és agresszióval terhes nemzetközi légkör­ben szinte nem is keltett meglepetést, hogy Afriká­ban két újabb válság rob­bant ki, méghozzá a kon­tinens Szaharától délre eső részének két legfontosabb fiatal állama került súlyos helyzetbe. A módszer is, amelyet velük szemben a különböző imperialista erők alkalmaznak, nagyban ha­sonló. A fajüldöző Rhode­siával és a portugál gyar­mat Angolával határos Kongót érte újabb — im­már meghiúsult — zsoldos- támadás, ismét felidézve a szakadás lehetőségét. Fel­tehetőleg az időközben Al­gériába „került” Csőmbe játszott újfent szervezői szerepet, míg támogatóit az egymással is érdekharcban álló imperialista csoportok között kell keresni, nem fe­ledkezve meg a kulisszák mögött tevékenykedő „ál­lambeli államok” a hírszer­ző szervek tervékenységé- ről. Ezúttal az Egyesült Ál­lamok sietett szolidáris lenni a központi kormány­nyal, bár annak határozot­tan antiimperialista meg­nyilatkozásai láthatólag nyugtalanságot keltettek Washingtonban. Az Egye­sült Államokban egyébként kisebbfajta belpolitikai vi­har keletkezett a Mobutu- nak nyújtott jelképes (het­ven fős) katonai támogatás miatt. A Johnson-kormány azonban feltehetően úgy okoskodott, hogy a kongói pozíciókat vesztve érző eu­rópai csoportok kalandor- kodása közvetve segítheti az amerikai befolyás meg­erősödését a kongói kor­mánynál. 5. Nigériában még bonyo­lultabb a helyzet, jóllehet ott is az egyik tartomány, az olajban gazdag és az ibó törzs lakta keleti tarto­mány elszakadásával állunk szemben. A lagosi központi kormány az elmúlt napok­ban megindította csapatait a magát Biafrának nevező szakadár állam szétzúzásá­ra. Az egymásnak ellent­mondó győzelmi jelentések folytán a küzdelem állása áttekinthetetlen. Nehéz lenne egyértelműen bárme­lyik fél mellett állást fog­lalni, hiszen a lagosi kor­mány mögött a feudális ni­gériai észak reakciós erői is állnak, míg a keleti tar­tomány olajának kiaknázói angol és amerikai trösztök. Minden jel szerint az im­perialisták több vasat is tartanak a tűzben, s ezúttal is a megosztás hirhedt po­litikáját próbálják alkal­mazni. Avar János Légicsata a csatonmo vezet ben A közel-keleti ellenséges­kedések kiújulásának má­sodik napján, szombaton, az izraeli légierő támadást in­tézett — magyar idő szerint háromnegyed 8 órakor — Port Ibrahim térségében, az EAK tüzérségi állásai el­len. A Tel Aviv-i szóvivő a légitámadást bejelentve azt állította, hogy az egyiptomi tüzérség magyar idő szerint 6 órakor tüzet nyitott egy izraeli katonai gépkocsira. Az izraeli Mirage-ok ellen felszálltak az EAK légiere­jének MÍG vadászgépei. Iz­maiba térségében légicsata bontakozott ki. Az izraeli szóvivő szerint az izraeli gépek lelőttek egy egyipto­mi repülőgépet. A szóvivő saját veszteségekről nem számolt be. Raké'a'ámadás DaNan* e len — Vietnami szabadság- harcosok szombatra virra­dó éjszaka idei harmadik eddigi legnagyobb rajta­ütésszerű támadásukat haj­tották végre az amerikaiak Da Nang-i támaszpontja el­len. amely a VDK elleni lé­gitámadásokra felszálló amerikai gépek legfonto­sabb bázisa Dél-Vietnam északi részében. Az AP tudósítója megál­lapítja, hogy a támadás óraműszerű pontossággal zajlott le. Helyi idő szerint este 11 órakor a Da Nangtól 22 kilométerrel délre fekvő Hoi An helység katonai ob­jektumaira lőttek ki gráná­tokat a partizánok. Az ame­rikaiak azt hitték, hogy a partizántámadás fő célpont­ja Hoi An és ezért erősíté­seket irányítottak oda. Köz­ben a partizánok néhány gránátja rést ütött az otta­ni börtön falán és a támadt zűrzavarban több politikai foffoly megszökött Miközben a Da Nangot körülvevő amerikai védelmi gyűrűből csapatok indultak a gránáttűz alatt álló Hói An felé, a% amerikai tá­maszponttól mintegy kilenc kilométerre levő hegyről a szabadságharcosok rakéta- tűzzel árasztották el a ha­talmas légibázis legfonto­sabb berendezéseit. A par­tizánok szovjet gyártmányú rakétái halálos pontossággal találtak célba. A mintegy negyven per­cig tartó támadás során öt­ven rakétát lőttek ki a tá­maszpontra. A 120—140 mil­liméteres rakéták egymás után találták el a hangáro­kat, kifutópályákat és a sza­bad ég alatt álló repülőgé­peket Hatalmas tűzgolyó emel­kedett a magasba, az égbolt tűzvörössé vált: egy hatal­mas munició-raktár repült a levegőbe. Közben a repü­lőtérnek szinte egész terüle­tén lángnyelvek és füstosz­lopok emelkedtek a magas­ba. Láncre&kciószerűen rob­bantak a 1 őszeres ládák, üzemanyag-tartályok és a kifutásra kész, üzemanyag­gal feltöltött repülőgépek. A légitámaszponton el­pusztult az amerikai légi­erő és haditengerészet leg­modernebb típusú hat vagy nyolc vadászbombázója, há­rom hatalmas négymotoros szállító-gép, legalább tíz repülőgép súlyosan megron­gálódott. A partizántámadás során tizenhárom amerikai katona életét vesztette, száz­ötven megsebesült. Az anyagi károk értéke eléri a 26 millió dollárt Sport lapzártakor érkezett Szolnoki Dózsa—OSC 4:3 (2:1, 1:0, 0:1, lO) Damjanich uszoda, 599 n, v.: dr. Hajnak Dózsa: Cservény ák — Pintér L Pintér XL — Ká­dár — Vezsenyi, Szabó, Koncz. Csere: dr. Kulcsár, Urbán. Edző: Kanizsa Ti­vadar. OSC: Szathmáry — Bod­nár II„ Csikós — Oláh — dr. Konrád I., Bodnár L, Konrád Hl. Edző: Vértessy József. Gólok sorrendje: dr, Konrád I., Szabó, Kádár, Szabó, Konrád III. (4 m), Urbán (4 m), Konrád III. (4 m). Igazi vízilabdát hozott a találkozó. Mozgalmas, szín­vonalas volt a mérkőzés, szép akciógólokkal. A Dó­zsa 3:l-es állásnál két bün­tetőt kihagyott, s ezután szorosabb lett a játék. Ha ezt érvényesíti, az OSC súlyos vereséggel tér haza. Cservenyák is hárított egy négyméterest Urbán pedig két kapufát lőtt A Dózsa azzal nyert, hogy higgad­tabban játszott, összjátéka pontosabb volt és taktiká­ját rátudta erőltetni az OSC-re. FERENCVÁROS— Újpesti Dózsa 6* Hideg -drót Hírügynökségi jelentések szerint a Pacific telefon- társaság közölte, hogy lét­rejött az első közvetlen telefonvonal az Egyesült Államok és Kína között. A társaság szóvivője hozzá­tette, hogy ez a vonal na­ponta egy órán át műkö­dik San Francisco és Sang­haj között. Az összeköttetést azon­ban még * rövid idő alatt sem veszik igénybe, össze­sen annyi történik, hogy a vonal kezelője egyszer egy napon egyetlen „Hel­lo”-val megállapítja a vo­nal bekapcsolását, igaz, — tette hozzá — több ameri­kai újságíró megpróbálta Mao Ce-tungot felhívni, de a sanghaß központos kis­asszony válasza szerint Mao neve nem szerepel • telefonkönyvben. KONGO Az élet visszatér a kerékvágásba Továbbra is működik a légihíd a kongói főváros, Kinshasa és a Keleti Tar­tomány székhelye: Kisan­gani között) Szombaton szállítottak volt túszokat és sebesül­teket az egykori Stanleyville-bők s ezen a napon szálltak gépre azok az európai új­ságírók, akik a kormány által fizetett országjáró De Gaulle Kanadába utazott De Gaulle tábornok fran­cia köztársasági elnök szombaton délben a Brest! Hétfőn ér Holdat a Surveyor Viszonylag pontosan tart­ja az irányt az amerikaiak pénteken fellőtt negyedik hold-szondája, a Surveyor— 4. Az űrlaboratórium a ter­vek szerint hétfőn hajnal­ban sima leszállást végez a Sinus Medi, a „központi öböl” térségében, irányzó­készülékét azonban állítani kell, mert a Surveyor—4 kö­rülbelül 120 kilométernyire elkerülné célját. A pasadénál űrkfsérleti telepen elmondják, hogy legfeljebb 50 százalékos esély van a sima leszállás sikerére. A Surveyor—4 fedélzetén a földről irányítható tele­víziós felvevőgép működik. Ha a leszállás sikeres lesz, a kamera látóterébe robot- ásó emel darabokat a meg­bontott hold-felszínből. hadikikötőből a 11 500 ton­nás Colbert cirkáló fedél­zetén elindult kanadai útjá­ra, amelynek során megte­kinti a montreali világkiál­lítást és hivatalos látogatást tesz Ottawában a kanadai kormány székhelyén. A francia elnök július 23 —27-ig tartózkodik Kana­dában és látogatása befe­jeztével repülőgépen utazik vissza Franciaországba. A hivatalos kíséret többi tagja kedden repülőgépen utazik az elnök után, a Colbert cirkáló korszerű híradástechnikai felszerelé­se lehetővé teszi, hogy az elnök egész útja alatt állan­dó kapcsolatban marad Pá­rizzsal, sőt ha szükséges az Elysée-palotát a Kremllel összekötő „zöld telefon”-t is igénybe tudja vemíi, kőrútjuk alkalmával kerül­tek a Kisanganiban fellá­zadt zsoldosok kezére. Még nem tudják pontosan, hány személyt sikerült elszállí­tani, de jelek szerint előny­ben részesítik a zsoldosok ellen vívott csatákban meg­sebesült kongói katonákat. Az Egyesült Államok kongói nagykövetsége pén­teken este közölte, hogy a nap folyamán elrepült a Keleti Tartomány felé az egyik katonai szállítógép, A katonai jellegű légiak­ciók céljáról Kinshasában nem nyilatkoznak. Ügy tud­ják azonban, hogy kapcso­latos azokkal a hadmozdu­latokkal, amelyekkel meg akarják állítani a Kisanganiból kivonult zsoldosok és katanga! csendőrök 27 teherautó- bői álló oszlopát. A konvoj becslések szerint ezer embert szállít. Pa­rancsnokuk Jean Shramm tartalékos belga őrnagy, — Csőmbe-barát kongói tele­pes. Mint a UP1 írja, a kon­gói fővárosban az élet las­sanként visszatér a meg­szokott kerékvágásba, a rádió és a sajtó hangja azonban továbbra is élesen belgaellenes. Titkos kapituláció című anyagunk harmadik, befejező részét anyagtorló­dás miatt keddi számunk­ban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents