Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

ISST, JúBaa 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Fock Jenő miniszterelnök vitazáró beszéde az országgyűlésen / Az országgyűlés pénteken zárult ülésszakán a kormány beszámolója feletti vitában elhangzott 57 hozzászólásra Fock Jenő a Minisztertanács elnöke válaszolt Bevezetőben örömének adott hangot hogy vala­mennyi felszólaló magáévá tette a kormány expozéját és sokirányú, gazdag ta­pasztalatokkal támogatta a kormány munkáját — Nem volt hiány a bírá­latban sem — folytatta Fock elvtárs. — S bár a kormány nevében nem mondhatom, hogy örül a bírálatoknak (derültség), de mindenképpen köszönettel veszi a bírálatot hiszen igen sok értékes javaslat hangzott el a képviselő elv­társak részéről. A miniszterelnök közölte, hogy a kormány összegez­ni fogja a felszólalásokból adódó, konkrétan megfo­galmazott —, vagy meg­fogalmazható feladatokat s ezeket egy hónapon belül megtárgyalja, majd az or- szággyűlés elnökének, illet­ve a javaslatot tevő kép­viselőnek záros határidőn belül megadja a választ — Elhangzott azonban néhány olyan javaslat ész­revétel, amelyről többen is szóltak, s ezekre itt or­szággyűlés előtt szeretnék válaszolni. Fock elvtárs részletesen válaszolt azokra a felszóla­lásokra, amelyek a Balaton­part további fejlesztését sürgették. Tájékoztatta az ország- gyűlést arról, hogy a kor­mány három héttel ezelőtt megtárgyalt egy javasla­tot a belvízvédelemről. E javaslat hasonlít az árvíz- védelem hosszú lejáratú tervéhez. Ennek a lényege: másfélszeresére kell növel­ni a belvízvédelmi károk megelőzésére szánt össze­geket. Persze a terv részle­tes kidolgozásához bizo­nyos idő kell, ezért a kor­mány úgy döntött, hogy a Tervhivatal az érdekelt minisztériumok bevonásá­val készítse el a belvízvé­delmi tervet Addig is a kormány több tízmillió fo­rinttal megemelte a belvíz- védelemre fordítható össze­get Összetetten kell látni a felvásárlási rendszert A felvásárlási rendszert bíráló felszólalások többsé­gével a miniszterelnök egyetértett. De hozzátette: — Nem szabad elfelejteni, hogy sok termék felvásár­lását ez a szervezet rend­ben bonyolítja, csakhogy az ilyesmit nem nagyon ve­szik észre. Persze a kifogá­solható, káros eseteket minden esetben ki kell vizsgálni. Es nemcsak olyan oldala van a felvásárlás­nak, hogy olcsón megvá­sárolja a terméket és drá­gán adja. En, mint a kor­mány elnöke, korábban tsgja. évek óta igen gyak- rai tapasztalom ennek a foiMtottját is. A múlt év­ben például a jó burgo­nyatermésnél minden bur­gonya felvásároltunk. 150 —200 millió forintos ráfi­zetéssé, hogy a termelési kedv mgmaradjon. Hallot­tam olyp javaslatot is, hogy a birból csak 30 szá­zaiéira lellene szerződni, a 70 szállókét decinként litereiként kellene kimér­ni, hcjy jtbban járjon a tsz. Her? az állam hogyan járna ty, egyelőre még nem tut>m, gondolkodni kellene \}ta. De, úgy vé­lem, annjj a tsz_elnöknek is gondkodnla kellene egy kicsitek! ilyesmit ja­vasol. Me emlékezzenek csak rá. aikor olvan sző­lőtermés vt hogy öt és fél millió l-toliter bor tett, s még ok Is kiabál- Mk. vegye ái41ük ^ lám, akik fél literre sem szerződtek. Szidták a kor­mányzatot, mert nem tud­tuk mindet átvenni, és az öt és fél millió hektóból talán százezer hektoliter tönkrement. Nem tesznek jó szolgálatot azok, akik abból indulnak ki, hogy volt két rossz esztendő, amikor lehetett decizni a bort, s így jobban jöttek ki, s ennek alapján akarják a felvásárlási szerződéses rendszert megváltoztatni. A felvásárlásnak, a szerződési rendszernek minden vonat­kozását világosan látni kell. a jót is, a kevésbé jót is. Nem volna célszerű, ha olyan viszonyok alakulná­nak ki, amelyek közepette ez érvényesülhetne: „Ha sok termés van, akkor szerződöm, és követelem, hogy mindent átvegyenek, ha a másik évben kevés van, nem adok semmit”. Ez káros volna az ország­nak is, káros a kis gazda­sági egységek tagjainak is. Hallottam például olyan kérdést: miért nem kapják meg a tsz-ek az export­adót a borra? őszinte le­gyek? Nem kívánom nekik, hogy csak annyit kapja­nak. Jó esetben is hat dol­lárcentet kapunk az ex­portborért, de volt rá eset, hogy csak négyet A kül­kereskedelmi forgalomban kialakult devizaszorzóval számítva a dollárt, kapná­nak a borukért nagyon jó esetben három és fél fo­rintot, rossz esetben két és felet. így aztán megkérdez­hetik önmaguktól, érde­mes-e odaadni az államnak 6 forintért vagy pedig ők exportálják 3 forintért Mindenképpen felépül az ötéves tervben előírt lakásmennyiség Több felszólalónak vála­szolva szól4- Fock elvtárs az építőanyagok áráról és ezzel kapcsolatban a lakás­építésről. Rámutatott: a la­kás talán a legfontosabb szociális kérdés ma Ma­gyarországon, és a kormány ezt így is kezeli. A harma­dik ötéves tervben megje­lölt számú lakást a kor­mány mindenképpen meg­építteti, s ezt a számot olyan alsó határnak tartja, amelyet feltétlenül meg kell tartani. Többen is szó­vá tették, hogy a tanácsok már évek óta tudják, meny­nyi állami lakás épül a területükön, ehhez meg is kapták a pénzt. Mivel az állami ki­vitelezésű lakásoknál, a házgyári lakásoknál több­letköltség jelentkezik majd az eredetihez képest, hiszen bizonyos építőanyagok ára emelkedik, joggal él az a kétely, mi a mérvadó: a lakásszám vagy a forintke­ret? Fock elvtárs közölte: a lakásszám a mérvadó, hiszen edd..: sem a pénz volt az elsődleges problé­ma, hanem a kapacitás és a nyersanyag Mivel nem többletkapacitást és nem többletanyagot kérnek a tanácsok, hanem többlet­pénzt. a kormány ezt az összeget biztosítani fogja az államhatalom helyi szer- veinek — Képviselőtársaim kö­zül többen szóvá tették, hogy az összes lakás közül a kívánatosnál kevesebb épül a nagyvárosokban Valóban így van, s ezen igyekszünk segíteni. A Je­lenlegi ötéves tervben már nem nagyon tudunk ezen változtatni, bár az ötéves tervben megjelölt, szövet­kezeti kivitelezésben ké­szülő 20 ezer többszintes társasházlakás helvett elő­reláthatólag 35—40 ezret fosunk felénfteni. Ez vala­melyest envhít az említett problémán, de jelentősebb arányváltozást a városok javára csak a negyedik öt­éves tervben fogunk tudni elérni. Kis Pál képviselő- társam közölte, nem tudna egyetérteni azzal, hogy az építőanyagok és ezzel együtt a magánlakás-épít­kezések is megdrágulná­nak. Egyet is értek vele. De közölhetem, hogy az építőanyagok árszínvonala nem emelkedik az új me­chanizmusban, ezért a ma­gánlakás-építkezés átlagban nem lesz drágább, mint eddig volt Az átlag szót nem túlzott óvatosságból teszem hozzá, hanem azért mert természetesen, egyik másik építőanyag árában lehet majd változás, emel­kedhet vagy csökkenhet. Sok képviselő szólt a vi­déki iparosításról. A mi­niszterelnök ezzel kapcso­latban megemlítette, hogy Budapest részaránya az or­szágos foglalkoztatottság te­kintetében 1957-ben még 45 százalék volt 1965-ben már csak 41 százalék, s ez 1970-ben 39 százalékra csökken. A kormány azzal számol, s annak a megva­lósítására törekszik, hogy az ötéves tervben megje­lölt beruházások 83—85 százaléka vidéken valósul meg, s ennek több mint egyharmada az iparilag el­maradottabb országrésze­ken. Mivel ezután is az ál­lami beruházásak teszik ki az összes beruházásoknak a felét ezeknél a párt ipar- telepítési politikája termé­szetesen továbbra is érvé­nyesülni fog, s a kormány előnyben részesíti a vidék iparosítását. Ez a szempont érvényesül majd a bank­hiteleknél is, továbbá az állam adókedvezményben fogja részesíteni azokat az üzemeket, amelyek vidéken létesítik új beruházásaikat A forint értékálló, az árszínvonal szilárd tesz Az életszínvonal alakulá­sával foglalkozó hozzászó­lásokra a kormányelnök ezt válaszolta: — Két év alatt tavaly és az idén, az ötéves terv­ben célul tűzött 14—16 százalékos életszínvonal­növekedésből majdnem 10 százalék megvalósult. Ha a további három esztendőben az ipari, mezőgazdasági termelés csak a tervnek megfelelően fejlődik — te­hát nem úgy, hogy a terv­nél jobban, mint tavaly és feltehetően az idén —, ak­kor is körülbelül 20 száza­lékkal emelkedik majd az életszínvonal. Ehhez kap­csolódik az a kérdés is, vajon értékálló lesz-e a fo­rint. Az expozéval igyekez­tem erre pozitív választ ad­ni, mert az a kormány meggyőződése: a forint ér­tékálló lesz, a fogyasztói árszínvonal szilárd lesz. Amikor tehát arról beszé­lünk. hogy stabil az árszín­vonal, arra gondolunk, hogy esetleg egy-két szá­zalékkal emelkedik, lehet csendes stagnálás, lehet egy-két százalékos csökke­nés is. Az látszik valószí­nűnek, hogy évenként egy­két százalékos árszínvonal­emelkedéssel számolha­tunk, figyelembe véve az állandóan megjelenő mo­dernebb árucikkeket. A foglalkoztatottságról szólva Fock elvtárs vála­szában kifejtette, hogy bár a következő években jelen­tékeny méretű munkaerő- áramlással kell számolni, de semmiképpen nem mun­kanélküliséggel, s minden esztendőben növekedni fog a foglalkoztatottság. Idézett több képviselőt a kormánvelnök, akik a me­chanizmussal kapcsolatos pontos, részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást szor­galmazták a Miniszterta­Nyolc agrár­mérnököt szerződtetett a mezohéki Táncsics Tsz A hajdani híres mező- héki Táncsics Termelő­szövetkezet fejlődése megrekedt az utóbbi években. A közös gazda­ság vezetői keresik a kiváltó okokat Az egyi­ket abban látják: kevés volt a nagy gazdaság irányításában a kép­zett szakember. — Ezért most azon fáradoznak, erősítsék a szakember- gárdát Rövid időn belül nyolc agrármérnököt szerződtetett a Táncsics Tsz, Exportra készülnek a torontáli szőnyegek a Jászárok­szállási háziipari szövetkezet szőnyegszövő részlegében — N. Zs. — „Mindig tanulunk egymástól" ]%émet termelőszövetkezeti vezetők Jászapátin Idegen rendszámú sze­mélygépkocsik parkíroznak e napokban a jászapáti Ve- lemi Endre Termelőszövet­kezet székházának udvarán Tulajdonosaik messziről jöttek. A Berlintől délre eső Globig falu Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetéből. A községben várták már őket. Megszokták, hogy né­hány esztendeje nyaranta német szó hangozzék fel az utcán. Ezúttal azonban az apátiak strandfürdőjében találunk rájuk. Délelőtt ha­tárjáráson ismerkedtek a Velemi Endre közös gaz­dasággal. A portól szaba­dulnak most. Bár azt mondja Richard Oschwin agronómus, megérte, mert nem győzték fényképezni a jászapátiak ötletes szal- malehúzóját. Otthon ők is szerkesztenek egy ilyet. — Mi is újítottunk a né­met földön látottakból — újságolta Horváth István elnök. — Kinn volt tőlünk Urbán László, a főgépé­szünk. Az ott látott vil- lanypásztor alapján készí­tett elektromos gulyást a mi szarvasmarháink vigyá- zására. nácstól. Mások viszont a kormány és a Gazdasági Bizottság gyors, konkrét határozathozatalait dicsér­ték. Fock elvtárs közölte: ennek ellenére jogosnak érzi a sürgetést, hogy a hátralévő időben a kor­mány pontosabb eligazítást adjon az üzemeknek. Persze olyan pontosan nem lehet eligazítani az üzemeket, hogy 1968-ban minden te­kintetben zökkenőmentesen tudják munkájukat indíta­ni. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök több olyan példát említett, amelyek azt illusztrálták, hogy sok ütemnek már hónapokkal ezelőtt fel kellett adnia megrendelését, éppen ex­portkötelezettségei miatt, ök hiába kapják meg a következő egy-két hónap­ban a pontos tájékoztatást — hiszen egy sereg rendel­kezés még csak ezután szü­letik meg —, a folvamatos termelést biztosítaniuk kell, s ez kétségtelenül bizonyos zökkenőkkel jár majd 1968 elején. 1968 átmeneti év lesz abból a szempont­ból. hogy az év első felé­ben az üzemek sok vonat­kozásban még nem tudnak az úi mechanizmus „játék- szabályai” szerint dolgozni. Hangsúlyozta: a kormányt természetesen érdemes és kell is sürgetni, hogv gyor­sítsa meg a hátralévő dol­gok rendezését, a így pon­A vendég főagronómus ellenpéldát sorol. — Nagyon tetszik, Jász­apátin milyen egyszerű anyagokból építkeznek, * hogy kihasználják. Két év­vel ezelőtt különben búza vetőmagot vittünk innen. Bevált. Nálunk is 20 má­zsát ad holdja. A búzával mindjárt té­mánál is vannak. Mit fizet Apátín — kérdezik a né­metek. — Hektárra számítva olyan 24 mázsát — vála­szol Horváth elnök és Lu~ zsi József főagronómus. — Hát ez kevés. Nálunk legalább 40 mázsát ter­mesztünk. Azt ajánljuk, a trágya, a műtrágya a búza kenyere — kapcsolódik a beszélgetésbe Kurt Gänsic- ke műszaki vezető. Három esztendeje, hogy nyaranta delegációt cserél a két szövetkezet. Majd­nem azonos nagyságú és gazdálkodási szintű közös­ség. Az egyiknél ez jobb, a másiknál amaz. A némete­ket meglepte, hogy a jász­apátiak legelőn tenyészte­nek pulykát. Az itthonia­kat az, hogy Globigban tosabban lássák az üzemek, mivel számoljanak beruhá­zásban, — visszahagyott amortizációban, mit von­nak el tőlük, miben kap­nak támogatást stb. Erősítsük tovább a szociális vívmányokat Sok képviselő beszélt féltőén az úgynevezett szo­ciális vívmányokról: mi lesz a bölcsődékkel, az óvo­dákkal, az üzemi étkezte­téssel, stb. az új mecha­nizmusban? Fock elvtárs rá­mutatott, Rogy a kormány eddig is támogatást adott az üzemeknek ilyen vonat­kozásban. Azt a támoga­tást, amit a kormány ed­dig adott, a továbbiakban az üzemeknek adja át, s az ő gondjuk lesz, mit ho­gyan fognak bővíteni. — Nekem az a vélemé­nyem. hogy túl minden hu­mánus meggondoláson, ha az üzem a saját távlati érdekeit szemmel tartja, mindenképpen erősítenie kell ezeket a szociális vív­mányokat, és semmikép­pen nem szabad leegysze­rűsítve úgy felfogni a kér­dést, hogy mondjuk, ha az étkezést az üzem dolgozói­nak csak egvharmad része veszi igénvbe. miért fizes­sen a másik kétharmad is. Az étkezést, a bölcsődét. olyan a gépesítés, átlago­san 8 óránál többet nem dolgoznak a szövetkezeti tagok. Bizony emitt még a 10 óránál is több kijön.' A testvérkapcsolatokra szép tervek vannak. Cse­rélnek egymással állatte­nyésztőket, gépesítésben dolgozókat, fizikai munká­sokat is. A német szövet­kezetnek üdülője van a Keleti-tenger partján. Sze­retnék szövetkezeti csalá­dok kölcsönös barátságát is kiépíteni. Gyorsan telnek a napok. A német főagronómus már másodízben jár Jászapátin. Azt mondja: — Mindig tanulunk egy­mástól. Három esztendeje leve­leznek, kölcsönösen meglá­togatják egymást a jász­apáti Velemi. Endre és a Globig-i Vörös Csillag Termelőszövetkezet A jász­apátiak kezdeményezték a barátkozást A jászboldog- házi példán. Ugyanis a Globiggal szomszédos falu pedig a jászboldogháziak- kal tart kapcsolatot Jó do­log ez. Legyen belőle mi­nél több. B, L. az óvodát általában azok veszik igénybe, akik a leg­inkább rá vannak szorul­va, vagy azért, mert keve­sebb a keresetük, vagy azért, mert nagyobb a csa­ládjuk, vagy mert a fele­ségük is dolgozik, s a csa­ládnak szüksége van az asszony keresetére is. Azt is figyelembe kell venni, hogy ha az üzemi étkezést a dolgozók egyharmada ve­szi igénvbe, a bölcsődét az óvodát is a dolgozóknak egy része, esetleg nem ugyanazok. S bár igaz, azt mondtuk, mindez az üze­mek dolga lesz, de mivel szociális vívmányokról van szó, a kormány álláspont­ját Is meg kell monda­nunk: ez pedig az, hogy szociális eredményeinket nem elsorvasztani, hanem fejleszteni kell. Végül Fock elvtárs hang­súlyozta: az új mechaniz­mus minden bizonnyal sok­kal jobb lesz, mint az ed­digi volt, de csak a lehe­tőségét teremti meg annak, hogy jobban, hatékonyab­ban érvényesüljön a muft- ka, „az élet anyja”, a gyorsabb társadalmi fejlő­dés alapja. Az országgyűlés tanácskozásából kitűnt. —■ hogy a képviselők tudatá­ban vannak ennek — mon­dotta a miniszterelnök, s beszéde végén jó oihenést kívánt a szabadság elŐlS álló képviselőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents