Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
Bírálat ...£n elvtártak, rövid leszek, sem akarom megismételni, — •mit az előttem szóló mondott, aki bírálta az Igazgató elvtársat. En elvtársak kimondom, egyetértek... kérem... csukják be az ablakot, huzat van Itt... egyetértek azzal, hogy az előttem szóló elvtára becsukta az ablakot éa fel akarom tárni munkám néhány részletét, amelyben az Igazgató elvtára önzetlen segítségét élveztem, aki 16-án reggel 1 órakor belépett a szobámba és így szólt: „Bravó elvtárs, hogy megy a munkai”, ami számomra támogatást jelentett az Igazgató elvtárs részéről, aki anélkül közeledik az emberhez, hogy parancsoló hangot ütne meg, még félhangot sem, ennek tudható be, hogy elvtársllag szót merjek emelni és úgy beszéljek hozzá, mint az egyenlő az egyenlőhöz. „Megyeget, megyeget, köszönöm”. De ez a segítség nem véletlenül Jött, mert már előzőleg 12-én reggel 8 órakor az Igazgató elvtárs belépett • szobámba és így buzdított: Csak rajta, ne hagyja magát”. „Csak így tovább, mindenkit legyűrni, legyőzni”, — ami könnyeket fakasztott a szememből és meghatottságomban arra gondoltam, — hogy saját flát nem segíthette volna úgy a munkában, mint engem, mert kérdezem elvtársak, hol tartanék én ma, ha ez Igazgató elvtárs apai vál- lalra nem támaszkodhattam volna, mennyi tapasztalatot adott át ő nekem, amikor ezt mondta: „Csak Így tovább, mindenkit legyűrni, legyőzni", ez rendkívüli lendületet kölcsönzött az én munkámnak, a rejtélyek egész sorát világította meg előttem, amiket magamtól soha nem tudtam volna megoldani. Sőt, mikor egy napon az Igazgató elvtárssal a felvonóban találkoztam, mikor azt kérdezte tőlem: „ön melyik emeletre megy?” és én azt feleltem neki: „de hiszen Igazgató elvtárs, én Itt dolgozom az üzemben, és az ön beosztottja vagyok”, mire mit gondolnak mit válaszolt: — „Igen? Nagyon helyes” és elhagyta a liftet, mert 6 az első és én a hatodik emeleten dolgozom. Elvtársak, abban a percben, mikor azt mondta: „helyes”, sőt „nagyon helyes”, a szivemet meleg hullám járta át, és azt mondtam magamban, hogy ezt az embert; aki rendkívüli képességével Ilyen figyelmesen törődik velem, nemcsak szorgalommal elégíthetem M, hanem nyilvánosságra kell hoznom, milyen módszerrel bánik az emberekkel, hogyan segíti őket, —' mintául szolgálhat más IgazÍ latók számára, akik csak el- enőrzik és megbírálják a munkát, de mikor buzdítania kellene, még azt sem kérdezik: hogy megy a munka? Tíz és tíz eset él az emlékezetemben, amikor... hogyan?... Igen Igazgató elvtárs... persze nem Ismerhet engem, hiszen kétszázan dolgozunk a keze alatt... mégis éreztem az ön támogatását... tessék?... nem... más probléma nincs... hiszen éppen azt fejtegetem, hogy hála igazgató elvtárs segítségének... nincsenek problémáim... jól van... osztom az ön nézetét, hogy fejezzem be... Köszönöm a segtíségét... milyen segítséget?... hogy buzdított, hogy fejezzem már . be.„ Hogy ez micsoda volt?... Bírálat kérem, építő bírálat... Köszönöm-, kész... elhallgatok.Be nne vagyunk a sávban Amitől mindnyájan tartottunk (ml úrvezetők) lao- san mégis bekövetkezett Városunk főutcáján (elfestették a részünkre kijelölt C vokat. Először csak & Gó- ától az SZTK-lg osztották gárvonallal ketté az úttestet, amit szaggatott vonallal feleztek még kisebb darabokra. Aztán mindig szomorúbb napokra virradtunk. A holdvilágos éjszakákon kísértetiesen huhogtak a baglyok, vonyítottak a kutyák s reggelre mindig növekedett a sávokkal Jelzett rész. Hovatovább elérte a Vasútállomást, a hídfőket, átszelte a Ságvári kereszteződést, benyomult a mellékutcákba. A Gólya előtti, rész pókhálószerű közlekedési ábráit több absztrakt művészeti hajlandóságú nyugati turista kísérelte meg leskic- •elnl vázlatkönyvébe a járdaszigetről. Sikertelenül. Mindegyik összezavarodott. A szívósabbak most helikopterről próbálják meg leE itenl a „haladási” sávo- t, mert a magasból szerintük áttekinthetőbb. „Haladási” sávok? Ez? ma • már csak Idézőjelben lehet leírni, mert a szó relatív értelmet kapott. Haladásnak S ihet nevezni egyáltalán, ogy as egykor délcegen Vágtató motorosok és autósok most libasorban csúszkálnak zebrától zebráig? A haladás korában hetvennel lehetett átröppenni a városon. (Ha nem volt közelben radar.) Lehetett produkálni bravúros előzést ta út bal és Jobboldalán motorerő és bátorság szerint osztoztunk, nem lehetett előttünk gát hitvány festett lénia. Mindez már a múlté. Az •utózás, motorozás szépsége Száraz kóróvá hervadt az el- •zűkitett parcellákban. Gátak, Illetve sávok közé szorítja a virtust, a hagyományos magyaros virtust Is a KRESZ. Nem veszi pl. fie elembe lovas nemzet máinkat. amikor előírja, hogy a szaggatott felezővonalakat bem lehet tartósan a kereS ík közé venni, aza* „meg- vagolni”. Távol áll tőlünk a kényes finomkodás, szittya természetünk ellen való, hogy gyáván háttérbe húzódjunk • magunk elé engedjük a törtetőket. S most olykor szamárkordély mögött állva kell eltűrnünk míg a másik sávban a dölyfösek elvágtatnak mellettünk s mögéjük besorolhatunk. Addig Jutottunk, hogy útkereszte- Mdésnél „előírássá” vált az udvariasság. Velünk tettél* ezt, akinek férfias illemok- tatást taxisok, tefusok és lócsdszárok szoktak adni az országúton, az ottani étikét szerint. A sebességen uralkodó hősökből betűrágók, paragrafus tanulók lettünk. Rögtönzött KRESZ oktatáson és vitán veszünk részt úton útfélen, (Az előbbi esetenként BO forint, az utóbbi a vita hevességétől függően tgy százas vagy betétlap.) Keserűségünkben csak az vigasztal, hogy megtiporta- tásunk nem soká tart már. Jön a jótékony ősz. sár. Víz áztatja el a festett korlátokat • végül mindenre jótékony leplet húz a tél... Benne leszünk a sárban, de kint leszünk a sávból. P ’ latinos A kis autó i.i Attól tartok, hogy mégsem nyálat üldözünk) *— Visszahoztuk ezt az autót. „ A férjem azt hitte, hogy igazi. A legújabb csúfolódás mm Hallotta? — Mit? •— Azt, hogy szeptember 1-tól kötelezővé teszik a bukósisak viselését a Trabantban Is? — Miért?... fis miért éppen szeptember 1-tól? — Mert akkor kezd hulla? ni a vadgesztenye! Idegenforgalmi benzinkút — Jo cherche F hótel Tisza. — Nix deutsch! Nyaralás sióit — Kérem, mi a Marsból jöttünk! *-» Ezt mindenki mondhatja!
