Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Beat házasság Cserkeszöllöi emlék _ Na nyanya, egyet még rázunk és a srác elalszik! Jeles írók, poéták, zene­költők egész sorát ihlette már meg egy-egv neves für­dőhely varázsa. Bár kényes- kedő dámák, sikkes lovagok tekintetében — e pillanat­ban még — nem veheti fel a versenyt mondjuk Herku­les fürdővel, mégis úgy gon­dolom, méltatlanul maradt ki a megénekelték sorából megyénk kiváló gyógyvize! Cserkeszöllő. Pedig van itt egy s más, ami lelket andalít s fantá­ziát vad szárnyalásra bír. Ami az előbbit illeti, zöm­mel egy fonott üvegben ta­lálható meg a fürdőző fér­fiak kezeügyében, a meden­tárgyismeret is olykor extá­zisba hozza & finnyásabba­kat. Ellenben fennkölt gondo­latokat támaszthat az em­beri test csodálatos harmó­niája, melynek látványa itt felettébb hozzáférhető. Va­lami megmagyarázhatatlan népszokásnál fogva ugyan­is itt nem védik a női és férfi bájokat az öltöző min­dent eltakaró falai. (Hiába is mond meg-megújuló fo­hászt ezügyben a jó fürdő­mester.) Egy-egy feltartott pléd vagy ágytakaró von csak vékonyka fügefaleve­let a jámbor kíváncsi tekin­tetek élé. Gondos főnök PRO és KONTRA A hotelportás így szól a vendéghez: — Sajnálom uram. de amíg be nem bizonyítja, hogy a hölgy az ön felesége, addig nem adhatok önök­nek közös szobát. — Bizonyítsa be — mond­ja a vendég —, hogy ez a hölgy nem & feleségem, a örökre hálás leszek önnek. A panaszt orvosolták A boltot minden nap ké­sőn nyitották ki. A vevők kollektív panaszt írtak a panaszkönyvbe és várták az orvoslást. De semmi sem változott A boltvezető véletlenül szerzett tudomást az ügy- ifi. Felháborodva csapott az asztalra és megparan­csolta, kövessenek el min­dent, hogy a vevőket na hagyják zárt ajtók előtt vá­rakozni. Már másnap meg­történt az intézkedés. Az ajtó előtt egy nagy, frissen mázolt pad állt. ce szélén. Nyakig meleg vízbe merülve utolérhetet­len andalítószernek bizo­nyul, sőt három méteres körzetben a lehelet közve­títésével is andalít. Már­mint azt, aki állja a kövi­dinka másodlagosan meg­szűrt illatát. A szárnyaló fantáziára nem kevésbé bő lehetősé­ge akad az érzékenyebb lírai lelkeknek. És itt nem első­sorban arra gondolok, hogy a vízen úszó dolgokról fan­táziájának. Ehhez tudniil­lik nem kell semmiféle kü­lönös képzelőerő. A józan Persze, nem állítom, hogy teszem azt Vajdulák bácsi Herkuleshez, neje pe­dig — Rebeka néni — Vé­nuszhoz hasonlít, de egy lírai áttétellel, azért ők is megénekelhető'k volnának. Cserkének még nincs iro­dalma. Hát tessék a fentiek alapján hozzáfogni az arra illetékeseknek. Ha másként nem megy a megéneklés tessék megpróbálni a helyi fmsz-ben cigányzenével, egy liter tiszakürti csersavas apaszomorító mellett. Ez még mindig illóziódú- sabb, mint a fürdés. (Pala) A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 397. eiipéi —■ Nincs megnyugtatóbb, mint egy hétvége a természetben! 7 humora A feleség közli férjével, hogy délutánra vendége­ket vár; erre a férj a könyvespolcról leemel egy könyvet, és átmegy a má*» sik szobába. — Mit csinálsz? Mit gondolsz, hogy vendégeim ellopják a könyveket? — Nem, csupán attól fé­lek, hogy felismerik. Az anya, férj hezmenendí lányához: — Drága kislányom, egy jótanácsot akarok neked adni: sohase vitatkozz a férjeddel. Azonnal sírj. A TETTES Az áldozat a földön feküdt. Mellette a szőnyeg Iszapos volt a vértől. A krimi Jelene­tei tovább kavarogtak. A ka­mera fényképezte az előszo­bát, a lépcsőházat, a kastély homlokzatát, a terméskő ke­rítést, az odatárrrasztott létrát. Ml pedig a fogunkat csikor­gattuk. — Nem erre vagyunk kiváncsiak I A gyilkost akar­juk látni. A kamera nem sokat adott az egyhangú kívánságra. Nyolc- hengeres luxuskocsit követett nyomon a világváros utcáján. Ml pedig Idegesen találgat­tuk. — A nagybaj úszúl — állapí­totta meg a feleségem diadal­masan. — Csak ő lehet a gyil­kos, senki más I — Nevetséges 1 — torkoltam le röviden. — Abszolút semmi kombinációs készség nincs benned. A szobalány a gya­nús! Figyeljétek a szobalánytl A lányom a spanyol tréner­ben Jelölte meg a tettest. At apósom keményen kitartott amellett, hogy a kertész, az a nagykalapé. A fiam határo­zottan állította, hogy a hát­mester nem hiába fenyegette meg at áldozatot azzal, hogy kinvlffantja. A nagymami kicsit pösze hangján nyilatkozott. — Az a kövér szakácsnői Mindannyian felháborodtunk erre a nalv- ságra. — A házmester! — ordibált a fiam. — A nagyabjűszú! — ragaszkodott álláspontjához a párom. En kitartottam . szobalány mellett, at apóso­mat nem lehetett eltéríteni at­tól, hogy nem lehet más, csak a kertész. Nagymami mindig újra és újra hangsúlyozta a szakácsnőt. Hiába próbáltuk eltéríteni a véleményétől, makacsul kitar­tott. A második résznél tovább folyt az Izgalmas találgatás. ÜJabb és újabb gyanúsítások­kal próbáltunk közelebb fér- kőznl az Igazsághoz. En már akkor s nagyabjúszúra sza­vaztam. Feleségem a kertészt találta gyanúsnak. Apósom elejtette a kertészt és a szo­balányt vette célba. Egyedül a nagymami maradt szigorúan következetes. — A szakácsnői Meglátjátok! A harmadik rész utolsó Je­leneténél kiderült, hogy egye­dül a nagymami kombinált helyesen. A szakácsnő óva­kodott be a beretvaéles és tű­hegyes pecsenye szeletelő kés­sel és orvul leszúrta az áldo­zatot, nyolc neveletlen gyer­mekének hitszegő atyját. Nem értettük. Nem. Hanem azt, hogy a nagymami hogyan tippelt Ilyen helyesen. — Honnan gondolta, nagy­mami. hogy a szakácsnő a gyilkos? — Könnyű voltl — pöszögte ártatlanul. — A szakácsnőre senki sem gyanakodott. — Ahány krimit eddig a tv-ben láttunk a tettes mindig olyan azemély volt, akire senki sem gondolt, Rossi ÍJj gazdasági mechanizmus A bürokrácia csökkeni fog, de van ellenállás.,.

Next

/
Thumbnails
Contents