Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. július 26. Közös hadsereqvezetés terve az arab küliigif miniszteri értekezlet előtt Terjed ex delroiti zendülés Az arab külügyminiszte­rek augusztus eleiére ter­vezett khartoumí értekezle­tén annak a szudáni javas­latnak alapián folytatták maid a vitát, amit a kül­ügyminiszterek Kuwaitban és New Yorkban folyt ta­nácskozása elé terjesztet­tek. A javaslat két fő kér­dést tartalmaz: az izraeli imperialista agresszió kö­vetkezményeinek' felszámo­lását és a következő idő­szakban várható imperia­lista nyomással szemben az egységes arab álláspont ki­alakítását- E két fő kér­dést a szudáná indítvány szerint a következő 10 pontban kell megvitatni: 1- Az arab országok ka­tonai parancsnokságának egyesítése: 2. Az arab letétek kivo­nása az agressziót támoga­tó országok bankjából és befektetésük arab orszá­gokban: 3. Az arab országok ál­láspontjának meghatározá­De Gaulle tábornok Quebecből hétfőn este 19-30 órakor megérkezett Mont- realba. ahol a városházán Jean Drapeau Montreal pol­gármestere fogadta. A fran­cia elnök a városháza er­kélyén rövid beszédet mon­dott az őt lelkesen ünneplő tömeg előtt amelynek so­raiban a résztvevők a nem­zeti függetlenségi tömörü- iés jelszavait lobogtatták. Pearson kanadai minisz­terelnöknek --nagy aggodal­Az egyiptomi kormány keddre virradó éjszaka Nasszer elnök vezetésével öt és fél órás tanácskozást tar­tott, A kormányülésen az 1967—68- évi kötségvetést vitatták meg- Szerdán este a kormány újabb ülést tart. A költségvetésen kívül a sa minden más országgal kapcsolatban, aszerint, hogy viszonyultak az agresszió­hoz: 4. Az olajszállítás meg­szüntetése azokba az or­szágokba. amelyek támogat­ták az agresszort: 5. Szankciók amerikai és angol szervezetek ellen: 6- A külföldi katonai tá­maszpontok felszámolása az arab országok terüle­tén: 7- Arab pénzalap létesí­tése a katonai erőfeszíté­sek támogatására; 8. Az arab államközi kap­csolatok normalizálása: 9. Az arab országok gaz­dasági tevékenységének összehangolása; 10. Az arab szolidaritás chartájának 'legval ásítása. A kairól lapok szerint ezt a tíz pontot tekintik a napirendi javaslatnak. Ezen­kívül megvitatják az arab államfők csúcsértekezletéle vonatkozó javaslatot iá­mat” okozott De Gaulle montreali beszéde. Mint a miniszterelnökségi hivatal egy szóvivője elmondta. Pearson, aki De Gaulle be­szédét a televízió közvetí­tésében hallgatta, később kérte a beszéd leírt pél­dányát. A szóvivő hozzá­tette. hogy a miniszterelnö­köt többen felhívták tele­fonon és nyugtalanságukat fejezték ki a francia elnök beszéde miatt­miniszterek megvitattak számos kül- és belpolitikai kérdést. Az A1 Ahram rámutat, hogy az új költségvetési in­tézkedések célja a gazdasá­gi élet egyensúlyának meg­teremtése és a fokozott ka­tonai kiadások biztosítása. • MIN • DEN., • FELÖL ISZTANBUL VI. Pál pápa kedden két­napos hivatalos látogatásra Törökországba érkezett. Az isztanbuli repülőtéren fo­gadására megjelent Sunay török államfő, Demirel mi­niszterelnök és több vezető közéleti személyiség. Tizen­két évszázad alatt ő az el­ső katolikus egyházfő, aki látogatást tesz Isztanbulban régi nevén Konstantiná­polyban — a keleti keresz­ténység volt fellegvárában. BELGRAD Igazi szubtrópikus hőség köszöntött a napokban Ju­goszláviára. A hőhullám hétfőn érte el csúcspontját A bosznia-hercegovinai Mosztárban a hőmérő hi­ganyszála árnyékban is 40 fokra emelkedett CARLETONVILLE A Johannesburgtól körül­belül 80 kilométernyire fekvő aranybányában Car- letonville-ben egy szeren­csétlenség 50 afrikai bá­nyász halálát okozta. A na­gyon mélyen fekvő bányá­ban szokatlan baleset tör­tént. A bányászok az igaz­gatósági épülettől egy alag- úton át indultak munkába, s az alagútban a csoport elején haladók hirtelen le­zuhantak a lépcsőn. Az utá­nuk következők ráestek az előzőekre, s így ötvenen életüket vesztették. Negy­venkilenc bányász megse­besült BONN Hitlernek és anyjának ugyanaz a személy volt a nagyapja és ilymódon uno­katestvérek voltak — írja a Spiegel című nyugatné­met hetilap legújabb száma egy történész kutatásait is­mertetve. Dr. Werner Naser 12 évig kutatta Hitler múlt­ját és olyan okmányokra talált, amelyek szerinte alá­támasztják azt a meggyőző­dést, hogy Hitler apja saját unokahugát vette féleségül. Gyakorlatilag így a törté­nészprofesszor szerint Hit­ler és a mamája első uno­katestvérek voltak. MOSZKVA Takeo Miki japán kül­ügyminiszter kedden repü­lőgépen Moszkvából Varsó­ba utazott. A repülőtéren Gromiko szovjet külügymi­niszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. „Aki csak mozog, arra lőjj” — eat az utasítást kapták a Detroitba bevo­nult szövetségi ejtőernyős alakulatok. A legfrissebb jelentések szerint Detroit- ban szabályos ütközetek dúlnak az utcákon. Páncél­autók rohangálnak fel-alá és géppuskáznak, a város több pontján pedig „álló­harc” tombol. A kétmillió lakosú város­ban a harcok a hétfő esti órákban erősödtek fel és különös hevességgel folyta­tódnak a város keleti ne­gyedében. Mivel a helyi hatóságok nem tudtak meg­birkózni a megbolydult né­ger tömegekkel, Johnson el­nök utasítására 5000 főnyi ejtőernyős rohamalakulat érkezett Detroitba és csat­lakozott az ott már harcban álló 13 000 rendőrhöz és mi- licistához. Az elnök nyilat­kozatot tett közzé és ebben utasította a hadügyminisz­tériumot, hogy minden szükséges intézkedést te­gyen meg a rend helyreállí­tására. Johnson tízperces rádióbeszédet mondott, eb­ben felszólította a város la­kosságát, térjen vissza ott­honába. Közölte azért kül­dött katonákat Detroitba, mert „Kétségbevonhatatlan bi­zonyíték” van rá, hogy Romney Michingani kor­mányzó és a helyi ható­ságok nem tudják letörni a zendülést. Johnson szigorú büntetéssel fenyegette meg azokat, akik folytatják az erőszakos cse­lekményeket. A polgármester megálla­pítása szerint Detroit hasonló az 1945-ös Berlinhez, vagy pedig a gettó-lázadás után lerom­bolt Varsóhoz. Az üzletek, bankok, isko­lák bezártak, a gyárakban akadozva folyik a munka. az éjszakai műszakot leállí­tották. Detroitra hatalmas füstfelhő borult, ötszáznál több ház égett le. Több he­lyen két-három emeletes épületek dőltek romba. A károk megközelítik a 200 millió dollárt. A zűrzavart kétes elemek fosztogatásra használják fel. A fosztoga­tók között igen nagyszám­ban vannak fehérek. Mint a Reuter rámutat, a detroiti helyzet sajátossága, hogy nincsen külön néger­negyed, hanem a négerek a város nagyrészén együtt élnek a fehérekkel. Soha nem lehet tudni, hogy Det­roit melyik pontján lobban­nak fel újabb harcok. Három helyen a négerek ostrom alá vették a rendőr­őrsöt és tűzharcot vívnak az épületükbe visszaszorított rendőrökkel. Az egyik rend­őrkapitányság épületét fel­gyújtották. Magyar idő szerint peg gel 9 órára a halottak száma elérte a huszonhármat, a sebe­sülteké pedig 1500 fölé emelkedett. A letartózta­tottak száma 2100. Véres összetűzések rob­bantak ki a Maryland ál­lambeli Cambridge-ben is. Ezernél több tüntető özön­lött az utcákra, bezúzta a kirakatokat és kövekkel tá­madt a rendőrökre. A vá­rosi hatóságok kérésére az állam más részeiről két zászlóalj nyl milicistát és rendőrt vezényeltek Caro- bridgebe. A michigani Grand Ra­pids-ben is összecsapások voltak. A 200 000 lakosú vá­rosban néger tüntetők kézi tusát vívtak a rendőrökkel. Tizenhárom személy meg­sebesült, 12 tüntetőt letartóz­tattak. A hatóságok dolgát nehezíti, hogy a városban csak 75 rendőr van. Kéré­sükre hamarosan 130 rend­őrt küldenek máshonnan erősítésül Grand Rapidsbe Új székhelye lesz az ElMSZ-nelc ? Az AP és a UPI algíri hírében az arab országok színfalak mögötti diplomá­ciai kezdeményezéseiről számol be. Mindkét hírügy­nökség olyan értesülést közöl, hogy az arab orszá­gok és az el nem kötele­zett nemzetek képviselői tanácskozást tartottak az ENSZ New York-i székhe­lyének Párizsba való át­helyezéséről. Ezt a tervet a hírügynök­ségek összefüggésbe hozzák Buteflika algériai külügy­miniszter hétfőn elhangzott nyilatkozatával, miszerint Az amerikai légierő foly­tatta a VDK elleni táma­dásokat. Másodszor bom­bázták a Vinh városa kö­zelében lévő hőerőművet, Dél-Vietnamban a B—52- es, nyolc hajtóműves óriás gépek Hűé városától észak­ra és Pleiku térségében szórták le egyenként har- ■ mine tonnányi bombater­a nemzetközi szervezeteket mindaddig könnyebben be­folyásuk alatt tartják az imperialista hatalmak, — amíg a vitákat New York­ban tartják. Az AP rámutat, algériai körökben úgy vélekednek, hogy az ENSZ-tagáJlamok többsége várhatóan az át­helyezés mellett foglalna állást, az arab államok vagy Párizst, vagy esetle­ges svájci várost, vagy egy el nem kötelezett állam fővárosát tartják alkal­masnak arra, hogy szállást adjon a világszervezetnek. hüket. A szárazföldről nem jelentettek komolyabb ösz- szecsapást. Saigontól délre a Mekong-deltába vezető utat keddre virradóra el­vágták a partizánok. Egy hete a szabadságharcosok támadásai szinte minden nap megbénítják a forgal­mat ezen a fontos útvona­lon. De Gaulle Montrealban Az EAK kormányának tanácskozása Belháború Nigériában A Nigériában jelenleg folyó háborút csak a helyi viszonyok és feltételek, s a történelmi előzmények ismeretében lehet megérte­ni és megítélni. Nem mondhatjuk pél­dául, hogy Nigériában „pol­gárháború” folyik, hiszen kétes hogy lehet-e egyálta­lán nigériai nemzetről be­szélni, amikor e területen 250 törzs él, s köztük há­rom nagy, uralkodó hely­zetű nép: Északon a moha­medán hausszák (28—40 millió); Dél-Nyugaton a yorubák (9—10 millió) és Dél-Keleten a nagyrészt keresztény, de még családi - törzsi szervezetben élő ibók (12—14 millió). Bár az 1960-ban függetlenné vált Nigériai Szövetségi Köztár­saság fenntartotta az angol gyarmati idők négy tarto­mányra való felosztását, s csaknem egymillió négyzet- kilométer területű ország 56 millió lakosa tudatában volt annak, hogy „nigériai”. Nigériát a brittek „minta-államnak*’ reklámozták, mert viszonylagos békében élt a terület sokfajta nem­zetisége. Valójában azon­ban az angolok elsősorban • területre és lélekszámra legnagyobb, Északi Tarto­mány feudális muzulmán uraira támaszkodtak. Olyan választási rendszert vezet­tek be, amelynek alapján a legtöbb szavazatot adó Észak kezében volt a szö­vetségi parlament többsé­ge, a hauszákból kerültek ki az állam vezetői. Nigériában hagyományo­san két nagy nemzetközi tröszt működött, — az egyik az ország pálma-olaj, földimogyoró termését fel­vásárló United—African Ltd, amely az angol—hol­land Unilever társaság leányvállalata; a másik a Shell-BP (British Petro­leum) olajvállalat, ugyan­csak angol—holland társa­ság, amely a nemrég fel­tárt olajmezőket aknázta ki. Az olaj kétharmadát a Keleti Tartomány adja. — Újabban amerikai olajtár­saságok is kaptak itt kon­cessziót, elsősorban a texa­si Gulf Oil. Az ország füg­getlenségének kikiáltása után is az angol befolyás volt a legerősebb Nigériá­ban. különösen Északon és a szövetségi fővárosban. La- gosban; a nigériai légierőt azonban nyugatnémet tisz­tek szervezték, parancsno­kuk is az NSZK-beli Thimming repülőezredes volt. Az országban mérhetet­len korruoeió uralkodott, az északiak minduntalan meghamisították a válasz­tások eredményeit, hogy megőrizhessék uralkodó szerepüket. Ezért a nép óriási többsége lelkesedés­sel üdvözölte az 1966. ja­nuár 15-i katonai állam­csínyt, amelynek résztvevői többségükben haladó gon­dolkodású ibó katonatisztek voltak, akik aztán a hatal­mat átadták a hadsereg vezérkari főnökének — az ugyancsak ibó — Ironsi tábornoknak. Az állam­csíny során megölték Azi- kiwe államelnök kivételé­vel (6 éppen Angliában tartózkodott) az állam leg­fontosabb vezetőit. Az ibó származású régi vezetők történetesen életben ma­radtak. Irons; tábornok katonai kormánya haladó reformo­kat vezetett be, a federá- ció helyett egységes nem­zeti állammá akarta tenni Nigériát. A tartományok élére katonai kormányzó­kat állított és elrendelte az új Alkotmány kidolgo­zását. Az egységes közpon­ti hatalom megteremtését azonban a feudális Észak ellenezte. 1966 júliusában ismét katonai államcsínyt hajtottak végre, s ezúttal főként északi, hausza tisz­tek vezetésével. Megölték Ironsit és Gowon alezredes lett az állam vezetője. (Go­won hausza törzsbeli, de keresztény, az angliai Sandhurst-ben végezte a katonaiskolát.) Ezzel egy- időben Északon a hauszák rettenetes mészárlást vit­tek véghez az ibók között. Több mint 30 ezer férfit, nőt és gyermeket lemészá­roltak, mintegy másfélmil­lió Ibó elmenekült Észak­ról, Délre, az ibó-lakta Ke­leti Tartományba. Az új katonai kormány­zat visszaállította az angol­barát Észak fennhatóságát, s Gowon fel akarta szá­molni az egységes Nigéria koncepcióját is. A hauszák és az ibók együttműködése az elmúlt hónapok véren gzése után szinte lehetetlenné vált. Megpróbálkoztak ugyan a közvetítéssel közöttük, első­sorban az angol—amerikai befolyás alatt álló Ghana részéről. Ankrah tábornok, ghana; államfő a nigériai szövetségi kormány és a tartományok katonai veze­tőit tanácskozásra hívta a ghanai főváros közelében fekvő Árusába. Az Arusa-i megegyezést azonban a szö­vetségi kormány, és Gowon államvezető — a Keleti Tartomány vezetője. Oiuk- wu vezirezredes szerint — nem tartották be. Ügy tűnt, hogy most Ojukwu és a Keleti Tartomány, vagyis az ibók tiltakoznak Nigéria állami egysége el­len és a federáció helyett a lazább államszövetséget, konfederációt javasolták. Ez a gyakorlatban annyit jelentett volna, hogy az ibókat nem rendelik alá egy északiak vezette köz­ponti kormánynak, továb­bá, hogy a Keleti Tarto­mány nagy olaj-jövedelmei nem a központba, hanem zömében a helyi kormány­hoz folytak volna be. Gowon hiába tett enged­ményeket a Keleti Tarto­mánynak, Ojukwut nem lehetett kielégíteni. Ami­kor pedig a Shell-BP Pet­róleumtársaság a július 1- én esedékes részesedésből egy kisebb, jelképes részle­tet, 700 ezer dollárt Ojuk- wunak fizetett be, a kér­dés élesen vetődött fel: a központ elveszti a Keleti Tartományt, ha nem cse­lekszik... Elkerülhetetlennek lát­szott a belháború. Gowon utolsó iavaslata szerint az országot nem négy, hanem 12 tartományra kellett vol­na felosztani. Ojukwu meg­maradt volna egy kisebb tartomány vezetőjének. E helyett Ojukwu és társai inkább az elszakadás mel­lett döntöttek, és kikiáltot­ták a Keleti TartemSnv te­rületén az önálló Biafra Köztársaságot. Ezt az új államot azonban senki sem ismerte el; a nyugati nagyhatalmak arra vártaik, hogy mi lesz a viszály eredménye, és ami az amerikaiakat illeti, csendben mindkét felet tá­mogatták. Legcélszerűbbnek látszott számukra: nem el­ismerni Biafrát — Észak kedvéért, de nem támo­gatni feltűnően Északot — a Keleti Tartomány olaj- mezőinek biztonsága ér­dekében. Ami az afrikai országo­kat illeti, ők egységesnek szerették volna látni Nigé­riát és gyanakodva figyel­ték Ojukwut; nem akar-e egy „nigériai Katangát" csinálni, mint ahogy Csőm­be tette Kongóban? A szövetségi kormány csapatai jelenleg a Biafra Köztársaságnak kikiáltott területen harcolnak, s meg­próbálják elfoglalni a fő­várost, Enugu-t. Még ha ez sikerül is nekik, Nigériá­ban aligha áll helyre a bé­ke. Az ibók készek parti­zánharcra is. Az a viszály, amelynek magvát még a gyarmatosítók vetették el. s amelyet a törzsi soviniz­mus csak tovább szított. ' most véres katasztrófába sodorta ezt a hatalmas af­rikai országot. Patkó Ima Vietnami jelentés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents