Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

imt, július 26, «OLNOK MCOTB MMULat 8 KÉPERNYŐJE ELŐTT iiiiiiiiiiiiiiiiiiiJiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiuiiiinniiiiiiiiiiiiH Turgenyev-premier Ojat és eredetit alkotni, ez minden rendező álma. Benedek András is ezért vállalkozott a nálunk el­eddig még ismeretlen Tur- genyev-mű televíziós be­mutatására- Vállalkozása tehát még az „orosz költé­szet atyamesterét” iól is­merő olvasók számára !s újat hozott, esetleg felfe­dezést is jelentett. Ugyanis az elsősorban regényeiről és novelláiról híres írót ezúttal merőben más ol­daláról ismerhettük meg. A Reggeli a marsallnál, ko­média- Méghozzá a maga nemében méltó a nagy si­kerű társadalmi novellák­hoz. A jellemábrázolás klasszikus mestere itt sem tagadja meg magát; Kau­rova asszony története sze­replőinek rajzában ugyan­azt a tökéletességet cso­dálhattuk meg. mint világ­hírű műveiben. Ugyanak­kor finom poénekre épülő, mulatságos helyzetekben bővelkedő vígjáték- Benedek István, a fordító és Benedek András, a ren­dező nem érdemtelen mű­re bukkantak tehát. A fel­fedezésért dicséret illeti őket. Érdekes, a Magyar Televízióban elég ritka ven­dég Turgenyev; másutt ne- dig már egyenesen házi szerzőnek számít- Ugyanis műveiben sohasem a moz­galmas külső történéseken van a hangsúly, sokkal in­kább a drámai hatású bel­ső cselekményen. Ennek kém' ábrázolása, ábrázolha- tósága sajátosan televíziós lehetőség. Rendezői munká­jában Benedek András is erre össznontosította fi­gyelmét és ereiét- Kaurova hadnagy özvegye történeté­nek televíziós változatában igyekezett a figurák gon­dolatainak születését is lát­tatni. s a közeli képek fi­nom hangsúlyaival szinte felerősíteni a humor mögött megbújó írói kritikát és leleplező szándékot. Mert a csehovi egyfelvonásosok- ra emlékeztető Turgenvev- komédia társadalmi kor- ra.iz. Annak az OEffsz tár­sadalomnak a rajza, amely­ben a kisszerű „hősök”, életképtelen nemesek tö­megé nyüzsög- Turgenyev alaposan is­merte ezt a világot, évekig maga is a falusi nemes gondtalan életét élte; va- dászgatott társaságba járt. olvasott, tanult, s főleg be­nyomásokat szerzett és gyűjtött környezetéről. Va­lóságos és egyéni alakok szerepelnek tehát a vígjá­tékban Szerencsére a figu­rák televíziós megszólal ta- tói kitűnő színészi munká­val valóban hús-vér alako­kat teremtettek-. Vonatko­zik ez mindenekelőtt Mezei Máriára. — a címszerep­ben nyújtott teljesítményé­re —. akit valahányszor lá­tunk. mindig újra meg új­ra fel kell fedeznünk. Ugyancsak említésre méltó Ungvári László marsallia. Basilides Zoltán „falánk” bírója. Körmendi János szegény Kovács Károly új szomszédja­Táncdalfesztivál 67 A második. Csütörtökön este felhangzott ismét a szignál, s elkezdődött a könnyűzene alaposan be­harangozott és nagy appa­rátussal előkészített nyári olimpiája- Verseny, ahol az indulóknak nincs nevük, csak számuk. Mikor ezek a sorok megjelennek, már tudni fogjuk, kit is üdvö­zölhetünk az első döntő (még kettő lesz) holt ver­senyben első 217 pontot érő dalok szerzőiben­Mi változott tavaly óta? Jóformán semmi. Talán egységesebb lett a zsűri mi­után a teljesen laikus néző zsűritagot kiiktatták a hi­vatalos bírálók sorából. Per­sze ennek ellenére is akadt majdnem 10 pontos különb, ség. Ugyanaz a dal egyik zsűritagtól 15. a másiktól 6 pontot kapott- Miért? Ez a miért érdekelné a laikus néző milliókat Sajnos er­re nincs mód- Az elődöntő 60 dala hárrn estében zsú­folódik. Magyarázatra nincs idő Talán majd a döntőn? A közönség most is ma­ximálisan kiveheti részét a szavazásból; a fesztivál propagandája jó előre gon­doskodott. hogy különböző formákban eljussanak a szavazó lapok mindenhová, hogy megszülethessek könv. nvűzene ügyben az általá­ros népszavazás. Már a da­lok is napvilágot láttak egv kis füzetben — az ügvbuz- gó néző „partitúrával” a kezében kísérhette a feszti­vál folyását­A technika sem hibá­zott. az elektromos beren­dezés kitűnően működött. Időben tájékozódhattunk az eredményről, a részletes és a végső eredményről egy­aránt- A közönség is tap­solt. lelkesen tapsolgatott Röviden A Balaton part-'án por- tyázó Kék fény riporterei érdekes figurákat szólaltat­tak meg. kaptak mikrofon­végre A balatoni bűnözés eseteit sikerült úgy egy­befogniuk. hogy a nézők előtt a fiatalkorúak fele­lőtlenségből származó bűn­be jutásának tipikus útjai Is kirajzolódtak- A ió rit­musú rlrortműsort Kígyós Sándor rendezte. A köröshegyi műemlék­Közötte' és á zsűri között csak egy esetben alakult ki kisebb konfliktus Az első ügyetlen csókról szóló Aradszkv László előadásá­ban elhangzott dalt érté­kelte magasan a kapott pontszám fölött. A Drága bakter úrral új foglalko­zás (szakma!) honosodik meg bizonyára a daliroda­lomban- (Ha egy évvel előbb születik, a szaioli so­rompónál még mi is ha­szonnal énekelhettük vol­na!) Az énekesek szinte ki­vétel nélkül legjobb for­májukban szerepeltek. Ru­ha dolgában Koncz Zsu­zsa „eleganciája” veteke­dett akármelyik világhíres­ség „kiállításival”. És mégis valahogy az volt az érzésünk, hogy iga­zi fesztiválhangulat nem uralkodik sem a pódiumon, sem a zsűri körében, som a nézőtéren — éppen ezért a képernyő előtt sem- Az első próbálkozás újszerű izgalmát a második alka­lommal nem sikerült vala­mi mással helyettesíteni. A jő rutinnak a nvomaä üt­köztek ki a fesztivál első elődöntőién- A dalok sem tudtak igazán magukkal ragadná. Dallamuk nem egy esetben tűnt már isme. rősnek (hiába nagy a fluk­tuáció a könnyűzene vi­lágbirodalmában) s egyko­ri, régi slágerek is gyak­ran kísértettek úiabb for­mában- Ez is bizonyítja; a 60 versenvdal túlságosan széles keret: szőkébbre vé­ve talán a verseny izgal­ma is növekedett volna. Reméljük, a további dön­tőkön jobban belemeleg­szünk a könnyűzene nvári betakarításának „össznépi” munkájába templomból közvetített ódon hangulatú Musica Antigua Hungarica hang­verseny, valamint Tito Gobbi néhány áriáig a ko­moly zene kedvel 5 nek kel­lemes nerceket szereztek. A Koldusopera nagysike­rű. Itáliát is megjárt Ma­dách Színház,beli előadá­sának televíziós sugárzása színvonalas élményt és re­mek szórakozást nvfü+ott. V. M. Amerikai öntözési mód a Csorbái Állami Gazdaságban Technikai kísérletek a barázdás öntözésre Tegnap öntözési bemutatót tartottak a Csor­bái Állami Gazdaságban. Ez a tapasztalat- csere egy érdekes módszerről adott számot Lesz-e munkás­vándorlás ? — Igen, valamit már hal­lottam, jobban mondva ol­vastam az újságokból. An­nak lesz jó, aki még sehol nem állapodott meg. Ne­kem viszont nem tetszene különösebben ez a meg­oldás. — Akinek igazán kell a munka, az nem jog ván­dorbotot akár lesz hátrá­nya a kilépés miatt, akár nem. Nekem a megszokás nagy parancsolom. Negyven centis vízben Akarom, de a vakító napról bejövét a vizenyős „terepre” rakott deszkapal­lók mellett lépdelek. A szandálom abban a pilla­natban megtelik vízzel. Amikor ismét a felszínre érünk, a brigád tagjai kis­sé kajánul összenevetneik. Egyikük megkérdezi; — Megírja7 — Ez az egyetlen amit tehetek. Éppen itt van a telep ve­zetője, Hartmann Tibor is. — Csúnya a pince. — Tudom. Vizes. Ha ki­hordanánk mind a fűrész- port, amit az aljára leta­postak, negyven centimé­teres talajvízben járnának az emberek. — Egészségtelen is. Az alján rekedt fapor négy év óta erjed, rothad. Többen, ha lemennek rakodni, — a — Ügy szidjuk pedig né­ha ezt az egész fűrészüze­met. De hát ha az ember az igazat mondja, attól még ragaszkodhat. — Sőt, akkor szereti iga­zán, ha bátran szól a hi­bákról. Mi is azért járat­juk a szánkat a pince miatt, mert szeretnénk, ha minél tovább bírnánk itt. Igaz? — Milyen a pince? — Akarja látni? reggelit vagy az ebédet is lent „hagyják”. Sohasem szokja meg a gyomor ezt a büdöset — mondja a brigádvezető. Februárban hozzákezdtek betonozni. Lassan halad. Még csak harmadánál tar­tanak. Mégis ragaszkodnak Ez a brigád naponta öt vagont rak meg 900—1000 kéve fahulladékot horda­nak a kazalból a vasúti kocsikba. — Egyhangú munka. — Megszoktuk. Már hiá­nyozna is. Pedig nézze a tenyerünket. Tiszta bőrke­mény edés. Fáj is. Akiket itt lát, mindannyian hat­nyolc éve vagyunk Üt. Ha Tekintély­rombolás hivatalból A Nagyalföldi Kőolajter­melő vállalat a Bányász Szakszervezet elnökségének közbenjárására februárban 1,2 millió forintot kapott a tröszttől az eredetileg en­gedélyezett bérfejlesztési alapon felül. Ebben az eset­ben a pénz üzemegységek közötti elosztása a szakszer­vezeti bizottsággal egyetér­tésben történt. Májusban újabb 1,3 mil­lió forinthoz jutott a vál­lalat. Ezt az összeget teljes egészében a munkások bé­rének emelésére fordítot­ták. Meghallgatták a bizal­miakat, műhelybizottsági titkárokat — egyszóval nem sértették meg a szkaszer- vezet jogait. Ara az igazgató közvetlen hatáskörébe tartozó osztály- vezetők bérének növelése jóformán suba alatt zajlott le, hiszen a szakszervezeti bizottsággal nem tárgyaltak ebben az esetben. A gazdasági vezetők bér­emelésére vonatkozó dönté­seit ugyanis a társadalmi szerv megvédi, ha előzetes egyetértésével hozták azo­kat. Ellenkező esetben azon­ban a szakszervezet képvi­selői mit tehetnek? Kény­telenek fellépni az „igaz­ságtalan” döntésekkel szem­ben, hivatalból , .aláásni” tekintélyüket, védve a sa­játjukét és a dolgozók ér­dekeit. Tegyék ezt bármilyen ta­pintatosan, adott, esetben nyersen; a gazdasági veze­tők tekintélye szenved csorbát. — f. p. — Azt tapasztaljuk az utób­bi években, hogy Szolnok megyében az öntözés mér­téke csökken. Különösen a felületi öntözés, pedig te­rületünk nagyobb része le­hetővé tenné alkalmazását. Az a fonák helyzet kö­vetkezett be, hogy az üze­mek vezetői szívesebben nyúlnak — adottságaik el­lenére — a drágább per­metező öntözési megoldá­sokhoz. Több helyen még a felületi öntözésre beren­dezett területen, sőt még ősgyepen is esőztetően ön­töznek. MI LEHET AZ OKA? Elsősorban természeti. Az elmúlt két évben eléggé csapadékos volt az időjá­rás és ez az életmentő ön­tözést nem tette szüksé­gessé. Ebből az is kitűnik, hogy sokan az öntözésben nem a többlettermés lehe­tőségét látják. Az öntözés, mint alapvető agrotechni­kai eljárás még nem olyan elterjedt, mint például a szántás, a műtrágyázás és a növényvédelem. A másik: a műszaki­technikai bázis nem ki­elégítő színvonala. Az üze­mek legnagyobb részében még mindig gond az alap­vető munkálatok időbeni elvégzése. Ebből eredően a felületi öntözésre hiányos a készülés. Márpedig az ilyen felületi öntözés több kárt okozhat, mint hasz­not. Harmadszorra pedig a felületi öntözés bizonyos tekintetben nagyobb szak­értelmet kíván. A felületi öntözés elter­jedésének nagy akadálya az is, hogy az eddig kidol­gozott technológiák nem mindenben feleltek meg a nagyüzem követelményei­nek. Hagyományos baráz­dás öntözéssel a kukorica­sorok között a barázdákat akkor kellett kihúzni, ami­kor legtöbb esetben esős volt az időjárás, vagy min­den erre alkalmas gép a növényápolásban, szénabe­takarításban volt elfoglal­va. A növények kezdeti fej­lődési szakaszában a gaz­daságok e munkát nagy te­rületen kártétel nélkül nem tudják elvégezni. Többek között a fentiek miatt vált szükségessé, hogy a Csorbái Állami Gazda­ságban kipróbáljuk azt az öntözési módszert, amely­ről az Amerikában járt magyar agrárszakember küldöttség beszélt, ismer­tetett velünk. E módszer alkalmazása nem várt ered­ményeket hozott A MÓDSZER LÉNYEGE A KŐVETKEZŐ: Az öntözőbarázdákat ve­tés előtt — lehetőleg ősszel elkészítjük. Erre a célra közönséges töltögető eke­testeket használunk, ame­lyeket kultivátorgerendely- re szerelünk fel. A kukori­cát a barázdákat elhatáro­ló oromba vetjük. A mun­kálatok elvégzésére a gaz­daság olyan gépsort szer­kesztett, amelyben szink­ronban van a barázdákat készítő gép a vetőgéppel, a műtrágyaszórógéppel, — a vegvszert szőró gépekkel. Ezekkel minden különösebb nehézség nélkül sikerült a kibarázdált területbe a ku­koricát elvetni. Mivel a tábla vegyszeres gyomirtásban részesült (egy­éves hatású vegyszerrel), így a növényápolás lénye­gében a barázdák állandó karbantartására szorítko­zott, — amelynek eszköze ugyancsak a töltögető eke­test volt. A barázdából ki­emelt földmennyiség állan­dóan töltögette a kukori­cát, eltakarva a muhart, amely a sorokban kikelt. Erről szükséges külön szól­ni, mert a muharnak je­lenleg nincs megfelelő gyomirtószere. AZ ELŐRE KIHÚZOTT ORMOKNAK TÖBB ELŐ­NYÉT FIGYELHETTÜK MEG: Az így előkészített tábla talaja a nagyobb felület következtében gyorsabban melegedett fel, ami a ku­koricának előnyére szolgált. Amennyiben a barázdák kihúzása ősszel megtörté­nik, a tábla korábban vet­hető, s a kelés is gyorsabb lesz; A késő tavasszal általá­ban előforduló nagyobb esőzések és különösen a belvíz nem árthattak a kukoricának, mivel a ba­rázdák a nagyobb csapadé­kot is és az esetleg össze gyülemlő belvizet is el­vezetik. Az öntözés Is gyorsabbá vált a hagyományos baráz­dás öntözéshez képest. A mélyebb, megülepedett tisz­ta szelvényű barázdák a vizet gyorsabban vezetik. A vizet egyenletesebben lehet elosztani, összefolyás, pangó víz nem keletkezik, ezáltal a vízadagolás is könnyebb, egyszerűbb. Az első év tapasztalatai alapján is megállapítható, hogy a mélyfekvésű, kö- töttebb és repedésre hajla­mos talajokon e módszer ajánlható. Dr. Bozsik Tibor a Szolnok megyei Állami Gaz­daságok igazgatója Tuza Imre aóv, term. esop. vés. az ember megállapodik egy helyen, mindig köny- nyebben tervez, bátrabban forgatja a sorsát. Mire ala­poz a magunkfajta ember?! Csak arra a havi összegre. — Én építem akarok. Kölcsönnel. A vállalat „jót­áll” ériem. Ezt nem koc­káztatnám még akkor sem. ha úgy lesz, ahogy mond­ják, hogy következmény nélkül mehetünk át más vállalathoz. — Tavaly én elkezdtem a faipari technikumot. De jött a srác. Albérletben úgy tanulni lehetetlen. — Most már nagyobb a gye­rek. Űjra kezdem, ha az üzem vezetője engedi. Az­tán ha jól hírlik, Szanda- szöllősön is lesz ifjúsági lakásépítkezés. Belemegyek, Tehetném ezt „vándorlás?* közben...? — Engem egy éve ope­ráltak. Itt tudják. Máshol esetleg el sem hinnék, hogy vigyázni kell magamra. És hét év egy helyen... Az ember nehezen vállal isme­retlent, még akkor is, fe« az esetleg jobb lenne. Csak úgy felmondani ? A szolnoki fűrészüzem mögött a forróságban való­sággal öntik a gyantailla- tot a hatalmas rönkkazlak. Valamit már itt is minden­ki hallott arról, hogy ja­vaslat van a munkatör­vénykönyv módosítására, amely szerint a dolgozókat érintő kötöttségeket felold­ják és a munkások indo­kolás nélkül kiléphetnek a vállalattól. Ugyanakkor vi­szont a vállalat is felmond- mondhat indokolt esetben alkalmazottainak. — Engem bizony nyug­talanít, ha így lesz. Tizenöt éve vagyok itt. Ezek a rön­kök ettek meg, mert itt még alig dolgozik gép és az sem régen. Ha nekem nyugdíj előtt egy-két év­vel azt mondják, hogy nem kellek... — Hol kereshetjük majd a magunk igazát? — Most is sokat válla­lunk egymásért, összeszok­tunk. Innen a rönktérről még a fűrészelőkig sem jut el mindig a híre annak, mit megteszünk egymásért, hogy tudunk összedolgozni Nem esne jól, ha úgy ren­delkeznének, hogy csak úgy kitehetnek bennünket, még ha új mechanizmus lesz is. Akiben nincs ván­dortempó, az nem örül en­nek. Azoknak jó lesz, akik fiatalon sok szakmát végig akarnak próbálni, vagy a csavargóknak.., Munkáshiány ran A beszélgetők egyike azt mondta: a mi céljaink, egyéni terveink észrevétle­nül is az üzem életére épülnek, ahhoz kötődnek. Ne csodálja hát, ha így vé­lekedünk. Arról, ami a felmondá­sok lehetőségeit illeti alig tudnak valamit. Nem isme­rik úgy mint a vezetők. A szóbanforgó üzemben, a Budapesti Fűrészek szolno­ki telepén jelenleg is húsz munkás hiányzik. Az idén eddig hatvanhétén léptek be, és nyolcvanhatan hagy­ták el az üzemet, önmagá­ban ez a tény is a munká­sok megbecsülésére, a fel­mondások sokszoros meg­gondolására kényszeríti a vállalatot. Arról nem is beszélve, hogy a nyugdíja­zás előtt állókat, a törzs­gárda tagjait a törvényter­vezetben az eddiginél is szigorúbb felmondási tila­lom védi. Nemcsak az em­ber terve, célja kötődik az üzem életéhez, az üzem lé­tezése is az emberek mun­kájához kapcsolódik^ Borsi Észt«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents