Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
u SZOLNOK MtíiVEl NÉPLAP 1ŐÖT. j&iMi« i. Jegyzetek a mai magyar drámáról 7. igazi dráma mindig a reális ítéleték ie- S*irében fogant. Most az országos érdeklődés által kísért drámapályázat után, valamint a dunántúli színházak kaposvári fesztivállá és több magyar darab bemutatása alapján konkretebb tapasztalatunk lehet arról: hogyan áll jelenleg a magyar dráma ügye? Számszerűleg és a témák bősége szempontjából, a változatosság terén nincs baj. Hiszen akad drámánk, amely mint H. Barta hajós „Kiáltás”-a, a mai konfliktusok gyökerét éppen a visszamaradottságban lelj meg. Van olyan drámai alkotás is, mely az abszurd módszereivel kísérletezik, mint Görgey Gábor Rokokó háborúja, melyben egy képzeletbéli imperialista birodalom képzeletbeli tröszt- vezérei, akik egyben mi- niszterefki is. tönkre teszik fiatal emberek életét Amint ebből a futólagos és hiányos felsorolásból is kitűnik, tematika és műfaj tekintetében egyaránt sokszínűbbé vált az utolsó esztendőben a magyar drá/\ kérdés természetesen nem pusztán mennyiségi és nem is csupán a sokoldalúságot érinti. A legfontosabb ennek az új magyar drámának! minőségi problémája. Tagadhatatlan, hogy Örkény István „Tóthék” című komédiája; tematikai és műfaji téren is újat hozott. Drámai szituációkat és humort csiholt azokból a fájdalmas ellentmondásokból, amelyek nem egyszer föllépnek a társadalmi fejlődés folyamán. Honnan fakad ugyanis Örkény István darabjának humora? Orman, hogy Örkény — még akkor is, ha a cselekményt a második világháború idejére helyezi. mivel így nagyobb hitelességgel tudja színpadra vetíteni mad érvényű mondanivalóját — a mához szól. Kétségtelen, hogy a termelésben az üzemben mindenkinek alkalmazkodnia kell az üzem ritmusához. Sokan azonban azt hiszik, hogy nincs ez másképpen a családon belül sem. És ha Örkény azt ábrázolja. hogy a Tóth-csa- lád fronton levő fiának őrnagyát látja Uy módon vendégül, akkor egyúttal azt is ábrázolja. hogy egyetlen ember sem rendelheti alá mindennapi életét más embernek. S Örkény érdeme az, hogy ér- kézelteti: a család minden erőfeszítése hiábavaló; hiszen a fiú sorsa nem függ annyira az ő kedvességüktől és előzékenységüktől, mint hiszik, sőt mi több. az is kiderül, hogy a fiú; akinek kedvéért az idegbajos őrnagy rabszolgáivá lettek, már elesett. H a arra gondolámig hogy a valóságban milyen sokszor fordul élő, hogy egyesek köré vont nimbusz, egyes emberek al- nagysága és vélt hatalma milyen szolgaivá tesz másokat, akkor látjuk igazán, hogy Örkény mennyire valóságos húrokat penget meg. Ugyancsak a valóság felé fordulás teszi értékessé Gáspár Margit drámáját is. Az alakok szélsőségesek. A főhősben. Zsapkában szinte veszedelmes hibák sűrűsödnek össze. Mint tudományos intézmény vezetője, beosztottjait egymás ellen ingerli. Minden eszközt föl tud használni arra, hogy önmaga köré sajátos dicsfényt vonjon. Legjobb barátjának tudományos tehetségét kisajátítja, találmányait saját nevén adja M és így a nagy tudós hírébe kerül. Mindenkihez van kapcsolata, ismeri a nyílt és a titkos ajtókat, a nyilvántartott és titkos telefonokat. Szinte virtuózként játszik, minden lehetőséggel, mert soha sem sérti meg a törvényt formálisan, sőt a legtöbb esetben a leghumanistább főnök arcát mutatja S véle szemben egy fiatal orvosnő áll. aki rendkívüli ügyességgel és okossággal leplezi le Zsap- ka űzelmeit. S ez a darab sem érint kisebb kérdést, mint azt hogy a társadalmi fejlődés folyamán egyesek olyan helyzetbe, esetleg pozíciókba jutottak, melyek segítségével kisajátíthatják mások munkáját, nemcsak mások tollával ékeskedhettek, hanem másold munkájával is. vígjátékaink ilyen „mítoszrobbantó” szerepet vállalnak. Például Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vígjátéka azt mutatja be, hogy a főhős, aki a boldogságról magányosan szeretne megalkotni száz tézist, hogyan lesz boldoggá a valóságban és hogyan távolodik el az elméletieskedés mítoszától. Ezzel persze nem soroltuk fel az összes érdekes drámai kísérleteket pusztán néhány irányt említettünk. A magyar dráma keresi útját és rövidesen — ha a jelekből következtethetünk — megleli azt. Hermann István- Frideexky Frigye* : I ESTE Hegyek egymáshoz bújva srjender égnék, zizegve bulió neszt szitál a szél, Z I veres szemekkel néz <* nap keletnek, I S az est, miközben csillagot seperget, 1 isett gyereknek csendesen mesél. “ Mogorva házak halkan füstölögnek, Z sovány kis utcák nyújtóznak nagyot, - a Hold mocorgó tócsát gyűjt tükörnek § s babár bozontos felhők sündörögnek, ~ örömre lobbant sok-sok ablakot. | ' Éjjé sötétül lassacskán az este, Z tévé szemekkel nézi már magát akác áll sűrű kantját leeresztve. |- Motorrobaj robbanva ront az estbe szilánkká zúzza a csend üvegfalát. Z MAGYAR FILMEK A NAGYVILÁGBAN „Tízezer nap“ Franciaországban KÁssu Ferenc ttj'Uuíiíotxaíu Az elmúlt fél évtized filmexportjáról készült statisztika azt mutatja, hogy nő a magyar alkotások népszerűsége és kereslete külföldön, öt év alatt több mint 700 helyen vetítették filmjeinket. A Hungaro- film vásárlói között ott vannak Európa, Amerika és Afrika majd minden országának képviselői. Mint a statisztika mutatja, a magyar filmek piaca — nyugodtan mondhatjuk — a nagyvilág. A vásárlók száma évről évre gyarapszik. 1963-ban 123, 1964-ben 151, 1965-ben 198, 1966-ban pedig 209 vásárlója volt filmjeinknek. Az idei eladásokról végleges adatok még nem készültek, mivel ezt csak az év utolsó napjaiban állítják ösz- sze. Az új produkciók vetítési jogát azonban már több ország lekötötte. Legutóbb a Szovjetunió, Jugoszlávia, Lengyelország Bulgária, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság filmátvételi bizottsága járt hazáinkban. Több. egész estét betöltő játék- és rövidfilm kópiáját vitték magukkal. As ei következő hónapokban mintegy 20—25 városban vetítik legújabb produkcióinkat. Az elmúlt évek során nagy számban vásárolt magyar filmet Ausztria, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió, Svájc, Lengyelország, Franciaország, az Egyesült Államok, Kanada Egyiptom, Japán, Rhodézia Üj Zé- land. Chile, Uganda Tanzánia Kenya Kuba Venezuela. Ma a szocialista országok közül Csehszlovákia a Szovietunió és az NDK a legjelentősebb vásárlónk. Átlagosan minden második produkciónkat bemutatják. A tőkés piacon fiatal fcon- kumensnek számítunk. A fesztiválokon elért sikereink azonban felkeltették az érdeklődést. A Húsz óra a Hideg napok, a Szegény- legények. az Álmodozások koca az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán 1966- ban például harminc nyugati országba jutott el. Ezen alkotások mellett szép kereskedelmi sikert ért el az Életre táncoltatott leány. a Tizedes meg a többiek. A kőszívű ember fiai és az örök megújulás című természetrajz film is. Kosa Ferenc legelőször huszonegy esztendővel ezelőtt találkozott a film élményével. Ott ült a nyíregyházi mozi első sorában és csodálkozott. Kilenc éves volt, mégis jól emlékszik, egy francia film pergett, a főszerepet Jean Gabin játszotta-- Ugyanebben a moziban, huszonegy esztendő múlva azt a filmet játszották, amelyet ő rendezett. Nem lehetett szülővárosában az ünnepélyes bemutatón. mert éppen Franciaországból utazott hazafelé, a cannes-i filmfesztiválon nyert díjjal. Mi minden történt az első moziélmény és a világraszóló külföldi siker között? Kosa Ferenc gyerekkorában egyáltalán nem gondolt arra. hogy filmrendező lesz. Egy kis, csendes nyírségi tanyán élt, szerette a természetet, erdész akart lenni. Egyszer azonban olvasott egy hirdetést, felvételt hirdettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. — Mi lenne, fiam, ha le is megpróbálnád? — kérdezte az anyja. — Megpróbálhatom —- mondta a fiú és az érettségi után Pestre utazott. Felvették a főiskolára. Ez kilenc esztendővel ezelőtt történt. Figyelte és elemezte Eizenstein, Fellini, Wajda, Fábry. Jancsó és más neves rendezők filmjeit. Megsejtette, hogy az ismeretlen világban egyedül nem boldogulhat. Mint a Balázs Béla-stú- dió fiatal rendezői elölt je 1962-ben azt a feladatat kapta, hogy készítse el diplomafilmjét. Kosa olyan nagy feladatra vállalkozott; amit egyedül nem tudott volna megoldani: a magyar parasztság történetének elmúlt harminc esztendejét akarta feldolgozni. Nemcsak egyetlen filmnek tekintettem a készülő művet — mondja Kosa Ferenc —. hanem egy jövendő rendező alapélményének. És nyolc fiatalember, valamennyien a Balázs Béla- stűdió tagjai, nekiindultak az országnak. Fényképezőgépet. filmfelvevőt és magnetofont vittek magukkal. Emberi sorsokat, jellemző történeteket kerestek. — Gyűlt az anyag — mondja Kósa Ferenc —, azután leültünk és hárman: Gyöngyösi Imre, Csoóri Sándor és én, megírtuk a forgatókönyvet. Még a rímel is gyűjtésünk közben hallottuk, valahol a Nyírségben. Egy parasztember mondta a nagy melegre: olyan, mintha ötven nap lenne az égen. Filmünk címe, a „Tízezer nap", ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy története csaknem harminc esztendő alatt játszódik le, hanem az elmúlt történelmi esztendők harcainak hevületét is. Egyszerű szegény emberekről szól a film. Természetesen nem dokumentum jelleggel és objektív hűvösséggel. A képek nemcsak egyszerűen rögzítik a történést, hanem azt többsíkúan igyekeznek bemutatni az emberi érzések prizmáján át. Féltem, hogy Franciaországban, a cannes-i filmfesztiválon nem értik meg ezt a filmet. Ezt éreztem akkor is, amikor ott álltam a nagy 2500 személyes vetítőterem előtt és figyeltem az érkező elegáns közönséget. Akadt néhány részlet* amit valóban nem értettek. Például, hogy filmemben az emberek miért viszik a jeget a Tiszából? De, érdeklődéssel figyeltek, s m végén tetszésüket nyilvánították, A\ sikert tükrözi, hogy a cannes-i filmfesztivál bírálóbizottsága a Tízezer napnak adta a legjobb rendezés diját. — Milyenek voltak a francia lapok kritikái? — ötven-hatvan kritika került a kezembe, közülük legalább negyven elismerő volt. A film jó híre hamar elterjedt Franciaországban, Például Provence-ból kiil- dcttség kereste fel a magyar delegáció tagjait. Eljöttek hozzánk Reguse falt» vezetői és elmondták: mi nem is tudunk arról, hogy náluk magyar nevű emberek élnek. Meghívtak bennünket és kíváncsian utaztunk a 300 lakosú faluba. Tanulmányoztuk a régi iratokat és feljegyzéseket. Ki-' derült, hogy Reguse lakosságát a XVI. században elpusztította a pestis és teljesen elnéptelenedett. Ä franciák a törököktől rruú gyár rabszolgákat vásároltak, ezeket telepítették la a faluba. Az egykori feljegyzések megőrizték a neveket is: Pop. Ktttaí, Kis Ökrös... Az utódok közül sokan még ma is viselik a hajdani magyar neveket. A A sírig tartó hűség elszánt bizonyítása még a sir előtt. Ez a tetoválás. Türelmetlenebb fiatalok nem várhatják meg a sír ködös messzeségét. Szavuk hitelére zálogot adnak, mely zálog biztosan eltart a sírig. Eképp a fogadalom és annak beváltása közötti távolságot az egyidejűségre rövidítik le, s ez már csaknem maga az öröklét. A leányzó, ki a vonat szemközti padján ül egy kurtára nyírt vagány társaságában, mindkét kézfején apró lila betűk torlódó rovátkáit viseli. Mint két asszír agyagcserép, vagy egyiptomi papirusz, melyre egész történelmet zsúfoltak. Aprók a kezek, aprók a betűk. Mindenekelőtt elszánt vakhit kellett hozzá, valamiféle vad dac. hogy kiültesse azokat a betűket a mindig pőre bőrmezőkre. Arra a néhány négyzetcenticskére, amit önmagából a nyilvánosság elé kirak. Az arcán kívül, melyet tükörnek foglal le a lélek, önkéntelen társítasz: a két kézfej se más. Tükör. Próbálsz e tükörből olvasni. Am szemed támadása elől a két kézfej elbújik. Mint mikor nagyító lencsén át perzselő sugarakat gyűjtöttél csinytevésképp gyanútlan kézfejekre. Behúzódik a két kézfej « kinőtt, kopott piros kabátka szűk és ilyenkor különösen kényelmetlenül rövid ujjába! Úgy! Hát eddig tartott? Az életre szóló elszá- nás, a dacosság? Öröknek hitt pillanatnyi lobbanásunkbau? Vagy bűntudatot. Persze, gyermek még. Személyi igazolványa biztosan, nincs még. Kezefején hordja a személyi igazolványát. A karika sem igazi a szeme alatt. Még nem elég fekete. Nikotinsárga inkább, Zálog ismervén gyengénket az állhatatosságban, így akartuk magunka4 megfogni, odakötni e lemoshatat- lan bélyeggel? S minthogy állhatatosságot mégoly öröknyomú, bőrünkből kitörölhetetlen bélyeg árán se válthatunk most már egy életen át dugdossuk kezecskénket? Pillanatnyilag sikerrel. Szemed lesben áll. Várod az óvatlan pillanatot, amikor majd megfeledkezik magáról és kibetűzheted titkát. Ebből az éber lesállásból látod őt: enyhén ragacson seszínü. fonnyadt kis haját, oly kevés, annak is fele homlokára fésülve. Alatta ijedt szürke szempár, mos- datlan, szeplős arc, a száj körűi pörsenésekkel. Igen a szem is ezt a mosdatlanságot tükrözi és valamiféle állandó, gyermekes arcának is ilyen nikotinszíne van, csak kicsit halványabb árnyalat. A szűk szoknya álól térde hegyesen kivilágít, a harisnya alatt leokoplaszt. A harisnya nylon, térdtől bokáig széles szaladás húzódik rajta. Máskülönben formás gyerekláb, magassarkú cipellővel lezártan. A fiatalember mellette csaknem hasonlít rá. Néki is homlokában a vörhenyes haja. És alatta vörhenyes arc. Vajon ö oolt-e ihletője a kézfejre rótt szövegnek? Vagy talán egy korábbi kaland tovatűnt hőse? S akkor vajon mit gondol róla a vörhenyes? Hogy intézi el magában? Mindig látnia kell egy nevet, mely arra figyelmeztet, hogy nem 6 az első... Most! Szemed ugrik, mint pxhatálpú ragadozó. Íme az „áldozat" megfeledkezett. A parányi kéz a fiú tenyerén. övatlanságnak ágya, óh szerelem! Mennyi gyűrű a vékonyka ujjakcm. Színesek, ormótlanok. Kiterítve hát a két asszír agyag- cserép, az írásfejtők örömére. Egyiken átszúrt szív helyett felhúrozott gitár, fölötte a vallomás szövege eképp: „Bírlak Ringó Starr". Másikon a névaláírás (ott: úBitlisz Gina”, Ah, hát Gina a neved, kislány!? Ügy tetszik, a keresztnév igazi; Ginára keresztelhették, Lollobrigida után, a viszonylag régies hangzás mutat erre, míg a vezetéknév minden bizonnyal felvett. Tehát a szülők is tudtak egy módszert, ami funkcióban megfelelt a tetoválásnak. Zálogot adtak ők is, olyat, ami maradandó, amelyben rajongásuk, mit az isteni Lollo iránt tíznehány évvel ezelőtt a mozielőadások alkalmával éreztek. csak magával a záloggal porlik el. Íme az eleven zálog: e leány. Sőt, a zálog immár kétszeres, mert lám felfedezed a fiatalember négy ujján a négy, még kiforratlan, még tétova betűt. Friss tetoválás: GINA. Szeberényi Lehel falu vezetői arra kértek, hogy készítsünk egy kis filmet Reguse múltjáról és mai életéről. — Milyen játékfilm rendezésére készül a Tízezer nap sikere után? — Dózsa Györgyről szeretnék filmet rendezni. Nem a monumentalitásokat kívánnám bemutatni, nem a nagy csatákat, hanem a magyar történelem egyik legbátrabb alakját szeretném emberközelbe hozni. — Más tervei? — Nyáron Sára Sándorral a Maros vizén tutajo- zunk. Már tavaly így töltöttünk el három hetet. Akkor a Tiszán ereszkedtünk lefelé. Tunyogmatolcs- tól Csongrádig. Az idén pedig a Maros két partjával szeretnénk megismerkedni. Útközben fényképezünk, filmezünk. Hosszú élménygyűjtés előzte, meg a Tízezer napot is. Talán ez az út mnn lesz haszontalan, m- kű
