Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

i m paikm u. SZOLNOK MKGZE3 NÉPLAP Az út felfelé vezet Ugyancsak a napnak a reggelén, amelyen a bol- •evikok Petrográdban át­vették a hatalmat, Párizs­ba érkezett Maklakov orosz diplomata, hogy az éjsza­ka folyamán megdöntött ideiglenes kormány megbí­zásából átvegye a párizsi orosz nagykövetség vezeté­sét, s átadja megbízólevelét a francia köztársasági el­nöknek. Mint a londoni Times 1917. november 9-i száma hírül adja, a derék diplo­mata nyilatkozott is: „A helyzetet komolynak, de nem tragikusnak kell te­kinteni. Mégha a jelentések igaznak is bizonyulnak, nines ok a túlzott aggoda­lomra, mert már régóta számítottak ilyen esemény bekövetkeztére. Jobb ha sor kerül rá, és egyszer s mindenkorra túlesünk raj­ta. A maximalista mozga­lom (a bolsevikok — szerk.) a maga önkényes akciója folytán máris kudarcba fulladt. Egyáltalán nincs kétségem a tekintetben, hogy a helyszínen megje­lenő kozák ezred szétzúzza majd a mozgalmat, mert a maximalisták csak a szovjetekben, különöskép­pen pedig a petrográdi szovjetben erősek. A maxi­malisták vakmerő vállal­kozásba kezdtek, mert úgy érzik, hogy ez az utolsó esélyük. Kijátszották utol­só kártyájukat, és már már azon a ponton vagyunk, megy velük.* A forradalom akkor már győzött. A történelem mitsem törődött a Makla- kov-féle jóslatokkal. Ami az efféle jóslatokat illeti, vott belőlük elég. A Ke- renszkij-kormány egyik minisztere, Protopopoe rö­viddel a bolsevikok győzel­me előtt még magát a for­radalmat is elképzelhetet­lennek tartotta. Kijelentet­te] *Ha Oroszország arra Mm agy forradalmat, m nem következhet be ötvea év- mél hamarabb."* Ez a jóslat „csak" any- aytt tévedett, hogy a for­radalom nem ötven év BM&va, de néhány imp után bekövetkezett S győ­zött is. And pedig az el­múlt ötven évet illeti, a világ első szocialista álla­na olyan tetteket valósított meg, amelyekről nemhogy jövendölést tenni, de ál­modni sem mertek maguk a forradalom legelszántabb hívei sem. Az eltelt fa évszázad alatt az októberi forrada­lom tűiében született szo­cialista ország világhata­lommá lett. Napjainkban a nyugati világ történet­tudósai, írói, újságírói is mind sűrűbben felteszik a kérdést — mintegy a ma­guk módján készülve az ötvenedik évfordulóra —: mi a titka annak az óriási hatásnak, amit az októberi forradalom e naptól a vi­lág történelmének alakulá­sára tesz? E titok nyitis ma már Ismeretes. Válaszolha­tunk a statisztika nyelvén közölhető folyamatok is­mertetésével, felsorolva, hogy a világgazdaságban mekkora helyet foglalt el 1917-ben a cári Oroszor­szág, s mekkora helyet fog­lal el ma a Szovjetunió a nyomdokába lépett szocia­lista országokkal együtt Elmondhatjuk, hogy 1917- ben létrejött az eiső szo­cialista ország, s ma már tizennégyre emelkedett a számuk: a Föld területé­nek 26 százalékán, a világ lakosságának 35 százaléka választotta azt az utat, amelyen ötven év előtt a bol­sevikok maroknyi csoport­ja elindult. Ezúttal azonban mégse csak a számok bizonyítsa­nak. Van ugyanis egy olyan dolog, ami számokkal nem mérhető, de minden sta­tisztikai adatnál jobban bi- Moyft, i közelebb vta an­nak az úgynevezett titok­nak feltárásához. Ügy fo­galmazhatjuk ezt meg, hogy a szocializmus eszméi­ben rejlik a legfőbb nyitja annak a nagy hatásnak, amelyet az októberi forra­dalom a világtörténelem­re gyakorol. Az imperialista ha­talmak legszívesebben el­hallgatnák, vagy a rágal­mak ködfüggönyével takar­nák el a szocialista világ fejlődését. Elég sokáig si­került is eltitkolni a való­ságot, de az utóbbi évtize­dek lenyűgöző eredményei, amelyeket a Szovjetunió és más szocialista országok elértek a tudomány, a technika, a közoktatás, az egészségvédelem és a mű­vészetek terén, egyszerűen lehetetlenné teszik ezt Ha­talmas érdeklődés nyilvá­nul meg • szocializmus eszméi iránt, amely mind­ezeknek a nagyszerű ered­ményeknek ihlető je és táp­talaja. Maguk az imperia­lista politikusok és ideológu­sok is rájöttek arra, hogy semmiféle tilalommal nem lehet feltartóztatni a tizen­négy országban valóra vált szocialista eszmék dia­dalmenetét. Meglehetősen borúlátók is ettől a felisme­réstől. Alfréd G. Meyer, a kom­munizmus egyik amerikai ^szakértője” nem titkolt aggodalommal ismerte be néhány évvel ezelőtt, hogy *.. .az orosz forradalom vezérének. Verminek az eszméi, s az 6 tevékeny­ségének hagyományai nap­jainkban milliók képzele­tét ragadták meg." Még az amerikai iskolák számára 1963-ban kiadott kommu­nista ellenes tendenciájú tankönyv is beismeri, hogy „a kommunizmus eszméi óriási vonzóerőt gyakorol­nak a nyugati világra." Egy amerikai költő, Langston Hughes így ír ugyanerről : „Átmegy Lenin a nagy fehér világon:! Né­ger, fehér, vagy sárga — mind barát: / Más-más a nyelv, de minden népet át­fon, Mindenki érti Lenin bölcs szavát." Sem a lenini eszmék dia­dalától való félelem, sem világotformáló hatalmának megsejtése nem új jelenség. Csírájában mindegyiket megtaláljuk a nyugati vi­lágban, az októberi for­radalom első győzelmi je­lentéseinek közzététele óta. A Le Temps írja 1917. november 20-án, a szocia­lizmus eszméiről, azok gya­korlati megvalósíthatóságá­ról elmélkedve: „A fosz­togató, gyújtogató és ter­rorizáló parasztok és katonák nem alkal­masak elvont formulák szépségének elfogadásán «..."Ez még csak az Ide­gen és rosszindulatú, hitet- . lenkedő meg nem értés. A Le Matin egyik washing­toni jelentésében azonban már a szocializmus eszmé­jétől való Jélelem" hangja szólal meg *.. .megsokszo­rozódnak annak bizonyíté­kai, hogy a bolsevik veze­tők forradalmak sorozatát akarják az egész világon kirobbantani... Ma már bizonyíték áll rendelkezés­re arról, hogy a bolse­vikok Amerikában is ter­jeszteni igyekeznek a kom­munista doktrínákat." ők szitkozódtak, vagy egyszerűen csak fél­tek. Társadalmi rendsze­rük védelme, világnézeti meggyőződésük diktálta ezt a hangot. Mások, ha keve­sen is, közülük is meglát­ták, megsejtették, hogy itt valami nagy, világtörténel­mi esemény kezdődött el. Érdemes H. G. Wells-et, a világon mindenütt ismert, zseniális tudományos- fan­tasztikus regények íróját idézni. Wells nem volt szocialista, de azért azt vi­lágosan látta, hogy korának társadalma „a kapkodás, tévhitek, romok és hazug­ságok káosza." yrA kapita- IM« -r—‘fr—*** ét krtnW osztálynak nincs intelligen­ciája, nincs lelkiismerete" — irta, s érthető, hogy ha kétkedve is, de nagy ér­deklődéssel utazott az ok­tóberi forradalom földjére. Wells, akit mindig az em­beriség jövője érdekelt, itt is azt kutatta, hogy a fia­tal, győztes forradalom mé­lyen választ ad erre a kér­désre. Találkozott Leninnel. Nagy benyomást tett rá a találkozás. Nagy álmodozó­nak tartotta — Ö, aki a vi­lág egyik legnagyobb álmo­dozója volt — s azt irta (1920-ban!) Leninről: Ben­ne megértettem, hogy a kommunizmus végülis nagy teremtő erő kifejtésére le­het képes." Leninnek — írta — látomása van egy megváltozott, tervszerűen vezetett és újonnan felépí­tett világról." Ölvén esztendő ta­núskodik arról, hogyan lesz a látomásból történelmi va­lóság Az élet ezúttal is rá­cáfolt a legmerészebb ál­mokra — így lehetne a fél évszázados évfordulóra ké­szülve a történteket sum­mázni. A szocializmus mai ma­gaslatairól visszatekinteni igen felemelő érzés mind­azoknak, akiknek szent ez az eszme. De lenyűgözi azokat is, akik — ha csak kívülállóként is — végig te­kintenek az elmúlt ötven év történelmén. Miért jó minderről ma beszélni? Az ünneplés ma­gasztos érzése mellett egy kis valóságra ébresztés is ez azoknak, akik ma — és mikor nem akadtak ilyenek? — oly hajlamosak ügyünket borúlátóan vizs­gálni. Kétségtelen, hogy vannak gondjaink. A kí­nai kommunista vezetők az árulás útját járják: Viet­namban háború folyik, Gö­rögországban a fasizmus ütötte fel a fejét Indoné­zia. Közel-Kelet — mind megannyi jele annak, bogy létezne még, s nem la oly gyenge a történelmileg ha­lálra ítélt kapitalista világ. De szabad-e ezeket a jelen­ségeket másként nézni, mint elhelyezve egy ötvea éves fejlődési folyamatban a maga helyére? Hasonló — kisebb vagy nagyobb — gondjaink min­dig voltak. Utunkat soha nem tekintettük diadalme­netnek. Inkább nehéz hegyi ösvényhez volt hasonló, amelynek minden forduló­jánál új, meg új veszély le­sett ránk. De kanyarokon, válságokon, bukásokon át mindig felfelé haladtunk. Erre tanít ötven év törté­nelme. Es arra, hogy ez az út soha nem vezetett visz- szafelé. A második ötven esztendőben sem fog. Varga József flfag y Katlóc egyedül jön haza Azt mondta a virágárus asszonynak a piacon: — Nekem most már a három legszebb szál rózsát mindig tegye félre. Otthon, a kicsi udvaron háza« építenek: Bokák Ala­josok. ott nincs most vi­rágágyás. Pedig az utca Is Virág Benedek nevű. In­nen jár a nagymama azóta minden regigei a piacra. Itt At a nagy Katlócska te Itt van össsecsomagolva az úti. bőrönd, benne az útlevél, a magyar népművészeti ba­bákkal. — Akkor, szerdám vet­tem Gyöngyösön, hogy majd örül neki « három kis angyalka. Az uram fizetést kapott éppen. Még mondta ie szegény: na, én meg hol­nap veszek nekik szájhar­monikát, majái átadod: ezt meg a nagyapjuk küldi. Jászárokszáüáson a falu­végen a kubikos negyed­ben laknak Eobákék. A csa­ládfő la tab cakóval keres­te kenyerét, most kőbányá­ban dolgozik Gyöngyösön. Az errevaló emberek is­merik, szeretik egymást Bobákné nem tudott úgy kilépni a kertajtón, hogy elébe ne álltak volna. — Ml van. Mariska né­ni? Utazik-e már? — ö, borzasztó messze von ám az. A repülőnek is három napig tart Mér csak a jegyet várom. Meg­látom végre a kisunoká- kát. A kis buták. Azt írja nagy Katlócska, a lányom, úgy várnak. Ha egy öreg­asszonyt meglátnak az ut­cán mutogatnak, biztosan ilyenek azok a nagymamák. Magam előtt látom. Ott vár a három kicsi « repülő­téren. Akkor Jött a lev«, »sör­nyű volt — Vittem be Gyöngyös­re. Ne vegyed te már a szájharmonikát, apja. Nincs mér kinek. Rövid lev«, pár mondat. Halványkék tintával A meg­szólítás rosszat sejtető. JJrága szüleim, üljetek te, úgy olvassátok sL" Az anyaösztön ennyiből már megérd a bajt A kö­vetkező sorokat: „Huszon­hatodikén, szerdán este én dolgoztam. A Sanyi elvitte a gyerekeket sétálni ét le­ugrott velük egy magas szikláról a tengerbe. Szom­baton, 29-én volt a három kis angyal temetése." Mire a lev« Arokszállás­Bűcsúzik az iskola Tegnap ünnep­lőbe öltöztek az iskolások. Megha­tódva lépték át a küszöböt, s bi­zony szívszorong­va várták a meg­érdemelt bizo­nyítványt. Ize, emléke lett a teg­napi napnak. Gazdagabbak lel­tek ezzel az egy nappal, s időseb­bek. És elbúcsúz­tak az iskolától Ki-ki « maga módján. Valamikor jó­magam is így cse­lekedtem. — Ugyan fiam. az iskola búcsú­zik el. nem te — mondta nagy­apám. Az iskola7 Az le­hetetlen. Pedig így igaz. Láttam. Pénteken a tanáriban az asztalra rakosgat­ták a könyveket. Az első oidalra irt apró betűk is olyan ismerősnek tűntek, mintha éppen nekem ajándékozták vol­na. Bizonyítvá­nyok, könyvek so­rakoztak az asz­talokon. Persze nem mindenki­nek jutott könin). talán csak a ki- tűnőeknek. A tanárok ko­molyan ültek a székeken. Velük volt az egész osz­tály. Mégegyszer elvillantak az ar­cok, a Jóskák, Pisták, Mossd* ~ ra ért — hat nap — « la csendesedett Ausztráliá­ban a magyar dissadens család tragédiájának hul­lámverése. Az emberek még szömyűlködve emlé­keztek a Sidney-i televízió borzasaké képeire, amint megtalálták az öböl szírt jo­in halálra zúzottakat. Az ausztrál lapok is megdöb­bentően írtak róla. Az ot­tani magyarság megmoz­dult. Pénzt gyűjtöttek a szerencsétlen magyar, atsar szony megsegítésére. Nagy Katlócska írt erről: „Annyi segítő kéz nyúlt félém, nem tudom UthagyuL" El­lentmondó leveleket küld: wAuyu, ne gyere, mert nem tudom elviselni a fáj­dalmat." Másik: J^em. me­gyek haza, nem tudom itt- hagyni a három kis tirt. Naponta kétszer kimegyek hozzájuk." Aztán: „Ne féli kicsi Zsuzsikám, hamaro­san megismerjük egymást." Zsuzsika, az árokszállási Bobék-család legkisebbje, tiaenkétéves. Játszik az ud­varon, «veid a vakációt. Akkor, 1956-ban egy eszten­dős volt még. Nem hallot­ta a Szabad Európa rádió­üzenetét. amire a szülők felkapták a fejüket. „Keí- Iócska üzeni Galyatetőre, jól van, szerencsésen meg­érkezett." Kinn laktak ak­kor tanyán, Bobákj Alajos, a Petőfi tsz» elnöke veit Minden este hallgatták a külföldi adásokat Eltűnt a lány. Kati, Katlócska, ahogy az apja elnevezte. Galyatetőn szolgált pincér­ként az üdülőben. Tizen­hat évesen. Hajókat raj­zolt, de jő lenne egyszer világot látni. Valaki fel­biztatta. Elment búcsú nél­kül. Hamarosan lev« érkezett a bécsi lágerből. Szül« be­leegyezést kértek a kiskert lány házasságkötéséhez. Ijedt kérés kelt útra papí­ron Jászárokszállásról. ^Kislányom! Hát azt ** tu­dod, kiféle, miféle ember ez? Annyi bőrtőntöltelék kiszabadult, elhagyta most az országot. Kihez kötöd a sorsodat? Gyere haza.” Ke­serű válasz jött: „Anyu ne ellenkezzetek. Nem tudjá­tok, mi van itt. Nem aka­rok e többi magyar nő sor­sára jutni, pár sehillingért eladni magam." A kicsábítottakat hány­ta, vetette az «et Nem szí­vesen fogadták sehol a be­vándorlókat Katiócskának már csak Ausztrália jutott. Ausztrália, lehetőleg csa­ládosokat kért Katlócska férjhez ment Válogatásra nem volt mód. Kinn albér­letben laktak. Cselédnek, mezőgazdasági munkásnak álltak szőlőtelepeshez, messzi a fővárostól. Renge­ti tanulóik. Kevés, igen kevés jutott a könyvből. Az iskola már akkor búcsúzott. Üresen maradtak a termek, letö­rölve a táblák. Hallgatott a csen­gő is. Csendesebb volt a tanáriban. És az iskola már akkor sajnált ben­neteket. Tudta, soha többé nem fogjátok olyannak látni öt mint ép­pen ezekben a pillanatokban, percekben. Az iskolák Így öre­gednek. Meg is halnak. Szeptemberig. leget dolgoztak Aztán köl­csönre házat épített«]. S jöttek a gyerekek. Az első kislány. Katikának! keresz­telték. ö lett a kis Katlócs­ka, anyja a nagy. A má­sodik Sanyi, a harmadik Tomi. Angolul beszéltek, angol Iskolába jártak. Kis Katlócska kilenc éves volt Ö fufruba igazítottan, a két kisebb félrefésül ten hord­ta a haját Sok fényképet küldtek. Itthon az utcabe­liek nézegették a felvétele- két A vőét te Mondták: — 0, ennek még a sze­méh« se jó néz kt Hogy mehetett hozzá nagy Kas- lócska? Különváltak. Eladták a házat is. Ilyen messziről nem tudni, miért történt Nagy Katlócska pincér lett újra a fővárosban sgy ottani magyar vendéglőé­nél. Sokszor írta: nagyon sokat dolgozik a három gyerekre. Szép gyerekek voltak. Hintázni csoda sze­rettek. Magyar családnál laktak. Azoknak lakásuk volt bútor nélkül, Katlócs- fcáékmak bútoruk lakás nél­kül. Egyre ifibbet beszéltek a nagymamáról, Magyaror­szágról. Hiszen ha ax ét nem kerülne annyiba, A honvágyat a pénztelenség fogja vissza. Az árokszállá­siak úgy tudják, még együtt volt a család, ké­szülődtek haza. A férfi nem. Ö nem tiszta lappal távo­zott ötvenhatban. Ax igazat megtűrtei lehetetlen. A tra­gédiát tisztázni nincs ki­vel. A vő, Szabó Sándor is meghalt Nagy Kati ócska felszolgált akkor este is ax étteremben. Férje el­ment a magyar családhoz, hogy «visz! sétálni a ki­csiket Előbb a legnagyob­bat a kis Kati ócskát dobta le a szikláról. Aztán a két kisebb« együtt Önmagát Az árokszállási kis szo­ba sarkában egy éjjeli szek­rényen három virágváza van. Középütt fekete sza­laggal átkötött három gye­re k.k ép. A nagymama min­den reggel friss rózsákat tesz a vázákba, ö meg vi­gasztalhatatlan. — Mennyit sírtam én már nagy Katlócskám után. Sirattam, mikor ki­ment ötvenhatban. Siratom mórt, ha hazajön. End, hogy hazajön. Ahogy ki is ment: egyedül. Borzák Lajos INNEN-ONNAN A brazillal légierő egy C—47 típusú repülőgépe 25 személlyel a fedélzetén pénteken eltűnt az Ama­zonas menü dzsungel fe­lett A gép parancsnoka közölte az acangai támasz­ponttal, hogy műszaki hi­ba miatt kényszerleszállást kísérel meg a dzsungelben. A tup) törzshöz tartozó mintegy száz krajakoro in­dián csütörtökön mérgezett nyilakkal támadta a brazí­liai légierő egy támaszpont­ját az őserdőben. A tá­maszpont személyzetéből 11-en megsebesültek. * A rendkívüli Iámnak, amely hideghul- 10 napon át uralkodott Argentíná­ban, 13 halálos áldozata volt. 1918 óta nem volt ilyen hideg Buenos Aires­ben. Koppenhágában a város fennállásának 800 évfordu­lója alkalmából a lakosság megvendégelésére felállí­tották a világ leghosszabb asztalát, amely hosszabb, mint egy kilométer. Az ünneplő közönség — mint­egy 250—300 ezer ember — az asztal mellett elsétálva, illetve megállva, sőt ha fá­radtak voltak az asztalra le is ülve fogyasztotta el a több, mint 690 ezer üveg sört, 40 ezer csésze kávét és teát és 40 ezer palacsin­tát, ami még kevésnek H bizonyult.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents