Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
it SZOLNOK MEGYEI NEFLAT urna. inná*is ic. Eredetiség és utánzás As elmúlt hetekben élénk vita alakult ki Kása Ferenc Tízezer nap című filmjének cannesi sikere kapcsán. A vita sajnos nem annyira szakmai, mint inkább személyeskedő jellegű volt. A kedélyeknek az a felizgatottsága, amely pro és contra rányomta bélyegét az elhangzott véleményekre, olyan jelenségre figyelmeztet, amellyel sajnos más művészi terület megítélésénél is találkozhattunk. Nevezetten értékeink elismerésében, sikereink nyugtázásában tapasztalható bizonytalanságra, súlyosabb esetekben, mint e film kapcsán is, lefokozásra. Két elkülöníthető, de egymással szorosan kapcsolódó problémáról van szó: ÁS első, hogy őszintén és lelkesen tudjunk örülni a magyar művészet nemzetközi sikerének, minden hátsó és még hátsóbb gondolat nélkül. Ezt kívánja tőlünk a nemzeti önbecsülés és talán ilyen esetekben még egy kis egészséges és természetes elfogultság sem nyitna kapukat a nacionalizmusnak. Ha büszkék vagyunk, mert joggal lehetünk Kosa Ferenc cannesi rendezési díjára, ezzel még sem a szovjet, sem a francia vagy az olasz filmek művészi értékét nem vonjuk kétségbe. A másik probléma, hogy nyilvánvalóan reálisan kell megítélni a siker okait, anélkül azonban, hogy ez okok közül kizárnánk az alkotó tehetséget Tény, hogy Cannesban Jan- csó Miklós Szegény legények című filmjének tavalyi frontáttörése után „divatba jött” a magyar film, ám nyilvánvaló, hogy e „divat” előnyeit csak egy olyan magas művészi színvonalú alkotás tudhatta kamatoztatni, mint amilyen a Tízezer nap. Érdemes elemezni a magyar film (elsősorban* az előbb említett Szegény legényekre és Führt Húsz óra című filmjére gondolok) világsikerének, „divatossá’1 válásának a mélyebb gyökereit is. Ezekben a filmekben azt és úgy tudtuk nyújtani, amit és amilyen megfogalmazásban Európa és az európai kultúra elvár tőlünk. Azt, amivel és ahogyan egyedül csak mi, magyarok vagyunk képesek az urópai kultúrát gazdagítani. Természtesen mindez nemcsak a filmekre vonatkozik. Azt ma már senki sem vonja kétségbe, hogy például Bartók és Kodály elementáris hatásához sá- játosan magyar mi voltunk döntő mértékben hozzájárult. E két zenei óriás nemhogy el tudta fogadtatni, európaivá tudta tenni a magyar népzene kincseit, de egyúttal inspirációt is adott más népek ősi zenei florklórjának felhasználására, az egyetemes zenei kultúrába való bekapcsolására. Tudomásul kell vennünk, hogy művészetünk csak akkor mérhető a „világszínvonalhoz” (hogy e megjelölés mennyire fiktív, azt a gazdasági szakemberek tudják a legjobban), tehát csak akkor gazdagítja az egyetemes kultúrát, ha nyilvánvalóan tudatosítja, hogy sajátos társadalmi, történelmi, sőt földrajzi klímánk alatt született és csak e klíma alatt születhetett Pontosabban fogalmazva, ez sajátosan nemzeti jellegű. Nagyon divatossá vált minden értékünket az európai, az esetek többségében ezen belül is a nyugateurópai kultúrához viszonyítani, miközben elfeledkezünk arról, amivel mj járulhatunk hozzá ehhez a kultúrához. A franciáktól például egy pillanatig sem kérjük számon, hogy nem olyanok, mint az olaszok és természetesnek találjuk, hogy az olasz művészetet sem az angol művészettel mérjük. As irodalom- & művészettörténet tanúsága szerint kis népek mindig sajátosan nemzeti színezetű alkotásokkal tudtak egyetemes érvényűt kifejezni. Ilyenek például a finnek népi eposza, a Kalevala vagy a dán Nexő, a norvég Ibsen, az ír O’Casey művei. A magyar művészetnek is vannak olyan tartalékai amelynek felhasználásával Európa előtt is méltán reprezentálhatjuk népünk kultúráját. Sajnos azonban úgy látszik, sokan túlságosan is megfogadták Batsányi János intelmeit; „vigyázó szemeiket? minduntalan Pár rizsra vetik és nem tartják eléggé európainak azt, ami nem hasonlít eléggé a párizsihoz, vagy még nyugatabbra menve, nem elég európai aná — mondjuk — nem rokonítható a mexikóival. Szabó György az Élet és Irodalom egyik számában, a kiállításokról írott „nagyvonalú” tallózásában sötét és pesszimista verizmusnak, ezzel együtt anakronisztikusnak titulálja Herényi Ferenc Emst Múzeumban kiállított műveit és ugyancsak elmarasztalja, Nagy Sándor plebejust, sajátosan és ősi-népien magyar indítású szobrait. Szabó Györgynek, aki egy nagyon élvezetes könyvben számolt be az 1962-es velencei biennaié- ról, különösen tudnia kell, hogy nem is olyan rég Velencében a mai magyar képzőművészet egyik legnagyobb sikerét Kurucz D. István aratta, akinek müvei éppen annyira népi és alföldi indítékúak, mint az általa elmarasztalt Serényi Ferencé vagy Nagy Sándoré. Nem véletlen az sem, hogy a londoni magyar képzőművészeti kiállításon a sajtóvisszhangok alapján Csók István és a fiatal Németh József, aki az új hódmezővásárhelyi iskola egyik legrangosabb képviselője, aratta a legnagyobb elismerést Erről a hódmezővásárhelyi iskoláról állapította meg á Tükör című képes hetilap május 30-i számában Kerékgyártó István a Stúdió 67 kiállításról írott kritikájában, hogy fiatal tagjai a mexikói monu- mentalisták hatására igyekeznek megújítani az alföldi festészetet Nem lenne egyszerűbb ha közelebbi „ősöket” keresnénk? Mondjuk a magyar expres&záonalizmus kimagasló képviselőjét Der- kovits Gyulát vagy az expresszív és monumentális Aba Novák Vilmost, aki szintén alföldi festő volt és akinek példája úgy látszik azt is igazolja, hogy a monumentalitás és expresszivitás nem idegen az alföldi festészettől, nem importált, hanem honi kifejezési mód. Európa mindazt, ami rá akar hasonlítani csak utánzásnak tartja és azt üdvözli eredetiként és jutalmazza elismerésével, ami hozzánk hasonlít a sajátunk. Hideg Gábor MÉSZÁROS LAJOS: DÓZSA CSUKA ZOLTÁNt Emberebb arcú táj Nád zizzent itt a tó körül még harminc év előtt, glódában grófi almafák álltak s bolyhos mezők. Diótd felé, • domb alatt a girbe-görbe út mint kuShadó, borzas kuvasz alázatban lapult Az erdő szélén tábla áUt, büszkén és ridegen: a szent ligetbe — hirdette — nem léphet „idegen”. S most nézz körül, tiéd a táj, gyümölcsfák erdeje áraszt el dombot és lapályt, s a forrás csermelye csövekben árad lefelé, s áldását ontja ott, hol rossz kutakban évekig csak oi zord halál lakott S hogy újra erdő s Iomb legyen ott fönn a , dombokon, csak rajtad múlik, emberem, s összefogásodon»< S habár a nedvet, rossz lapályt — kellett a pénz nagyon — eladta sorra már a gróf, itt fönn a dombokon még évek múlva is tilos világ volt és a nép nem kaphatott jó levegőt fényt s lombot semmiképp. Nézd, arra lenn a két üzem őrzi új életed mint két munkásőr úgy vigyáz a népes táj felett Ezernyi gépe, mim a ezin zúg egyre csak tovább, t a homlokán ott láthatod az ember csillagát Emitt kórusban traktorok új daluk zengetik; együtt él munkás és paraszt, nap mint nap hirdetik. Vésd hát eszedbe múltadat, jövődet ne feledd: tiéd a táj, tiéd az arca, és egyre emberebb. A vasárnap nagy, színes labda. Az ember hetenként egyszer megkapja, aztán hétfőre kipukkad. A labda jó játék. De nem mindenki tud labdázni*. & Szévicsék minden vasárnap csirkét főznek. Ezért Szévicsné kora hajnalban már a piacon táblából. A legnagyobb, legszebb és legolcsóbb „madarat” keresi. Mindig akkor találja meg, amikor egy másikat már megvásárolt. Ezért nála rendszerint rosszul kezdődik a vasárnap. Balajtinál is. Mert másnaposán, zúgó fejjel ébred. A család morcosán néz rá, anyósa kárörvendve jegyzi meg, amikor a szódabikarbónát hozza: „Ügy kell... Az a rohadt bor.. .* A Kardos gyerekek utálják a vasárnapot. Mert ilyenkor rájuk húzzák az ünneplő matrózruhákat: Nem szabad szaladni, mert lemegy a plazúr a lakkcipőkről, nem szabad semmihez hozzányúlni, mert piszkos lesz a fehér kesztyű. A templomban hideg van és röhögni sem szabad. Pedig irtó mulatságos, hogy Szent Antalnak az orra hegyéről lekopott az aranyfesték. Pongor vasárnap pihen. Egész héten Pesten dolgozik, egy munkásszálláson lakik, csak hétvégére jön haza. Mártír képpel érkezik, mártír képpel távozik, mint az olyan ember, aki egész héten át gürcöl a családjáért. Pongomé többször mondja neki, hogy itt is kapna munkát, de a férj ezt nem hallja. Vasárnap kímélni keli, ágyba ŐSZ FERENC: vinni az ebédet, s amikor szundikál, lábujjhegyen járni, mert Pongor most piheni ki az egész heti robotot. Ezalatt Pongomé az ingeit mossa. Gyakran veszi észre, hogy az ing nyaka rúzsos... Szövi cs is szundikál, amíg az asszony a csirkével gyürkőzik. Rettenetesen unja magát. Délelőtt nincs jó tévé-műsor. Az Ermitázsból adnak helyszíni közvetítést, meg Berlinből valami gyermekvetélkedőt. Arról álmodozik, hogy a tengerparton nyaral. Fekszik a sárga homokban, mellette gyönyörű lányok szaladgálnak... Kardoséknál a mama főz. amíg Kardosné a templomban van. Kardos igazgatóhelyettes valamilyen vállalatnál; Ezért Is szóltak már, hogy á felesége klerikális, Igaz, hogy ez 10 évvel ezelőtt volt, de Kardos ezt nem felejtette él. Inkább otthon marad és olvas. Már az ösz- szes Berkesit elolvasta, volt olyan, amelyet kétszer iS: Baiajti szeretne lemenni a presszóba. Inna egy kévét, rettenetesen kíván egy kis sört. De tudja, hogy ebből csak újabb veszekedés lenne. Az asszony dur- cás, nem szól hozzá; Ba- lajti azt érzi magáról, hogy egy hasznavehetetlen tárgy, melyet az egyik asztalról a másikra tesznek. Sehol sem jó, de kidobni nincs szivük. Kiveszi a felesége kezéből a porszívót és dühösen takarítani kezd; Délre a konyhaablakból zsíros illatok páráznak a folyosóra. Kardosné hazajön a két gyerekkel. A kisebb képe maszatos, a bömböléstől. Málnát szeretett volna Inni, de Kardosné nem ment be vele a cukrászdába. Kapott egy pofont. A nagyobbik kis elégtétellel nézte. örül, hogy az elkényeztetett öcsi végre kihúzta a gyufát. Pongorné kimosta as Összes fehérneműi és kitereget! őket a szobában a kályha fölé. Pongor az esti vonattal utazik vissza, hétfőn pihenten keli a gyárba mennie. — Ügy érzem magam, mint egy mosókonyhában — néz szét a szobában. A régi hálószobabútor már régein elvesztette a fényét A nagy ágy felett az Utolsó vacsora olajnyomata megfakult annyira, mint a nagy színezett esküvői kép, melyen csak a szájukra kent vörös festék őrizte meg eredeti színét Szévicsék szertartásososn eszik a csirke-ebédet. — Büszkén meséli Szévicsné, hogy másutt egy csirkét ebédre felfalnak, de ő úgy osztja be, hogy még vacsorára is jut a mája pedig elég holnap reggelire. — Délután dmegyek a barátnőmhöz —• mondja Julika a 17 éves lány. — Jól van, szentem — egyezik bele az anyja; Szévicsnek megfordul a fejében, hogy a lánya hátha nem is a barátnőjéhez megy. Ezerszer elhatározta, hogy utánanéz. Annyit mesélnek ezekről a mai ti zenhété vesékről! Kardosékhoz délután vendégek jönnek. Egyik héten ők mennek, a másik héten ők fogadják barátaikat. — Hasonló korú házaspár, rangos emberek. Adnak is magukra. Mindig vigyáznak, hogy a délutáni traktor a bor, a sütemény és a fekete ne legyen gyengébb. mint a múlt héten volt Az édesség mellé új pletykákat szolgálnak fel az asszonyok, majd a férfiak politizálnak, aztán fél öt felé előkerül a kártya és kanasz táznak nyolcig Félfilléres alapon, és az eredményt írják. Sosem fizetnek, hanem a papírt elteszik jövő hétre. Balajtiék ebéd után lefekszenek. Ez a békülés ideje; Baiajti tudja, hogy az asszony csak ilyenkor megközelíthető. Lefüggönyözi a szobát az anyós kimegy a konyhába mosogatni ... A délelőtti duzzo- gás olyan hirtelen oldódik fel, mint a forró vízbe dobott jégdarab. Az első időkben még érdekes volt ez a vasárnapi kibékülés... Baiajti mostanában elhatározta, hogy jövő szombaton nem iszik. De tudja, hogy ebből úgy sem lesz semmi... Julika minden este hétkor sietve kapkodja magára a ruháit — Sietnem kell, mert a tévé-híradó előtt vacsorázunk és állati balhé lenne, ha nem lennék otthon. — Akkor csütörtökön este itt találkozunk —mondja a fiú és ő Is öltözni kezd... Pongor fáradt képpel, mint akit akasztani visznek, úgy búcsúzik. Az asszony elkíséri a kapuig és megcsókolja, Egy-két éve még az állomásig kísérte, de mostanában a férfi a kapuból visszaküí - di. Utánanéz és látja hogy szinte .vonszolja magát as utcán. Azt már nem láthatja, hogy a sarkon túl kihúzza magát és vidáman fütyülni kezd. Szévicsné boldogan hozza a déli sültcsirkét. Áhítattal esznek, közben fél- szemük a tévén: — Mit csináltál a barátnőddel? — kérdezi Szévics Julikét, de aztán nem figyel oda, mert kezdődik a tévé-híradó. Sötétek az ablakok. Balajtiék már alszanak. Nekik nincs tévéjük; Szévicsék az ágyból nézik a filmet. Kardos egy fotelban nyúlik el és délutánról maradt süteményt rág. Szévics Julika a díványon álmodozik arról, hogy nemsokára nekik is lesz lakásuk, és Ilyenkor, vasárnap este elmennek valahová. Egy étterembe, vagy társaságba, esetleg moziba.- Szévics közben elalszik és álmában tovább pereg a film, de már 6 a hős, és elegáns, fiatal nők versenyeznek érte. Kardos nyújtózkodva áll fel a fotelból. — Hát ez is elmúlt... — mondja, de nem lehet tudni. hogy sajnálja-e vagy örül neki. „ ft újra eltelt egy várva várt vasárnap, a hét hetedik mpja*. A HETEDIK NAP
