Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-21 / 118. szám

Rezgő csárdás - wise

Megértük hát ezt is: a „gombafejnek" gitáron pengő muzsikája a hangversenydobogók után bevonult a templomba. Abonyban

beat-misét rendezett április 2-án az ügybuzgó káplán — olvasom a Szolnok megyei Néplap múlt vasárnapi riportjában.

Mint a haladás bajnokainak mindig, úgy neki is Is kellett győznie a konzervatívok — egyes hívők és egyházi tisztségviselők — ellenállását. De az a fontos. hogy sikerült. A mise ifjú hallgatói derekukat ringatva hallgatták Szent Magdolna beat-ütemre hangolt históriáját. Még Mari néninek, — a legöregebb templomi el őénekesnek is

tetszett a dolog. „Jaj, nagyon szép volt!” — nyilatkozta a mise után.

Az abonyí nyáj pásztora is őszintén megvallotta a riporternek, hogy a Szabad Európa rádióból vette az ötletet. (Ebből egyébként az is kiviláglik, hogy nem lehet egyoldalúan haladás- ellenességgel vádolni ezt a hírhedt társaságot.)

De, hogy a lényegre térjek: igen ügyesnek tartom az abonyi kezdeményezést. Igaz, hogy ma még a szöveg és a zene között némi disszonancia érződik, azonban ez sem olyan nagy baj. Ki figyel a beat-szá- mok szövegére? Különben ezen változtatni is lehet. Többek között úgy, hogy nemcsak a zenét, hanem a komplett számot játsszák majd a templomi muzsikusok. („Je-je-je” és egyebek.) A nagyobb sikerű műalkotásokat nyilván meg is kell majd ismételni és ily módon jelentősen lerövidülhet a mise kevésbé szórakoztató prózai része.

A dicséret mellett azonban szólnom kell arról is, ami némi kételyt ébresztett bennem. Attól tartok, hogy Mari néni pozitív nyilatkozata ellenére — az idősebb hallgatóság egy része nem tud megbarátkozni majd a Liverpoolból importált ritmussal. Nem kellene tehát az 6 kedvükért időnként egy-egy régi szép magyar nótát, rezgőcsárdást is megereszteni? B. D.

Az az átkozott telefon

Brr... brr...j csengett a tslefon.

A férfi leemeli a hallgatót. A vonalban egy hang

csicsergi:

— Halló, a Fekete Se*

Aruház?

— Nem, tévedés.

— Bocsánatot kérek, nagyon sajnálom.

— Nincs miért, nagyon

örültem.

Egy percnyi hallgatás.

— Csakugyan?

— Becsületszavamra.

— Óh, de kedves.

— Nem árulná el, hogy hívják?

— Lala.

— Kedves Lala kisaszszonv, maga szőke vagy

barna?

— Melyik tetszik önnek?

— Nekem szinte mindegy. Én forró érzésre szom_ Jazom, egy megértó hölgyre vágyódom. Ezzel az asz- szonnyal szeretnék holnap a lilaszínű alkonyban sétálni.

— Maga úgy beszél, mint egy kö!t5.

— Ha a szenvedély táborit, költö leszek, mégpedig modern.

— Ez szép.

— Lala kisasszony, hol

1 q Írj Ir

— Találja ki (és a csicsergő hang felkacag).

— Ne hosszabbítsa meg a kínjaimat

— De én azt akarom, hogy ön magától találja ki.

— A szívem azt súgja, hogy nem lakhat messze;

— Valóban. A Március 8, utcában lakom.

— És a házszám?

— 38, földszint.

— Ml az örödög? Hiszen én is ott lakom. (Más hangon.) Ml az Lenke, te vagy az? Micsoda otromba tréfa ez?

— Hogyan, te nem Ismered meg a feleséged hangját, ha elborít a szenvedély? Majd leszámolunk, te csirkefogó (leteszi a telefont).

— Átkozott telefon. Azt is agyon kellett volna ütni, aki kitalálta.

VÍZIÓK

ZSÁK BÉLA BAJZÁI

— A Kakas egy Jé vicclap I

— Tisztelt utasok! Szives engedelmükkel kérném a jegyeiket

*— És gépírni is tud?

— Jónapot kívánok. Hogy szolgál a kedves vevő

egészsége?

Nézzük, külföldön mit sütnek bele a kenyérbe?

TAVASZI HANGOK

Egy Jé kis kiadós tavaszi séta.

Tavaszi koncert