Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-21 / 118. szám

Rezgő csárdás - wise Megértük hát ezt is: a „gombafejnek" gitáron pen­gő muzsikája a hangver­senydobogók után bevonult a templomba. Abonyban beat-misét rendezett április 2-án az ügybuzgó káplán — olvasom a Szolnok megyei Néplap múlt vasárnapi ri­portjában. Mint a haladás bajnokai­nak mindig, úgy neki is Is kellett győznie a konzerva­tívok — egyes hívők és egyházi tisztségviselők — ellenállását. De az a fon­tos. hogy sikerült. A mise ifjú hallgatói derekukat ringatva hallgatták Szent Magdolna beat-ütemre han­golt históriáját. Még Mari néninek, — a legöregebb templomi el őénekesnek is tetszett a dolog. „Jaj, na­gyon szép volt!” — nyilat­kozta a mise után. Az abonyí nyáj pásztora is őszintén megvallotta a riporternek, hogy a Szabad Európa rádióból vette az ötletet. (Ebből egyébként az is kiviláglik, hogy nem lehet egyoldalúan haladás- ellenességgel vádolni ezt a hírhedt társaságot.) De, hogy a lényegre tér­jek: igen ügyesnek tartom az abonyi kezdeményezést. Igaz, hogy ma még a szö­veg és a zene között némi disszonancia érződik, azon­ban ez sem olyan nagy baj. Ki figyel a beat-szá- mok szövegére? Különben ezen változtatni is lehet. Többek között úgy, hogy nemcsak a zenét, hanem a komplett számot játsszák majd a templomi muzsiku­sok. („Je-je-je” és egye­bek.) A nagyobb sikerű műalkotásokat nyilván meg is kell majd ismételni és ily módon jelentősen lerö­vidülhet a mise kevésbé szórakoztató prózai része. A dicséret mellett azon­ban szólnom kell arról is, ami némi kételyt ébresztett bennem. Attól tartok, hogy Mari néni pozitív nyilatko­zata ellenére — az idősebb hallgatóság egy része nem tud megbarátkozni majd a Liverpoolból importált rit­mussal. Nem kellene tehát az 6 kedvükért időnként egy-egy régi szép magyar nótát, rezgőcsárdást is meg­ereszteni? B. D. Az az átkozott telefon Brr... brr...j csengett a tslefon. A férfi leemeli a hallga­tót. A vonalban egy hang csicsergi: — Halló, a Fekete Se* Aruház? — Nem, tévedés. — Bocsánatot kérek, na­gyon sajnálom. — Nincs miért, nagyon örültem. Egy percnyi hallgatás. — Csakugyan? — Becsületszavamra. — Óh, de kedves. — Nem árulná el, hogy hívják? — Lala. — Kedves Lala kisasz­szonv, maga szőke vagy barna? — Melyik tetszik önnek? — Nekem szinte mind­egy. Én forró érzésre szom_ Jazom, egy megértó hölgy­re vágyódom. Ezzel az asz- szonnyal szeretnék holnap a lilaszínű alkonyban sé­tálni. — Maga úgy beszél, mint egy kö!t5. — Ha a szenvedély tá­borit, költö leszek, még­pedig modern. — Ez szép. — Lala kisasszony, hol 1 q Írj Ir — Találja ki (és a csi­csergő hang felkacag). — Ne hosszabbítsa meg a kínjaimat — De én azt akarom, hogy ön magától találja ki. — A szívem azt súgja, hogy nem lakhat messze; — Valóban. A Március 8, utcában lakom. — És a házszám? — 38, földszint. — Ml az örödög? Hiszen én is ott lakom. (Más hangon.) Ml az Lenke, te vagy az? Micsoda otrom­ba tréfa ez? — Hogyan, te nem Isme­red meg a feleséged hang­ját, ha elborít a szenve­dély? Majd leszámolunk, te csirkefogó (leteszi a telefont). — Átkozott telefon. Azt is agyon kellett volna ütni, aki kitalálta. VÍZI­ÓK ZSÁK BÉLA BAJZÁI — A Kakas egy Jé vicclap I — Tisztelt utasok! Szives engedelmükkel kérném a jegyeiket *— És gépírni is tud? — Jónapot kívánok. Hogy szolgál a kedves vevő egészsége? Nézzük, külföldön mit sütnek bele a kenyérbe? TAVASZI HANGOK Egy Jé kis kiadós tavaszi séta. Tavaszi koncert

Next

/
Thumbnails
Contents