Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-21 / 118. szám

l«W. május 2J_ SZOLNOK MSGKBI NÉPLAP JL. MIIM GÉPÜK í OLCSÓ GYÁR Légpárnás jármüvek Gázturbinák hajtják majd ezt a 600 utas és több jár­mű befogadására tervezett légpárnás hajót. Százezreket érnek, vagy csak annyiba kerülnek ezek a drága játékszerele, me­lyek a Képzőművészeti Ki­vitelező- és Iparvállalat bu­dapesti városligeti műter­medben készülnek? Ez a vállalat tulajdonképpen egy „törpe” gyár, amelyben mű­helyek helyett aprócska szobákban dolgoznak a négy-öttagú brigádok, s gyártják a tengerjáró ha­jókat, a portáldarukat, vagy akár a komplett vegyikom. binátokat is — kicsiben. — Gyakran többe kerül az itt készített modell, mint az igazi gépé vagy beren­dezésé — mondja Zsolnai Ede, műteremvezető. Gyár­tottunk már olyan minl- motorkerékpárt is. amelyik csaknem félmillió forintot ért; a normál méretű gép ugyanakkor alig drágább tízezer forintnál. De az ti zemképes minimotorhoz is ugyanúgy el kellett készíteni a drága szerszámokat, mint a tízezres szériákban gyár­tott 250-es Pannóniához, rtt a szerszámköltség egyet­len modell árát növeli. A NIKEX számára gyár­tottak korábban egy tíz­szeresen „lekicsinyített” bá­nyagépet. amely elvégzi ugyanazokat a munkafolya­matokat, amelyeket az „iga­zi”. A külkereskedelmi vál­lalat az óriási gép helyett annak mini-mását vitte vi­lágkörüli bemutatóra olcsó fuvarköltséggel, mert a kis méretű, a kevésbé sú­lyos gép szállítása sokkal olcsóbb, mint a termelés­ben használatos monstruó- zus bányagépeké. A megrendelők nagy ré­sze ilyen kiállítási mintada­rabokat kér. A műtermek­ben ügyes kezű szakembe­rek dolgoznak, a munka nagy részét kézzel végzik. Az utóbbi időben gyak­ran alkalmazzák a model­leket az új gyártmányok tervezésének és gyártásának megkönnyítésére is. A „tervmodéllek” úgy készül­nek. hogy a tervezési mun­ka befejezésével átküldi k a rajzokat a műterembe, s ennek nyomán kezdik a mini-termék elkészítését. Újabban, főleg az új gyá­rak telepítése előtt, meg­rendelik azok mérethű mo­delljét. Az óriási műhely- csarnokok kicsinyített má­sa lehetőséget ad a gépek célszerű elrendezésének szemléletes kipróbálására, A sok gonddal és még több munkával készülő ér­tékes modellek jórésze a technikai múzeumokban „szolgál” tovább. B. B. L A villámhárító, a mai ember számára megszokott, hétköznapi eszköz. De ta­lán csak aa iskolás gyer­mekek tartják számon, — hogy ez az egyszerű szer­kezet a XVIII. század egyik legjelentősebb tudományos felfedezése volt és új kor­szakot nyitott a település- történetben, mert elejét vette a villámcsapás okozta tűzvésznek, amelynek váro­sok estek áldozatul. Bármilyen nagy jótéte­mény is volt Benjamin Franklin találmánya, a maga idejében sok értetlenséggel, sőt ellenállással is találko­zott. Ezt példázzál az a 185 év előtti per, amely Fran­ciaországban zajlott le az „ördög képviselője* és egy falu babonás lakos­sága között. Benjamin Franklin — alá nemcsak nagy tudós volt, hanem az észak-ame­rikaiak szabadságharcának egyik vezéralakja is —, 1781-ben Franciaországba utazott, hogy fegyveres se­gítséget kérjen. Huzamo­sabb ott tartózkodása alatt bemutatta legújabb felfe­dezését, a villámhárítót Elmagyarázta, hogy felsze­relésével kiküszöbölhetik a természet okozta tűzvésze­ket. Miután többszöri kí­sérlet után megbizonyosod­tak a villámhárító sikeres működéséről, az egyik föld- birtokos fel is szereltette a póznákat. A falu lakossága mind­addig közömbös maradt a földesúr házatetején ékes­kedő villámhárítóval szem­Egysínű vasút Mint a New Scientist cí­mű folyóirat közli. Francia- ország 1969-ben üzembe he­lyezi a világ első egysínű vasútvonalát A kísérleti szerelvény és az egysínű vasútvonal kísérleti szaka­sza is elkészült már. A sze­relvényt turbina hajtómű hozza mozgásba, amely ka­pacitásának egy részét ar­ra fordítja, hogy 8 légpár­nát hozzon létre a vonat és a sín között A kísérleti szerelvény sebessége eléri a 300 kilométert óránként ben, amíg az nem jutott szerephez. Ám amikor égi- háború támadt és az Összes környező házakba becsa­pott a villám, csak a föl­desúréba nem. A falu papja, — aki addig is rossz szem­mel figyelte a templomba alig járó uraság haladóbb eszméit — azonnal terjesz­teni kezdte, hogy a villám­hárító „ördögi találmány”. A tudományhoz nem so­kat konyító lakosoknál a babonás ostobaság termé­keny talajra hullt, elhit­ték. A helybeli törvény­székhez fordultak, követel­ve, hogy hivatalból szerel­tessék le a földesúr vil­lámhárítóit. Védőügyvéd: Robespierre A peres eljárásban a tu­dományos álláspontot, vagy akkor az „ördögi talál­mányt” érdekes személy védite: Robespierre, a nagy francia forradalom későbbi vezére, aki akkor még csak vidéki ügyvédként műkö­dött A helybéli bírák,— akik egy szót sem értettek az elektromosság mibenlétéből — úgy ítélkeztek, ahogy az a középkorban illett volna. Kimondták, hogy a földbir­tokosnak le kell szereltet­nie a villámhárítókat. Ro­bespierre azonban megfel­lebbezte az ítéletet — és 1782-ben a párizsi Leg­felső Tanács előtt meg is nyerte a babonával szem­ben folytatott pert. Ny. A. Néhány éve, a légpárnás járművek (sajátosságuk, hogy sűrített levegőt sajtol­nak „testük” alá és ezen a „légpárnán” siklanak) meg­jelenésekor először arra gondoltak: megtalálták az ideál's járművet, mely minden terepen (és ugyan­akkor vízfelszín felett is) korlátlanul alkalmazható. A szovjet kísérletek nagy szerepet játszottak abban, hogy megmutatkozzék: a légpárnás járművek min­denekelőtt részben vagy egészben vízzel borított te­rületek fölötti közlekedésre alkalmasak, jól beválnak például vékony vízréteggel fedett mocsaras területek feletti közieke désben, ugyanakkor viszont létjogo­sultságuk erősen vitatható a homokos buckákkal tar­kított terepszakaszokon. Nagyon befolyásolja a légpárnás hajók „járóké­pességét” a hullámmagas­ság. A légpárnának a me­redek hullámok nem „ked­veznek”. Érdekes tapaszta­latokat szereztek egyébként azzal a légpárnás hajóval, melyet a Duna felső sza­kaszán próbáltak ki. A 4 — 5 személy szállítására al­kalmas típus 110 kilométe­res óránkénti sebességgel haladhat (ez a folyami sze­mélyszállításban még a Ra­kéta hordszámyas hajók­kal elért értékeket is felül­múlja), azonban a 60 cin­nél magasabb hullámok már veszélyeztetik biztos haladását 1966 nyarán Angliában kiállítást rendeztek lég­párnás hajókból. Számos érdekes gyakorlati terv bemutatására is sor került. Növelni akarják mindenek­előtt a légpárnás hajók terhelhetőségét: a tervek között 400 tonnás hajók építése is szerepet A nagyobb sebesség a forgalmat lebonyolító lég­párnás hajók számára a fordulók számának növelé­sét teszi lehetővé, ezáltal jobban kifizetődik a jármű, költségei hamarabb meg­térülnek. Ami az alkalma­zási lehetőségeket illeti, igen bőséges listát lehetne összeállítani. A Szovjetunió északi részein a mocsaras- lápos területek feletti teher és utasszállítás egyik legideálisabb eszközévé válhat a légpár­nás jármű. A légpárnás ha­jókkal szerzett tapasztala­tokat más közlekedési ága­zatok is hasznosíthatják. El­képzelések vannak például 300... 450 kilométer sebes­séggel haladó. különleges (úgynevezett lineáris) villa­mos motorral hajtott vas­úti szerelvényekről, melyek sajátos pályatestük felett éppen olyan légpárnán ha­ladnak, mint amilyenen a hajók. A légpárnás hajók új te­rületek, közlekedési útvo­nalak meghódításának le­hetőségét nyitják meg az ember számára. Skandiná­via partvidékein komolyan foglalkoznak azzal a gondo­lattal, hogy a jégveszélyes vizeken légpárnás hajókat rendszeresítenek majd. Műszerészek dolgoznak a Kuwaitba exportálandó villamos alállomás modell jén A babonától el perelt villámhárító z az öreg lopatja ve­lünk az időt — bosz- szankodott a mester, aki har­madmagával felvállalta a tetőt — János bácsi! Kovács János mindent hal­lott, mégsem mozdult. Mi nem tetszik az ácsoknak? Ha a sza­rufa fogyott él, mielőtt elég lett volna, nagy baj szakadt a nyakába, hirtelen honnan ke­rítsen. — Hol van öreg? Hallotta, hogy összenevetnek a mesterek az élcelődésen. — „No, most kell előbújni” — gondolta Kovács — nevetnek. — Mondja csak, János bácsi, van magának annyi pénze, hogy ha nem dolgozunk, akkor is fizet? — Aki nem dolgozik, ne is egyék — nevetett az öreg. — De jó kedve van — mér­gesedett meg a mester. — Hiányzik három szarufa. Ehhez mit szól? Az öreg kalapja karimája alá nyúlt, vakargatta a hálátékát. A mesterek nem éreztek szá­nalmat az öreg iránt, látták pedig, mennyire kínlódik. Úgy kell neki, minek bolondult meg vénségére. Ott van a zsúpfedelű vityilló a parton, ha el tudott benne lenni hatvan esztendőt, azt a kis időt, ami még hátra van neki, igazán kibírhatta vol­na. A flanc. kérem, a flanc. még, ebbe is beleesett a nagy­zási hóbort. Azt hitte tán, csak ráfújunk és kész? — No, mi ütött magába? Most mér nem nevet, mi? Kovács levette a kalapját, vakarta a fejebúbját Gyér haja fehér volt, mintha lisztes zsá­kot poroltak volna ki a fején. — Megyek, szerzek valahol — mondta —, addig csináljanak, amit tudnak. — Nézze csak, öreg — nyúj­totta ki a mester a karját — most tíz óra. Ha délután kettőig nincs szarufa, keressen magá­nak jobb bolondot. Tudja, há­nyán várnak ránk? Ha kettőig nem hozza — és a mester a karóráját pöccintgette mutató­ujjával. Kovács izzadságverte homlo­kát beletörölte az ingujjába, visszatette a kalapját és elin­dult. „Van nekem sok jó embe­rem a faluban” biztatta magát. Megy majd minden, mint a karikacsapás. K'seeftik. mért ne segítenék ki? Aki csak jövőre szándékozik építkezni, Igazán adhat három szarufát, egy esz­tendő alatt a dupláját is vissza­adhatja. Megy az öreg, benyit ide, be­kopog oda. Együttérző szavakat bőségesen hall. Hová lett az ő sok jó embere? Az egyik — szegről-végről rokon is —, od- vas, gombavirágos szarufákat mutogat, az öreg már bele is menne az üzletbe, gondolván, potom áron hozzájut a szarufá­hoz,: de amikor az árát hallja... „Akaszd rá magad” — gondolja dühösen és köszönés nélkül to­vábbáll. Azért ne haragudjon — kiabál utána a messzirőlrokon — üzlet az üzlet. Szuszogva talpal fel a parton, az öreg házhoz. Amikor belép a kapun, hátát nekiveti a kapu oszlopának és nézi a házát. Fe­lesége éppen kilép a konyhaaj­tón, hallja, hogy az embere beszél, magában beszél, mint akinek elmentek hazúlróí. — Mit motyogsz? — kérdezi az asszony. — Hiányzik három szarufa, nem kaptam sehol. Hozd a kis- baltát, oszt gyere te is segíteni. A mesterek azt mondták, itt­hagynak, ha két órára nem viszem. Az öreg hozza a fészerből a hosszú létrát Valamikor kaz- lazáshoz használta, állítja a te­tőhöz. Amikor megbontja az első fát, néz utána, amint buk­fencezik lefelé, s puffan az ud­var kemény földjén, por páro­log belőle. Mintha a múltját szaggatná, tépné. A szalmaköte­lek nehéz reccsénéssel szakad­nak. Minden hang, amit a tető ad, emberi hangnak tűnik. — Mennyit dugdostam én ezt a tetőt — szól le az asszony­nak, aki fintorog a portól. Ér­zi, az ura most nagyon oda­van, nem is hitte volna, hogy ilyen lélek szorult beléje. — Vén bolond — gondolja az asz- szony —, nemhogy örülne, hogy megszabadul innen. Nyáron, szárazban még haggyán, de ha esik, kín itt az élet, nyakig ér a sár, az aljból kell hordani a vizet, háton keli felcipelni a búzát, mindent... Még ilyen bo­londot, örülne pedig, hogy háza lesz az új soron. — Te voltál úgy oda azért a házért — mondja az öreg. Már négy szarufa csontváza fehérük a tetőn. A balta oda­csap, ahol csúcsba szaladnak a szarufák. — Jól megcsinálta ezt az én apám. Csakhamar leperdül az első, utána a második, hegyire esik, tántorog kicsit, mint a részeg, aztán puffanva eldől. Kovács János a negyediket is leválaszt­ja, megkapaszkodik a létrában és lök rajta. A szarufa ledül, mintha cigánykereket akarna vetni . és nehéz zuhanással hull a többihez. Előgurítja a talicskát, ráerő­síti a szarufákat és kicsikorog az udvarból. Régen használták a talicskát, sír alatta a kerék, olyan fájdalmasan, mintha ne­hezére esne a mozgás. — Már éppen menni akar­tunk — fogadja a mester az új háznál. — Négy óra, ha nem tudná... A ház elkészült. Peckesen emeli tetejét az új soron. Az a régi magárahagyottan gubbaszt a dombon. Veri az eső, a szelek lekapkodják róla a maltert. Mondták már Kovács Jánosnak, bontsa le, és ami jó van benne, tegye pénzzé. Nem teszi. Hadd álljon, amíg enge­di az idő. Néha felkapaszko­dik hozzá a dombra, lekaszálja a dudvát, az udvaron, néhol dugdos rajta. Ilyenkor beül az egyetlen szobába, egy ócska lá­dára, mely nem kellett az új házba, elszív egy pipányi do­hányt. és senkinek sem mondja eh mire gondol... Gulyás Mihály jj Ház az új soron jj

Next

/
Thumbnails
Contents