Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-09 / 83. szám
IM7. április 9. IYH NCfUr Sikló a várban A budai Tár újjáépítésével kapcsolatban tervbe vették a sikló helyreállítását is. Képünkön az egyik, terv modellje látható „AZ ÉN KÖN Ma már megmotoatt látvány a gyárakban és üzemekben a könyvárusok asztala: Azok az emberek, akik különben nem térnék be egy könyvesboltba, s akármilyen gazdag annak kirakata. a vasárnapi séta közben inkább a háztartási gépeket árusító boltok kirakatáét nézegetik; ilyenkor ha a könyvesbolt „házhoz jön”: szívesen odalépnek a könyves-asztal elé, 8 ha megtetszik nekik egy könyv, vásárlók is lehetnek. Az üzemi könyv árusítás tehát nemcsak a vásárolni szándékozó dolgozók kényelmét szolgálja, hanem — mintegy cégérként — naponta felhívja mindenki figyelmét a könyvre. Felhívja a figyelmet, táztat a vásárlásra. Ajánlja a könyvet, s az intézményes propagandával együtt munkálja a könyv és ember összebarátkozását. Ennek a propagandának viszont egyik legeredményesebb eszköze éppen az üzemi könyvárusítás lehet. A szakszervezetek, melyek hagyományos propagálói hazánkban a kultúrának, a könyvnek, most a Kiadói Főigazgatósággal együtt — irányelveket adtak ki. a többi között az üzemek, gyárak, szakszervezeti bizottságai számára; ezzel is támogatni kívánják e fontos művelődéspolitikai tevékenység aktivistáit. Az üzemi könyvterjesztés sikere ugyanis az árusítással foglalkozó bizományosokon kívül a szakszervezeten is múlik, mivel a könyv nem egyszerű árucikk, hanem kimeríthetetlen segítőtársa az üzend szakszervezeti és politikai munkának is. Elképzelhető, hogy egy üzemi könyvárus sok könyvet ad el, mégsem biztos, hogy teljesíti egyik legfontosabb hivatását: azt, hogy állandóan új és új rétegeket nyerjen meg az olvasáshoz. Mert nem nehéz könyvet eladni azoknak, akik olyan lakásban nőttek fel, ahol már gyermekkorukban is mennyezetig érő könyvespolc kincsei között válogathattak. Legalább ilyen komoly feladat az új olvasók megnyerés« is: főleg a fizikai dolgozók, valamint a fiatal korosztálybeliek olvasási igényének felkeltése. Ez annál fontosabb, mivel jelenleg az üzemekben dolgozó fiatalok között alacsony a könyvvásárlók száma. Nagy lehetőségeket rejt magában a műszaki- és általában a szakkönyvek terjesztése is. Az ilyen jellegű kiadványok a napi munkában is kedvezően éreztetik hatásukat. A% irányelvek arra hívják fel a figyelmet, hogy a szakszervezeti szervek és intézmények a jövőben még több segítséget adjanak az üzemi könyv- terjesztők munkájához. De segítsenek mindazok, akik máris igénylik az otthoni könyvespolcokat, s akik már érzik annak varázsát, mit jelent kimondani: „Ezek az én könyveim”. Kerámiku a múzeumban Nean mindennapi feladatot kapott a Budapesti Történeti Múzeumtól Simó Ágoston keramikus. Egy eredeti középkori kályhát mintáz meg a Vár E-szár- nyában helyetkapó Budapesti Történeti Múzeum részére. Az ásatások során megtalálták ennek a kályhának alapjait és néhány cserépkockáját, amelyeket az érdeklődők megtekinthetnek majd a kiállító termekben. Ezek alapján Hall Imre múzeológus készítette el az eredeti kályha rajzát és kérték fel a kerámikust, hogy mintázza meg a kályha csempéit A kályha alapja négy- szögletes, ezen emelkedik egy nyolcszögletes rész, majd az egészet egy kúp zárja le. A kerámikus a kályhához 143 darab csempét mintázott — természetesen ezenkívül néhány „pótalkatrész” is készült A 143 darab csempe közül nyolcvanat különböző figurák díszítenek. Így vitézi tornára induló lovag gótikus fülkében levő kicsiny figurák, különböző bibliai jelenetek, több állatfigura, elsősorban oroszlán és grtff- madár. A kályha középső részét dongás hátú cserepekből állítják össze, éppen úgy, ahogyan az eredeti kályhánál volt A zöld csempékből készített kályha a Vár lovagtermében áll majd, amely a Budapesti Történőd Múzeum egyik kiállító helysége lesz. — Mit hozott macával Magyarországról ? — Festményeket, szobrokat, grafikákat, a Szolnokon kő képzőművészek alkotásait A kiállítás bevezetőjeként az előzmények bemutatására mintegy 14 olyan képet is kiállítunk, amelyet a korábbi évtizedekben festettek a Szolnok megyei művészek. Ezzel betekintést kívánunk nyújtani a művésztelep több évtizedes történetébe is. A kiállítás további részét a ma Szolnokon élő és alkotó művészek munkáiból állítottuk össze. Ezeket a műveket az utolsó tíz évben készítették alkotónk. — Meddig tartják nyitva A megállapodás értelmében a minisztérium a művészeti dolgozók életkörülményeit érintő jogszabályokat a művészeti szakszervesetek szövetségével egyetértésben dolgozza ki és lépteti életbe. Együttesen dolgozzák ki a művészeti vállalatok és intézmények igazgatósági és szakszervezeti szerveinek együttműködési rendjét, a közeljövőezt a kiállítást tet Fanéiban? — Egy hónapig, tehát 1967. május elejéig tekintheti meg kiállításunkat a közönség. — Az eltelt néhány nap alatt, amióta Szovjet-Észt- országba érkezett, talán már találkozott a mi művészeinkkel is. Tudna-e valamit mondani erről és hogy milyen különbségeket lát az észt és a magyar képzőművészet között. — Csak a múzeum kiállításán látható képzőművészeti alkotásokat láttam még itt Talllnnban, Nálunk: Magyarországon elsősorban az észt grafikusok alkotásait ismerik és a ben megkötendő koBefctfv szerződések irányelveit. a művészeti dolgozók politikai nevelését, valamint szakmai továbbképzését szolgáló intézkedéseket, a szakszervezetek véleménynyilvánítási rendjét az intézmények, vállalatok vezetőinek kinevezésével, leváltásával kapcsolatban, és a szakszervezeti szervek vétójoga gyakorlásénak rendjét ta mai grafika élvonalába tartozóknak tartják őket. — Van-e valami jelentősebb különbség a magyar és az észt grafika között? — Természetesen van. — Mini ahogy minden ország művészetében, úgy a magyar és az észt művészek alkotásaiban is találhatóak sajátos nemzeti vonások. A grafikának a témája az alap és az észt hagyományok is mások voltak, mint amilyeneket nemzeti hagyományokként mi szá- mootartunk. — Mielőtt Tallinnba érkezett, hallott-e valamit s városrólf — Hogyne. Sokak Sok jót. és szépet, fis erről a sok jóról és szépről már magam is meggyőződhettem itt Mindenki elismeréssel nyilatkozott a városról és a városban élő emberekről, aki csak Magyar- országról itt járt ☆ Észtországban nemcsak képzőművészeink kultúránk követei, hanem ismert és szeretett a régebbi és legújabb magyar irodalom is északi barátainknál. Paul Koddá egy észtországi magyar műfordítóval is interjút készített lapunk számára. •— Dolgozik-e most valamilyen fordításon és mire készül é közeljövőben? — Ami a magyarokat fl- LeU, most egy kis szünetet tartok; mert agy fián fordításon dolgozom. De a múlt év végén adtam át a könyvkiadónak magyarból a legfrissebb fordításomat. Halasai Mária Az utolsó padbaa című gyennekköny- vét Ami még az idén meg is jelenik. További terveimben elsősorban mai magyar írók művei szerepelnek, de pontosan még nem tudom, hogy mit fordítok le^cözeiebb. Talán valamit Illést Endrétől vagy Goda Gábortól. — Miket fordított eddig? — A le^iagyobb munkám az Egri csillagok fordítása, de ez már régen volt, 1956-ban Jelent meg. Fordítottam Sarkad! Imrétől, Nagy Lajostól, Veres Pétertől, Illés Endrétől, Fábián Zoltántól, hogy csak néhányat említsek. A televízió számára lefordítottam Fehér Klárának A teremtés koronája című darabját és a Háry Jánost, amit a tartui Veinemöinen színház mutatott be vagy két évvel ezelőtt. — Milyen kapcsolatai vannak Magyarországgal, a magyarokkal? — Főleg személyes kapcsolataim. — Kevesen vagyunk, akik ma gyariől észtre fordítunk, de mindegyikünknek vannak saját kapcsolatai. Könyveket cserélünk vagy kapunk magyar barátainktól. Az utolsó években jónéhány magyar író és irodalomtörténész járt itt Tallinnban és a tartui egyetemen; Mesterházi Lajos, Thurzó Gábor. Kariiondi László, Cseres Tibor, Szabolcsi Miklós. Waldapfel József, EJ bért János stb. — És végül ön szerint, milyen az érdeklődés Magyarországon az észt irodalom iránt? — Ahogy tudom, most készül a nagy észt klasz- szikus Anton Hansontom- sore remekműve első kötetének magyar fordítása — amely Bereczki Gábor munkája. Az Európa Kiadó jelenteti meg. 1959- ben megjelent már az írótól a Pokoltanya új sátánja című műve Lavotta Ödön fordításában. A közeljövőben áz észt költészet antológiáját is ki fogják adni ée talán egy kisregényt eg> kitűnő fiatal észt írótól amely megjelenésekor heves vitákat váltott ki nő lünk. Egyszóval kölcsön"' az érdeklődésünk, s ez az érdeklődés esvre nő. B. I. Felemelték a dohány fel vásárlási árakat Szabolcsi és Debreceni do h á n y é t 25—30%- kal. Kertiét 22%-kai. Szuloki és Havannáét 33%- kal és a Hevesi zöld dohányét 50%-kal. A felemelt felvásárlási árak. kedvezményes természetbeni juttatások, ingyenes védőszer és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termeszteni. KÖSSÜK MEG MIELŐBB az 1967. évi dohány termelési szerződési Sxínhási levél Debrecenből DÜRRENMATT Az öreg hölgy látogatása A magyar közönség ezt az apokaliptikus komédiát 1959-ben ismerhette meg, a Vígszínház előadásában. Lélegzetelállító vállalkozás ezt a darabot műsorra tűzni. Magyar színház azóta sem próbálkozott vele, hiszen a vígszínházi előadás után a mércét már nem lehetett lejjebb tenni, olyan magasai, ugrani pedig, különösen egy vidéki színháznak, kockázatos dolog. Ez a darab azonban lehet egy rendezőnek, az öreg hölgy szerepe pedig egy színésznőnek olyan álma, amelyről szinte lehetetlen lemondaniuk. És há ez a rendező és ez a színésznő találkozik egy színháznál, sokkal nagyobb „kockázat”, ha tetszik, vétkes mulasztás nem eljátszani. Talált ez történt most Debrecenben is. Ez késztette a Csokonai Színházat arra a kissé hálátlan feladatra, hogy megpróbálja, ha nem is elfeledtetni, de egyedülvalóságát megszüntetni egy nyolcéves, akaratlanul is megcsontosodott, szép színházi emléknek. Sajnos, magamnak is rá kellett jönnöm, hogy ennyi év távolából még a legmaradandóbb, legmegragadóbb színházi élmény is csak holt anyag marad az emlékezetben. Kell valami új impulzus, amelyből újra eleven, lüktető valósággá válik. Nos, ezt az új impulzust jelentette számomra a debreceniek előadása, egyszerre tett fel- eaklatottá és késztetett gondolkodásra. Megőrizve a régi iránt érzett kegyeletet, gondolataim, érzéseim most már ehhez az újhoz kötődnek. Nem személyes példámat akarom általánosítani, de úgy hiszem, hogy Giricz Mátyás rendezésének éppen ez volt a legnagyobb erénye. Nemcsak gondolataimra és nemcsak érzéseimre akart hatni, hanem egyszerre mind a kettőre. A rendező olyan karmesternek bizonyult, aki ezúttal nemcsak a színpadi játék, hanem a közönség reagálásának is dirigense volt. Nevettem, vagy gyászoltam, ha úgy akarta, részese, sőt titkon talán még egy kicsit bűnrészese is voltam a krrmédifirwk. amely nn-'"-"' mély szerűit az én életemre is tör, mint ahogy Ilit áldozatává tette. Minden bizonnyal kevés olyan nézője van az előadásnak, aki a szünetben vagy utána ne venné kézbe, hogy újra átlapozza, a műsorfüzetet. Talán nem is a szereposztás kedvéért, de szükségét érzi, hogy valamiféle kapaszkodót keressen, amelyet megragadva feldolgozhatja a rázúduló, szorongást keltő élményeket. Nos, a műsorfüzetben egy Dürrenmatt idézet alakjában meglelhető az előadás „ars poétikája” is: „Az öreg hölgy sötét dolog, éppen ezért nem szabad sötét színekkel ábrázolni. Nem szomorúsággal, hanem humorral és gyásszal, emberséggel és szeretettel kell játszani ezt a tragikus végű komédiát..." A rendező az utolsó képet kivéve végig hű maradt ehhez a programhoz. Az utolsó kép azonban, függetlenül attól, hogy kitűnő és hatásos színpadi ötlet, kissé túlságosan is szomorú és didaktikus, a szerző szándékával ellentétben tételes erkölcsi prédikációvá szublimáló dnak sápadt gondolatai. Az együttes remek összmunkáján túl is feltétlenül beszélni kell Lontay Margit öreg hölgy alakításáról. A színésznőnek a jól szervezett és kitűnően felépített alakításon belül volt néhány egészen kivételes pillanata is, amelytől az alakítás joggal válik Lontay Margit művészi pályájának egyik kiemelkedő állomásává. Az öreg hölgy szerepe nem kis mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a Jászai-díjas művésznő felszabadulásunk évfordulójának előestéjén olyan magas művészi kitüntetésben részesüljön, mint amilyent az Érdemes művész cím jelent. A Debreceni Csokonai Színház e Dvr- renmatt-darab bemutatásával a színházi világban is szokatlanul nehéz feladatra vállalkozott. E bemutató létjogosultságát a merészségen túl a siker is igazolja. Szolnoki képzőművészek kiállítása Tallinn ban ttemaélgetés a kiállt tik* Nemes Istvánná, a budapesti Nemzeti Galésáa munkatársa rendezte a szolnoki képzőművészek fal* lijlni kiállítását. Vele készített interjút az észt fővárosban Paul Kokla, a nyelvtudományok kandidátusa, aki ősszel az észt küldöttség tagjaként Szolnokon járt Megállapodás a művelődésügyi minisztérium és a művészeti szak. szervezetek szövetsége között
