Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-03 / 79. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. április 3. Fazekas Magdolna: TANULMÁNY 45 év Othelloi Az Állami Déryné Színház fennállásának 15. évfordulója alkalmából mutatta be Shakespeare; Othello című drámáját. A premier után felvetődött a társulat vezetőiben, hogy összeállítanak egy műsorfüzetet, amelyből az érdeklődők megismerhetik Othello magyarországi útját, megtudhatják, hogy az elmúlt évtizedekben kik játszották e dráma főszerepeit. A tetszetős, sok képpel díszített füzet sok érdekességet tartogat a színház barátainak. Így például azt, hogy Shakespeare e drámáját 1783-ban játszotta elsőízben Magyarországon Wahr Károly Eszterhá- záról érkezett osztrák társulata, október 2-án Budán, 14-én pedig Pesten — német nyelven. Ugyancsak német nyelven adták elő az Othello-t 1786-ban, 1787- ben és 1793-ban. Magyarul csak 1794-ben szólaltak meg a dráma szereplői, mégpedig Kolozsvárott. A Nemzeti Játszó Társaság T. Boér Sándor fordításában tűzte műsorra a drámát 1795-ben Bécs engedélyével Kelemen László társulata, az első magyar színtársulat, június 3-án Budán mutatta be az Othello-t. A drámát Kelemen László németből fordította. Így indult el a nagy angol írófejedelem pályája Magyarországon. Az elmúlt négy és fé) évtizedben Budapesten nyolc alkalommal újították fel a drámát. 1922-ben és 1929-ben a Memzeti Színház előadásain a címszerepet Ódry Árpád, Jágót Pa- lágyi Lajos, Desdemonát pedig Tasnády Hona játszotta. 1934-ben ismét felújították a drámát. Othello szerepét ebben a változatban is Ödry alakította. 1937-fben Kiss Ferenc, 1949- ben Tímár József, 1954-ben Bessenyei Ferenc, 1960-ban pedig ismét Bessenyei játszotta a Velencei mórt. A drámát minden alkalommal a Nemzeti Színházban tűzték műsorra. Az elmúlt év végén bemutatta a drámát az Állami Déryné Színház, s negyvenöt év óta első ízben szólalt meg Othello a főváros egy másik színpadán. A címszerepet ebben a produkcióban Bodó György, Jagót Borhy Gergely, Desdemonát pedig Kassai Ilona alakítja I Ahol a jövő tervei készülnek Kiemelkedik a földből egy modern, acélból, üvegből, műanyagból épített palota — az ország legkülönbözőbb pontjain — s amikor már áll az épület, könnyen elfelejtik ki tervezte, ki álmodta meg, hány tervező töprenkedése, tudása testesül meg benne. Magyarország legtöbb ipari létesítményét az ÉM. Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat, az IPARTERV tervezi. Nem csak Magyarországon, külföldön is alakot öltenek a magyar tervezők álmai. A vállalat magyar és külföldi gyárak, üzemek, irodaházak építésére, korszerűsítésére dolgoz ki terveket, és emellett foglalkozik építőipari, radiológiai, technológiai tervezéssel. Feladatai közé tartozik az ipari létesítmények egységes telepítése is. Indiának vagon- és üveggyárat, Iraknak, Szíriának, Szovjetuniónak, Csehszlovákiának, Kubának és Indonéziának különböző gyá. rakat, üzemeket terveztek. A legnagyobb próbát a harmadik ötéves terv nagy ipari- beruházásainak tervezése jelenti. Az IPARTERV mérnökeinek munkája nyomán épül fel majd a Tiszai Vegyikombinát polimer üzeme, a Berentei Vegyiművek több új üzeme, a debreceni és szigetvári Konzervgyár, a budapesti, a miskolci, a győri Házépítő Kombinát, a Műszeripari Kutató Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézte, a Lábatlani Papírgyár, a Salgótarjáni Bányagépgyár. Ez még mindig csak a sor eleje, hosszú listát lehetne megtölteni pusztán csak a tervek felsorolásával. Néhány szemléltető adat érzékelteti munkájuk értékét. Az IPARTERV az elmúlt évben 4,8 milliárd forint értékű beruházásprogramtervet és 1,7 milliárd forint kiviteli tervet készített el. Gazdaságos méretezéssel, ésszerűsítéssel több mint 120 millió forintot takarítottak meg (ez az összeg 670 kétszobás lakás költségének felel meg). A következő években még tovább akarják növelni a megtakarítást. K. Cs. A miskolci házgyár terve. Az Agrártudományi Kutató Intézet székhazának modellje. Ilyen lesz a 11 ezer személyt befogadó új budapesti Sportcsarnok. . Á Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja történetének 4. kötete A len'ngrád -novgorodi szovjet hadművelet előkészítésének és megvívásának ismertetésével kezdődik a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja történetének 4. kötete, amelyet a múlt év végén jelentetett meg a Zrínyi Katonai Kiadó. E kötet annak az 1944-es esztendőnek a katonai eseményeit tárgyalja, amikor a szovjet hadsereg döntő győzelmet aratott a német fasiszta haderő fölött, teljesen felszabadította a Szovjetunió megszállt területeit, kiűzte a német csapatokat Romániából, Bulgáriából s megtisztították tőlük Lengyelország, Jugoszlávia s Magyarország nagy részét, a háború német területre ért, A német csapatokat egymás után érték a súlyos csapások a mintegy 2500 kilométer hosszúságú arcvonalon Veszteségeik óriásiak voltak: 2 millió 600 ezer katonájuk maradt holtan a harcmezőkön. 15 ezer harckocsijukat lőtték ki a szovjet tüzérek, 48 ezer ágyújuk veszett oda s 17 ezer repülőgépük nem tért vissza a támaszpontokra. Ezeket a súlyos veszteségeket a német ipar mgr képtelen volt pótolni. A magyar olvasók számára különösen a kötet ÍZ. fejezete érdekes: eb- j ben tárgyalják a szerzők | hazánk felszabadtíásának .] első szakaszát. A legújabb dokumentumok alapján ábrázolják Magyarország német megszállásának, Horthy és hívei kiugrási komédiájának, a Szálasi-féle hatalomátvételnek, a magyar hadsereg sikertelen harcainak és összeomlásának körülményeit. Az eddigi munkáknál hitelesebben és árnyaltabban mutatja be a magyar ellenállási mozgalmat és partizánharcot. A katonai eseményeket egészen Budapest körülzá- rásáig ismerteti: tehát sorra veszi az Erdélyben, a Kárpátokban, a Tiszántúl és a Duna-Tisza közén lezajlott harcokat. Egy tekintélyes fejezet foglalkozik a szovjet partizánok és az illegalitásban levő kommunisták harcával. Ez éppen az 1944-es esztendőben vált teljessé és lett összehangolva a szovjet hadsereg harcaival. A partizánok bekapcsolódtak a hadsereg szinte valamennyi hadműveletébe. 1944 elején a partizánok soraiban már mintegy 250 ezren harcoltak. A mű tudományos-szakmai jellegét teszik változatossá azok a részek, amelyek a szovjet katonák és tisztek hősiességét mutatják be. A sztál'ni személyi kultusz nyomán a háború időszakában és még utána is hosszú ideig az agitációs és szakirodalomban Sztálin szerepét, tevékenységét — főleg katonai tevékenységét — erősen felnagyították. A népnek és hadseregének a párt vezetésével elért sikereit egyedül neki tulajdonították. A szovjet fegyveres erők 1944. évi csapásait „sztálini csapásoknak’’ nevezték, a front- és hadseregparancsnokokat és politikai munkásokat egyszerűen az ö elgondolásai és tervei végrehajtóinak tartották. A 4. kötet szerzői és szerkesztői — elismerve Sztálin valós érdemeit — a győzelem kivívásának fő érdemét a katonáknak, a parancsnokoknak, a párt és politikai szerveknek adják. Több fejezet foglalkozik azzal, hogyan folytak le a harcok Eszak-Olaszország- ban, Franciaországban és Belgiumban. 1944 júniusától a. háborúban először egészültek ki Európában a szovjet hadsereg csapásai az amerikai, angol. francia és más csapatok tevékenységével. Jelentős teret szenteltek a műben az adott időszakban folytatott szovjet külpolitikának és a nemzetközi kapcsolatok bemutatásának. S. L. Világtörténet tíz kötetben A dialektikus és történelmi materializmus, a marxizmus klasszikusainak, Marxnak, E ngelsnek, Leninnek a tanítása adott először tudományos választ arra, hogy mi is a világtörténelem. A marxizmus tárta fel először — az emberi évezredek konkrét: tanulmányozása, s a nagy gondolkodók műveinek kritikai vizsgálata segítségével —’ hogy az emberiség egész történetének alapja az anyagi javak termelése, a termelőerőknek és az emberek termelési viszonyainak fejlődése. Am a történelmi haladás ugyanakkor nagy mértékben függ az abban résztvevő tömegek erejétől, s tudatosságától. Az emberi történelem egységes, törvényszerű folyamat, amelynek azonban figyelembe kell venni egész bonyolult sokoldalúságát. Hogyan lehet ezt a sok- ágú-bogú folyamatot úgy összefoglalni, hogy ne lássa kárát a tudomány, és ugyanakkor az olvasók valóban széles tömegei is nagy haszonnal forgathassák? Már Lenin óvta attól a tudósokat, hogy a különböző mítoszok elleni küzdelmükben ne csinál- i janak mítoszt a közérthetőségből, s ne vulgarizálják azt, amiből éppen a vulqa- rizálás öli ki a marxizmus „élő lelkét”, a dialektikát. Nehéz dolga volt tehát annak a J. M. Zsukov vezetésével működő szovjet történész-kollektívának, amely — több mint tíz esztendeje — nekifogott, hogy tíz kötetben az olvasók elé tárjon egy Világtörténetet. A nehézségek megoldásának e9yik „eszköze” éppen maga a kollektíva volt. Nem egy — vagy néhány — kutató tehetségére bízták e hatalmas munka elkészítését, hanem — a történettudomány különböző területein működő — szerkesztőbizottságra. Es az egyes köteteket is (igaz, e kötetek 6—700 oldalasak) — külön szerkesztők és szerkesztőségek — fogták ösz- sze, ugyanakkor nagyon sok adattal, számos jól kiválasztott illusztrációval és térképpel, és — nem utolsósorban — a színvonalas ismeretterjesztés stílusával. A Világtörténet tíz kötetét kimunkáló szovjet tudóskollektíva küzdött a „szakmai” tévedések, s ugyanakkor a „céh-szemlélet” túlzásai ellen, vagyis azért, hogy a mű lehetőleg sehol se legyen vulgarizált, s segítségével előttünk álljon az emberi törétenelem nagy, konfliktusokban és katarzisokban nem szegény drámája. (A. G.)
