Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1SW7. március 12 A virág nem hervadtéi Alig néhány napja, hogy a szolnoki Kilián Repülő Tiszti Iskolán egy asszony vörös szegfűcsokrot helyezett az iskola névadójának mellszobrára. Az asszony a hős élettársa és munkatársa volt. Emlékeket idézett jelenléte, emlékeztetett arra, aki 1943-ban életét áldozta egy igaz ügyért, aki ma lenne hatvan éves: Kilián György. Ki volt Kilián György? Egy kispesti famunkás fia, egy lakatossegéd, majd a magyar és nemzetközi munkásmozgalom egyik kimagasló egyénisége, egy igaz hazafi, akinek nevét, mint példaképükét, magukénak vallják az iskola tisztjei, növendékei. „E név kötelez. Kötelez mindannyiónkat, akik itt élünk, tanulunk, hogy a magunk kis tetteivel folytassuk azt, amit 6 megkezdett. Ápoljuk emlékét, tn- nulmányozzuk életművét, hogy rajta keresztül becsülhessük forradalmi múltunkat, megtanuljuk szeretni, tisztelni szocialista hazánkat.” Így fogalmazta meg a maga érzéseit Gaál József, aki nem is olyan régen ezen az iskolán lépett a férfikorba, s ma már ő neveli az új generációt ebben a szellemben. — Mit jelent az, hogy ‘ápoljuk emlékét? — ismétli a kérdést. — A szobor, az iskolamúzeum és még több más ezt példázza. Bár ezek csak külsőségek. Van azonban valami megfogal. mazhatatlan, ami bennem, s azt hiszem nem túlzók ha azt mondom, bennünk él. Csupán egy dolgot említek. Amikor névadónk özvegye itt járt, mintha maga Kilián lépegetett volna köztünk. Egy ismeretlen asszony s mégis milyen ismerős. Az őt körülvevő kedvesség nem udvarias gesztus volt. Több annál, s ez az a több, amit nem tudok szavakba önteni. Gaál József nem egyedüli, aki hasonlóképpen fogalmazza meg érzéseit, aki számára az emlék mellett a ihunkára, a tanulásra, a harcra, a helytállásra mozgósító példa, erőforrás Kilián neve. — Méltó utódok akarunk lenni. Azért hoztuk létre a múzeumot, hogy ott a növendékek megismerkedhessenek Kilián életével, munkásságával, és abból példát merítve váljanak ők is igaz hazafiakká. Ügy érzem, a célt többé-kevésbé elértük. Az iskolánk életét bemutató tablók tükrözik ezt — mondja dr. Hegedűs Frigyes, aki napokat, heteket áldozott azért, hogv eredeti dokumentumokat szerezzen. A múzeumban a „Kilián”-falról megtudhatjuk, hogy Kilián György 1907. március 12-én született, hogy még 18 éves sincs, amikor tagja a szociáldemokrata pártnak, majd KIMSZ-nek, melynek II. kongresszusán Bécsben. mint 23 éves fiatalember í is részt vesz, hogy onnan egyéves iskolára Moszkvába utazzon. A harmincas / évek harcait dokumentálják a képek, azt az időt, amikor Kilián György, mint a KIMSZ első titkára, az „Ifjú Proletár” című KIMSZ lap szerkesztője dolgozott. Börtönben eltöltött éveket, a kiszabadulás utáni újabb munkát, az illegalitást, tanulást, lemondást mutatják be az írásos dokumentumok, s végül egy üstökös útjának szomorú végét, egy dátumot: 1943-at — Nem teljes az életút, s azt talán sosem tudjuk meg — szól közbe Brunszvik Pálné, aki egyetemi szak- dolgozatában Kilián György életét dolgozta fel. — Minden lehetőt megpróbáltam, de sajnos több éves munkájáról nincs írásos bizonyíték. Bizonyára a szigorúan titkos megbízatások, az elővigyázatosság miatt nem tudunk bővebb részleteket. — Milyen elgondolásból vállalkozott e nehéz feladatra? — Itt dolgozom én az iskolán, mint könyvtáros. Ez a tény egy kicsit kötelezett is, de a döntő azonban az volt, hogy még senki sem dolgozta fel életét. Kilián életútjának állítanak emléket nap mint nap a repülő tiszti iskolán. Róla tanulnak a tantermekben, a sportolók az ő neve alatt küzdenek, példájából merítenek bátorságot a ha- józók a magasban. S emlé-. kének ápolását tanúsítják az iskola életét bemutató tablók. Kiváló repülők, szerelők, parancsnokok fényképei, a békés viszonyok között végrehajtott haditettek, a sportban és a kulturális életben elért eredmények bizonyítják: a példa hasznosítása sikerült. Kilián György nevéhez, tettéhez méltóan cselekszenek. Elmaradnak mögöttem a repülőgépek, az épületek, gondolatok cikáznak agyamban, melyeket elmondtak tisztek, növendékek, sorkatonák. A kapunál megállók még egy dü- lanatra a szobor előtt, melyre néhány nappal' ezelőtt vörös szegfűcsokrot helyezett egy asszony, egy élet-, egy munkatárs. A szegfűcsokor még mindig frissen virít, mintha nem akarna elhervadni. — mj — Új geofizikai részleg Az Alföldi KőoLajfúrási Üzem igazgatósága úgy határozott, hogy szegedi üzemegységénél geofizikai részleget hoz létre. Szükségessé teszi az új részlég felállítását az a tény, hogy az ottani mezőben megnövekedett a fúró és lyukbefejező berendezések száma. A tervek szerint március végéig a szegedi üzemegységbe két perforáló, egy rádióaktív szelvényező, egy elektromos szelvényező csoportot irányítanak, s azokat ellátják a szükséges bérén dezéseklcel. A jó idő beköszöntővel újra hozzáfogták Kengyelen a törpevízmű építéséhez. Az ötven köbméteres hid- roglóbuszt még a télen bevonták horganyzott lemezzel, s a nagy víztartály jelenleg ezüstösen csillog a tavaszi fényben. Egyelőre még a földön, de hamarosan a község házai fölé emelkedve. Előreláthatólag már az idén vizet szolgáltat a kengyeliek nagy örömére. A több mint kétmillió forint költséggel létesülendő vízmű mellett mintegy négy kilométer hosszúságban fektetnek le vízvezetéket s minden második utcasarokra kifolyót szerelnek. A nehéz kubikos munkát, az árok ásását gép végzi, míg annak betemetéséhez a lakosság támogatására. társadalmi munkájára számít a községi tanács. így a vízmű összesen csaknem hárommillió forintba kerül majd. s Ú jévkor jelent meg az Elnöki Tanács határozata, amely az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően 1967. március 19-re tűzte ki az országgyűlési képviselő és tanácstag választásokat. Egy hét múlva tehát sor kerül — 1848-tól számítva — a huszonhetedik választásra Magyarországon. Országszerte ismét megnyílnak a szavazóhelyiségek ajtajai, népünk kiválasztja soraiból az arra legérdemesebbeket és egy újabb ciklusra megbízza őket képviseletével a különböző fokú tanácsi fórumokon és az országgyűlésben. Szép, nemes és rendkívül fontos politikai aktusa ez a választás közéletünknek, hiszen az urnába hulló szavazólapok nem egyszerűen csak azt döntik el, ki legyen a körzet, a falu,, a város, a megye képviselője valamely tanácsi fórumon, vagy a parlamentben. A szavazatok arról is döntenek, helyesli-e népünk azt a politikát, amelyet az elmúlt négy évben folytattunk, bizalmat szavaz-e annak a politikának, amelyet a Hazafias Népfront választási felhívása az MSZMP IX. kongresszusának határozatait megáévá téve megfogalmazott. A Hazafias Népfront programadó választási felhívása magában foglalja mindazokat a célkitűzéseket, amelyek az elkövetkező években biztosítják szeretett hazánk, dolgozó népünk további, az eddiginél gyorsabb ütemű felemelkedését — előrehaladását a szocializmus teljes felépítése felé vezető úton. Gazdasági fejlődésünk programját a harmadik ötéves terv tartalmazza. E terv célja, hogy gyarapít- suk az ország erőforrásait, növeljük nemzeti jövedelmét, állandóan javítsuk a lakosság életkörülményeit. Mindezt az ipar és a mezőgazdaság arányos fejlesztésével, a munka termelékenységének növelésével, a termelés és a szükségletek összhangjának javításával akarjuk elérni. A harmadik ötéves terv céljainak megvalósulása Szolnok megye iparának — az országos átlagnál is gyorsabb ütemű — mintegy 65—70 százalékos növekedését jelenti. Ezt új üzemek létesítésével, a régiek folyamatos rekonstrukc’ó- jával tudjuk biztosítani. Megyénk mezőgazdasági termelésének mintegy 13— 15 százalékos emelkedését, a mezőgazdasági termékek felvásárlásának pedig 28— 32 százalékos növelését kell elérnünk. Ez az a fejlődési ütem, amely biztosítja népünk életszínvonalának rendszeres emelését, azt a legfőbb célunkat, ami a szocializmus építésének értelmét adja* A gazdasági fejlődés meggyorsítása megköveteli a gazdasági irányítás rendszerének reformját. Ennek megvalósítása a következő időszak nagy feladata. Nem véletlen, hogy a jelölő gyűléseken, a választási gyűléseken oly sok szó esett közgazdasági kérdésekről. Ha meggondoljuk, hogy a gazdaságirányítási reform bevezetése a proletáriátus hatalomátvételével és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyenértékű lépés a szocializmus fölépítésének útján — bizony joggal mondjuk, hogy igen nagy feladatok várnak a most megválasztásra kerülő országgyűlési képviselőkre; azokra, akik a reform- törvények megalkotói lesznek. De a különböző szintű tanácsok tagjaira is. akik a reform megvalósítása során az államhatalmi szervekben foglalnak majd helyet. A Hazafias Népfront választási felhívása az alapvető és meghatározó jellegű gazdasági célkitűzések mellett népünk szocialista A bizalom légkörében nemzeti egységének további erősödését, a munkás-paraszt szövetségnek, mint szilárd bázisnak és alappillérnek az erősítését, a szocialista állam, a néphatalom megszilárdítását, az állami tekintély és fegyelem magasabb színvonalra emelését hangsúlyozza. Mindez együtt olyan program, amely hordere- jét tekintve valóban történelmi jelentőségű, s így nézve nem túlzás egyetlen olyan jelző sem, amely e feladat nagyságát, népünk életére, nemzetünk gyarapodáséra gyakorolandó hatását hangsúlyozza És mégis, sajátságos módon, a választási előkészületek politizáló légköre mentes volt minden nagydob veréstől, politikai nagyágyúk sütö- getésétól. A történelem mélyén tűnt tova a „politizálás úri huncutság” korszaka, az a világ, amikor a választási harcokat a hangos korteskedés, majd a képviselőséget a langyos nyugalom, s a parlamenti tagsággal járó hasznok bezsebelése jellemezte. Ma más világot élünk. S ez elsősorban azért van, mert népünk a szabadság több mint két évtizede alatt politikai műveltségét tekintve felnőtté vált. Gáz- da módján gondolkodik, s vált szót képviselőjelöltjeivel is. Nem hiányzik népünknek a hajdani választásokra jellemző korteskedés, de a röpcédulatenger sem. S az is visszájára fordulna, ha valaki olyan módszereket és eszközöket próbálna feleleveníteni, — amelyeket már csak a kapitalista országokban, azok burzsoá pártjainál tapasztalhatunk: a demagógiát, a népámltást, a megalapozatlan ígérgetéseket, a zsíros képviselői állásokra pályázók egymás pocskondiá- zását. Tárgyilagos, nyugodt, mindenekelőtt az eredményeket, a jobb munkát, a boldogulás útját figyelembe vevő választási előkészületek folytak eddig — s ez níeghozta az eredményt is: a bizalom légkörét, amely jellemzi a közhagulatot a választások előtt egy héttel. Feltehető a kérdés: mi adta az egész választási politikai munkának ezt az erejét? Miért váltak az egyszerű hétköznapi gondokról szóló szavak olyan ünnepélyessé? Azért, mert az a politika, amiről a szónokok szóltak, tisztán, világosan érthető népünk előtt. A politika szavait egy évtized tetteinek mércéjével mérték meg az emberek, s úgy találták, egyeznek a szavak a tettekkel. Ezért találta hitelesnek népünk a párt szavát a választási előkészületek megannyi politikai megnyilvánulásakor. S mi a bizakodó légkörnek a magyarázata? Az a nagy igazság, hogy a jövö legjobb garanciája a jelen. S éppen a választás előtti országos számvetés, amely a magyar nép nyilvánossága előtt, az ő részvételükkel folyt, igen kedvező mérleget mutat A jelenben a valóságos gondoknál sokkal több az örömök derűje. A gazda módján gondolkodó nép felelősségérzetéről tanúskodik az a tapasztalat amit a jelölő gyűlések és a választási gyűlések szónokai így összegeztek: nálunk nem az eredményekre, hanem a gondokra való hivatkozással lehet leginkább mozgósítani' az embereket. Ebben az a szándék nyilvánul meg, hogy az emberek valóban komolyan veszik — úgy fogják fel. ahogyan szól — a Hazafias Népfront programját, a helyi programokat, s készek annak végrehajtásában részt venni. Ezért az eredményeket örömmel nyugtázzák, de a gondok felsorolását úgy te- kintik, mint a tettrekéstség jelét, s úgy beszélnek róla, mint az óhajtott előrehaladás útjában álló, közösen elhárítandó akadályról. A választási előkészületek nagy közéleti pezsdülést jelentettek. A többezer jelölő gyűlésen részt vett megyénk választásra jogosult lakóinak több mint ötven százaléka. A választási gyűléseken és rétegtalálkozókon újabb tízezrek vettek részt. De nemcsak a gyűléseken, hanem otthon, a baráti körben, a munkahelyen is gyakori téma lett a választások ügye. Politizál az egész ország. A felélénkülő társadalmi érdeklődés, közéleti tevékenység önmagáért beszél. Bizonyítja egyfelől rendszerünk demokratikus lehetőségeit, másfelől. azt, hogy milyen sokan élnek is vele. Sokan, rosszakaratú kritikusaink különböző polgári demokráciák választási rendszereit ajánlgatják nekünk. Hadd kérdezzük meg tőlük, hol, melyik polgári demokráciában — rendelkezzék az bármilyen ősi parlamenti tradíciókkal — vált ennyire közüggyé a választás? A cikk elején 1848-at idéztük. Nézzük csak meg a választási demokráciát — hogyan érvényesült az a múltban. 1919-et megelőzően az első, 1848-as magyarországi választásokon volt a legmagasabb a szavazásra jogosultak száma, mintegy 800 000, a lakosság 7,1 százaléka. Az első magyar proletárdiktatúra idején négymillió-háromszázezer állampolgár kapott szavazati jogot. A forradalomban győztes nép szabadon, saját akarata szerint választotta meg képviselőit, saját sorai közül. Az ellenforradalmi rendszer választási színjátékai alkalmával ennél jóval kevesebb állampolgárnak volt szavazati joga. Kilencvenhét év tett el 1848-tól—1945-ig, amikor véglegesen és visszavonhatatlanul megvalósult az általános, egyenlő és titkos választójog. Ez a törvény — a szocialista államrend fejlődésének megfelelő módosításokkal — jól szolgálta a nép demokratikus jogainak érvényesülését. — Legutóbb, 1963-ban a 10 millió lakosból több mint 7 milliónak volt szavazati joga. Ma hozzávetőlegesen ugyanez az arány. A most sorrakerülő választás is jól példázza, hogy pártunk igazi marxista párthoz méltóan kezeli közéleti kérdéseinket, és nagyon komolyan törekszik a demokratizmus növelésére. .Miközben megfontolt elhatározása, hogy erősíti társadalmunk fejlődésének változtatására nem szoruló elemeit, állandóan keresi, kutatja, hogy mi benne a túlhaladott, mi szorul korszerűsítésre. így jutott arra az elhatározásra is, hogy javasolja a kor. mánynak, az pedig az országgyűlésnek eddigi választási rendszerünk felülvizsgálását és új körülményeinkhez való igazítását. Nem azért, mintha az eddigi rossz lett volna. — Ugyanis az eddigi lajstro- mofi választási rendszer megfelel egy korábbi politikai korszaknak: a koalíciós éveknek és még azt követően sokáig. Demokratikusabb volt ez is, mint bármely választási törvény korábban hazánkban. Ma már azonban, amikor egyszer és mindenkorra felszámoltuk a kizsákmányoló osztályokat és a szocializmus teljes felépítése van napirenden, korszerűbb, fejlettebb, jobban megfelelő választási rendszerre van szükség. A jövő vasárnapi választásokon már nem hosszú lajstromokra szavaznak a választók, hanem a saját maguk által kiválasztott helyi jelöltekre. A választókörzetek kialakítása, több jelölt állításának lehetősége, tovább növeli a megválasztottak felelősségét és a választópolgárok jogait. A képviselő és g tanácstag tudja hova, kikhez tartozik, kiktől kapta megbízatását A szó szoros értelmében megismerkedik saját választóival, azok pedig jobban figyelemmel kísérhetik munkájukat. Meggyőződhetnek arról, hogy jól választottak-e, és adott körülmények között vissza is vonhatják bizalmukat A választásra olyan időpontban kerül sor, amikor nagy nemzeti ünnepeinket szabadságunk vajúdásának, majd születésének évfordulóját üljük. Március 15-e, március 21-e, majd április 4-e jelzik ezt a forradalmi utat, annak legfontosabb mérföldköveit, amely mai életünkhöz elvezeteti. A negyvennyolcas polgári forradalom és szabadság- harc után tizenkilenc márciusa érlelte meg először a szabadság gyümölcseit Az első magyar proletárdiktatúra, amely az 1945 után megvalósult néphatalom bölcsője volt, már magában hordozott minden lehetőséget, hogy nemzetünk soha nem látott magaslatra emelkedjen, a nemzetközi haladás élvonalába, a legmegbecsültebb né. pék sorába álljon. A Magyar Tanácsköztársaságot azonban még legyőzhette az ellenforradalmi úri rend. 1945. április 4-e után már nincs visszaút Mert nagyot változott a világ s a történelem menetét már nem lehet visszafordítani. Uj életünk gyökerei távolba nyúlnak vísz- sza — erre emlékeztetnek a tavaszi évfordulók is — de azért szocialista fejlődésünk kiinduló pontja és egyben minden korábbi forradalmi harcok betetőzése 1945. április 4-e volt Elkerülhetetlenek ezek a gondolatok, amikor választásra készülve számadást végzünk népünkkel együtt, s szüntelenül azt vizsgáljuk: honnan jöttünk, hol tartunk és hová haladunk. Történelmi korokban mindig szigorúbb a mérce. — Most történelmi korban élünk. S e történelmi kor egyik legnagyobb eredménye, hogy mind jobban megoldódnak az érzelmeit, kinyílik az új világ szellemének befogadására a magyar nép lelke. Ennek a jele és ezért oly becses számunkra az a nagy társadalmi, politikai aktivitás amely a választást előkészítő hetekben szerte az országban megmutatkozott. Az elmúlt évek politikájának legnagyobb eredménye a szocialista nemzeti egység továbbfejlődése, népünk összeforrottsága, a párttagok és pártonkívüliek közötti bizalom erősödése. Aki jövő vasárnap az urnák elé jSriil, erről, s ezzel együtt egész politikánkról vall. Véleményt nyilvánít arról is, hogy helyesli-e a Hazafias Népfront választási programja által megfogalmazott célokat: azt az utat, amelyet a kommunisták IX. kongresszusa dolgozott ki és terjesztett elfogadásra a nemzet elé. Hisszük, hogy a válasz a nép által kinyilvánított egyöntetű igen lesz. Ezüstgomb Kengyelen
