Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 387. csípés Házasság vetélkedővel Első választás Mindkettőnk szülei ma­kacsul ellenezték házassá­gunkat. Mi azonban kö­vetkezetesen ragaszkodtunk hozzá. Megkíséreltem szüléimét meggyőzni, hogy a szívem választottjával kitűnően megértjük egymást- ö is hasonlóan cselekedett, ki­jelentette szüleinek, én va­gyok számára az egyetlen férfi. Ám szüléink csak hajtó, gatták a magukét. — Valóban csinos, édes lány — állapították meg enyéim, de se nem orvos­nő, se nem színésznő. — Mindössze egy kis elárusí­tó az ernyőosztályon. Mi­vel szüleim ugyancsak el­árusítók, jól megalapozott aggállyal hozakodtak elő. Vajon mi történik, ha az osztályunkon valamilyen hiányt fedeznek fel? — Kedves fiatalember — mondták az 6 szülei —, csak kár, hogy nincs dip­lomája. — Arról persze bölcsen hallgattak, hogy diplomájuk nekik sincsen- Ilyen körülmények között nem maradt más hátra; titokban tartottuk meg az esküvőnket. Az ilyen tit­kot azonban nem könnyű tartósan megőrizni, és há­zasságunkról előbb-utóbb széltében-hosszában be­szélni kezdtek. Először a barátok tudták meg, majd a szomszédok, végül a szü­lők... Szüleim a szidalmak özö­nét zúdították apósomékra. — „A nyakadba sózták a lányukat, te szerencsétlen, — korholtak. — De mi nem hagyunk téged cserben”. Az apósomék is duzzogtak. „Ellopták a lányunkat” — morogták­Valóságos háború tört ki értünk. Mindkét fél erőfe­szítéseket tett, hogy a ma­ga oldalára állítson ben­nünket. Szüleim két szobát engedtek át nekünk a la­kásukban. Mikor ezt az apósomék meghallották, készek voltak lakásukat elhagyni és rokonaikhoz költözni. Emellett minden jelentős halmijuktól haj­landók voltak megválni. Így anyám feleségemet egy bundával, apósom pedig engemet egy vadászouská- val lepett meg. Most hagyjuk, hogy szü­léink kiélhessék, fitogtat­hassák jóságukat és ada­kozó kedvüket- De közben borzalommal gondolunk arra, mi lesz velünk, ha eljön a nap, amikor ez a buzgó vetélkedés megszű­nik? I. S. — De kislányom, azt hit­tem, hogy az idén még csak képviselőt választasz! Idegen ágyban A férj hosszú ideig tartó távollétében az asszony igen szívélyesen fogadta jó ba­rátját. — Szúrós a pofikád — mondotta durcásan. — Menj a fürdőszobába, borotvál­kozz meg. A Figaro penge úgy vá­gott, mintha Rotbart lett volna. Jenő nem győzött csodálkozni. Az estét igen kellemesen töltötte az asz- szonnyal. Reggelre azonban lelkiismeretfurdalása lett, * azóta is tart. Ügy érzi, azt vette el attól a másik férfitől, ami pótol­hatatlan, ami egyetlen az egész világon: egy kifogás­talan pengéjű magyar zsi- letet. — sb —

Next

/
Thumbnails
Contents