Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

AZ IGAZI AJÁKDÜK Ki fúrt meg? Nem Is lehet pontosan megéPapítani, hogy Kele­men >yan fúrt. Minden­kivel izemben mézes-má- zos volt, a világért meg nem sértett senkit Ha va­lami baja akadt valakivel, akkor is csak mosolygott és senki nem tudta ebben a mosolyban felfedezni a rosszakaratot. Virág Erzsi soha meg nem tudta, hogy mi hibát talált benne. A személyze­tis csak híméit-hámolt, — Erzsi bőgött, mint a zápor- eső. Hasztalan- Kénytelen volt belenyugodni abba, hogy hozzájárulással ki­adták a könyvét. Két hét múlva az utcán találkozott Kelemennel. Szeme közé nevetett és köszönés nélkül riszálta él magát mellette. Akkor már tudta, hogy az a disznó fúrta ki. Kürtös, az adminisztrá­tor sem volt tisztában az­zal. hogy miben hibázott Hetekkel előbb megérezte, hogy neki pedig menni kell- Óramű pontossággal kiadták a könyvét amit tulajdonképpen Kelemen javaslatára őm&ga kért ki azzal az tndoklással, hogy szívesen jár be új mun­kahelyére, Szolnokra —, mert a többórás vonatozás nagyon hasznos lesz az epe­vezetékére. Névtelen levélben kezd­ték ki Fancsali Mártont Körömszakadtáig védeke­zett de hiába. Végül neki Is menni kellett és amikor elhaladt a portás fülke •lőtt, akkor jutottak eszé­be Kürtösi szavat. — Ne röhögj, öregem I Te is sor- rakerülsz. Mert Kelemen mindenkit kifúrt Félév alatt háromszor cserélték ki & pénzügyön a személyzetet Egyik gép­írónő a másik után, egyik adminisztrátor követte a másikat- Szinte kéthavon- ként új emberek hajoltak az íróasztalok fölé. Egyet­len fix pont Kelemen volt, a hozzáférhetetlen. Akinek semmi sem árthat Akihez senki sem mer nyúlni. Kelemen híre egyra rosszabb lett a vállalatnál, örült, akinek nem volt ve­le dolga. Tapsolt, a-W egy­szerű áthelyezéssel került el a pénzügyről- Mindenki remegett ha a személyze­tis azzal ment végig va­lamelyik osztályon, hogy a pénzügybe kellene gyakor­lott gépírónő vagy meg­bízható adminisztrátor. És egyszer becsapott az istennyila. Kelemen aján­lott levelet kapott. Arcáról lerítt a megelégedettség. Mielőtt a borítékot felnyi­totta volna, szigorúan kö­rülnézett. Tekintetében benne volt az, hogy figyel­jetek ide, maflák! Most felbontok egy levelet, — amelyben napnál is világo­sabban olvasható az, hogy Kelemen Dezsőt a mai nappal főosztályvezetővé nevezem ki- Deres Péter, Igazgató. A borítékban azonban egészen máshangú levél lapult. Kelemen kinyitotta a borítékot. Két ujjal óva­tosan kihúzta a levelet — Erőteljes lélegzetet vett, hogy fennhangosan olvassa a szöveget De váratlanul elpirult Ajka remegett- Reszketve igazította meg a szemüvegét Nem akart hin. ni a szemeinek. A levél így kezdődött: — Vállalati érdekből, mint létszámfe­lettit... Kelemennel egyet fordult a világ. Űjra és újra el­olvasta a levelet Ügy döntött, hogy azon­nal felkeresi az igazgatót, a személyzetist, a munka­ügyest Azonnal válaszol­janak a feltett kérdésre- — Ja, igen, ml is az a fel­tett kérdés? Aztán mégis úgy döntött, hogy nem megy sem az igazgatóhoz, sem a sze­mélyzetishez, sem a mun­kaügyeshez. Hűvös mozdu­lattal magára kanyarítot- ta a kabátját. Köszönés nélkül kilépett az ajtón. Hidegen haladt végig a folyosón. Csak amikor már lassú, kimért lépésekkel ró- ta a lépcsőket, akkor tette fel magának a jogos kér­dést- — Ki fúrt meg? Ki fúrhatott meg? Hiszen itt a vállalatnál rajtam kívül nem fúrt senki! És valami rettenetes sej­tés viharzott keresztül a gondolatain. — Szent Habakuk! Csak nem én fúrtam meg maga­mat? Rossi Károly Kikapcsolódás — Hol töltötted a tzo* hódságodat? — Felét a Mátrában. — Hát a másik felét? — Azt gipszben. Kép szöveg nélkül!

Next

/
Thumbnails
Contents