Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
Ügy kezdődött, hogy két hete, a barátom, vagyis a „sértett”, megkért, hogy vigyem el Szegedre, úgyis arra megyek. Bár semmi dolgom sem volt arrafelé, ez még nem lett volna baj, gondoltam megnézem Szegedet. Egy ilyen csekélységet nem tagadhat meg az ember a barátjától. Indulás előtt kitette a kocsiból a hátsó ülés támláját, mert Szegeden lakó ismerősének pár apróságot akart elvinni. Két ócska bőröndöt, egy mángorlót, egy csincsila nyulat, s két állapotos fehér egeret ta barátja kórboncnok). Ezeket — mondta nem meri a MAV-ra bízni. Útközben megkért, nagy vegyük fel egy jó barátját, mert megígérte neki, hogy együtt utaznak, s nem akar a szájából mást csinálni. A vérnyomásom még akkor lem emelkedett lényegesen, amikor a színházi előadás utón másfél órát vártam rá Szegeden. Végre előkerült a barátjával együtt — tökrészegen. Beültek a kocsiba, s 80 km-es sebesség mellett ölelgettek — milyen rendes gyerek vagyok. — Bármilyen hihetetlenül hangzik, de még akkor sem kezdtem kiabálni, mikor a barátom birízű hálája miatt a sötétben egy lovaskocsit épp hogy csak kikerültem. A jobb lámpa és a sárvédő Így is leszakadt. Én szereltem, őt trágár dalokkal szórakoztatták nejem és kiskorú leányom, akit ő miatta, a feleségemnek egész úton a térdén kellett tartania. Csak akkor lettem kissé ideges, amikor a kocsi belsejét kezdte átalakítani. Előrehajolt, a visszapillantó tükröt megigazította, a kezében maradt. A méreg még akkor sem ön. tötte el agyam, mikor indulás helyett, csak rángatott a kocsi. Mint kiderült, az átalakításban a barátja is részt vett. Ö a sebesség- váltó karját törte le, három órába tartott mire egy ágyból kirángatott maszek kijavította. Talán mindezt megbocsátottam volna neki, ha Szolnokon szónélkűl eltántorog barátjával egvütt, vagy hálából fejembe húzza a kalapom. Talán még akkor sem örti el agyam a vér, ha köszönés helyett hátulról belém rúg. Ellenben kijelentette, hogy az út felét fizeti, őszerinte a benz'n ára, vagyis a költség fele éppen 39,50. amit hajlandó azonnal kifizetni. Ekkor már nem bírtam tovább, felkaptam a cörött váltókart és elkedtem magyarázni, hogy mibe is került ez az út nekem. Sajnos egy rendőr az ordításra éppen oda ért. így elég könnyen megúszta, egy hét múlva elhagyhatta a kórházat. Tisztelt Bíróság! Az előadott indokok alapján kijelenthetem, hogy az egész cselekményt jogos haragomban követtem el. — Egyébként nem haragszom a sértettre, a gyógykezeléshez felhasznált géz és orvosság felét hajlandó vagyok azonnal helyben kifizetni. B. S. JÓSNŐNÉl •— Ebben legalább 12 gólt látok fiacskám Elővigyázatos ember Horgászok A horgászok dicsekednek egymás között fogásaikkal: — Hát te Béla — kérdezte az egyik... Nem fogtál semmi említésreméltót? — Nem — válaszolta Béla. Csak apróságok akadtak a horogra, nem lett volna érdemes hazavinni. Természetesen visszadobtad a vízbe!? — Igen. Elhívtam a sógoromat meg a szomszédomat és segítségükkel visz- szadobtam a folyóba a zsákmányt. Pályaválasztási tanácsadó Könnyű felemelkedés 1AF11STA1 — A feleséged tudja, hogy nálatok vacsorázunk? — Még mit nem! Akkor az egész napot ótveszeked- te volna. Lánc, lánc, eszterlánc... Floki láncát megette az idő. Legalább is én úgy gondoltam, mert csúnya, barna rozsda éktelenítette. Amikor a kutyus nyakáról leszereltem, alaposan ösz- szemocskolta a tenyeremet. — Üjat kapsz, kutyuskám! — vigasztaltam Flokit, ha ugyan ez vigasztalás volt a számára. A kiöregedett láncot leadtam a MÉH-telepen. — Kaptam érte nyolcvan fillért apróban. Ennyi járt két kiló ócskavasért. — Lánc? — álmélkodott az eladó a vasboltban. — Hiánycikk! Sajnos, nem tudok adni. A másik vasboltban sem volt szerencsém. Negyedórás fejtörés. Ha nem kapok új láncot, gyerünk vissza a MÉH-telepre a régiért. Félórás kutatás után megtaláltam azt a láncot, amit egy órával azelőtt eladtam. — Jó lesz! — bólintottam. — Legfeljebb majd letakarítjuk róla a rozsdát. Hogy mennyit fizettem érte? — Jaj', ne is kérdezzék! A tízszeresét! Kép szöveg nélküli Vigyél el! — neked van kocsid
