Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
A tojás és baromfipiac alakulása húsvét előtt Rózsaszín szemüveg Egyszer mégiscsak megjön a tavasz. Elvittem hát napszemüvegem az OFO- TERT szolnoki, Ady Endre utcai boltjába. Csak ide, mert az egész Szolnokon ezen az egy helyen tesznek a törött helyett új üveget bele. Azt mind ide kell hozni a Pletykafalutól a Kertvárosig. Na, jó. Odaadom a pápaszemet, ingatja fejét a kereskedő, nekik még most nincs üvegjük, majd a jövő hónap elején lesz. Gyógyulás — Diéta. Sok alvás. Föl- Jfetlen nyugalom — mond- 0 a körzeti orvos és el- tient. Nagypapa pedig negfogadta a tanácsot, az étkezéseknél megtartóztat- 9 magát sokat szunyókáit, 4m az ágyról nem tudott «szállni még. A rokonság pedig sopánkodott. — Mint egy siralomházi (Ravatalozó! Kripta! — mondották a tapintatos ß afiak és vicces sírverre- kezdtek mesélni. Köny- <yük csurgóit már a jóízű Aahotától, de nagypapa 0ég csak nem is mosolv mérgesen nézett, men fludni kívánt már. Luci épkézláb javaslatául pedig ott helyben megfakult a Családi N eve Me- 10 Szolgálat a szeretett nagypapa kedélyállapotá- uk feljavítására, a gyors fyógyulás érdekében. A hétfő Dezsőé volt. ö »fvhezszólóan tudott pí- Vulázni. v Modern bútor Kedden Béla vadószkür- tözött. Mariska szerdán énekelt. A csütörtök Imre és Sándor napja volt, akik m nt amatőr zenebohócok-kereplőt forgattak és fedőket ütögettek össze. Pénteken a szorgalmas és tehetséges Bella hozta fel teljes dobfelszerelését és nagypapa fülébe gyakorolt egész dé'után. Szombaton nem tudott jönni senki, ellenben vasárnap már korán reggel felvonult a telies családi zenekar és nagypapa egvre csak hó'ogatott a fantasztikus muzsikára, maid ezeket mondotta és mindjárt az első szám u*án. — Ovógvulás. — Köszönöm szépen az igyekezeteteket! Jót tért helyébe jót várj! Kitagadom az egész bandát az örökségből! Ezzel kipattant az ágyból és piszkavasat forgatva ősz feje fölött, így szólt rokonaihoz. — Kifelé innét amíg szépen beszélek! Nem cirkusz ez az én lakásom! És nem is ideggvógyintézet! Kifelé! Csak Luci, a karmester szólt vissza búsan. — Hát ez a hála? Amikor minden rokon eltisztult, nagypapa magára rángatta ruháit, a gyógyszereket beszórta a túzbe, és lement a közeli kávéházba, hogy két fél konyak gyors elfogyasztása után közhírré tegye az ő csodálatos gyógyulásának hihetetlen történetét. Darázs Endre Jó szomszédok — Beteg szomszéd asz- szony? — Miért? — Már harmadik reggel látom az orvost elmenni magától. — Hát idefigyeljen, kérdeztem én meg magát, hogy háború lesz-e, pedig minden reeael látok egy szakaszvezetőt kijönni a házából?! tlnnep előtti nagytakarítás ... Itt minden tiszta lesz! Rendben van, ha ők még nem gondoltak a tavaszra, hát mit is csináljunk. Itt ha- gyom a napszemüveget, s majd bejövök érte. Űjra ingatja fejét a kereskedő. Nem lehet. Vigyem csak vissza, mert ők nem raktározhatták. Hogy gondolom, akkor annyian itt hagynák. Ez az. Hogy jut arra a szemtelen gondolatra egy szolnoki is, hogy bevigye a szemüvegét, s ott hagyja, míg meg nem csinálják. Hozza csak el még- egyszer. s vigye csak haza még párszor. Mérges voltam, dohogtam. Aztán a kezembe került az újság, amelyben éppen a kereskedelem vezetői nyilatkoztak. Szép nyilatkozat. Arról: hogy mindent a lakosságért, minden a vevők érdekében, kényelméért. Olyan szépen elmondták. Nem igaz, de nagyon szép. Most már én is másképpen látom a világot Rózsaszín szemüvegen át. — borzák — ASZTAL ALATT — Hagyjon békén, rég nem vagyok álmos! %
