Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

1 SXOLKO& ÍÍEQfH EP LAI* 1967, március 22. I-T-rg-r .»w 'h.vmji ■».'—■■ —- ^ Johnson döntött i Tovább folytatódik a VDK elleni háború kiterjesztése Johnson amerikai elnök kedden különrepülögépen fcazaindult a csendes-óceá- ti Guam szigetéről, a leg­közelebbi tanácsadóival és • saigoni rezsim vezetőivel megtartott haditanács szín­helyéről. A csúcsértekezletet ha­marosan a hadműveletek fokozása követi majd Dél„ Vietnamban — állapítja meg az AFP illetékes ame­rikai körökre hivatkozva. Johnson elnök úgy határo­zott. hogy folytatja és fo­kozza a „furkósbot és mé­zesmadzag” eddigi politi­kájának alkalmazását. A vietnami konfliktus foko­zatos kiterjesztése kész tény — írja Francis Lara, a francia hírszolgálati iroda Guamban tartózkodó kü- löntudósítója. A tudósító megállapítja, hogy Ky tábornok, dél-viet­nami kormányfő teljes mértékben beváltotta Washington hozzáfűzött re­ményeit, leverte a buddhis­tákat „demokratikus vá­lasztásokat” szervezett és sikerült keresztülvinni akaratát a parlamentben. A miniszterelnök most be­nyújtotta a számlát a John­son kormányzatnak. Az a véleménye, hogy a lehető legrövidebb időn belül szorosabbra kell húzni a hurkot az „ellenség” nya­kán. Az amerikai elnök eluta­zása előtt rövid sajtóérte­kezletet tartott a repülőté­ren. „Építő jellegűnek és őszintének” minősítette a tanácskozásokat, de azt jósolta, hogy a háború hosszú és nehéz lesz. Saturnus­rakéta Az amerikai űrhajózási hivatal hétfőn bejelentette, hogy még az idén világűr­be küldik azt a Satumus- rakétát, amelynek tetején egy Apolló típusú űrhajó­ban január 27-én elégett három amerikai asztronau­ta, Grissom, Wn-.e és Chaffee. A rakéta nem rongáló­dott meg a tragikus tűz ! során és ezért még idén felhasználják arra, hogy földkörüli pályára juttas­son a nyári hónapokban egy „holdutazást jármű- [ vet”. Suliarnót bírálják a moszkvai lapok Acélqyurű Francia-Szomálipart fővárosa körül A szovjet sajtó, amely sohasem hallgatta el Su­karno kimagasló szerepét Indonézia nemzeti függet­lenségének kivívásában és az ország egyesítésében, magyarázatot keres Sukar­no tekintélyének és hatal­mának hanyatlására. Határozott megfogalma­zásával tűnik ki V. Ver- benkónak, az APN mun­katársának kommentárja, amelyet moszkvai lapok is átvettek. „Bármiképp nézzük is a dolgot — írja Verbenko, — Sukarno szembehelyez­kedett a békés egymás mellett élés eszméjével és lényegében szakított a ban- dungi szellemmel. Kiléptet­te Indonéziát az ENSZ-ből, annak ellenére, hogy az ENSZ — minden fogyaté­kossága mellett — az im­perializmus és a kolonializ- mus elleni harc hatékony intézménye marad... Su­karno központi feladatként állította országa elé a Ma­laysiával való szembehe- lyezkedést „ami évente az állami költségvetés 80 szá­zalékát emésztette fei A pekingi vezetők egymás ellen uszították az államo­kat és ez a szembehelyez- kedés, teljes tetszésükkel találkozott.” Az APN kommentár rá­mutat, hogy jóllehet az In­donéz gazdasági élet egyre jobban hanyatlott, az el­nök csak a „virágzás” szót emlegette és fantasztikus tervekkel hozakodott elő. „A reakció kihasználva az or­szágban mesterségesen te­remtett helyzetet, súlyos csapást mért a kommunista pártra, a haladó erőkre” — írja Verbenko, majd így folytatja: „A történészek i majd megmondják, mennyiben felelős dr. Sukarno sze­mély szerint mindezért Egyelőre korai volna ítéle­tet mondani az új indonéz kormány politikai irányvo­naláról. De ha a jelenlegi vezetők nem hagyják az országot bevonni az impe­rialista befolyási övezetbe, akkor Indonézia méltó he­lyet foglalhat el jelenlegi világunkban.” Josef Klaús osztrák szö­vetségi kancellár kedden Moszkvából Kljevbe re­pült. ahonnan tegnap este hazautazott Bécsbe. A kan­cellár egy hetes hivatalos látogatást tett a Szovjet­unióban. Klaus búcsúztatására a Kedden tizenkettőre emelkedett a Francia-Szo- máli parton megrendezett népszavazást követő zavar, gások áldozatainak száma. A reggeli órákban egy jár­őr tüzet nyitott, mert egy járókelő nem tett eleget a megállási felszólításnak: a férfi halálos sebet kapott. A zavargások sebesültjei- nek száma jelenleg 22. A francia csapatok ked­den továbbra is „acélgyű­rűvel” vették körül a fő­város szomáli negyedét: minden húsz méterre fegy­veres katonák állnak a 40 ezer lakost számláló vá­rosrész szögesdróttal lezárt határainál, az őrök hordoz­ható rádióadó-vevő készü­lékkel vannak felszerelve, vnukovói repülőtéren meg­jelent Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, Nyikolaj Tyihonov, a Miniszterta­nács elnökének helyettese, Anrej Gromlko külügymi­niszter és Jekatyerina Fur- ceva művelődésügyi mi­niszter. így tartják a kapcsolatot a parancsnoksággal. A fő utakon szünet nélkül szá­guldoznak a katonai jár­művek, teherautók, páncél, gépkocsik. A hajnali órákban a francia ejtőernyősök meg­kezdték a negyed átfésülé- sét: az AP jelentése sze­rint a francia idegenlégió és tengerészgyalogság egy­ségei háztömbről háztömb­re járva igazoltatják a Szo­máliákat, majd katonai járművekbe zsúfolják és a csendőrség táboraiba viszik a „gyanúsnak látszó” afri­kaiakat. Az újságírókat nem engedik be a lezárt negyedbe, csak a szöges­drót túlsó oldaláról figyel­hetik az eseményeket. Szomália kormánya ked­den közölte, hogy nem is­meri el a Francia-Szomáli. földön megrendezett nép­szavazást, amelyen — mint ismeretes — a szavazó jo­gosultak több mint 80 szá­zaléka úgy döntött, hogy a terület tartozzék továbbra is Franciaországhoz, Klaus elutazott Moszkvából Sztrájkok, tüntetések Párizsban A Saint Nazaire-i vas­munkások hatalmas utcai tüntetéssel válaszoltak hét­főn az Atlantic hajógyár igazgatóságának határoza. tára, amellyel a dolgozók kizárását jelentette be, akik közül több mint három­ezer havibéres három hete sztrájkol. A tüntetés hírére Saint Nazaire többi gépipari üze­mének dolgozói is abba­hagyták a munkát és csat­lakoztak a tüntetőkhöz, akiknek száma csakhamar 13 000-re duzzadt. Keddre Lyonban hirdet­tek a szakszervezetek ak­ciónapot. A Berliet teher­autógyár kizárt dolgozói­nak és a Rhodeiaceta mű­szálgyár három hete sztráj­koló munkásainak támoga­tására. MOSZKVA A világ egyik legnagyobb hírügynöksége!, a Szovjet Távirati Iroda (TASZSZ) új székházat kap Moszkva egyik legforgalmasabb Te- rén. Az építkezés színhe­lyén megjelentek az első brigádok. A 25 emeletes felhőkarcolót alumínium­mal és üveggel burkolják. A belső válaszfalak nagy­részét mozgathatóvá teszik, úgyhogy a szerkesztőségi szobák nagyságát tetszés szerint lehessen változtatni. CATANZARO (REUTER) A szicíliai Stefanacini közelében építés közben be­omlott egy alagút bejárata. A lezúdúlt föld- és szikla­tömeg eltávolítása előtt nyílást akarnak fúrni, hogy az azon átvezetett csövön keresztül levegővel lássák el az alagút belsejében re­kedt hét munkást JERUZSÁLEM (AP) Az izraeli parlament hét­fői ülésén 62 szavazattal 41 ellenében elvetette a kor­mány ellen a nagyfokú munkanélküliség miatt be­nyújtott bizalmatlansági in­dítványt ÚJDELHI rAP) Deszai indiai rrriniszter- elnökhelyettes és pénzügy- miniszter a parlament hét­fői ülésén közölte, hogy a folyó költségvetési évben mintegy 500 millió dolláros deficittel számolnak. A jö­vő évi ideiglenes költségve­tést ismertetve Deszad kö- zöltev hogy az indiai kor­mány egymilliárd 115 mil­lió dollár értékű külföldi kölcsönt akar felvenni MOSZKVA (MTI) Külpolitikai területen végzett eredményes mun­kájuk elismeréséül magas kitüntetésiben részesültek a szovjet külügyminisztérium vezetői, szovjet nagyköve­tek és más szovjet diplo­maták. Nyikolaj Podgornij nyújtotta át a Kremlben a Lenin-rendet Andrej G ro­mi ko szovjet külügyminisz­ternek. A Lenin-renddei kitüntetettek között vannak Kuznyecov, külügyminisz­ter első helyettese, Firiu- bdn, Lapin és Szemjonov külügyminiszterhelyetiese!­MOSZKVA Walter Ulbricht, a Ifé­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának el­ső titkára, az NDK állam­tanácsának elnöke kedden küldöttség élén Moszkvába érkezett STOCKHOLM (UPI) A svéd kormány hétfőn újabb százezer dollárt sza­vazott meg a dél-afrikai Apparthedd politikai áldo­zatainak a sharpville-i tö­megmészárlás hetedik ér- fordulója alkalmából. Sharpville-ben Verwoerd — akkori miniszterelnök a jo­gaiért tüntető afrikai lakos­ság közé lövetett A kínai „kulturális forradalom“ és a kispolgári kalandorság Ili. A Kínában most lezajló események eredendő oka: a kispolgári „forradalmárko- dás”. Ebben az értelem­ben a „nagy ugrás”, mint a kispolgári „forradalmár- kodó” nézetek gyakorlati megnyilvánulása szorosan összefügg azok Politikai megnyilvánulásával, a „kul­turális forradalommal”, es azt közvetlenül előkészítet­te. A „nagy ugrás”, mi­után elkerülhetetlen ku­darccal végződött, szükség­szerűen nagy elégedetlensé­get keltett a tömegekben, elősegítette az ellenzéki hangulat fejlődését a párt és az állam kádereiben, a Akadt megoldás, amely­nek segítségével egycsapás- ra két legyet üthetett: meg­tarthatja a maga oldalán a fiatalságot és ezzel egy- időben szétzúzhatja a párt­apparátust Szítani és felhasználni a tanulóifjú­ság lázadó hangulatát sa­ját vetélytársai ellen irá­nyítani a fiatalok zavaros ingerültségét az „eretne­kek” elleni programra mozgósítani és ezáltal egy egész nemzedéket össze­kapcsolni saját nevével és Dolitikadl irányvonalával: gazdasági apparátusban és a hadseregben, az alkotó értelmiség soraiban. A tel­jesen katonai szellemben átalakított politikai rend­szer viszonyai között ez a hangulat nem jelentkezhe­tett nyíltan, és a világ sem­mit sem tudott róla. Ma már joggal állíthatjuk, hogy ez az ellenzéki han­gulat igen komoly volt Mao Ce-tung, aki növek­vő kiábrándulással, sőt nyilván a politikai irány­vonalával szemben tanusí - tott nem jelentéktelen el­lenállással került szembe, módot keresett rá, hogy egycsapásra megszilárdítsa ellentmondást nem tűrő egyszemélyi hatalmát. nagy általánosságban ilyen volt annak a kampánynak a sémája, amelyet Mao Ce­ding a „proletár kulturális forradalom” cégére alatt in­dított Ma a „vörösgárdisták” és a „lázadók” vak eszközt jelentenek Mao és társai kezében. De az efféle szer­vezetnek — megalapítóik akaratától függetlenül — olyan tendenciájuk van, hogy saját mozgató-eröie tegyenek szert, kiszakadja­nak az ellenőrzés alól, s iddolgoratik aaját palitflal programjukat. Nem alap­talanul tételezzük fel, hogy ezt a programot elejétől a végéig kispolgári szellem fogja áthatni, amely ide­gen a marxizmustól és a szocializmus kínai ügyé­nek igazi érdekeitől. A társadalom irányításá­nak új sémájáról beszél­nek Kínában. A hivatalos magyarázatok szerint a hatalmat állítólag „a pá­rizsi kommün mintájára" fogják létrehozni, az irá­nyítás funkciói egyes „for­radalmi” szervek kéziében fognak összpontosulni. Már gyakorlati tapasztalat is van, amilyet példaként reklámoznak: a sangháji „forradalmi” bizottság. Tulajdonképpen mi ez a „sangháji kommün”? Sang­hajban a „lázadók”, a „vö­rösgárdisták” és a csapat­egységek egyesített erőfe­szítéseivel Mao híveinek sikerült elfojtaníok a dol­gozók ellenállását és kato­nai diktatúrát létesíteni. Még csak utalást sem tet­tek választásokra: a hely­zetet ellenőrzésük alatt tar­tó erők egyszerűen kine­vezték képviselőiket az új hatalmi szervbe, amely a katonai csapatokra és a „lázadók” félig katonai jellegű alakulataira támasz­kodik. És ezt a rendőrszer­vezetet merészelik összeha­sonlítani a párizsi kom­tár és széles körűen de­mokratikus jellegű népha­talommal! Az új irányítási séma lényegében tagadja azt az elvet, hogy a kommunista párt vezeti a társadalmat; ebben a sémában nincs he­lyük sem a pártszerveze­teknek, sem a lakosság képviseleti szerveinek. Nincs semmilyen ellent­mondás az elmondottak és aközött, hogy a „vörösgár­disták” és a „lázadók” Mao Ce-tunghoz és a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához címezik je­lentéseiket. Könnyen észre­vehetjük, hogy ma a KKP Központi Bizottsága, amely­nek a „vörösgárdisták” programjai nagy vérveszte­séget okoztak, nem a párt olyan szerve, amelynek a pártkongresszusok határo­zatait kell teljesítenie és Mao és társai különösen nagy gyakorlatra tesznek szert a Szovjetuniót és a többi szocialista országot rágalmazó kampány szitá­sában. Ezt nem nehéz meg­érteni: a Marx—Engels— Lenin tudományos elmélete által megjelölt úton haladó szocialista országok létezé­sük tényével, a gazdaság és a kultúra területén, a néptömegek anyagi és szel­lemi jólétének fellendítésé­ben aratott sikereikkel le­leplezik a Mao Ce-tung- féle csoport politikájának népellenes jellegét, Kispol­gári frazeológiája értékte­lenségét. Ezért szórnak r4ái 1 maxó á­a szervezeti szabályzatnak megfelelően kell irányítani a pártszervezeteket, ha­nem afféle technikai tit­kárság Mao mellett, amely elidegenedett a párttól es nincs vele semmilyen kap­csolata. Most megy végbe a „vö­rösgárdistákból”, a „láza­dókból” és a maoisták más rohamcsapataiból álló egy­séges szervezet kialakulá­sának folyamata. Ez a szer­vezet, amely a hadsereggel kapcsolatot tartva műkö­dik, az állam kulcsfontos­ságú pozícióiba helyezi ká­dereit, és ha Mao Ce-tun ír­nak sikerül teljesen meg­valósítania szándékait, ak­kor ez annyit fog jelenteni, hogy terrorista katonai dik­tatúra jön létre az abból eredő összes következmé­nyekkel. lásokat a Szovjetunióra és a többi szocialista ország­ra, ezért emelnek olyan ne­vetséges vádakat ellenük, hogy „restaurálják a kapi­talizmust”, „összeesküvést szőnek az amerikai impe­rializmussal” stb. Tehát a mostani kínai vezetőség szovjetellenes po­litikájának és propagandá­jának egyik közvetlen oka az a törekvés, hogy elterel­je a kínai nép figyelmét azokról a nélkülözésekről és nehézségekről, amelyek Mao Ce-tungnak és cso­portjának a belpoltiiKaban elkövetett számos hibája, kalardnraága miatt tótiek létre, elterelje a figyelmet külpolitikájuk kudarcsoro­zatáról. Amikor Kína mai veze­tői fokozzák a harcot a Szovjetunió és a többi szo­cialista állam ellen, nem­csak a kínai nép nemzeti érdekeit tiporják lábbal, hanem csapást mérnek az egész forradalmi mozga­lomra és felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek az im­perialistáknak. A Kínában végbemenő események tragikus leckét adnak az egész forradalmi mozgalomnak; a legszigo­rúbb ítéletet mondják ki általában a kispolgári ka­landorság, de különösen annak kvintesszenciája: a bálványimádással övezett önkényuralmi rendszer fö­lött. Korunkban, amikor újabb és újabb népek lépnek a szocializmus útjára, ami­kor a legszélesebb társa­dalmi rétegek kapcsolód­nak be a forradalmi moz­galomba, rendkívül nagy fontosságú annak megérté- se, hogy a belpolitikában követett kispolgári kalan­dorság, a „forradalmárko­dás” és a külpolitikában a kardcsörtető sovinizmus csak nemzeti katasztrófá­hoz vezethet. Ezek a jelen­ségek ellentétesek a mun­kásosztály, a parasztság és más dolgozó rétegek alap­vető érdekeivel, továbbá mind az egyes népek, mind pedig a forradalmi erők közös érdekeivel, mivel aláássák egységüket a kö­zös célokért vívott tiare- kr A vörös gárda vak eszköz Tragikus lecke

Next

/
Thumbnails
Contents