Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
IMf. Sefowär 26mOhSOK HEGYEI NfPIAf 7 A szocialista művészet és a stílus szabadsága A Magyar Szocialista Munkáspárt legutóbbi kongresszusán a művészetpolitika alapelvei között fontos tételként szerepelt a stílusok szabadsága. Felkapta ezt a megfogalmazást a nyugati sajtó, több lap kiemelt helyen ismertette Kádár János és Szirmai István erre vonatkozó megjegyzéseit, de nálunk is sokan gondolták, hogy itt most módosítottuk a marxista esztétika alapelveit, vagy legalábbis „engedményt” tettünk. Abból indultak ki, hogy a marxista művészetfelfogás nem lehet közömbös a stílusokkal szemben, hogy elvileg és eltökélten ragaszkodunk a realizmus stílusához és legfeljebb Időlegesen, átmenetileg hagyunk helyet — a szocialista művészeten belül — más stílusoknak. Mi tehát itt a valódi helyzet? Valóban visszavonásról, vagy elvi engedményről van szó? Vagy pedig a marxista esztétika változatlan alapelvednek új, jobb megfogalmazásáról ? Innen-onnan A TARTÓS HÁZASSÁG TITKA Claudia Cardinale olasz színésznő miután megtalálta, közrebocsátotta a boldog házasélet receptjét. — Házasságkötés után, a férjem és én külöu lakásba költöztünk és külön is élünk. Meggyőződésem, hogy a házasságok nagyobb része azért végződik válással, mert a felek túlságosan jól ismerik egymást* Az unalom megöli a szerelmet és végzetes a házaséletre nézve. Időnként találkozom a férjemmel, hogy együtt reggelizzünk, vagy vacsorázzunk. ☆ HATODSZORRA SEM SIKERÜLT Mickey Rooney hatodik feleségétől válik. A házasság mindössze három hónapig tartott. — Számos komplikáció merült fel, főleg azzal kapcsolatban, hogy Rooney rengeteg pénzzel tartozik volt feleségeinek, gyermekeinek — és az adóhivatalnak. ☆ FEJENKÉNT 12« LITER SOR A Német Szövetségi Köztársaságban az elmúlt évben 76,1 millió hektoliter sört hoztak forgalomba, ami négy százalékkal, illetve 2.9 millió hektoliterrel több, mint az 1965-ös fogyasztás. Ha az 1966-os sörfogyasztást összevetjük a lakosság létszámával, akkor kiderül, hogy a* elmúlt évben minden egyes állampolgárnak 126 litert kellett volna fogyasztania* Ha csupán a 15 évnél idősebbek számát vesszük figyelembe kiderül, hogy u egy Ifire eső nyugatnémet sörfogyasztás átlaga 1966- i»an 163,6 liter, * HALÁSZAT MESTERSÉGES ESŐ SEGÍTSÉGÉVEL Érdekes kísérletet hajtott végre a Nora nevű szovjet halászhajó: mesterséges eső segítségével próbálta a hajó közelébe vonzani zsákmányát, a hatalmas tonhalakat. A szivattyíiberendezés és szórófejek segítségével a tenger felszínére szórt „esőcseppek” vonzó hatást gyakoroltak a tonhalak táplálékául szolgáló halacskákra s a nyomukban úszó óriási tonhalak csapatostól kerültek a halászok hálójába. Elítélendő-e, hogy miniszoknyában szeretnénk jár. ni? — Ez a kérdés mostanában gyakran hangzott el a középiskolák osztályfőnöki óráin. Az Iskolák újabban szívesen veszik igénybe a divattanácsadók segítségét. A Ruházati Mintatervező Vállalat iparművészed az elmúlt évben 150 előadást tartottak a fiatalok körében, s az előadásoknak a fele iskolákban hangzott ed- A beszámolókat rendszerint diavetítés vagy divatbemutató kíséri, de mégsem a divatirányítás a fő cél. hanem az esztétikai érzék kifejlesztése. A hajviselettől a cipősarok formájáig minden idevágó témát megvitatnak. „Azt is természetesnek tartjuk. — mondják a divatszakértők —, hogy a miniszoknya kiváltképp érdekli a lányokat. Sporthoz, főként kor- csolyapulóverhez, esetleg sízéshez és kiránduláshoz is ajánljuk, de megmagyarázzuk nekik, hogy a kinőtt vagy felhajtott szűk szoknya lehet rövid, de „mini” attól még nem. A miniszoknya formáját ugyanis a szabásvonal adja. Az sem helyes, ha a kislány a rövid szoknyához magassarkú cipőt húz, mert úgy gólyalábúnak tűnik. — Miniszoknyához tehát széles, lapos-, illetve trottőr- sarkú cipő való. Egyébként ajánlatos, ha máskor is csak ilyet viselnek a serdülő lányok. Nem kell késlekednünk a válasszal: az utóbbiról. A marxista esztétika alapelvei változatlanok, s így változatlan művészet- politikánk is. A szocialista művészetről változatlanul valljuk, hogy a művész realista magatartását kell tükröznie, olyan magatartást tehát, amely a művészetet nem öncélúnak tekinti, hanem a nép, az emberek ügyének, amely a művészettel nem csupán „saját fájdalmát s örömét akarja eldalolni”, hanem fel akarja tárni a bennünket körülvevő, velünk kapcsolatos világ törvényeit, s részt akar venni pozitív irányú átalakításban. A szocialista művészet ilyen értelemben mindig szocialista realizmust is jelent Amiből az következik, hogy a szocialista realizmus nem stílus, hanem művészi magatartás. A két fogalomban közös az, hogy mindkettő valamilyenfajta választást, kiválasztást jelent, de a magatartás az életre, a stílus pedig a művészetre vonatkozóan. A művészi magatartás alapvető szerepét nemcsak a marxista esztétika hangsúlyozta. Babits Mihály irta például Karinthy Frigyes halála alkalmából megjelent nekrológjában, hogy minden nagy írói mű voltaképpen egy jellemző, új magatartást fogalmaz meg az élettel szemben. S ezt a tételt Karinthy példáján bizonyítja, 6 ugyanis valóban nemcsak új hangot jelentett a magyar irodalomban, de egy úy, addig még ki nem fejezett, magatartást az élettel, halállal, a társadalommal, társadalmi haladással, a háborúval, békével, szóval az emberi élet nagy kérdéseivel kapcsolatban. Ez a magatartás a művészi mű lényege. Igaz persze, hogy egy bizonyos magatartás kedvez egy bizonyos stílusnak. A magatartás és a stílus ösz- szefüggése azonban mégsem feltétlen. Az élet minden dimenzióban végtelen, a művész számára tehát gyakorlatilag kimeríthetetlen. Egyazon alapvető magatartáson belül számtalan indokolt és elfogadható rész-magatartás helyezkedhet el, egyazon művészi magatartást sokféle stílus szolgálhat. A helyes képet az zavarta meg, hogy sokan mást értettek realizmuson, nem a valóság feltárására és megváltoztatására irányuló magatartást, hanem olyan stílust, amely a valóságot a valóság közvetlenül szemlélhető síkjával azonosítja. Valóban, a művészeti irodalom egy részében így — így a nyugati esztétikában is — használják a realizmus szót. Azt a művet nevezik realistának, amelyben nem fordulnak elő fantasztikus lények és események, ahol mindig megmaradunk a tapasztalati valóság szintjén. Jól tudjuk azonban, hogy az igazi valóság sokkal szélesebb ennél lényeg: a művésznek azonban minden esetben úgy kell bemutatnia a jelenséget, hogy benne megláthassuk a lényeget is. Ez aktív beavatkozást igényel a valóság felületébe, a itt a stílusoknak egészen széles skálája lehetséges. A marxista esztétikában az utóbbi években nemzetközi méretekben vita bontakozott ki, többek között éppen a realizmus kérdéséről. Nem mondhatjuk ugyan, hogy ez a vita már nyugvópontra jutott, a fejlődés tendenciái azonban már kirajzolódtak. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a vita résztvevői, tehát általában a marxista esztéták nem fogadják el a realista magatartás és a közvetlenül valósághű ábrázolás azonosítását Igaz, hogy a megoldást többféle irányban is keresik: vagy ki akarják tágítani a realizmust a magatartás irányába, esetleg még azon túl — „parttalan realizmus” —, vagy le akarják szűkíteni a stílusra. Ez a terminológiai kérdés azonban mégsem a dolog lényege. A lényeg az, hogy a szocialista művészet programját, s programot kifejező elvet senki sem azonosítja a stílussal. A marxista esztétika tehát nem időleges politikából, nem „taktikai húzósból” vallja a művészet teljes stílusbeli szabadságát, hanem elvi okokból. A stílusok többfélesége éopen a fejlődés segítője. A társadalom fejlődése nem halad affelé, hogy elmosson ember és ember között minden személyes, ízlésbeli stb. különbséget, ellenkezőleg, a szocialista társadalom eevenlősége a személyiség szabad fejlődésével együtt alkot egységet. Nem azért nem kívánunk tehát magunknak uniformizált, egyetlen stílusban jelen tícező művészetet, mert „nem jött még el az ideje”, hanem mert egyrészt az emberek sokféle igényét ki kell elégíteni, másrészt — s ez a legfontosabb — a művészi stílusok küzdelme, egymással való harca, egymás mellett való létezése elevenné teszí a fejlődést és biztosítja a művészet még erőteljesebb kibontakozását Ennek a fejlődésnek természetesen a mi felfogásunk szerint var egy alapvető iránya, s azt szoktuk megfogalmazni a szocialista realizmus kifejezésében. — Olyan művészet amely stílusát annak érdekében alakítja ki, hogy közelebb kerüljön a valóság lényegéhez, s nem annak érdekében, hogy eltávolodjon tőle. Ezért egészíti ki a stílusok szabadságának elvét a kritika szabadságáé. Nem a „tévedhetetlen” bírálaté, hanem a vélemények és álláspontok harcáé. S amely nem elsősorban annak eldöntésére irányul, hogy „ki a realista”, hanem arra, hogy mi hát az igazság. — Mert ha a művészet akkor realista, ha a művészetnél is jobban érdekli az élet akkor ugyanezt mondhatjuk a kritikáról is Anni mindkettőből kiemelkedik. az az élet igazsága. Nem a művészeté, mert az csak az életet szolgálja. Vitányi Iván Hogy látva lás Március 3-án új magyar dráma bemutatója lesz Szolnokon. A darab írója, Bágyoni Attila „civil” foglalkozása szerint orvos. Első darabját a tavalyi színházi évadban mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház. A Botlár ügy mind a kritika, mind a közönség részéről elismerő fogadtatásban részesült. Második darabja, amelyet most színházunk tűzött műsorra, a drámapályázaton második díjat nyert. A szerző ebben a drámájában társadalmunk néhány izgalmas erkölcsi problémájára keresi ' a választ. Most egy részletet körtünk a drámából. Márta szerepét Szekeres Ilona, Szigeti szerepét Dömsödi János játssza a szolnoki előadáson. Szigeti: Nézd, Márta, én rád bízom a dolgot. Döntsd el, mit akarsz? Márta: Ezt most mire vonatkozóan mondod? Szigeti: A gyerekre vonatkozóan. Mórt«: Meg akarom szülni. Szigeti: Ez a természet rendje. Márta: Hát nem? Szigeti: De! Ezt mondom! Nos... össze kell dugni a fejünket! Ki kell sütnünk valamit, hogy, s mint legyen... Nézzük csak... (feláll, sétálni kezd) Meg akarod szülni... Márta: Igen. Szigeti: A társadalmi szokások ilyenkor azt írják elő, hogy vegyelek feleségül. (Mártára néz) Márta: (hallgat) Szigeti: Nem mintha különösebben nagy szégyen lenne egy lánynak szülni, de ezt sokan nem értik meg. Igen az emberek többsége még ma is rossz szemmel nézi az ilyesmit. Az emberek ilyenkor elvárják a férfitől, hogy gyermeke anyját vegye feleségül. Márta: Ne légy ilyen hivatalos, Zoli! Engem nem érdekelnek az emberek. Szigeti: Nem érdekelnek! Engem sem túlságosan, de nem élünk légüres térben Az etikai szabályok értelmében össze kell házasodnunk. Márta: (ideges) Hagyd már abba az etikai szabályokat! Te mit akarsz? Szigeti: (nyugodtan) Most miért idegeskedsz? Én szeretlek, és tudom a kötelességem. Márta: Kötelesség! Etikai szabályok! Társadalmi szokások! Magadról beszélj! Rólunk! Hogy képzeled el a gyermekem jövőjét? Szigeti: (Márta mellé ül, megfogja a kezét, kedves, okos, figyelmes arccal) Ez, látod, már nem olyan egyszerű. Mert rendben van. Feleségül veszlek most, azonnal. Akár holnap reggel. Lényegében mindegy, mert előbb- utóbb úgyis összeházasodunk. (nevet) Éppen ideje, hogy valaki már bekösse az én fejemet is. Nem ezen múlik, érted Márta? Ma, vagy holnap... Mindegy! Amikor akarod. Amióta ismerlek, szeretlek. És akkor sem foglak jobban szeretni, ha pecsétes papírunk lesz a kapcsolatunkról. Igen ám, csakhogy ennek a dolognak van néhány eszmei és néhány gyakorlati vonatkozása. Márta: Zoli, az isten szerelmére ne magyarázd meg! Szigeti: (kedvesen, nyugtatva) Meg kell magyaráznom, és meg kell értenpd. Két ember kapcsolata, két ember életútja nem lehet egy szeszély függvénye. Márta: (megdöbbenve) Szeszély?! Szigeti: Félreértettél. Nem rólad beszélek. Csak általánosságban mondom ezt. Márta: (könyörögve) De rólam beszélj! Szigeti: (valamivel hűvösebben) Nézd Márta, vagy meghallgatsz, elvégre azért jöttél, hogy megbeszéljük a dolgokat, vagy megmondod, hogy hol és mikor várjalak egy virágcsokorral és két tanúval. Ha neked ez eny- nyire egyszerű... Márta: (engedelmesen) Bocsáss meg... ideges vagyok. Szigeti: Semmi szükség arra, hogy ideges légy. Megbántottalak vagy becsaptalak valaha? Márta: (elmosolyodik, a férfihoz bújik) Nem. Szigeti: Okos fejjel higgadtan kell eldöntenünk, mit tegyünk. (megsimogatja Mártát. megcsókolja a feje búbját. majd gyengéden kibontakozik, feláll, újra sétálni kezd) Márta: (tenyerébe támasztva állát. térdére könyökölve figyel) Szigeti: Nos, ott hagytam abba, hogy tisztázni kell a dolognak nAhány eszmei és gyakorlati vonatkozását. Nagyon szeretném, ha nem értenél félre, de felvetődik bennem egy gondolat. Szeretjük egymást. Csodálatos szép ez a szerelem. Számodra is, számomra is. De vajon nem árnyékolja be egyszer az a kötelessógszerűség, az a prózai kényszerűség, hogy azért vettelek feleségül, mert jön a gyerek? Vagy hogy te, magadban nem vetődik fel egyszer, majd akármivel, egy banális dologgal kapcslatban, egy veszekedés kapcsán — házastársak között előfordulhat ilyesmi —, hogy azért jöttél hozzám, mert útban volt a gyerek? Nem teszel-e magadnak szemrehányást egyszer, hogy ez a házasság külső körülmények miatt, rajtunk, kettőnkön kívül álió okok miatt jött létre? Márta: A kettőnk gyereke nem kettőnkön kívülálló körülmény. Szigeti: Itt van a roppant nagy tévedés! Érted Márta? Most egy adott helyzet előtt állunk. Most vetődik fel benned a gondolat. Most, amikor terhes maradtál. Márta: (halkan) Nem most maradtam terhes. Az első alkalommal terhes maradtam. Szigeti: (megdöbbenve megáll) Micsoda’ Első alkalommá’? Márta! Hiszen akkor... BOKROS LÁSZLÓ: TANULMÁNY Mitől „mini” a szoknya?
