Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-14 / 12. szám
2 SZOLNOK HEGTB NfiPLAf A nyugatnémet kancellár Párizsban I Pénteken délelőtt Párizsba érkezett Kiesinger nyugatnémet kancellár, Willy Brandt külügyminiszter és kíséretük, hogy az 1963-ban kötött német—francia megállapodásnak megfelelően megbeszéléseket folytassanak a francia kormány vezetőivel. A nyugatnémet vendégeket az orly-i repülőtéren Georges Pompidou miniszterelnök és Couve de Murville külügyminiszter fogadta. Az új nyugatnémet kancellár első külföldi hivatalos látogatását nagy érdeklődéssel várják a francia fővárosban, bár a francia sajtó is egyetért a nyugatnémet lapoknak azzal a megállapításával, hogy nem lehet csodákat várni a látogatástól. A francia kormánykörökben kétségtelenül rokonszenwel fogadták a nyugatnémet vezetők kijelentéseit arról, hogy új életet kívánnak önteni az Erhard kormányzása idején csaknem tartalmatlanná vált nyugatnémet—francia szerződésbe. Ugyancsak rokonszenwel fogadták a francia fővárosban azokat a bejelentéseket is, amelyek szerint az NSZK vezetői a kelet-európai országokkal fennálló kapcsolatok megjavítására törekszenek. Végeredményben az új bonni kormány politikájának pontosabb megismerése az a legfőbb eredmény, amelyet a francia fővárosban a megbeszélésektől várnak. Kurt Georg Kiesinger nyugatnémet kancellár a repülőtéri fogadtatás után csaknem azonnal az Elysée- palotába hajtatott négy- szemközti megbeszélésre De Gaulle elnökkel. A több mint egy órás megbeszélés után a francia elnök ebédet adott vendége tiszteletére. Péntek este Pompidou miniszterelnök és Couve de Murville külügyminiszter a külügyminisztérium épületében vacsorát adott a nyugatnémet kormány- küldöttség tiszteletére. Bonn engedménye A bonni külügyminisztérium közölte, a Kiesin- ger-kormány szerdai minisztertanácsi ülésén elhatározta, hogy a kelet-európai országokból Nyugat- Németországba irányuló behozatalt tovább liberalizálja. Ez az intézkedés azokra az országokra vonatkozik, amelyekkel az NSZK-nak kereskedelmi szerződése van, tehát Romániára, Magyarországra Lengyelországra és Bulgáriára Kiterjesztik az eljárást a Szovjetunióra és Csehszlovákiára is. amint ezekkel az országokkal egyezményt kötnek. Legutoljára 1965. május 6-án könnyítették meg Nyugat-Németországban 3600 fajta áru behozatalát a szocialista országokból. Most megbízta a gazdaságügyi minisztériumot, hogy állítson össze további árulistát. Katonai államcsíny fogóban fogóban a hadsereg átvette a hatalmat. Eyadema alezredes, a togói fegyveres erők vezérkari főnöke egy rádiónyilatkozatában ezt a lépést azzal indokolta, hogy „az országban uralkodó súlyos helyzet” tette szükségessé. Bejelentette továbbá, hogy az alkotmányt felfüggesztették, a nemzetgyűlést feloszlatták és betiltottak minden politikai tevékenységet. Az országban kihirdették a rendkívüli állapotot Megbízható forrásból származó értesülés alapján közölte az AFP, hogy Gru- ni tzky elnök péntekre virradó éjjel lemondott. Az országban lezajló eseményekről a külvilág csak a togó rádió útján értesült A közlemények szerint a rendkívüli állapot keretében kijárási tilalmat rendeltek el este nyolc órától reggel öt óráig. Intézkedés történt arról, hogy bocsássák szabadon azokat a foglyokat akiket a múlt év novemberi felkelés alkalmával tartóztattak le. A rádió bejelentette azt is, hogy a hadsereg vissza fog térni laktanyáiba, amint „demokratikus körülmények között megteremtik a polgári hatalamat Eyadema alezredes, a hadsereg vezérkari főnöke rádiónyilatkozatában bejelentette, hogy három hónapon belül választásokat tartanak, s addig is úgynevezett nemzeti egyeztető bizottságot állítanak fel az ügyek intézésére. Azt is mondotta, hogy Togó változatlanul az eddigi külpolitikát folytatja majd, de felszólította az országban élő külföldieket, hogy ne avatkozzanak Togo bél- ügyéi be. Az AP tájékozott forrásra hivatkozva azt Írja, hogy a hadsereg vezető tisztjei a korareggelt órákban Grunitzkyvel tartott megbeszélés után adtak utasítást a katonaságnak a középületek megszállására. A volt elnök egyébként péntek reggel szintén nyilatkozott a rádióban, s kijelentette, hogy a fegyveres erők vezérkari főnöke az ő teljes hozzájárulásával „vette át az állami feladatokat”. Grunitzky felszólította az ország lakosságát, törekedjék egységre és megegyezésre a béke érdekében. A Reuter Eyadema alezredes életrajzát ismertetve elmondja, hogy a jelenleg 29 éves hivatásos katona a francia hadseregben nyert kiképzést. A togói hadseregbe mint főtörzsőrmester tért vissza^ $ % v > saw • Jäb< A ./ • A’ ■ w? yhl 1? VI # * ** Amerikai tengerészek hadműveletet indítottak a Mekong deltában 55 mérföld- nyíre Saigontól. Ezen a vidéken először vetették be őket. Képünkön: amerikai tengerészek a deltavidék mocsaraiban Angol hajók Varsónak Lengyelország a következő négy évben 260 ezer tonna hajóteret vásárol Nagy- Britanniától. Ezt Lengyel- ország londoni nagykövete jelentette be csütörtökön azon az ünnepségen, amelyen vízre bocsátották egy angol hajógyárban a legújabb, lengyel megrendelésre készült száiiítohajót. A lengyel nagykövet azt is közölte, hogy hazája a következő négy évben több mint félmillió tonnával növeli hajóparkját Julius Ceasartól az atomrakétáig Mibe kerül a jegyverkezés ? Meggyőző érveket sorakoztat tel az „Olcsó atomháború” elmélete eUen a „Viiaggazdaság és világpolitika’' cunu szovjet folyóirat januári szama. A ci<tk abból indul ki, hogy — mint had történészéit Kiszámították — Julius Caesar idején egy ellenséges katona megölése átlagban 75 centbe, a napóleoni háborúk idején 3000 dollárba, az amerikai polgárháborúban 5000 dollárba, az első világháborúban 21 000, a második világháborúban 50 000 dollárba került Nyugaton azt szeretnék kimutatni, hogy a jelenlegi fegyverkezési hajsza gazdasági oldala nem érinti a népek érdekeit, ezért azt hangoztatják, hogy a tömegpusztító íegyvcrek révén, elkövetkező háborúban az ellenség katonáinak megsemmisítése keveset) be kerül majd, mint Julius Caesar idején. A cikk kimutatja, hogy ha a fegyverkezés a jelenlegi aranyokban folytatódik, akkor 25 év alatt az emberiség annyit fog erre a célra költeni, mint amennyi a világ jelenlegi anyagi gazdaságának értéke. Más szóval, ha most megszűnnék a fegyverkezési verseny, 25 év alatt kétszeresére lehetne növel- fii A Világ go# g£l X Vészcsengök N \f utjai-Európában Gazdasági válság a Német Szövetségi Köztársaságban? Tavaly tette fel ezt a kérdést a legnagyobb nyugatnémet politikai hetilap, a Spiegel. Most, az esztendő elején a kérdőjel még mindig fennáll. Sőt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, Nyu- gat-Németország egyik legtekintélyesebb polgári lapja a kérdőjel érvényét egész Nyugat-Európára kiterjesztette: „Abban az értelemben, ahogy az 1929- es tragikus összeomlás él az emberek emlékezetében, kétségkívül nem lehet még válságról beszélni sem a Német Szövetségi Köztársaságban, sem Nyugat-Eu- rópában. Valami azonban a gépezet mélyén már megváltozott. Számolni kell azzal, hogy az 1949 táján mesterségesen beindított nagy konjunktúra egész Nyugat-Európában vége felé közeledik”. Éppen, mert a gépezet akadozásának új tünetei egy rendkívül hosszantartó nyugat-európai konjunktúra végén jelentkeznek, — a tünetek felkutatása nem mindig könnyű. Annái is inkább, mert az EFTA és a Közös Piac tevékenysége következtében a nyugateurópai országok gazdasága erőteljesebben hat egymásra, mint korábban. A vizsgálatot feltétlenül Nyugat-Németor- szággal kell kezdeni, mert ez Nyugat-Európa gazdaságilag legerősebb országa, s egyben a „gazdasági csoda” legendájának otthona is. A nyugatnémet gazdasági gépezet változásai először csak pénzügyi formában jelentkeztek. — A konjunktúra fejlődése inflációs folyamatot indított meg, a nyugatnémet költségvetésben többmilliárdos hiány mutatkozott. Ezért már a bukott Erhard-kor- mány kidolgozott egy programot az infláció „lehűtésére”. — A módszer a régi volt: a takarékossági program terhét a tömegekre hárítani. Ezért korlátozták a behozatalt és a magánfogyasztást fokozó állami kiadásokat, lefaragták a szociális kiadásokat és csökkentették a mező- gazdasági termelés támogatását És az eredmény? Kiderült: a nyugatnémet gazdaság számára túlságosan erős az orvosság. A konjunktúra nemcsak lelassult — hanem a visszaesés riasztó tünetei mutatkoztak. Az ipari termelés november végén majdnem 2 százalékkal került az egy évvel korábbi színvonal alá. A beruházások a következő esztendőre 7—8 százalékkal csökkentek — és megjelentek a munka- nélküliek sorai a munka- közvetítő hivatalok előtt. Egyelőre persze a veszély még nem közvetlen: majdnem másfél millió külföldi munkaerő dolgozik Nyugat-Németországban. Októberben és novem. berben azonban a munka- nélküliek száma mégis nem kevesebb, mint 30 százalékkal emelkedett. Ha a visszaesés tovább tart, könnyen megindulhat Nyu- gat-Németországból a külföldi ^mnkaerő visszaáramlás. A „nagykoalíció” új kormánya egyelőre a nyugatnémet Bundesbank útmutatását fogadta el. A bank értékelése szerint a fő ellenfelek továbbra is a szakszervezetek, s azok béremelési követelések — Ezeknek a letörésére Blessing, a bank elnöke „takarékossági programot” ajánlott, s az új kormány ezt elfogadta. Az ilyen „takarékossági program” áldozata elsősorban a munkásság — de „mellékesen” az egész gazdasági élet, mert a program természetes hatása a gazdasági tevékenység további lanyhulása. A Nyugat-Németországban berregő gazdasági „vészcsengők” hangja különös figyelmet érdemel, mert Nyugat-Európa vezető országai a dolog lényegét tekintve hasonló problémákkal küzdenek. Anglia például, ha teljesen más okokból is, mint Nyugat-Németország, hasonlóképDen „takarékos- sági programot”, deflációs politikát vezetett be. A szigetország esetében a probléma: az angol külkereskedelem nehézségei, a hadikiadások terhei, s ebből eredően a devizatartalékok katasztrofális csökkenése. Az angolok tehát más betegségre kapták ugyanazt az orvosságot — de hasonló következményekkel. A deflációs politika ugyan pénzügyileg hozott eredményeket, — javította a pénzügyi mérleget és ideiglenesen a font helyzetét — legfőbb hatása azonban mégis a termelés stagnálása, majd visszaesése és az angol iparban — például az autógyártásban — szinte látványos méreteket öltő munkanélküliség. Egy harmadik, az előző kettőtől élesen különböző gazadsági jellemvonásokat hordozó ország, Itália szintén nehézségekkel küzd. — Itt nagyjában a „nyugatnémet minta” szerint zajlottak az események: gyors, ütemű fellendülés, erős infláció — majd az Infláció csillapítására előírt gyógyszerek hatására gazdasági visszaesés. A különbség csak az, hogy a gyengébb és érzékenyebb olasz gazdaság a nyugatnémeteknél szemléltetőb ben mutatta az ingadozásokat. 1963 óta először október végén ismét túlhaladt az egymillión, az olasz munkanélküliek száma. A részvények általános árszínvonala novemberben az utóbbi három évben nem tapasztalt mértékben zuhant. Az ipari termelés fejlődési üteme erőteljesen lelassult. Egyes iparágakban — általában az alapanyag és a fémfeldolgozói parban — már erős termeléscsökkenés jelei is' mutatkoznak. A felsorolt példák bői látnivaló, hogy Nyugat-Európa eltérő gazdasági jellegzetességeket mutatott és különböző fejlettségi fokon álló országaiban — azonosak a jelenségek. Mindegyik ország hozzáad ja a maga sajátos „színét” az általános irányzathoz. A helyzet alakulásának fővonala azonban félreérthetetlen. Az ötvenes években megkezdődött nyugat-eu rópai konjunktúra megtorpant, s a kontinens nyugati felének legfontosabb ipari országai új gazdaság politikai módszereket keresnek a válság megelőzt sére. Gömfirl Endre
