Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-14 / 12. szám

2 SZOLNOK HEGTB NfiPLAf A nyugatnémet kancellár Párizsban I Pénteken délelőtt Párizs­ba érkezett Kiesinger nyu­gatnémet kancellár, Willy Brandt külügyminiszter és kíséretük, hogy az 1963-ban kötött német—francia meg­állapodásnak megfelelően megbeszéléseket folytassa­nak a francia kormány ve­zetőivel. A nyugatnémet vendégeket az orly-i repü­lőtéren Georges Pompidou miniszterelnök és Couve de Murville külügyminiszter fogadta. Az új nyugatnémet kan­cellár első külföldi hivata­los látogatását nagy érdek­lődéssel várják a francia fővárosban, bár a francia sajtó is egyetért a nyugatné­met lapoknak azzal a meg­állapításával, hogy nem le­het csodákat várni a láto­gatástól. A francia kor­mánykörökben kétségtele­nül rokonszenwel fogadták a nyugatnémet vezetők ki­jelentéseit arról, hogy új életet kívánnak önteni az Erhard kormányzása ide­jén csaknem tartalmatlan­ná vált nyugatnémet—fran­cia szerződésbe. Ugyancsak rokonszenwel fogadták a francia fővárosban azokat a bejelentéseket is, amelyek szerint az NSZK vezetői a kelet-európai országokkal fennálló kapcsolatok meg­javítására törekszenek. Végeredményben az új bonni kormány politiká­jának pontosabb megisme­rése az a legfőbb eredmény, amelyet a francia főváros­ban a megbeszélésektől vár­nak. Kurt Georg Kiesinger nyugatnémet kancellár a repülőtéri fogadtatás után csaknem azonnal az Elysée- palotába hajtatott négy- szemközti megbeszélésre De Gaulle elnökkel. A több mint egy órás megbeszélés után a francia elnök ebé­det adott vendége tisztele­tére. Péntek este Pompidou miniszterelnök és Couve de Murville külügyminisz­ter a külügyminisztérium épületében vacsorát adott a nyugatnémet kormány- küldöttség tiszteletére. Bonn engedménye A bonni külügyminisz­térium közölte, a Kiesin- ger-kormány szerdai mi­nisztertanácsi ülésén elha­tározta, hogy a kelet-euró­pai országokból Nyugat- Németországba irányuló behozatalt tovább liberali­zálja. Ez az intézkedés azokra az országokra vo­natkozik, amelyekkel az NSZK-nak kereskedelmi szerződése van, tehát Ro­mániára, Magyarországra Lengyelországra és Bulgá­riára Kiterjesztik az eljá­rást a Szovjetunióra és Csehszlovákiára is. amint ezekkel az országokkal egyezményt kötnek. Legutoljára 1965. május 6-án könnyítették meg Nyugat-Németországban 3600 fajta áru behozata­lát a szocialista országok­ból. Most megbízta a gaz­daságügyi minisztériumot, hogy állítson össze további árulistát. Katonai államcsíny fogóban fogóban a hadsereg átvet­te a hatalmat. Eyadema al­ezredes, a togói fegyveres erők vezérkari főnöke egy rádiónyilatkozatában ezt a lépést azzal indokolta, hogy „az országban uralkodó sú­lyos helyzet” tette szüksé­gessé. Bejelentette továbbá, hogy az alkotmányt felfüg­gesztették, a nemzetgyűlést feloszlatták és betiltottak minden politikai tevékeny­séget. Az országban kihir­dették a rendkívüli állapo­tot Megbízható forrásból származó értesülés alapján közölte az AFP, hogy Gru- ni tzky elnök péntekre vir­radó éjjel lemondott. Az országban lezajló ese­ményekről a külvilág csak a togó rádió útján értesült A közlemények szerint a rendkívüli állapot kereté­ben kijárási tilalmat ren­deltek el este nyolc órától reggel öt óráig. Intézkedés történt arról, hogy bocsás­sák szabadon azokat a fog­lyokat akiket a múlt év novemberi felkelés alkal­mával tartóztattak le. A rádió bejelentette azt is, hogy a hadsereg vissza fog térni laktanyáiba, amint „demokratikus körülmé­nyek között megteremtik a polgári hatalamat Eyadema alezredes, a hadsereg vezérkari főnöke rádiónyilatkozatában beje­lentette, hogy három hóna­pon belül választásokat tar­tanak, s addig is úgyneve­zett nemzeti egyeztető bi­zottságot állítanak fel az ügyek intézésére. Azt is mondotta, hogy Togó vál­tozatlanul az eddigi külpo­litikát folytatja majd, de felszólította az országban élő külföldieket, hogy ne avatkozzanak Togo bél- ügyéi be. Az AP tájékozott forrás­ra hivatkozva azt Írja, hogy a hadsereg vezető tisztjei a korareggelt órák­ban Grunitzkyvel tartott megbeszélés után adtak utasítást a katonaságnak a középületek megszállására. A volt elnök egyébként péntek reggel szintén nyi­latkozott a rádióban, s ki­jelentette, hogy a fegyve­res erők vezérkari főnöke az ő teljes hozzájárulásával „vette át az állami felada­tokat”. Grunitzky felszólí­totta az ország lakosságát, törekedjék egységre és megegyezésre a béke érde­kében. A Reuter Eyadema alez­redes életrajzát ismertetve elmondja, hogy a jelenleg 29 éves hivatásos katona a francia hadseregben nyert kiképzést. A togói hadse­regbe mint főtörzsőrmester tért vissza^ $ % v > saw • Jäb< A ./ • A’ ■ w? y­hl 1? VI # * ** Amerikai tengerészek hadműveletet indítottak a Mekong deltában 55 mérföld- nyíre Saigontól. Ezen a vidéken először vetették be őket. Képünkön: amerikai tengerészek a deltavidék mocsaraiban Angol hajók Varsónak Lengyelország a követke­ző négy évben 260 ezer ton­na hajóteret vásárol Nagy- Britanniától. Ezt Lengyel- ország londoni nagykövete jelentette be csütörtökön azon az ünnepségen, ame­lyen vízre bocsátották egy angol hajógyárban a leg­újabb, lengyel megrende­lésre készült száiiítohajót. A lengyel nagykövet azt is közölte, hogy hazája a következő négy évben több mint félmillió tonnával nö­veli hajóparkját Julius Ceasartól az atomrakétáig Mibe kerül a jegyverkezés ? Meggyőző érveket sora­koztat tel az „Olcsó atom­háború” elmélete eUen a „Viiaggazdaság és világpo­litika’' cunu szovjet folyó­irat januári szama. A ci<tk abból indul ki, hogy — mint had történészéit Kiszá­mították — Julius Caesar idején egy ellenséges ka­tona megölése átlagban 75 centbe, a napóleoni hábo­rúk idején 3000 dollárba, az amerikai polgárháború­ban 5000 dollárba, az első világháborúban 21 000, a második világháborúban 50 000 dollárba került Nyugaton azt szeretnék kimutatni, hogy a jelenle­gi fegyverkezési hajsza gazdasági oldala nem érinti a népek érdekeit, ezért azt hangoztatják, hogy a tö­megpusztító íegyvcrek ré­vén, elkövetkező háború­ban az ellenség katonáinak megsemmisítése keveset) be kerül majd, mint Julius Caesar idején. A cikk kimutatja, hogy ha a fegyverkezés a jelen­legi aranyokban folytató­dik, akkor 25 év alatt az emberiség annyit fog erre a célra költeni, mint amennyi a világ jelenlegi anyagi gazdaságának érté­ke. Más szóval, ha most megszűnnék a fegyverke­zési verseny, 25 év alatt kétszeresére lehetne növel- fii A Világ go# g£l X Vészcsengök N \f utjai-Európában Gazdasági válság a Német Szövetségi Köztár­saságban? Tavaly tette fel ezt a kérdést a legna­gyobb nyugatnémet poli­tikai hetilap, a Spiegel. Most, az esztendő elején a kérdőjel még mindig fennáll. Sőt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, Nyu- gat-Németország egyik leg­tekintélyesebb polgári lap­ja a kérdőjel érvényét egész Nyugat-Európára ki­terjesztette: „Abban az értelemben, ahogy az 1929- es tragikus összeomlás él az emberek emlékezetében, kétségkívül nem lehet még válságról beszélni sem a Német Szövetségi Köztár­saságban, sem Nyugat-Eu- rópában. Valami azonban a gépezet mélyén már meg­változott. Számolni kell azzal, hogy az 1949 táján mesterségesen beindított nagy konjunktúra egész Nyugat-Európában vége fe­lé közeledik”. Éppen, mert a gépezet akadozásának új tünetei egy rendkívül hosszantar­tó nyugat-európai konjunk­túra végén jelentkeznek, — a tünetek felkutatása nem mindig könnyű. Annái is inkább, mert az EFTA és a Közös Piac tevékenysé­ge következtében a nyugat­európai országok gazdasága erőteljesebben hat egymás­ra, mint korábban. A vizsgálatot fel­tétlenül Nyugat-Németor- szággal kell kezdeni, mert ez Nyugat-Európa gazdasá­gilag legerősebb országa, s egyben a „gazdasági cso­da” legendájának otthona is. A nyugatnémet gazda­sági gépezet változásai először csak pénzügyi for­mában jelentkeztek. — A konjunktúra fejlődése inflá­ciós folyamatot indított meg, a nyugatnémet költ­ségvetésben többmilliárdos hiány mutatkozott. Ezért már a bukott Erhard-kor- mány kidolgozott egy programot az infláció „le­hűtésére”. — A módszer a régi volt: a takarékossági program terhét a tömegek­re hárítani. Ezért korlá­tozták a behozatalt és a magánfogyasztást fokozó állami kiadásokat, lefarag­ták a szociális kiadásokat és csökkentették a mező- gazdasági termelés támo­gatását És az eredmény? Kide­rült: a nyugatnémet gaz­daság számára túlságosan erős az orvosság. A kon­junktúra nemcsak lelassult — hanem a visszaesés riasztó tünetei mutatkoz­tak. Az ipari termelés no­vember végén majdnem 2 százalékkal került az egy évvel korábbi színvonal alá. A beruházások a kö­vetkező esztendőre 7—8 százalékkal csökkentek — és megjelentek a munka- nélküliek sorai a munka- közvetítő hivatalok előtt. Egyelőre persze a veszély még nem közvet­len: majdnem másfél mil­lió külföldi munkaerő dol­gozik Nyugat-Németország­ban. Októberben és novem. berben azonban a munka- nélküliek száma mégis nem kevesebb, mint 30 száza­lékkal emelkedett. Ha a visszaesés tovább tart, könnyen megindulhat Nyu- gat-Németországból a kül­földi ^mnkaerő vissza­áramlás. A „nagykoalíció” új kor­mánya egyelőre a nyugat­német Bundesbank útmu­tatását fogadta el. A bank értékelése szerint a fő el­lenfelek továbbra is a szakszervezetek, s azok béremelési követelések — Ezeknek a letörésére Bles­sing, a bank elnöke „ta­karékossági programot” ajánlott, s az új kormány ezt elfogadta. Az ilyen „taka­rékossági program” áldo­zata elsősorban a munkás­ság — de „mellékesen” az egész gazdasági élet, mert a program természetes ha­tása a gazdasági tevékeny­ség további lanyhulása. A Nyugat-Németország­ban berregő gazdasági „vészcsengők” hangja kü­lönös figyelmet érdemel, mert Nyugat-Európa veze­tő országai a dolog lénye­gét tekintve hasonló prob­lémákkal küzdenek. Anglia például, ha teljesen más okokból is, mint Nyugat-Németország, hasonlóképDen „takarékos- sági programot”, deflációs politikát vezetett be. A szi­getország esetében a prob­léma: az angol külkereske­delem nehézségei, a hadi­kiadások terhei, s ebből eredően a devizatartalékok katasztrofális csökkenése. Az angolok tehát más be­tegségre kapták ugyanazt az orvosságot — de hason­ló következményekkel. A deflációs politika ugyan pénzügyileg hozott ered­ményeket, — javította a pénzügyi mérleget és ideig­lenesen a font helyzetét — legfőbb hatása azonban mégis a termelés stagná­lása, majd visszaesése és az angol iparban — pél­dául az autógyártásban — szinte látványos méreteket öltő munkanélküliség. Egy harmadik, az előző kettőtől élesen különböző gazadsági jellemvonásokat hordozó ország, Itália szin­tén nehézségekkel küzd. — Itt nagyjában a „nyugat­német minta” szerint zaj­lottak az események: gyors, ütemű fellendülés, erős infláció — majd az Inflá­ció csillapítására előírt gyógyszerek hatására gaz­dasági visszaesés. A kü­lönbség csak az, hogy a gyengébb és érzékenyebb olasz gazdaság a nyugat­németeknél szemléltetőb ben mutatta az ingadozá­sokat. 1963 óta először ok­tóber végén ismét túlha­ladt az egymillión, az olasz munkanélküliek száma. A részvények általános ár­színvonala novemberben az utóbbi három évben nem tapasztalt mértékben zuhant. Az ipari termelés fejlődési üteme erőtelje­sen lelassult. Egyes ipar­ágakban — általában az alapanyag és a fémfeldol­gozói parban — már erős termeléscsökkenés jelei is' mutatkoznak. A felsorolt példák bői látnivaló, hogy Nyu­gat-Európa eltérő gazdasá­gi jellegzetességeket mu­tatott és különböző fejlett­ségi fokon álló országaiban — azonosak a jelenségek. Mindegyik ország hozzáad ja a maga sajátos „színét” az általános irányzathoz. A helyzet alakulásának fővo­nala azonban félreérthe­tetlen. Az ötvenes években megkezdődött nyugat-eu rópai konjunktúra megtor­pant, s a kontinens nyuga­ti felének legfontosabb ipari országai új gazdaság politikai módszereket ke­resnek a válság megelőzt sére. Gömfirl Endre

Next

/
Thumbnails
Contents