Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. december 4. Az Akadémiai Kiadó évvégei új do nságai Jókaiéit nem kell aggódni Uj szociológiai sorozat Képes atlasz orvosoknak Mivel elégíti ki az őszi „betűéhséget”, milyen könyveket jelentet meg no­vemberben és december­Kezdjük talán azzal, hogy a Szépirodalmi Kiadó új Jókai sorozata kapcsán elterjedt szóbeszéddel el­lentétben : az Akadémiai Kiadó változatlanul folytat­ja Jókai Mór műveinek kritikai, illetőleg népszerű kiadását, sőt az Akadémiai Kiadó Jókai sorozatai épp a közeljövőben újabb mű­vel, az Akik kétszer hal­nak meg című kétkötetes regény kritikai és népszerű kiadásával bővülnek. A nyelvészeti munkák Iránt érdeklődők bizonyára örömmel jegyzik elő, hogy a nagysikerű Germanizmu­ben az Akadémiai Kiadó? E kérdésre kerestünk a kiadó székházában felele­tet. sok és Gallicizmusok után Anglicizmusok és Amerika­nizmusok címen új kötetet ad ki az Akadémiai Kiadó, nem kevésbé azt, hogy szá­mos szótár, többek között a Német—Magyar általános szótár második, átdolgozott kiadása is még ebben az évben a könyvesboltokba kerül. Idén jelenik meg az Általános nyelvészeti tanul­mányok IV. kötete is. Nemcsak régi sorozatait gyarapítja, új sorozattal is jelentkezik a téli könyvpia­con az Akadémiai Kiadó. Az új sorozat címe: rül a könyvesboltokba egy egészen más témájú, de ha­sonlóan érdekes könyv, a Belbetegségek látható tüne­tei című differenciáldiag­nosztikai képes atlasz. Ez a könyv, amely 11 szerző kö­zös munkája, példa nélkül áll a magvar nyelvű orvosi irodalomban. A következő hetekben ismét kapható lesz az Űj Magyar Lexikon első köte­te (változatlan lenyomat­ban), amelyet rövidesen a többi öt is követ, így aki­nek a lexikonból elsőre nem jutott, most pótolhatja a hiányt. Megjelenik to­vábbá a nagysikerű Termé­szettudományi Lexikon harmadik kötete, amely GY—K-ig tartalmazza a címszavakat. „Anna Magdaléna Bach krónikája" Ezzel a címmel és bará­tainak anyagi segítségével forgat filmet Münchenben egy fiatal francia rendező, Jean-Marie Staub. A film megvalósítása ér­dekében két másik rende­ző, dr. Alexander Kluge és Volker Schlöndorff egy filmtörténésszel együtt rész­vénytársaságot alapított 500 és 1000 márkás részvé­nyek kibocsátásával. Ha a filmnek sikere lesz, a fi­nanszírozók visszakapják a pénzüket, sőt, hasznot is húznak belőle. Ha megbu­kik a film, akkor persze oda a pénz. A fiatal francia rendező elgondolása, hogy Johann Sebastian Bach és felesége életét partitúrák, levelek segítségével „pontszerűen” eleveníti meg a vásznon. Irodalom — irodalomtörténet — nyelvészet Szociológiai tanulmányok NYIKOLAJ 1 YIHOMOV; Jelszava: Aktuális té­mákról — röviden! Ami a „témát” illeti, a szociológia korunk egyik legnépszerűbb tudománya. Napjaink em­bere hatalmas társadalmi átalakulások tanúja, épp ezért fokozott érdeklődés él benne, hogy reális képet nyerjen azokról a viszo­nyokról, amelyek között él, választ kapjon mindarra, ami történik körülötte. Ezt a sokoldalú érdeklődé­sét csak a szociológia elé­gítheti ki. A Szociológiai tanulmányok kis, zsebben is elférő kötetei hírlapszerű rugalmassággal dolgozzák fel a legfrissebb, éppen na­pirenden forgó társadalmi problémákat, de úgy, hogy egy-egy témakörön belül mégis átfogó egészet nyúj­tanak, és a részletkérdése­ket is pontosan megmagya­rázzák. Minderről az ol­vasók hamarosan maguk is meggyőződhetnek, a soro­zat első három kötete ugyanis még ebben az év­ben a könyvesboltokba ke­rül. Hegedűs András A szo­cialista társadalom struktú­rájáról című tanulmányá­val indul a sorozat, a má­sodik kötet Márkus György: Marxizmus és antropoló­gia, a harmadik Heller Ágnes: Társadalmi szerep és előítélet című munkája. ŐSZ Széles tarló, most is, mint sok száz éve, Ősszel borongós, dísztelen, sivár S a fenyvesek komor-zöld sűrűsége Mögötte mint a csönd őrzője áll. Fölötte ólmos felhő mélyen száll át S képétől szürkék ősi vadvizek, A néptelen tarlón fekete szárnyát A holló is halkan libbenti meg. Az Akadémiai Kiadó újdonságai egyébként a leg­szélesebb körű érdeklődést is kielégítik. Az év végéig megjelenik például Bakay Kornél, Kalicz Nándor és Sági Károly Magyarország régészeti topográfiája c. művének első kötete és Sóé Rezső: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-nö- vényföldrajzi kézikönyve című munkájának második kötete. Mindkettőt máris nagy nemzetközi érdeklő­dés előzi meg. S hogy a kaleidoszkópként színes tervből még néhány témát említsünk: még az idén napvilágot lát Hevesi Gyu­la: A folyamatos munka­rendek alkalmazásának gazdasági, szervezési és szo­ciális kérdései című újsze­rű kötete, amelynek az új gazdasági mechanizmus be­vezetése ad különös aktua­litást A könyvben szerep­lő munkarendek alkalma­zása ugyanis igen előnyö­sen befolyásolhatja az üze­mi nyereség és a jövedel­mezőség kérdéseit. Körül­belül ezzel egyidejűleg ke­De nézd: ott csillogó vas nyúl magasba, Földön, dűlőúton árnyéka leng: Magasfeszültségű áram huzalja Emlékeztet, hogy mily kor a mienk. Radó György fordítása • Nyikolaj Tyihonov 1896 december 3-án született Szentpétervárott. Szülővárosának, a mai Leningrád- nak sok hősi küzdelmét örökítette meg műveiben, versben és prózában. De nemcsak írásaival szolgálja eszményeit, hanem aktív szereplője a szovjet köz­életnek is, különösen a békemozgalomnak. A Béke Világtanács tagja. Szófiai levél ŐSZ ÜRÜCVÉN — MAG VAROKRÓ ov ember elején Szófiában is visszavonhatatla­nul „beszökött az_ ősz”. Ha lírikus lélek vol­nék, valami olyasmit írnék, hogy „a Vitoso hófödte hegycsúcsainak tövében már csörgő, sárga faleveleket kerget a fagyos őszi szél...” Nem vagyok lírikus alkat, de különben sem írhatnám le a fenti sorokat egyszerű­en azért, mert a hófehér köpenybe bújtatott utcaseprő nők szinte lesbe állnak hosszúnyelű seprőikkel, hogy még idejében nyakoncsíphessék a táncraperdülő, ra­koncátlan faleveleket. (A levélkupacok további sorsa már prózaibban alakul — érlelés után kitűnő trágya ké­szül belőle.) Az ősz itt is olyan, mint máshol. Illetve, nem egé­szen. Az ősz beköszönte nemcsak hideg szelet, esőt, kö­döt és — a Vitosa csúcsára — havat, hanem más ese­ményeket is hozott. A Szófiában élő ember arra figyelhet fel, hogy az utóbbi hetekben mi magyarok nagyon „divatba jöttünk” Bulgáriában, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a bolgár—magyar kapcsolatok jó sínen haladnak. Ha csupán a tények száraz felsorolása jelenne w.ey e levélben, az is terjedelmes helyet foglalna el. Ugyan­is — hogy csak a legkiemelkedőbb magyar vonatkozású eseményeket említsem — október közepén rendezte meg a MED1MPEX vállalat ragyogó gyógyszerkiállítását. Ezt követte a FERUNION nagy visszhangot kiváltott áru­bemutatója a bolgár háziasszonyok nem kis örömére. A napokban tért haza Magyarországra egy, koráb­ban Bulgáriában vendégeskedő magyar képzőművész de­legáció, melynek — többek között — Berényi Ferenc, a szolnoki művésztelepen dolgozó festőművész is tagja volt. S ha már a képzőművészetnél tartunk: november 30-án nyílik meg a Magyar Kulturális Intézet kiállító helyiségében Gross Arnold grafikus és Marton László szobrászművész nagy érdeklődéssel várt kiállítása. Mlgyancsák a bolgár főváros vendégszeretetét él- vezte néhány hétig a budapesti Déryné Szín­ház igazgatója is, aki a pihenést igen hasznos tapaszta­latcserével is összekötötte. A legnagyobb kulturális esemény pedig: a Magyar Állami Operaház balett együttesének szófiai vendégsze­replése. Zágrábból és Belgrádból, nagy sikerek után érkez­tek néhány napos vendégfellépésre a magyar táncművé­szek. November 21-től 24-ig, négy estén ejtették ámu­latba, ragadtatták forró tapsokra a bolgár nézőket a Chopiniana, a Giselle, vagy éppen Bartók Béla A cso­dálatos mandarinja. (Történt pedig ez a nagy siker an­nak ellenére, hogy a bolgár főváros közönségét az utób­bi időben igencsak elkényeztették ebben a műfajban, hi­szen nem egészen két hónap alatt megfordult Szófiában — a magyar együttes előtt! — a török balett, valamint az Angol Királyi Balett a teljes élgárdával.) maayar táncművészek sikere mellett egy ki- rv sebb magyar siker is megbúvik; a napokban jelent meg — Nino Nikolov és Kátya Kamenova kitűnő fordításában — Sánta Ferenc: Húsz óra című regénye. A regényből készült filmet annak idején vegyes érzé­sekkel fogadták a bolgár nézők. Sok minden idegen volt számukra a cselekményből. Talán a regény, az írott szó élménye hozzásegíti az olvasót, ^ hogy ne csak átélje, hanem meg is értse a regény szándékát. A magyar filmgyártás is várhat valamit a szófiai ősztől. Már folyik a Cseres Tibor regényéből készült Kovács András-alkotás, a nagyszerű Hideg napok című film feliratkozása. Ügy hírlik, hogy december első nap­jaiban kerül a közönség elé, s ezt követi majd a Sóit hűség semmiért c. vígjátékunk bemutatkozása is. Szófia, 1966 november Molnár Sándor TÍMÁR MÁTÉ: f KASKAS JANURIK Janurik, a sánta vándor­kereskedő napáldozatja előtt érkezett a tanyára, s akkora kutyazene fogadta, hogy a tihanyi echót utá­nozták tőle a falak. Azóta is nyílt titok előttem, miért fűti olyan engesztelhetet­len gyűlölet a házőrző ebe­ket az országutak hontalan­jai iránt Talán azért, mert ők otthon vannak, s a ván­dorok nem? Én mentettem meg Ja- nurikot jó néhány csibával, fogdmeg karóval, hogy ne legyen kutyavacsora, a kö­szönését már szüleim is fo- godták, s ezért hálából ad­dig kínálgatta nékik két füleskosarának dáriusi kin­cseit, míg végképp nyugo­vóra tért a nap. Megjárja termetű, veres­képű ember volt Janurik, s községhatárny} járófölde­ket begyalogolt naponta. Arasszal kurtább ballábá­val úgy a földre döccentet. te a lépést, ahogy a rossz diák a kínnal szült felelet­mondat végére a pontot De beszélni, azt a legsi­mább nyelvű lelkiatyá­nál is sokkal simábban tu­dott A csicsócérna arany- fonallá változott a nyelve heevén. amivel haidanán koronázási palástokat varr­ták a királyfikérőkről ál­modozó hercegkisasszonyok, a rákszemcukor angyalkák vasárnapi csemegéjévé, s a kosár fenekére rejtett szűzdohány... Mivé is? Va­lami olyan felséges füstöl­nivalóvá, amit pipájába tömni legfeljebb Szent Pé­ter apostol, vagy a római pápa, ha méltó. S hogy mindez természetesen nem állott meg a lábán jó adag túlzás nélkül? Igyekeznie kellett árva Janurikjának szorgalmaznia a boltot. Hat kicsiny Janurik várta ott­hon a mindennapi betevő falatot, az egész kosár­bolt alaptőkéié nem ért fel egy pár hathetes malac árával, mire ment volna csodálnivaló szótehetsége nélkül?! Akkor is lement a nap, bánatszínű felhőkbe fulladt az esthainal csillag, de még mindig dicsérte kosa­ra kincseit, holott csak tucat patentkapcsot vett tőle édesanyám. Hanem amikor elköszönt, édes­apám szíves szavakkal ma­rasztalta, borravaló gya­nánt: — Éccakázzon nálunk. Janurik szomszéd. Sza­bad ágvunk ugyan nin­csen, de ha nem nagyságos úr a dereka, instálja a kanapé... A topa kalmár hálásan köszönte, letelepedett egy bicegő gyalogszékre, s szótlanul szemlélte, ahogy vacsorázni kezdtünk. Nem is nagyon szólhatott, mert minden falat külön-külön rugózásba hozta a nyeldek- lőjét. Le-fel járt, üresen nyeldesett, akár a gólya a nagyra nőtt kecskebéka után. Még a fejét is előre döntötte, mintha a szája felé lendített aludttejes ka­nalat az ő szájába célozta volna édesapám. Nézni is kín volt azt. Szüleim egymásra ka­csintottak, s ezzel törvény­erőre emelkedett a vendég­látó invitálás: — Társuljon, szomszéd, ha meg nem vetné a sze­génységünket! Á lába máris lépett vol­na. de pányvázta az illen­dőség. — Köszönöm, asszony­ság, félórája sincsen, hogy falatoztam... Bosszúból vitustáncba kezdett az ádámcsutkája. — Nincsen olyan rakott szekér, amire még egy vil ­laöltés fel ne férne — biz­tatta édesapám. — Jöjjön, re uraltassa magát! — És már szorította is neki a helyet közöttünk. A kaskás szabadkozva odabicegett. — Hát csak azért, hogy sérelem ne essen, meg a meet) szteltetésért... Leült, szempillantások alatt ürességre kárhoztatta a hatalmas tálat, melyből kenyérre] aprított aludtte­jet ettünk, megtoldotta új köcsöggel, jó-negved ke­nyérrel, majd araszos szi­vart tekert szűzdohány le­veléből — egyet édesapám­nak, egyet önmagának —, s a füst függönye mögött megsimogatta az arcomat... — Te mentettél meg az ebektől, apró-szomszéd, mi­vel lehetnék érte az örö­mödre? Percekig tántorogtam a kancsukacukor, meg a rák­szemcukor között. A kan­csuka hosszabb, fura ize van, s a végigfújt nyálat buborékoltatni lehet a vé­gén. A rákszem kámforos, ropog a fog alatt, kelleme­sen hűti a torkot. — De nyom egyik után sem ma­rád. Jobb lesz hát olyat kérni — gondoltam —, amit akkor vehetek elő, amikor akarok, mindenkor gyarapít, s még a lyukas fogamba se költözik he­lyette a jaj... — Mondjon egy mesét Janurik bácsi! A vándorkalmár engede- lemkérés okából a szüléim­re lesett. — Szívesen, kisszomszéd. ha nem untatnám véle a háziakat... Az izgalom csalánmará­sában égtem, míg az enge- delem megszületett. Születésétől fogvást sán­ta szegény — gondolhatta édesapám —, tehát a hábo­rúról nincsen mit beszélni véle. Jövő-menő, a csend­őrök füle-szeme is lehet, meggondolatlanság a világ sorsát hánytorgatni előtte. Azt meg, hogy fukar az év, szoros a szegénvség, nélkü­le is tudjuk. Hát akkor mondjon a kedvére in­kább... — Meséljen, szomszéd, az ellen nincsen paragra­fus... És Janurik, a kaskás ke­reskedő olyan csodálatosat mesélt akkor nekem, ami százszor, meg egyszer a fülembe zsondult azóta is... — Éldegélt valahol egy legény Szaionta mellett. Toldi Miklósnak hívták. De olyan régen élt ám, hogy akkor még fán termett a görögdinnye özvegy édes- anviával éldegélt ez a Miklós, sok szolgáik, nagy darab földieik voltak, s a bátvia. Gvörgy úr valami belső lélötty volt a Lajos király udvarában. Oda vá gyakozott az öccse is. egy­re a vitézi életen törte a felét, amit a bátvja el- irievkedett előle, s emiatt gyakran meenvergelte a szomorúság. Míg egyszer... Mesélt Janurik, mesélt, a keze meg szivarokat U»­---— — j -r-c ” —" —— - - — - —■ — —, K ipróbált sikerek — nagy választék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents