Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata VI. A párt vesető szerepének további erősítése 32. Pártunk forradalmi hivatásának megfelelően vezeti és szervezi hazánkban a szocializmus építését. Eszmeileg, poli­tikailag egységes, töretlenül érvényesíti azt a politikai irányvonalat, amelyet a legutóbbi évtizedben a jobboldali oppor­tunizmus, a revizionizmus és a dogma- tizmus, a szelttarianizmus elleni kétfron- tos harcban kovácsolt ki. A két kongresz- sztts között a politikai, gazdasági és kul­turális téren elért eredmények meggyő­zően bizonyítják, hogy pártunk a mun­kásosztály akaratát kifejező, hazánk és népünk érdekeit szolgáló politikát folytat. Ez a marxista—leninista alapokon nyugvó politika összhangban van a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, a haladó világ érdekeivel. 33. A szocializmus építésének jelenlegi időszakában a gazdasági és kulturális építőmunka bonyolult feladatai egyre na­gyobb tudatosságot, követkéz-tesséeet és szervezettséget igényelnek. A következő évok egyik legfontosabb feladata, előre­haladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt_ vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel összhangban álló tö­kéletesítése. Ennek biztosítására le kell küzdeni azokat a helytelen nézeteket és gyakorlatot, amelyek torzítják a párt ve­zető szerepét. A párt vezető szerepe úgy érvényesül, hogy a párt a marxizmus—leninizmus eszméi alapján a munkásosztály, a dol­gozó nép érdekeit szolgáló politikát foly­tat és e politika megvalósítását biztosítja. A párt legfontosabb feladata, hogy vezető szervei a párttagság és a dolgozó töme­gek bevonásával kidolgozzák a politikai, gazdasági és kulturális élet fő célkitű­zéseit. A párt figyelmét a tudományos elemzésre, az elvi, politikai irányítás erő­sítésére és arra kell fordítani, hogy a helyesen kidolgozott* politika megvaló­sítására szervezze és mozgósítsa a töme­geket. A párt munkáiéban minden szin­ten kapjon erőteljesebb szerepet a poli­tika végrehajtásának biztosítása és ellen­őrzése. Határozott igény, hogy növekedjék az állami szervek és a tömegszervezetek sze­repe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában. A legutóbbi években erősödtek az ál­lamhatalom és az államigazgatás szervei, s ezek mentesíteni tudják a pártot olyan operatív jellegű gazdasági, kulturális és egyéb feladatoktól, amelyek a háború, az ellenforradalom utáni időkben szükség- szerűek voltak, de elvonták ereje egy ré­szét a tudományos elemző, elvi politikai iránvító munkától. Időszerű változtatni azon a gyakorla­ton, hogy azonos gazdasági és kulturális kérdésekkel párhuzamosan és lényegében azonos módon foglalkozzanak a párt- és az állami, szakigazgatási szervek. A fel­adatok helyes megosztása erősíti a párt irányító tevékenységét, növeli az állam- hatalmi és államigazgatási szervek ön­állóságát és felelősségét. Küzdeni kell a tömegek Igényeivel szembeni közönyből, a lélektelenségből és a rossz szervezésből származó bürokrácia ellen. 34. Pártunk a szocializmus felépítését az egész társadalom ügyének tekinti. Társadalmi fejlődésünk, a szocialista épí­tés mindennapi feladatainak végrehajtása fokozott mértékben igényli a dolgozó tö­megek sokoldalú, aki ív közösségi tevé­kenységét. Ezért a párt nagy figyelmet fordít a dolgozó tömegeket tömörítő szer­vezetek és mozgalmak, különösen a szak- szervezetek és a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront, a nő- mozgalom munkájára, és úgy véli, hogy növelni kell a tömegszervezetek és moz­galmak önállóságát is. A tömegszerveze- tek magasabb fokú önállósága azt. is je­lenti. hogy ebben a viszonylatban is meg­szűnik a pártszervezetek mindennapos operatív gyámkodása és a párhuzamosság. A szakszervezetek, mint a demokrácia fontos szervei alkalmasak arra, hogy szé­les dolgozó tömegeket vonjanak be gz őket érintő legfontosabb döntések meg­hozatalába. A bérből és fizetésből élők azt várják a szakszervezetektől, hogy tegye­nek nagyobb erőfeszítéseket igényeik ki­elégítésére és őrizzék törvényben bizto­sított jogaikat. A tömegszervezeteknek és mozgalmak­nak a szocialista építőmunka feladatainak megoldásában önállóbban, bátrabban kell kezdeményezniük. Segítsék a nártot a társadalmi, gazdasági és kulturális éle­tünkben keletkezett ellentmondások fel­tárásában és feloldásában, vegyenek részt a párt politikájának alakításában a dol­gozók körében összegyűjtött tapasztala­tok és igénvek tolmácsolásával és azok helves képviseletével. A tömegszervezetek szervezeti önálló­ságát elősegíti annak az elvnek a követ­kezetes valóra váltása, bogy a párthatá­rozatok csak a párttagságra és a KISZ szervezeteire vonatkoznak. A párt a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták útién is erősíti kapcsolatait a tömegekkel. Ezért szorgalmazni kell hogy minél több párttag folytasson aktív tevékenységet a tömegszervezetekben és mozgalmakban. A párttagoknak ezt a tevékenységét a Párt a pártmunka szer­ves részének, más pártmunkával egvenlő értékűnek ismeri el. Az itt dolgozó kom­munisták. különösen a vezető beosztá­súak,. felelősek azért, hogy szervezetük taglal a párt politikáiénak szellemében, ■ttk megvalósításában immkálkodtanak. 35. A népgazdaságban elért eredmé­nyeink a pártszervek és a pártszerveze­tek tevékeny közreműködésével születtek. A párt vezető szerepe a gazdaság terü­letén a politikai irányításban, a koordi- nálásban, az erők összefogásában, mozgó­sításában és az ellenőrzésben nyilvánul meg. A központi vezető szervek feladata elsősorban a gazdaságpolitikai irányelvek és célkitűzések kidolgozása és megvaló­sításának biztosítása. Az alsóbb pártszer­vezetek munkájának súlypontja a központi irányelvek megvalósulásának, a helyi problémák megoldásának elősegítése, anélkül azonban, hogy átvennék a gazda­sági szervek közvetlen vezetését. A pártszervek és a pártszervezetek el­lenőrző tevékenysége elsősorban a gaz­dasági egység összmunkájának vizsgála­tára irányul. Nagy gondot kell fordíta­nunk a dolgozók véleményének, javas­latainak összegyűjtésére és elemzésére. A pártmunka erősítse a gazdasági veze­tés önállóságát, egyszemélyi felelősségét, mellőzze az aprólékos beavatkozást a gaz­daság gyakorlati irányításába. A párt gazdaságpolitikai céljainak meg­valósítása nagymértékben függ a gazda­sági vezetők, káderek munkájától. A párt­szerveknek és pártszervezeteknek aktív, kezdeményező szerepet kell vállalniuk a gazdasági vezetők kiválasztásában, neve­lésében, munkájuk segítésében, szükség esetén a gyengének mutatkozók lecseré­lésében. Következetesen érvényt kell sze­rezni annak az elvnek, hogy a funkciók bizonyos körében mind a kinevezésnél, mind a leváltásnál az illetékes pártszerv jóváhagyását, illetve véleményét kell kérni. A vállalatok önállóságának ás felelős­ségének növelése szükségképpen együtt jár a pártszervezetek önállóságának és felelős­ségének növekedésével. Az új gazdasági mechanizmus kedvező feltételeket teremt a szocialista demokrácia érvényesüléséhez az üzemekben, s ily módon szélesebb te­ret nyit a pártszervezetek politikai tevé­kenységének. 36. A VIII. kongresszus óta fejlődött a párt ideológiai munkája, segítette a szo­cializmus építésében a párt előtt álló fel­adatok megoldását, a szocialista tudatfor­málást. A Központi Bizottság által elfogadott ideológiai irányelvek hosszabb időre meg­szabták a párt ideológiai tevékenységének irányát. Hatásuk már érezhető: ráirányí­tották a figyelmet a politikai-eszmei mun­kára, segítették leküzdeni a gazdasági szer­vező feladatok elválasztását a politikai munkától, azt a prakticista szemléletet, amely helyenként a pártélet és a párttag­ság aktivitásának csökkenésére vezetett. Ideológiai munkánk fejlődése mégsem mondható kielégítőnek. A párt gyakorlati tapasztalatainak elem­zése és általánosítása az elméleti mun­kának még eddig eléggé ki nem használt nagy erőforrása és ösztönzője. Az elmúlt években széles körben foly­tak alkotó viták a párt politikájának tala­ján. Ezek nagy segítséget adtak a helyes álláspont kialakításához, az eszmei egység erősítéséhez. A viták és a nézetek kifejté­sének szabad légköre a párt egészséges belső életének, a pártegység további szi­lárdításának fontos követelménye. Az élet által felvetett kérdésekre adott helyes vá­lasz hatékony fegyvert ad a különböző el­lenséges, antimarxista nézetek elleni harc­hoz, a harcosabb propagandamunkához. A nemzetközi kommunista mozgalom vitái, a világpolitika feszültségei és a gazdasági építőmunkánkban időnként elkerülhetet­lenül jelentkező nehézségek újra meg újra aktivizálják a párt politikai irányvonalától eltérő jobboldali, revizionista, szektás, dog­matikus nézetek képviselőit is. A leg­utóbbi 10 év tapasztalata tanúsítja: az elhajlások és torzítások leküzdése a párt eszmei és cselekvési egységének, a párt politikája hatékonyabb érvényesülésének, az eredményes építőmunkának elengedhe­tetlen feltétele. Határozottabb fellépés szükséges a pár­ton belül — s egész társadalmi életünk­ben — a kispolgári erkölcs, szemlélet élet­mód 'megnyilvánulása, a szerénytelenség, az anjmgiasság. a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, az erkölcstelen életmód el­len. A párt és a kommunisták efkölcsi tisztaságának védelme minden párttag kötelessége. A következő időszakban fokozott szere­pet kap az a követelmény, hogy a külön­böző beosztásban dolgozó gazdasági veze­tők magas fokú politikai fejlettséggel együtt megfelelő közgazdasági ismereteket is sajátítsanak el. Széleskörű és eleven gazdaságpolitikai propagandamunkára van szükség, amely kellő információt nyújt a gazdasági élet menetéről, a jelenségek mélyebb összefüggéséről, fontos és közér­dekű kérdésekről. A legutóbbi négy esztendőben sokat fej­lődött a pártszervezetek propaganda- és agitációs tevékenysége, a sajtó, a televízió és a rádió munkája. A jelenlegi bonyo­lult helyzet a pártszervezetektől és a kom­munistáktól több politizálást, erőteljesebb politikai tevékenységet követel meg. Ezt mozdítsa elő a pártpropaganda azzal, hogy hatékonyabban segíti a párt előtt álló po­litikai feladatok megértését Az agitáció és a sajtó legyen meggyő­zőbb, elevenebb, ötletesebb eszméink és politikánk hirdetésében, aktívabb az impe­rialista fellazítást propaganda visszaveré­sében. Minden kommunistától meg kell követelni, hogy képviselje és hirdesse a párt politikáját a tömegek között, vegye ki részét az agitációs felvilágosító tevé­kenységből A sajtó, a rádió és a televízió világné­zetileg tisztultabb lett és politikai állás- foglalása egyértelműbb. Ennek ellenére időnként találkozunk ideológiai bizonyta­lansággal, a polgári és kispolgári életfelfo­gásnak, erkölcsnek, ízlésnek tett enged­ményekkel, a kapitalista társadalommal szembeni kritikátlansággal is. Ezért az e területen dolgozó kommunisták törekedje­nek arra, hogy a sajtó világnézeti és po­litikai állásfoglalása még tisztább és egy­értelműbb legyen, kerüljön még közelebb a dolgozó tömegek életéhez, problémáihoz. 37. A káderek kiválasztásának és neve­lésének a Vili. kongresszuson megerősí­tett alapelvei helyesnek bizonyultak. En­nek tudható be, hogy az azóta vezető be­osztásba került káderek nagy többségé megállta a helyét. Nőtt a káderek elmé­leti felkészültsége, vezetői képessége, a tömegek iránti figyelmessége. A káderek megítélésének alapja tovább­ra is politikai megbízhatóság, a képzett­ség, a szakmai felkészültség, a végzett munka és magatartás legyen. Helytelen mechanikusan szembeállítani a politikai rátermettséget és a szakmai felkészültsé­get. Következetesebben kell fellépni a ká­dermunka elveit sértő szemlélettel és gya­korlattal szemben, amely gyakran a poli­tikai felkészültség lebecsülésében, a szak­mai hozzáértés és az iskolai végzettség egyoldalú előtérbehelyezésében fejeződik ki, de helyenként ennek ellenkezőjét is tapasztaljuk. Bár némi haladást értünk el, továbbra is törekednünk kell arra, hogy az egész társadalom életében növekedjék a nők és az ifjúság szerepe. Fordítsunk nagyobb gondot a nők funkcióba állítására. A ta­pasztalt káderek mellett bátrabban lép­tessük elő a szocialista szemléletű, fel­készült, a párt politikáját értő, s annak megvalósításáért küzdeni kész fiatalokat. 38. A VIII. kongresszus óta újabb tagok­kal gyarapodott a párt,, növekedett a tag­ság eszmei-politikai felkészültsége. Rend­szeresebbé vált a szervezeti élet, érvénye­sülnek a pártélet lenini normái. Továbbra is törekednünk kell arra, hogy a pártélet­ből kiküszöböljük a formális elemeket az „üresjáratokat”. A párttagság létszáma a VIII. kongresz- szus óta 73 000-rel nőtt. A párt ereje nem­csak tagjai számától, hanem politikájának hatékonyságától, a kommunisták öntuda­tának fokától és munkájuktól függ. Ezért a jövőben sem törekszünk a párt taglét­számának gyors növelésére. Pártunkat nemzetközi tevékenységében a legutóbbi négy évben is a magyar mun­kásosztály, népünk, nemzetünk érdekei, s azzal teljes összhangban a proletár in­ternacionalizmus elvei vezérelték. Ezen az úton kívánunk haladni a következő időszakban is. ' 40. A nemzetközi kommunista mozga­lom korunk legbefolyásosabb politikai ereje. A világ kommunista pártjai mint­egy 50 millió tagot számlálnak. Nincs egyetlen ország sem, ahol a szocializmus, a kommunizmus eszméi ne éreztetnék forradalmasító hatásukat. A 14 szocialista országban a kommu­nista és munkáspártok országaik és né­peik vezetőivé váltak, irányítják a szo­cializmus, illetve a kommunizmus építéséi A fejlett tőkés országok kommunista pártjai folytatják következetes harcukat a monopóliumok ellen, a demokratikus jogokért, a békéért, a szocializmusért. Küzdenek a munkásmozgalom megosz­tottságának felszámolásáért, a munkás- osztály egységéért. A fejlődő országok kommunistái küz­denek a neokolonializmus ellen, azért, hogy országuk gazdaságilag is független­né váljék, s a nem kapitalista útra lépjen 41. A legutóbbi években éles nézetel­térés támadt a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban, a kínai vezetők is­mert dogmatikus politikájukkal megbon­tották a nemzetközi kommunista moz­galom egységét Az egységbontással szemben az utóbbi időben a szocialista országokban és a nemzetközi kommunista mozgalomban erősödtek az egységtörek­vések. Minden kommunista pártnak magának kell kidolgoznia saját politikáját úgy. ahogyan ezt országának történelmi, tár­sadalmi és gazdasági feltételei előírják. Ez a politika a marxizmus—leninizmus elvein kell, hogy alapuljon és csak akkor hatékony, ha egyidejűleg szolgálja az il­lető ország munkásosztályának, dolgozó népének, nemzetének valódi érdekeit és a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály közös, általános érdekeit. Ez lehetséges és szükséges. Ebben van a marxista—leninista elmélet, a világot át­formáló kommunizmus mérhetetlen ere­je, legyőzhetetlensége. Minden népnek maximálisan mozgósí­tania kell erőforrásait a szocialista épí­tésben. Lehetőségeink azonban nem kor­látozódnak a nemzeti erőforrásokra, mert hatalmas előnyök és erőforrások vannak a szocialista országok nemzetközi össze­fogásában is. A tapasztalatok nyomán az akcióé?v­Az elméleti tevékenységben és a gya­korlati pártmunkában egyaránt kutatni kell a pártdemokrácia fejlesztésének útjait, és a centralizmus jobb érvényesülésének módját. A párton belüli demokrácia fej­lődését, különösen a hiányosságok kiküszö­bölésére irányuló építő bírálat kifejtését sokszor fékezi a párttagok vagy funkcio­náriusok egzisztenciális függősége. Meg kell teremtenünk annak a biztosítékait, hogy kritikai fellépés, munkával kapcsola­tos nézeteltérés, egyes kérdések másfajta megítélése miatt ne lehessen senkit hátrá­nyosabb helyzetbe hozni. Pártunkban érvényesül a kollektív ve­zetés elve. A pártmunka hatékonyságát azonban csökkentette az, hogy gyakran elsikkadt az egyszemélyi felelősség. A kol­lektív vezetés és az egyszemélyi felelős­ség a pártmunkának egymást kiegészítő elemei. Ezért a kollektív vezetés elvének további tiszteletben tartása mellett a jö­vőben — különösen a mindennapi párt­munkában a határozatok végrehajtása so­rán — erősíteni kell a személyi felelősség elvét is. A pártban ébren kell tartani a kritikai szellemet Fokozni kell a küzdelmet a gon­dolati restség, az önteltség ellen. Erősíteni kell — különösen a vezetőknél — a tet­tekben kifejezésre jutó készséget a jogos bírálat elfogadására, az önbírálatra. A párttagság véleménynyilvánítása és bírá­lata a párt egészséges belső életének el­engedhetetlen feltétele. 39. Figyelembe véve a pártban és a tár­sadalomban végbement fejlődést, valamint a jövő követelményeit, a kongresszus jóvá­hagyta a szervezeti szabályzatnak a Köz­ponti Bizottság által javasolt módosítását. Ezzel erősödik pártunk összeforrottsága, cselekvőkészsége, még alkalmasabbá válik hivatásának, vezető szerepének betöltésére. A tagjelöltség megszűnik, ugyanakkor növekednek a követelmények a párttag­sággal, a belépni szándékozókkal és az ajánlókkal szemben, a politikai meggyőző­dés, a munkában való helytállás, a szocia­lista erkölcs és az ‘aktív társadalmi tevé­kenység terén. Övjuk a pártot a karrieris­ta és a pártba nem való elemektől. A kongresszus a Központi Bizottság ja­vaslatát elfogadva úgy határoz, hogy az eddigi tagjelölt elvtársak — akik rendes tagokká lesznek — párttagságát a IX. kongresszus idejétől számítsuk. A Revíziós Bizottságok működése meg­szűnik, feladataikat a Központi Ellenőrző Bizottság, illetve a pártbizottságok ve­szik át. Valamennyi pártszervezet jogot kap a területén folyó munka ellenőrzésére és a vezetők beszámoltatására. A fegyveres erőknél működő pártszervezetek jogkörére külön szabályok érvényesek. ség eszméje tért hódít, az egységbontók pedig mindinkább elszigetelődnek. Utat tör magának a felismerés, hogy fő fel­adataink közösek, együttes cselekvést követelnek és megkívánják, hogy min­den nézeteltérést alárendeljünk az impe­rializmus elleni harcnak. Folytatjuk a harcot az összes haladó erők imperializ­mus elleni akcióegysége megteremtéséért. Hasznosnak bizonyulnak a kommunista pártok kétoldalú, többoldalú vagy olyan regionális találkozói, amelyek egy térség égető problémáit vitatják meg. A két- és többoldalú találkozásoknak jelentős szerepük van az együttműködés erősítésében, de ezekkel nem pótolható a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása, amelynek létre­jöttéért a Magyar Szocialista Munkáspárt kész minden erőfeszítésre. 42. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenysége alapjának .a testvérpártok 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozásain kidolgozott fő irányvona­lat tekinti. Mint az 1965 márciusában megtartott moszkvai konzultatív találkozó résztve­vője. teljes mértékben osztja a 19 test­vérpárt ott egyeztetett álláspontját. Pártunk küzdött és küzd a nemzetközi kommunista mozgalom egységének hely- ráállításáért, mindenféle jobboldali op­portunizmus és „baloldali” lcalandorság ellen. Pártunk széles körű, bensőséges kapcsolatokat tart fenn a kommunista és munkáspártok túlnyomó többségével. E pártok képviselőivel folytatott eszme­cseréink hozzájárulnak a nézetek kölcsö­nös megismeréséhez, egymás jobb meg­értéséhez, az együttműködés erősítéséhez. Pártunk jó kapcsolatok kiépítésére tö­rekedett és törekszik a haladó, demokra­tikus pártokkal, mindenekelőtt az afrikai és ázsiai demokratikus pártokkal és fel­szabadító mozgalmakkal, a baloldali szo­cialista pártokkal, valamint az együttmű­ködésre hajlandó szociáldemokrata pár­tokkal. A nemzetközi kommunista mozgalom egységére irányuló tevékenységünket lan­kadatlan erővel folytatjuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX kongresszusa újabb évekre szóló progra­mot javasol a magyar népnek. E prog­ram megvalósításában a kommunisták a jövőben is élen fognak járni odaadás­ban, áldozatkészségben, munkában. Har­coljon, építsen velünk szoros egységben minden hazáját szerető ember! A cél, amely felé eredményesen törünk: népünk, nemzetünk további felemelkedése, ha­zánk felviráffoztatása, békénk biztosítása. VII. Périunkés a nemzetközi munkásmozgalom

Next

/
Thumbnails
Contents