Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

Á Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata }ou össze a termelőszövetkezetek'első or­szágos kongresszusa, tárgyalja meg a ter­melőszövetkezetek működésével és gaz­dálkodásával kapcsolatos főbb kérdéseket, válassza meg az országos termelőszövet­kezeti tanácsot és foglaljon állást a terü­leti termelőszövetkezeti szövetségek lét­rehozásának és működésének kérdésében. A harmadik ötéves tervben nagy erőt fordítunk a közlekedés fejlesztésére, első­sorban a villamos- és Diesel-vontatás rész­arányának növelésére. A lakásépítés meggyorsítására a terv­időszakban 4—5 korszerű házgyár építé­sét tervezzük. 22. A gyorsan fejlődő termelés növekvő anyagszükségletének és a fejlett technika átvételének fedezeteként egyre nagyobb mértékű exportra van szükségünk. A2 iparcikkek exportjának 50 százalékos nö­velését tervezzük. Az export növelésében nagy szerep hárul a vegyiparra, a köny- nyűiparra, a mezőgazdaságra, az élelmi­szeriparra és az alumíniumiparra. Ipari kivitelünkben — alapvetően a KGST-or- szágokkal történő gazdasági együttműkö­dés keretében — változatlanul vezető sze­rep jut a gépiparnak. A korábbinál nagyobb figyelmet fordí­tunk az eddig importforrásokból kielégí­tett igények gazdaságos helyettesítésére hazai termelésből. Ezt a célt szolgálja harmadik ötéves tervünkben a vegyipari, a papíripari és a faipari kapacitások na­gyobb mértékű fejlesztése. 23. A fejlődés okozta új körülmények napirendre tűzték a gazdasági mechaniz­mus reformját. Gazdálkodásunk jelenlegi módszerei már a mai helyzetnek sem fe­lelnek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a terv- gazdálkodás továbbfejlesztése. A jövő­ben a tervszerű központi irányítást nem az úgynevezett tervlebontás módszerével, hanem közgazdasági eszközökkel érvénye­sítjük és a szocialista piac aktív szere­pére építünk, a tervgazdálkodás kereté­ben nagyobb szerepet juttatunk az áru- és pénzviszonyoknak. A reform fő célja, hogy erősítse szo­cialista rendszerünket, segítse a szocia­lista társadalom teljes felépítését, kibon­takoztassa a szocialista tervgazdálkodás előnyeit, lehetővé tegye gazdaságpoliti­kánk következetesebb megvalósítását. A gazdasági reform legfontosabb célki­tűzései: — A népgazdaság dinamikusabb, ki­egyensúlyozottabb fejlődése. — A termelés és a fogyasztás szerke­zetének olyan változása, amely meg­egyezik a népgazdasági szükségle­tekkel és kielégíti azokat. — Ä nemzetközi munkamegosztásba va­ló intenzívebb bekapcsolódás, külke­‘ reskedelmünk gazdaságosságának ja­vulása. — A tudomány és a technika eredmé­nyeinek gyorsabb behatolása a ter­melésbe és fogyasztásba. — A dolgozók tevékeny és hatékony részvétele vállalatuknál a gazdasági folyamatok irányításában és ellen­őrzésében. — Összességében: eredményesebb gaz­dálkodás az életszínvonalemlés to­vábbi bázisainak megteremtéséhez. A reform megvalósítása mélyreható po­litikai folyamat is, amely egész társadal­munkat érinti. A gazdasági döntések de­centralizálása a nagyobb helyi, vállalati önállóság a legfőbb fejtétele a szélesebb üzemi demokráciának. A vállalati ügyek zöme a dolgozók részére áttekinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé válik. A7. egyéni, vállalati és társadalmi érdek jobb összehangolásával a reform jelentő­sen hozzájárul az alkotó munka, a kez­deményezések kibontakoztatásához. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése növeli a munka becsületét. A gazdasági reform a gazdasági veze­tőket a korábbinál nagyobb feladatok elé állítja. Tömegméretekben biztosítja a dol­gozók, a vezetők fejlődését, tágabb teret ad a tehetségek felismeréséhez és haszno­sításukhoz megfelelő munkahelyen. Az új rendszer növeli az állami irá­nyító szervek kötelességeit és felelősségét, erősödik a központi vezetés hatékonysága. Az ötéves terv megvalósításáért, a gazdasá­gi reform bevezetéséért és alkalmazásáért folytatott tevékenység növeli az egész tár­sadalom aktivitását, az alkotó munka jobb kibontakozását. IV. As életszínvonal alakulása 24. A két kongresszus közötti időszakban a népgazdaság fejlődésének megfelelően javultak a lakosság életkörülményei. Lényegében teljessé vált a felnőtt férfi lakosság foglalkoztatottsága. Általánossá vált a társadalombiztosítás, javult a la­káshelyzet. A második ötéves terv idősza­kában 282 000 lakás épült. A munkások és az alkalmazottak, valamint a paraszt­ság egy főre jutó reáljövedelme 1965- ben 18 százalékkal haladta meg az 1960. évit. A reáljövedelem azonban egyenet­lenül az egyes években változóan növe­kedett. Az egy főre jutó jövedelemnöve­kedésnek kisebb részét tette ki a reál­bérek emelkedése, a nagyobb rész a fog­lalkoztatottság és a béren kívüli jöve­delmek — elsősorban a nyugdíj — emel­kedéséből származott. A szocialista állam hatalmas összege­ket költött a társadalmi gondoskodás cél­jaira. Csak nyugdíjak címén 1965-ben 7,7 milliárd forintot fizettek ki, 3 milliárd- dal többet, mint öt évvel ezelőtt. Az életszínvonal emelését szolgáló be­ruházások eredményeként bővült a keres­kedelmi hálózat, javultak a szolgáltatások, fejlődött az iskolahálózat, kórházi helyek ezrei, orvosi rendelők százai létesültek. Népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kultúráltabban él. mint va­laha. Öt év alatt az egy főre jutó fo­gyasztás cukorból 13, húsból 8, vajból 14, tojásból 17, csakoládéból pedig 80 száza­lékkal növekedett. A lakosság iparcikk- vásárlása 25 százalékkal nőtt. Az életmód átalakulását mutatja, hogy a háztartások villamos energia-fogyasz­tása 81 százalékkal, gázfogyasztása 55 szá­zalékkal nőtt. Ma már minden harmadik esoládra jut egy televíziós készülék. 25. Az alapvető gazdaságpolitikai elv­nek megfelelően, a lakosság életszínvo­nala a népgazdaság fejlődésében elért eredmények alapján, a jövőben is rend­szeresen emelkedik. A harmadik ötéves terv időszakában az egy főre jutó reál- jövedelmet 14—16 százalékkal növeljük. Az egy keresőre jutó reálbér 9—10 száza­lékkal emelkedik. Az életszívonal emelésében az eddigi­nél nagyobb szerep jut a reálbérek nö­velésének. Űj gazdálkodási rendszerünk­ben arra törekszünk, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, az átlagosnál többet nyújtó mun­kások és alkalmazottak keresete. Megértek a feltételei annak, hogy bér­rendszerünket tovább javítsuk. A bér- kategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizi­kai, a kvalifikált és a nagyobb felelősség­gel járó munka megbecsülése. A válla­latok dolgozói egyéni és kollektív erő­feszítéssel emeljék a vállalati jövedelme­zőséget, s ehhez az eddiginél jobban kap­csolódjék saját személyi jövedelmük, egy­szersmind meg kell teremtenünk a nö­vekvő és differenciáltabb igenjük kielé­gítésének feltételeit. A társadalmi gondoskodás körébe tar­tozó szociális juttatások — nyugdíj, csa­ládi pótlék, betegbiztosítás, oktatás — rendszerét továbbra Is fenntartjuk és a lehetőségekhez mérten tovább fejlesztjük. 1970-ben a pénzbeni szociális juttatások mintegy 5 milliárd forinttal haladják meg az 1965. évi szintet. A béren kívüli jut­tatások másik részének (üdültetés, üzemi étkezés, stb.) bővítését vagy személyi jö­vedelemmé való átalakítását célszerű a vállalatok hatáskörébe utalni. A lakosság ellátását áruval és szolgál­tatásokkal tovább javítjuk. Előmozdítjuk, hogy a lakosság megtakarításai tovább növekedjenek, elsősorban a beruházás jellegű építőanyagok, a tartós fogyasz­tási cikkek, a fogyasztási javak meg­szerzésére. Tovább kell folytatni a már eddig 170 ezer munkást érintő munkaidő-csök­kentést, 1970 végére az egészségre ártal­mas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő összes munkakörben be kell ve­zetni a munkaidő eddigi mértékű csök­kentését Vállalatonként, üzemenként az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 év végéig fokoza­tosan az összes ipari dolgozó munkaide­jét átlagosan heti 44 órára kell csökken­teni. A kongresszus felkéri a kormányt és a szakszervezeteket, hogy a munkaidő­csökkentés bevezetésének részletes rend­jét szabályozzák. A termelőszövetkezeti tagok családi pót­lékának emelése mellett Í967. január 1- vel új termelőszövetkezeti nyugdíjrend­szert vezetünk be. Az új nyugdíjrendszer alapelvei a bérből élőkével azonosak. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a kö­zös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez iga­zodik. 26. Társadalmunk egyik legnagyobb po­litikai, gazdasági és jóléti problémája a lakáskérdés. 1960-tól 1965-ig a népesség másfél százalékkal, a lakásállomány 8 százalékkal növekedett. A lebontásra ke­rült lakásokat korszerűbbekkel helyettesí­tettük. Csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Különösen jelentős, hogy 1962 óta több lakás épült a városokban, mint a községekben. Mindez azt jelenti, hogy év­tizedekig tartó — ellenkező irányú folya­matot fordítottunk kedvező irányba. Ez a fejlődés még nem tudja kielégíteni a társadalom változatlanul nyomasztó la­kásigényét. Ennek enyhítésére a következő 5 év alatt 300 000 lakást építünk. A lakáshiány fokozatos enyhítéséhez és jövőbeni megszüntetéséhez mindenekelőtt az építőipar termelékenységének és kapa­citásának növelésére van szükség. Az új gazdaságirányítási rendszerben a termelő vállalatok — jövedelmezőségüktől függően — viszonylag jelentős összegeket használ­hatnak fel lakásépítésre. Ezek észszerű fel- használása pótlólagos eszközöket szabadít­hat fel a lakáskérdés megoldására. A párt ismeri népünk lakásgondjait, s legfontosabb feladatai közt tartja számon, hogy gondos gazdasági elemző munkával új tartalékokat tárjon fel és a lakáselosz­tási rendszer Igazságosabbá tételével is minél előbb javítson a legjobban rászo­rulók helyzetén, V. Am ideológiai és kulturális építőmunkáról 27. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában alapvető feladatunk népünk szocialista er­kölcsi és világnézeti egységének megterem­tése, a szocialista világnézetünkkel szem­benálló nézetek leküzdése. A legutóbbi években erősödtek népünk tudatának szocialista jellemvonásai. Ezek­re építve az eddiginél hatékonyabban kell segítenünk a szocialista erkölcs, s ezen belül is a szocialista hazafiság, a munká­hoz való új viszony és a közösségi szel­lem elmélyítését, A szocialista hazafiság fontos szerepet játszik a nemzeti egység megteremtésében, a világnézetileg ma még eltérő felfogás. valló, de az új társadalom célkitűzéseit elfogadó emberek törekvéseinek összefogá­sában. Magában foglal minden igazi érté­ket, melyet évszázadok során a magyar nép teremtett, de nem táplálkozhat kizá­rólag a múlt forrásaiból. Szocialista vív­mányaink joggal tölthetnek el nemzeti büszkeséggel. Több mint 21 éves harc és munka nagyszerű eredménye és a cél, a szocialista magyar nemzet felvirágoztatása adja mai hazatiságunk igazi tartalmát. A szocialista hazafiság szerves része a nemzetköziség, a világ munkásosztályával, kommunista és munkáspártjaival való együttműködés és szolidaritás. Magyaror­szág a proletár internacionalizmus érvé­nyesülése alapján kerül a nemzetközi ha­ladás élvonalába és tudja megvalósítani nemzeti céljait. Elítéljük a nemzeti közömbösséget. Nem értünk egyet a sovinizmus megnyilatkozá­saival, s tartjuk magunkat a marxizmus­nak ahhoz a tanításához, amely szerint minden kommunistának elsősorban saját nemzeti nacionalizmusa ellen kell harcol­nia, s népe körében erősítenie kell a pro­letár nemzetköziség érzését. A szocialista társadalomban a dolgozók növekvő öntudatának és érdekeinek egy­aránt érvényesülniük kelL A munka sze­rinti elosztás elvének tényleges- megvaló­sulása, az anyagi ösztönzés helyes érvé­nyesülése a gondolkozást átformáló nagy nevelő erő. A jó munkával érvényesített egyéni érdektől senkit sem kell óvni, de őrködni kell azon, hogy csak a végzett munka arányában lehessen szert tenni ja­vakra és jogokra. Az anyagi ösztönzés jobb érvényesülése önmagában nem bizto­sítja a munkához való új viszony kialaku­lását. Folytatnunk kell a harcot az anya­giasság, a kapzsiság és az önzés ellen és a jó munka megbecsülését kifejező társadal­mi elismeréssel erősítenünk kell a dolgo­zók szocialista tudatát. A szocialista erkölcs jellemzője a közös­ségi szellem. A közösségi magatartás meg­követeli hogy megszilárduljon az állam- polgári fegyelem és a VIII. kongresszuson megfogalmazott szocialista erkölcsi nor­mák érvényesüljenek a magán- és közélet­ben egyaránt 28. Korunk nagy kérdéseire csak a marxizmus—leninizmus képes tudományos választ adni. Ezt a felismerést igazolja a kommunisták világnézetének egyre növek­vő tekintélye a világ minden részében, s ezt bizonyítják hazai tapasztalataink is. A marxizmus térhódítása nem feledtet­heti, hogy társadalmunkban jelen vannak más ideológiák és eszmei áramlatok is. Ezek közül széles tömegeket befolyásol a kispolgári szemlélet, erkölcs és ízlés, vala­mint a vallásos világnézet. Szűkebb réte­gekben az imperialista propaganda hatá­sára terjednek azok a polgári eszmei áram­latok, amelyek a modern kapitalizmust védelmezik, a világ általános válságának hangulatát sugallják, hitetlenséget kelte­nek, árasztják a pesszimizmus szellemét. A szocialista célokat követő nemzeti egységgel, az egyre erősbödo közösségi szellemmel nem fér össze a polgári-kis­polgári nézetek konzerválása. A nem mar­xista eszmékkel szemben felvilágosító, meggyőző tevékenységet kell kifejtem. Különös türelemmel — az érzelmek meg­sértése nélkül és a tudományok eredmé­nyeire építve folytassuk a nevelő mun­kát a vallásos tömegek körében. A mar­xizmus hatékonyabb terjesztésével és ok­tatásával el kell érni, hogy a munkás- osztály világnézete uralkodó legyen társa­dalmunkban. 29. A VIII. kongresszus óta eltelt négy év alatt újabb lehetőségeket biztosítottunk tudományos életünk fejlődéséhez. A kuta­tásnak jelentős anyagi és szellemi bázisai épültek ki, intézetek többezer kutatóval. Ebben az időszakban a műszaki és mező- gazdasági tudományok segítették iparunk előrehaladását, új agrotechnikai eljárások bevezetését. A természettudományok és a matematika több alapvető ágában kuta­tóink újabb eredményeket értek el, új ku­tatási irányokat fejlesztettek ki és tovább növelték a magyar tudomány nemzetközi hírnevét. A társadalomtudományok köze­lebb kerültek mai életünk problémáihoz és jobban részt vettek az eszmei harcban. Az orvostudomány eredményesen szolgál­ta egészségügyünk fejlesztését A tudomány fejlődését, nagyobb társa­dalmi hatékonyságát akadályozza, hogv nincs meg a szükséges összhang társadal­mi, néogazdasági céljaink és a kutató munka között, s nem fejlődik kielégítő­en az irányítás és a tervezés módszere és gyakorlata. A műszaki és mezőgazdasági kutatást fokozottabb mértékben kell a népgazda­sági tervekben meghatározott célok meg­valósítására összpontosítani. A párt gazdaságpolitikája, a gazdasági mecha­nizmus reformja, a népgazdasági tervek sok közgazdasági, jogi, szociológiai, terve­zéselméleti kérdés feldolgozását követelik meg. Emellett a társadalomtudományok, fejlődésünk elemzésével, a mai helyzet felmérésével, a szocialista építés tör­vényszerűségeinek feltárásával és elmé­leti megalapozásával is elősegíthetik az építő munkát A tudományos és techni­kai forradalomnak jelentős politikai és társadalmi következményei vannak, s e kérdések vizsgálata is aktuális feladat A tudományos kutatómunka fejlesztése igényli a társadalom- és természettudo­mányok ideológiai kérdéseinek tisztázását. 30. Hazánkban a művelődés valóságos népmozgalom lett. Ma minden ötödik állampolgár iskolarendszerű oktatásban vesz részt. A felnövő korosztályoknak há­romnegyede a szakmunkásképző iskolák­ban, illetve középiskolákban tanul to­vább. A VIII. kongresszus után elkezdtük az oktatási reform bevezetését, megterem­tettük a korszerű alapismeretek tanításá­nak, a tudományos világnézeti nevelés­nek alapjait Az oktatási reform végre­hajtása további erőfeszítéseket kíván meg különösen az oktató-nevelő munka tartalmának és módszereinek megjavítá­sában. A társadalom és a népgazdaság szak­emberszükséglete megköveteli, hogy nagy gonddal fejlesszük a szakmunkásképzést, a közép- és felsőfokú szakoktatást A szakközépiskola fokozatos kialakításával, a jelenlegi középiskolai tanulólétszám fenn­tartása mellett biztosítjuk, hogy több fia­tal szerezzen középfokú műszaki szakmai tudást A származás szerinti megkülönböztetés megszüntetésének és az új egyetemi, fő­iskolai felvételi rendszer bevezetésének helyességét az élet igazolta. A munkás- és parasztszülők gyermekeinek arányszá­ma a felsőoktatási intézményekben orszá­gosan nem csökkent s az új rendszer ösz­tönzően hatott a tanulásra A jövőben még gondosabban kell vigyáznunk a fel­vétel követelményeinek: a felkészültség­nek, a tehetségnek, a rátermettségnek és a magatartásnak együttes érvényesítésére. További feladatunk, hogy különösen a pedagógusok közreműködésével segítsük a kétkezi dolgozók gyermekeit akik a szülői házban kevesebb támogatást kap­hatnak tanulásukhoz. Oktatásügyünk központi feladata az ifjúság szocialista emberré nevelése. Pe­dagógusaink egyre jobban megértik és átérzik e feladat fontosságát. Ifjúságunk egészségesen fejlődik, szocialista szelleme erősödik, egy részére azonban hatnak az ellenséges ideológiák, elsősorban azért, mert nem értik fejlődésünk ellentmondá­sait és az építőmunka problémáit Na­gyobb gonddal foglalkozzunk, különösen az egyetemeken, a marxizmus oktatásá­nak korszerűsítésével. Szocialista jövőnk megkívánja, hogy a társadalom fokozot­tabb felelősséget vállaljon az ifjúság ne­veléséért. 31. A kulturális forradalom eredménye­ként tovább nőtt a tömegek érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt Író­ink és művészeink sok értékes, jórészt szocialista szellemű alkotással gazdagítot­ták kultúránkat A művek témái korsze­rűbbek, stílusuk sokszínűbb lett A Vili. kongresszus határozatainak megfelelően támogatunk minden olyan törekvést, amely a valóságot jellemző vo­násaiban ragadja meg, s igyekszik méltó művészi színvonalon kifejezni. A múlt kulturális örökségét gazdagabban és szélesebb körűen ismertettük, megte­remtettük a teljesebb tájékozódás lehető­ségét a külföldi irodalomban és művé­szetben. A kialakult szabadabb légkör­ben viták folytak az irodalom és a mű­vészetek, a szocialista realizmus és a népművelés kérdéseiről. Erősödött és el­méletileg igényesebbé vált a marxista kri­tika. Növeltük a különböző alkotóműhe­lyek, kiadók, színházak, filmstúdióki szerkesztőségek önállóságát. Az irányí­tás fö eszköze az eszmei meggyőzés voit. Az eredmények nem feledtetik el azon­ban, hogy írói—művészi körökben jelent­keznek a szocializmustól idegen irány­zatok, amelyek elszakítják az irodal­mat és a művészetet a társadalomtól, és hangot adnak a társadalom törekvésen ei ellentétes nézeteknek. Ezekkel szembe­állítjuk a pártosság elvét, amely első­sorban azt jelenti, hogy az irodalomnak és a művészetnek tudatosan kell állást foglalnia a jelenkor alapvető kérdései­ben: a szocializmus, a béke, a népek sza­badsága és a haladás mellett. Az irányí­tásnak továbbra is elsősorban politikai, eszmei ráhatásokkal kell élnie és világo­sabban meghatároznia, hogy mit támoga­tunk, mi az, aminek helyet adunk és amit elutasítunk. Támogatásban rsézesítjük a nagy tömegekhez szóló szocialista és egyéb humanista alkotásokat, helyt adunk a politikailag, eszmeileg nem ellenséges törekvéseknek, viszont kirekesztjük kul­turális életünkből a politikailag ellensé­ges, antihumanista vagy a közerkölcsöt sértő megnyilvánulásokat. A pedagógusok és népművelők, tudó­sok, írók és művészek, az egész értelmiség előtt az a feladat áll, hogy szocialista szellemben neveljék népünket, erősítsék eszmei és erkölcsi egységét a marxista világnézet hatékony terjesztésével, a szo­cialista erkölcs normáinak népszerűsíté­sével. Értelmiségünk — alkotó, termelő munkája mellett — elsősorban népnevelő feladatának teljesítésével járulhat hozzá a szocializmus teljes felépítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents