Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-21 / 300. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. december 21, Koszigin Törökországban Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke a török kormány meghívására elutazott Ankarába. Útjára elkísérte Vlagyimir Scserbickij', az ukrán minisztertanács elnöke, Maszimhan Bejszebajev kazahsztáni miniszterelnök Vaszilij Kuznyecov a külügyminiszter első helyettese és Ivan Arhipov a külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának első elnökhelyettese. Az ünnepélyesen feldíszített repülőtéren Szulej- man Demirel miniszterelnök vezetésével a török kormány tagjai és más hivatalos személyiségek, diplomaták, köztük Szmirnov ankarai szovjet nagykövet, valamint a szovjet nagykövetség munkatársai fogadták a vendégeket. Koszigin ellépett a díszszázad sorfala előtt, a zenekar a szovjet és a török himnuszt játszotta. Ezután Demirel miniszterelnök üdvözlő beszéddel' fordult a szovjet kormányfőhöz, kiemelte, hogy a török—szovjet kapcsolatok majdnem fél évszázados történetében most látogat el először szovjet miniszter- elnök Törökországba. — A török kormány és a török nép őszintén óhajtja a Szovjetunióhoz fűződő jószomszédi kapcsolatok fejlődését — folytatta Demirel. Nem kételkedünk abban, hogy ezek a kapcsolatok elősegítik a békét és a nyugalmat térségünkben és világszerte, s hasznosak országaink számára. Koszigin válaszában megköszönte a szívélyes fogadtatást majd így folytatta: — Látogatásunkat a jóakarat és a barátság jellemzi. Azért érkeztünk ide, hogy találkozzunk és eszmecserét folytassunk önnel és a Török Köztársaság más államférfiaival. Szeretnénk megszilárdítani a szovjet— török kapcsolatoknak az utóbbi években történt pozitív alakulását, sőt ahol lehetséges, tovább haladni e kapcsolatok fejlesztésében. Ezután Koszigin Demirel kíséretében szállására, a török külügyminisztérium villájába hajtatott. A feldíszített útvonalakon a török főváros lakosai melegen üdvözölték a szovjet vendégeket. Fontos határozatok az ENSZ-ben A közgyűlés 114 szavazattal elfogadta a Szovjetunió által előterjesztett és a latin-amerikai, afroázsiai országok csoportja által módosításokkal ellátott határozat-tervezetet, amely elítéli az államok belügyeibe való beavatkozás valamennyi formáját. A közgyűlés jóváhagyta a Politikai Bizottságnak a „koreai kérdésben” hozott határozatát, amelynek megvitatását, akárcsak korábban, most is az Egyesült Államok erőszakolta a bizottságra. A közgyűlés 56 szavazattal 36 ellenében, 25 tartózkodással elfogadta 18 afroázsiai ország és Jugoszlávia közös határozati javaslatát, amely azt ajánlja, hogy az ENSZ békefenntartó műveletei kérdésének átfogó vizsgálatával bízzák meg a közgyűlés 5. rendkívüli ülését, legkésőbb 1967. április 30-ig. A közgyűlés ugyancsak hétfőn ugyancsak egyhangúlag jóváhagyta azt a határozatot, amely helyesli a világűr — beleértve a Holdat és más égitesteket — kutatásával és felhasználásával foglalkozó szerződést. Ez a szerződés megállapítja, hogy a Holdat és más égitesteket csupán békés célokra lehet felhasználni. U Thant ENSZ-főtitkár üdvözölte a közgyűlésit a határozat elfogadásával kapcsolatban. Japán űihíséilet kudarca A kozmikus térség kutatásával foglalkozó tokiói űrkutató és aeronautikai intézet csendes-óceáni kísérleti telepéről megkísérelte földkörüli útra felbocsátani a Lambda—42 el- nevzésű műholdat. A kilövés után a rakéta nem tudta bekapcsolni negyedik fokozatát és a feltevések szerint a tengerbe hullott. A japán tudósok első szeptemberben végzett kísérlete sem volt sikeres. imerikai atomtenfíerahltjáró Jaoánban Kedden reggel Sasebo japán kikötőben megjelent egy amerikai atomtengeralattjáró. Sasebo lakosai a jelenlegi „vendéget” ugyanúgy fogadták, mint az előzőeket: a felháborodott tüntetők követelték, hogy az atomtengeralattjáró haladéktalanul hagyja el a japán kikötőt, az Egyesült Államok szüntesse meg vietnami agresszióját és hordja el magát Ázsiából. A tanácstagok és a lakosság kapcsolata ülésezett a Hazafias Hépfront megyei bizottsága Ülésezett kedden a Hazafias Népfront megyei bizottsága. A tanácskozáson részt vett Nádas Erzsébet, a népfront országos tanácsának osztályvezető-helyettese és Vad András, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A népfront bizottság először szervezeti kérdésekről döntött. Gál Gyula megyei elnök ismertette azt a javaslatot, amelyet az országos tanács előzőleg már a megyei elnökség elé terjesztett: Pallai Sándor- nét felmentette a megyei titkári tisztség alól és helyette Oláh Jánost bízta meg e feladattal. A megyei népfront bizottság a javas latot elfogadta, megszavazta Megválasztása után Oláh János javaslatokat terjesztett elő, 1967-es országgyűlési képviselők és tanácstagok választásának előkészítésére. valamint a mozgalom jövő évi programjára. Előterjesztésében a szervezeti feladatok ismertetése mellett többek között ezeket mondta: A párt minden fontos kérdés eldöntésekor kéri a népfront véleményét. Arra törekszik, hogy társadalmunk egysége erősödjék, célt tévesszen az imperialista fellazító taktika minden kísérlete. A párt reális politikája biztosítéka annak, hogy a párttagok és pártonkívüliek összefogása, A jugoszláv belügyminiszter nyilatkozata Milan Miskovics jugoszláv szövetségi belügyminiszter hangoztatta, a tervek szerint körülbelül ötven százalékkal csökkentik az állambiztonsági szolgálat dolgozóinak létszámát A Nin című hetilapnak adott nyilatkozatában kifejtette, a csökkentést mindenekelőtt az indokolja, hogy az állambiztonsági szolgálat nem rendelkezik többé végrehajtó hatalommal. Valójában technikai szolgálatként működik, és tevékenysége arra irányul, hogy megakadályozza a hírszerző ügynökségek, az ellenséges emigráns szervezetek és a belső ellenség titkos tevékenységét. Az állambiztonsági szolgálat tevékenységét nem terjesztheti ki az úgynevezett „antiszociális megnyilvánulások” kivizsgálására. A múltban ugyanis az UDBA ilyen jogcímmel vált a különböző társadalmi megnyilvánulások döntőbírójává. Befejezésül hangsúlyozta, mindez semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy Jugoszláviában „liberális álláspontra” helyezkednek a társadalom- és alkotmányellenes tevékenységgel szemben. Szavak — tettek nélkül Herbert Wehner, a nyugatnémet szociáldemokrata párt egyik vezetője, az új bonni nagykoalíció „össznémetügyi minisztere” füstölgő pipával fogai között belépett a terembe és tömött aktatáskáját letette a Schaumburg-palota minisztertanácsi termének ovális asztalára. Ezzel az aktussal léptek be — a bonni állam történetében először — a szociáldemokraták a hatalomba, s ennyiben szervezetileg kétségkívül teljesen új szakasz kezdődött az NSZK politikájában. Az természetesen már egészen más kérdés, hogy mi lesz a hatalom szervezeti megosztásának politikai következménye! Ebből a szempontból még nem lehet végleges véleményeket alkotni. Az egyetlen támpont az új bonni kormány program- nyilatkozata, amelyet Kiesinger kancellár mondott el a parlamentben. E kormánynyilatkozattal kapcsolatban annyit meg lehet állapítani, hogy tónusa és hangszerelése eltér az Adenauer—Erhard korszakban megszokott hangnemtől. — Egyes külpolitikai részlet- kérdésekben pedig olyan új elemek mutatkoznak a nyilatkozatban, — amelyek néhány árnyalattal reálisabb külpolitikai szemléletre engednek következ- tetnL Az Úi elemek közé tartozik mindenekelőtt, hogy a nagykoalíció kormánya a jelek szerint „életet akar lehelni” a francia—nyugatnémet szerződésbe, mégpedig egy olyan időpontban, amikor Franciaország külpolitikája egy sor kérdésben mind élesebben elhatárolódik Washington irányvonalától. Kiesinger — legalább is szavaival — azt a benvomást igvekezett kelteni, hogy a francia—nyugatnémet viszony felmelegítésének szerepe lehet a Szovjetunióval és az európai népi demokráciákkal fenntartott kapcsolatok megjavításában. Ennek megfelelően a kancellár nagy helyet biztosított nyilatkozatában a szovjet—nyugatnémet viszonynak, s azt is kijelentette, hogy meg akarja javítani kapcsolatát a többi szocialista országgal, beleértve a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ez mindenesetre arra utal: Bonnban végre kezdik megérteni a Hallstein-doktrina további fenntartásának ész- szerűtlenségiét. (Mint ismeretes ez a doktrína megtiltja a diplomáciai kapcsolatokat olyan országokkal, amelyek elismerik a Német Demokratikus Köztársaságot Eddig a Szovjetunió és az NSZK közötti diplomáciai viszony jelentette az egyetlen törést a Hallstein-doktrinán). Ebbe a vonalba tartozik, hogy Kiesinger külön tárgyalta a Lengylországgal és Csehszlovákiával feontar tott kapcsolatok ügyét, miután a nyugatnémet re- vanspolitika követelései elsősorban ezt a kát szocialista országot érintik. Lengyelország viszonylatában Kiesinger halvány és homályos célzásokat tett a megbékélés óhajára —anélkül azonban, hogy kifejezetten elismerte volna az Odera—Neisse határt Csehszlovákiát illetően olyan nyilatkozatot tett, hogy a Hitler által annakidején kierőszakolt müncheni szerződést nem tekintik többé érvényesnek. Ezt a megjegyzést számos nyugatnémet és amerikai lap, mint „nagy vívmányt” üdvözli — ami sokatmondóan jelzi, hogy milyen messziről kellene visszatérnie Bonnak a józanság és a realitások útjára! Az említett Új tényezők, mint látható, csak részletkérdésekben és csak árnyalatokban mutatkoznak. Elmaradt a jelenlegi európai határok — így az NSZK és az NDK közti határ — sérthetetlenségének világos elismerése. Kiesinger továbbra is, mint Németország „egyedüli képviselője” lépett fel a bonn> állam nevében és politikáját továbbra is a Német Demokratikus Köztársaság állami tagadására építi! Ilymódon főkövetkezésként azt lehet levonni, hogy az új kormánynyilatkozat árnyaltabb újrafogalmazása a régi politikának, tehát nem szünteti meg a kormányválságot kirobbantó alapvető okot: Adenauer és Eriiard agresszív külpolitikájának csődjét. A nyugatnémet külpolitika természetesen csak a gyakorlati lépésekben mutathatja meg, hogy menynyire képes kitömi a re- vanspolitika kereteiből. A szociáldemokrata vezetők, akik Brandt és Wehner személyében a külügyminisztériumot. illetve az össznémetügyi minisztériumot kezükben tartják, azt állítják: a kormányba való belépés bizonyos lehetőséget jelent számukra a nyugatnémet külpolitika új, józanabb arculatának megalkotásában. A kormánynyi- liatkozat a felsorolt új elemek ellenére egyelőre nem igazolja ezt a feltételezést: egyetlen igazán lényeges kérdésben sem változtatott az Adenauer—Erhard-kor- szak irányvonalán! Figyelembe kell venni azt is. hogy a kormányprogram parlamenti vitája megmutatta: a nagykoalíción belül jelentős nézeteltérések mutatkoznak külpolitikai kérdésekben. Az NSZK új kormányának külpolitikai irányvonala így belső harcban alakul majd ki! Ennek megfelelően minden illúziótól mentesen, tartózkodóan és csakis a megtett p’akorlati lépések értékelésével kell fogadni a bonni kormány új szavait — amelyek egyelőre nélkülözik az új tetteket.- to együttműködése,’ a nagy célok érdekében érvéi- • ■:-'- jön, erősödjön, olyan légkör alakuljon ki, amely u;n céljaink megvalósításában azok is közreműködnek, akik egyik vagy másik kérdésben még fenntartással élnek vagy éppen vitatkoznak a kommunistákkal. A tanácskozás további részében dr. Magyari József, a Hazafias Népfront megyei alelnöke tett jelentést az országgyűlési képviselők és tanácstagok 4 éves ténykedéséről. A lakosság aktivitására több adatot ismertetett. Többek között azt, hogy 1963-ban a megyében a tanácsok elé kerülő napirendek előkészítésében 757 esetben, 1965- ben viszont már 1285 esetben vettek részt szakemberek. ideiglenesen létrehozott bizottságok. Különösen szép eredményt értek el a társadalmi munkában. 1963-ban 13 millió, 1965-ben pedig 17,5 millió volt a társadalmi munka értéke. Tíz év alatt a megyében 418 ezer ember 66 millió forint értékű társadalmi munkával segítette lakóhelye építését, szépítését. A tanácstagoknak mintegy 90 százaléka tett eleget választói előtt beszámolási kötelezettségének. Az érdeklődés fokozódását mutatja, hogy 1963-ban 46 800, 1965-ben pedig 108 300 választópolgár hallgatta meg a beszámolókat. Az előző évben a tanácsi állandó bizottságok 2102. ugyanakkor 1965-ben 3123 javaslatot terjesztettek a végrehajtó bizottságok elé a lakossággal, a választópolgárokkal egyetértésben. A megye politikai és társadalmi közéletében minden esetben részt kértek és részt vállaltak a megye országgyűlési képviselői is. A beterjesztett jelentés után a résztvevők közül dr. Szele Béla, Bállá lllés- né, Gál Ferenc, Bálint Kálmán, Boda Mihályi Szabó Dániel, Túróczi Fe- rencné, Vad András, Nádas Erzsébet és Fülöp Ferenc szólalt fel. Arra tettek javaslatokat, hogyan dolgozzanak tovább azért, hogy a választások előkészítése egy nagy beszélgetés, tanácskozás legyen a megye lakosságával építő munkánk újabb feladatainak végrehajtásáról. A vietnami agresszió ellen Debrecenben fiatalok tízezrei fáklyás felvonulással tüntettek a vietnami agresszió ellen. A felvonulás után ifjúsági nagygyűlést rendeztek, amelyen részt vett és felszólalt Dlnh Ba Thi a DNFF budapesti állandó képviseletének vezetője. (MTI foto — Szebel- lédy Géza felvétele) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének ülése A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége keddi ülésén jóváhagyta Nyi- kolaj Podgomij elnök tevékenységét legutóbbi ausztriai látogatása során. Podgomij beszámolójában hangoztatta: a bécsi tárgyalások bebizonyították, hogy az osztrák fél nézetei egyes nemzetközi kérdésekben azonosak a Szovjetunió nézeteivel. Ide sorolta az atomsorompó szerződését, a kelet—nyugat közötti feszültség enyhítését és az atomfegyver kísérletek ösz- szes fajtáinak beszüntetését. Wilson visszavonta a Tiger-paktumot Wilson miniszterelnök kedden délután az angol alsóházban bejelentette: a törvénytelen rhodesiai rezsimnek tett eddigi brit rendezési ajánlatok többé nem tekinethetők javaslatnak, miután a Smith-re- zsim a brit kormány javaslatait ismételten és következetesen elutasította. A brit kormányfő szerint Smith szerette volna ugyan elfogadni a Tiger cirkálón kidolgozott egyezményt, „de most már világos, hogy maga Smith úr is szélsőséges fajvédő és fasiszta beállítottságú emberek foA» lya Salisbury ben”.
