Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1$68. december 21, A felelőssé«; növekszik, a formaság csökken SZOLNOK VASUTAS VÁROS A IX. kongresszuson Biszku Béla elvtárs előter­jesztette a Szervezeti Sza­bályzat módosítását, amely a párttagok felvételéről is szólt. Erről mondott véle­ményt Szabadkai Mihály, a járműjavító üzemi párt- bizottságának titkára: — A mi üzemünkben az talált leghamarabb vissz­hangra, hogy ezután párt­tagok felvételét is javasol­hatja az ifjúsági szövetség. Nálunk az utóbbi négy év­ben ugyanis legalább száz tagjelölt felvételét kezde­ményezte a KISZ-bizottság. A módosított Szervezeti Szabályzat úgy határozza meg, hogy ezután az ifjú­sági szervezet tehet a párt- tagfelvételre javaslatot. Ez tovább növeli a KISZ szer­vezetek felelősségét. Ugyan­akkor nagyban megnöveli az ifjúsági szervezetek te­kintélyét, s jó értelemben véve ez nagyon tetszik a fiataloknak. A kiszesek mindenkor örülnek annak, ha párt­tagok dolgoznak a mozga­lomban. Harmincegy éves koromig voltam én is a KISZ tagja. Elfogadom ma is azt az álláspontot, ha az ifjúsági szervezet ajánl va­lakit a pártba, joggal re­mélik tőle, hogy mint párt­tag is közöttük dolgozik valameddig. Helyeslem egyébként, amit a Központi Bizottság a Szervezeti Szabályzatba foglalt. Azt, hogy többévi ismeretség után ajánlhassuk egymást párttagnak. így azt hiszen fölösleges az aggo- galom, amit több kommu­nista felvetett: néhány éve még éppen felemeltük a tagjelöltségi időt, most meg megszüntetjük. Szerintem éppen ez az egyértelmű fe­lelősség ad majd lehetősé­get a következetességre, mert nem lesz „várakozási idő”, egyszerre és nagy körültekintéssel kell dön­KÉPERNYŐJE ELŐTT Vidám vasárnap A Palotai Boris életszagú humorral megírt karcola- taiból válogatott vidám mű­sor — Zsurzs Éva rendezé­sében — ha nem is hozott kirobbanó sikert, kellemes perceket szerzett. Fajsúly­ban némiképp eltérő mű­vek kerültek a képernyő­re, jellegükben azonban jói megegyeztek: életünk egy- egy fonákságát karakíroz- ták az enyhébb iróniától a vaskosabb, már-már bohó­zatszerű megjelenítésig. Van ennek a humornak .sava-borsa. A bevezető „ön­életrajzot” viszont mintha túlságosan is elsózták vol­na. Az író—olvasó találko­zók filléres paródiája rossz ízű kabarészámnak is ósdi mór, még akkor is, ha az írói önirónia búvópatakja itt-ott a felszínre is tör. Az akasztó sem tartozott az est sikerültebb számai közé; a helyzetet éreztem kissé erőszakoltnak. Doni­ján Edit viszont remekbe szabott miniatura-portréját adta az oktalanul és szeszé­lyesen féltékenykedő fele­ségnek. Az írónő kitűnő valóság­ismeretét mutatják a to­vábbi karcolatok, ahol a dráma már nem egyetlen „cémaszálon” lóg, hanem szinte az életből vett hét­köznapi esetek a minimáli­san szükséges írói formá­lással. Nem a lottózó egyez­tető bizottságra gondolok elsősorban, s nem is> az apa és gyerekei között lezajlott „tündéri” jelenetre, sok­kal inkább az Áramszünet­re, valamint a címadó Vi­dám vasárnapra. Az előbbi két alakosko­dásban elzsibbadt ember évek óta tartó- érzelmi „rö­vidzárlatát” tudta felvillan­tani mindössze néhány perc alatt. Ez már nem is ko­média, hanem vérbeli tra­gédia. Hogy gyötrődnek, erőlködnek hasztalan, hogy beszélgessenek, s mint vergődnek a 20 éve tartó közös élet mindennapi köz­helyeiben! A nagyobb lé­legzetű Vidám vasárnap vi­szont bővérű komédia es kegyetlen szatíra az autó­mániáról. Az utolsó társbérlet min­den kellemes velejárójával találkozhattunk. Zsurzs Éva rendezése itt volt iga­zán elemében, éppen úgy a két házaspárt alakító ki­tűnő színész-kvartett. Évfortlnlók Ismét kettőt ünnepelt ezen a héten is a televízió. A Székelyföldről származott kitűnő baritonistát és pél­damutató életű művészt, Palló Imrét — születésének 75. évfordulóján ízlésesen válogatott „Palló-számok­kal” és meleghangú köszön­tővel ünnepelte. Olyan da­lokat és operaáriákat hall­hattunk, melyek szinte összenőttek Palló Imre ne vével és pályájával. És bár ő maga nem nyilatkozott, „műsora” egy küzdelmes, de eredményekben gazdag művészélet első személyű lírai megnyilatkozásként hatott. Éppen így Zelk Zoltán Sirálya. A 60 éves költőt aligha lehetett volna mél­tóbbképpen köszönteni, mint milliókhoz eljuttatni Arany János-i őszinteségű, tiszta lírájú költői „szám­vetését”, költészetünk egyik halhatatlan remekművét. A választás a szerkesztő Su- rányi Ibolyát dicséri, az előadásmód pedig Csernus Marian legjobb pillanatait idézte. Röviden Korántsem szeretném Belphegor babérjait meg­tépázni, hiszen Belphegor megjelent, láttuk és győ­zött. Ma is központi beszéd­téma: ki is ez a Belphe­gor? Hozzáteszem rögtön; kezdetben azonban mintha több szenvedéllyel nyomoz- gattunk volna. A legutóbb vetített har­madik részben a szerelem túlságosan is betolakodott a krimi portájára, s az ese­ménytelen üresjáratok is le- lohasztották érdeklődésűn két. Azt hiszem, túlságosan sokat tudunk már ahhoz, hogy képzeletünk szabad­ján kalandozhassák a talál­gatás „vizein”. Remélem, hamarosan túl leszünk már a nagy, de nem túlságosan izgalmas rejtélyen: ki is volt Bel­phegor. Princ kissé eltűnt a sze­münk elől, helyette Kalá- nyos Vendel került képkö zelbe. Kalányos. akit jó­indulatú parancsnoka Ka­rol fel és tanít meg a betű­vetés tudományára. Kissé érdektelenné vált a tv irodalmi klubjának utolsó vetélkedője. Az iro­dalom rajongói nem sok örömüket lelhették a fá­rasztó monoton kérdezés­ben. Az új év — reméljük — új formát is hoz. V. M lenünk. A felelősség növek­szik, a formaság, az admi­nisztráció viszont csökken, és a mi munkánkban ez is jelentős szempont. Igaz, hogy eddig is azt ajánlotta a pártba a kollek­tíva, akit a legjobban és a legjobbnak ismert. Ebben az üzemben 163 szocialista brigád dolgozik. Itt külön­böző fórumokon csaknem mindent megtanácskoznak mire eldöntik, hogy kire mit bízzanak. A párttagok felvételéért eddig gyakorlatilag az üze­mi párt-vb vállalta a leg­több felelősséget. Beszél­tünk a felvételüket kérők­kel, a vb tagjai ismerked­tek meg a családi és anyagi körülményeikkel, s főleg ezen a fórumon bíráltuk, ha volt rá ok. Itt adtunk mindenkinek „útravalót”. A IX. kongresszuson el­fogadott Szervezeti Szabály­zat tehát jobban kiemeli az ajánlók szerepét, fele­lősségét és ez a helyes. Bárhogy is igyekeztünk ed­dig nem tudtunk minden tagjelöltnek egyéniségének, képességeinek megfelelő pártmegbízatást adni az alapszervezetekben, a párt­csoportokban. Ebből az kö­vetkezett, hogy jogaikkal kezdettől kezdve éltek a párttagok, de kötelezettsé­geik teljesítését csak rész­ben volt módunk számon kérni. Az ajánlókkal e te­kintetben is jobban együtt kell dolgozni az alapszerve­zeteknek és az üzemi párt- bizottságnak is. Van most az üzemben olyan osztályunk, ahol tíz párttag közül egy-két em­ber jár politikai oktatásra. Vannak vidékről bejárók is sokan, akik társadalmi munkával egyáltalán nem kötik magukat az üzemhez. Remélem, hogy az aján­lók felelősségének fokozot­tabb hangsúlyozása az, hogy a Szervezeti Szabály­zat mind a jelentkezőkké!, mind az ajánlókkal szem­ben fokozott követelménye­ket támaszt, a pártmunka további javulásával ;ár. I B. E. III. A csomópont dolgozóinak a szociális és kulturális helyzete, ellátottsága ellent­mondásos. A fűtőháznál ta­Persze ebben a társadal- 1 mi munkásellátási bizott­ságnak, mint szakszervezeti érdekképviseleti szervnek tekintélyes része van. Egy­szerűen nem tűri meg a hanyagságot, megköveteli, hogy ami a dolgozóknak jár, azt adják meg. Már odáig is eljutottak, hogy a menüt két hétre előre egy munkásokból álló kollektí­va állítja össze. Danajka Kálmán a munkásellátási bizottság vezetője. — A fűtőház főnöke mel­lettünk van. Mi felfedjük a mulasztásokat, hibákat, ő pedig kérlelhetetlenül meg­követeli, hogy azok többé Ián a legjobb, mivel az leginkább üzemi feltételek között van. Az öltözők, für­dők ma már megfelelőek, az üzemi étkezés is jó. ne fordulhassanak elő. Na­gyon jó az együttműködés közöttünk — mondta töb­bek között. Tóth Miklós, az szb kul­turális bizottságának ve­zetője. Tájékoztatása sze­rint általános iskolába 19, gimnáziumba 8, technikum­ba 18, egyetemre egy fűtő­házi dolgozó jár. A József Attila úti klubban könyv­tár működik, melynek 431 tagja van, az olvasott köte­tek száma az 1965/66-os népművelési évben 18 ezer volt. öt munkásakadémia működik. Az előadássoro­zat témái a dieselesítéshez, villamosításhoz kötődnek. Hanyagság... A nagyüzemi baromfiállományok rendszeres orvosi ellenőrzésen, oltáson, vérvételezésen esnek át. A gyógyszerellátás is kielégítő. Sőt, ma már szak­emberek hiánya sem akadályozza a gazdaságosabb, jövedelmezőbb termelést. Köztudomású az is, hogy a tápok és egyéb tápszerek rendszeres etetése előnyö­sebb, mint korábban a hagyományos gazdasági abrak­kal történő takarmányozás. Sajnos, mindez nem mond­ható el a háztáji állományokról. A hanyag; ág, lelki ismeretlenség sokkal súlyo­sabb, ha nagyüzemben fordul elő. Kisújszállás körze­tében a baromfiállomány nagyobb része bélférges, ki­sebb része pedig légzőszervi megbetegedésben szenved. A nagyüzem kötelessége lenne, a beteg állományt ke­zeltetni és úgy értékesíteni, a gyógyíthatatlan jószá­gokat pedig kiirtani. Sok t xor az egészségesnek látszó baromfi is hor­doz magában olyan fertőző vírust, vagy baktériumot, amivel egy egész állományt megfertőzhet. Sok nagy­üzem, hogy mentesüljön az anyagi kártól, olykor­olykor tömegével hordja pia era a beteg állatokat. Ilyen esetekben a néhány száz forintnyi anyagi haifeon. olyan súlyos következményekkel is járhat, hogy . évekre megfertőzheti egy-egy körzet egész baromfi-állományát, Móra Lajos baromfitenyésztési szaktanácsadó Harcos a munkásellátási bizottság Udvarias pincérek — Jókedvű szakácsok Rövid kapaszkodó után élünk fel Nagytétényben, a kereskedelmi iskolához. A jövő felszolgálóit, szaká­csait és cukrászait nevelik itt. Megyénkből nyolc fia­tal tanulja ebben az isko­lában a vendéglátás fogá­sait. Fiatalok forgolódnak az asztalok körül. Pincérek. A vendég jobb oldalán állva kínálják az ételt, kanállal és villával ügyesen rakják a köretet, természetesen egykézzel. Beszélnek, kér­deznek, s egy kéremszépen- nel távoznak. — Korsós, valamit elfe­lejtett — szól közbe Nagy István szakoktató. A megszólított gondolko­dik: a tányérokat leraktam, a menühöz való evőeszköz is megvan. Pohár három­féle. Fehér és vörösbornak, meg... Hát persze, villan fel szeme: — Két vörösboros poha­rat tettem, s az egyik he­lyett pezsgőspohár kell — válaszol. — Igen, ez is, de másra gondoltam. Illik ugyanis a vendégnek jóétvágyat kí­vánni. Korsós Sándor megismét­li a felszolgálást. Megtehe­ti, hiszen az asztaloknál csak képzeletbeli vendégek ülnek. Majd meglátjuk, illetve njajd megízleljük főzijüket. A gyakorlati foglalko­zást szabadidő követi. Ebből raboltunk még el néhány percet, hogy gondjaikról beszélgessünk. Itt ismer­kedtünk meg Bíró Ferenc­cel, a mezőtúri szakácsta­nulóval, Sípos Józseffel, akit majd egy év múlva Kunszentmártonban látha­tunk viszont az étteremben, s három cukrásszal, a kunhegyes! Kovrig Árpád­dal, a tiszafüredi Nyíri Ilonával és az öcsödi Pin­tér Károllyal. Már írtak haza A fiúk jobban főznek Jókedv és étvágygerjesztő illat fogad . bennünket a következő tanműhelyben. A szakácsok birodalmába érkezünk. Keverik a már­tást, sütik a húst, készítik a hidegtálat, s van aki a szakács „katekizmust” bön­gészi. Jandrók Endre okta­tó pedig hol itt, hol ott mond néhány szót, tanít, oktat. S amig a pincérek­nél a kimértsége*, a kenet­teljességet, itt a közvetlen­séget tapasztaljuk. — A jó szakács szórakoz­va és jókedvvel főz. Bizo­nyára mindenkinek van személyes tapasztalata, na az asszony otthon mérges, unottan főz, olyan az étel is. így van ez a szakács­csal és főzijével is — mondja az oktató. — Ami a jókedvet illeti, nincs rá panasz, Igaz, a tanulásra sem. Bár ha furcsán hang­zik is, a fiúk azért jobban főznek. A lányok persze tiltakoz­nak. Fazekas Mária is, aki Tiszafüredről került ide. — Majd meglátja, ha egyszer eljön Füredre, hogy mi is tudunk főzni — mondja. Ami igaz, az igaz. Tisza­füredre kellene is egy jó szakács. Főző!<anól és matematika A másik szakács Egyed Mária. Törökszentmiklósi. Neki a „matek” nehéz, de azért megbirkózik vele. Ta­nulmányi átlaga négyes. Az oktató szerint mindkét kislánnyal iól jár az fmsz. Mit mondhatnánk erre? — Jó itt lenni, csak so­kat kell tanulni — mondja Sípos József, s a többiek egyetértőén bólintanak. Arról viszont nem be­szélnek, hogy ha a kétéves gyakorlati idő alatt többet tanultak volna — erre volt lehetőségük —. most köny- nyebb lenne. Ezen változ­tatni persze már nem lehet. Azok számára azonban jó tanulság, akik jövőre ke­rülnek Nagytéténybe. — Van még egy dolog, ami rosszul esik — mond­ják többen is. — A helyi fmsz-tői egyáltalán nem érdeklődnek mit csinálunk, hogy vagyunk. Pedig mi már írtunk is haza. Ehhez nincs mit hozzá­tenni. Igazuk van. Több fi­gyelmet, gondoskodást ér­demelnének ezek a fiatalok. Majnár József Megalakult a Diesel-mo- torvezetők klubja, a fotó­kör. A klubban tv, rádiós lemezjátszó szolgálja a lá­togatók kedvét. Német nyelvtanfolyam haladóknak, kézimunka szakkör, egyéb rendezvények mind-mind a klubban zajló életről val­lanak. A fiatalok viszont távol maradnak, az ifjúsági klub is már múlté, szóval az öre­gek, idősebbek művelődnek, szórakoznak a fűtőház klubjában. Egy pillantás a jövőbe A pályafenntartós ezer dolgozójának munka- és életkörülményei szintén ne­hezek, ebben lényegesen nem térnek el a forgalmia­kétól. Tetézve még azzal* hogy ők ráadásul nehéz fi­zikai munkát végeznek. Ál­talában külszolgálatban ' dolgoznak, szállásuk a la­kókocsi, magukra főznek, családjukhoz hét végén utaznak. A vándorélet az övék, az építőipari munká­sokéhoz mérhető. Kultúrá- lis és szociális ellátottságuk ennek megfelelően alakul. A forgalmi dolgozóknak se kultúrtermük, se fürdő­jük, se öltözőjük, szóval rendkívül mostohák a kö­rülményeik. Még az állan­dó állomási dolgozók kö­zül a helyiek csak élvez­nek valamit a város kultu­rális életéből, hiszen .vala­mivel több a szabadidejük, mint a vidékieknek. Sajnos az utazószemélyzet étkezte­tése lényegében megoldat­lan, bár számukra jutott fürdő, öltöző. A vonatkísérő laktanya már a jövő képét adja kiváló, mondhatni szállodai kényelmet nyújtj Takó Gyula, a személy­zeti és munkaügyi csoport vezetője, szíves útikalau­zom oda is elvitt Pehely­paplan és párna, állandó hideg-meleg víz, tisztaság biztosítja az „átmeneti la­kók” pihenését A rekonstrukció és az utánpótlás Az olvasó felteheti a kér­dést. vajon mi szükség van arra, hogy a csomópont dolgozóinak élet- és mun­kakörülményeit ilyen rész­letesen vizsgáljuk? A vá­lasz alapjában véve egy­szerű: a csomóponti dolgo­zók 80 százalékának átlag- életkora 45—50 év. Után­pótlás viszont nincs. A ki­öregedés veszélye ‘fenye­gető. Gondoljuk csak meg: több mint egymilliárd forintos beruházással megvalósul a pályaudvar rekonstrukció­ja. Körülbelül arra az idő­re fejeződik be ez a ha­talmas munka, amikorra a dolgozók nagyrésze nyugdíj- jogosult lesz, vagy közel áll ahhoz. Anélkül, hogy rész­letekbe bocsátkoznék. le­írom, a rekonstrukció után egy európai viszonylatban korszerű vasúti pályaudva­ra lesz Szolnoknak. Ha nincs utánpótlás, ki veszi át? Meglehet kevesebb em­berre lesz akkor szükség, de a maiaknál sokkal kép­zettebbekre. De kikből, hon­nan kap a vasút? Illetve miért nem „tolakodnak” a fiatalok a vasúthoz — erre igyekeztünk megfelelni. Fontos ügy ez, bár még látszólag sok idő van a felkészülésre, a rekonstruk­ció szakaszonkénti átvéte­lére. Ám mindez kihat már a jelenre is. Ismeretes, hogy megkezdődött a fővo­nalak villamosítása. Amíg ez be nem fejeződik, átme­netileg Diesel-vontatásra térnek át. Kellenek a fia­talok a fűtőháznak. De nincsenek. Pedig jelenleg hatvan Diesel-mozdonyvezető gya­kornokra van szükség, ké­sőbb még többre... (Folytatjuk) Fábián Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents