Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

1966. november 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Á Szolnok megyei pártbizottság beszámolója

kell fordítani az • üzem- és munkaszervezésre, a műszaki színvonalra, a műszaki fejlesztésre, hogy tovább növekedjen a termelékenység az ipar minden ágaza iában. A gazdasági vezetésnek, a pártszervezeteknek erre a kérdésre sokkal nagyobb figyelmet kell a jövőben fordítani.

Az exportról

Exportálható termékeink mennyisége 2,2-szerese volt 1965-ben az 1960. évinek. Az Aprítógépgyár termelésének 75, a Tisza Cipőgyár bőrlábbeli gyártásának mintegy 30, a törökszentmiklósi vágott baromfinak közel 90 százaléka kerül exportra. Miközben néhány üzem — a Hűtőgépgyár, az Aprítógépgyár, a Tiszamenti Vegyiművek, a tanácsi faipar és a szövetkezeti ipar — figyelemre méltó erőfeszítést tesz exportálható termékek gyártására, ma még nem mondható, hogy az ilyen törekvés általános. Vannak helyek, hol egészen egyszerű, könnyen leküzdhető akadályok előtt is megtorpannak. Másutt a munka minőségében, a csomagolásban, a kiszerelésben fordulnak elő olyan mulasztások, amelyek hátráltatják az export növelését.

A külkereskedelem, az exportvállalatok sem nyújtanak megfelelő segítséget az üzemeknek. Lassú az igénylés és a gyártott áruk egy részének átvétele. Ilyen szempontból a legtöbb nehézség a köny- nyűiparban, különösen pedig a cipőgyártásnál és értékesítésnél jelentkezik.

Az exportálható termékek mennyiségének növelése, minőségük javítása iparpolitikánk lényeges alkotó eleme, s azt kell elérni a harmadik ötéves terv időszakában, hogy ez megértésre találjon az üzemi pártszervezetekben és a gazdasági vezetők körében.

Az építésben, az építőipari vállalatok és kisipari szövetkezetek tevékenységében — különösen a beszámolási időszak második felében — figyelemre méltó előrelépés történt, öt év alatt mintegy 4 milliárd forint értékű létesítménnyel gazdagodott a megye. Üj gyárépületek, iskolák, kultúrházak, lakások és mezőgazdasági épületek hirdetik a megyében az építők tevékenységét.

Az összességében eredményes építőtevékenység mellett több figyelmeztető jelenség van a megyében.

Az építkezések nagy többsége elmaradt, korszerűtlen eljárással folyik. Lassú az építőtevékenység gépesítésének üteme. A száz építőmunkásra eső építőipari gép öt év alatt az ÉM vállalatnál 172-ről 283, a tanácsi vállalatoknál 77-ről 109 lóerőre növekedett. Ez alatta van az országos gépi ellátottságnak. A meglévő gépek kihasználási foka is alacsony, mintegy 20—24 százalékot ér el csupán. Csak néhány helyen alakult ki — Tiszamenti Vegyiművek, karcagi- és szolnoki kórház, lakótömbök építése — a korszerű építésszervezés, a gyártó-szerelő jellegű építőipari tevékenység. A különböző vállalati és egyéb építő részlegek felkészültsége és tevékenységi színvonala szinte még mindig kézmű jellegű. Nagylétszámú építőmunkást foglalkoztatnak, de azok ereje, képessége nincs jól hasznosítva.

Továbbra is sok a minőségi kifogás az építés — különösen pedig a szerelőtevékenység — tekintetében.

A termelékenység öt év alatt az építőiparban 20 2 százalékkal növekedett. Ennek a növekedésnek jelentős része a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata utáni időre esik. A viszonylagos lassú növekedés az építőipar általános műszaki helyzetén túl összefügg a szakember-ellátottsággal, a termelés szervezettségével, a párt- és szakszervezeti munka hatékonyságával.

' Az építőipar nem volt képes a megyei építési igények kielégítésére. Évenként mintegy 250 millió forint értékű beruházás maradt el ebből következően. Nem valósult meg a második ötéves terv időszakában a tervezett kapacitás-növelés.

A legutóbbi két évben nagy előrelépés történt az ÉM vállalat egész tevékenységében. Ez az építőiparban dolgozó kommunisták erőfeszítéséből, a vállalat kollektívájának munkájából következett. Helyesnek bizonyult a vezetés személyi megerősítése. Örömünkre szolgál, hogy a vállalat 1965-ben már élüzem szinten dolgozott. Bízunk benne, hogy a kommunisták nem csökkentik erőfeszítéseiket azért, hogy ez a vállalat megfeleljen a harmadik ötéves tervben ráháruló feladatoknak.

Az építőipar feladatai

A harmadik ötéves terv időszakában minden eddiginél nagyobb az építési feladat. Űj gyárépületeket, mintegy 12 ezer lakást, új iskolákat, kultúrházakat kell megépíteni. A feladatok új követelményeket állítanak az építés-szervező és kivitelező szervek és vállalatok elé. Különösen fontos feladat lesz:

— Az építőipari vállalatok és kisipari szövetkezetek korszerű gépekkel való ellátása, a gépi munka arányának és hatékonyságának növelése:

— A vállalati, tsz-közi és tsz építőrészlegek, építőbrigádok építő-tevékenységének továbbfejlesztése, a legszükségesebb gépekkel való felszerelése, a munka hatékonyságának fokozása;

— A minőségi követelmények előtérbe állítása a gazdasági vezetésben, a pártós szakszervezeti munkában;

— Ki kell szélesíteni a korszerű építésszervezési munkát mind az ÉM, mind a tanácsi vállalatoknál és ktsz-eknél;

— További erőfeszítéseket kell tenni a szakmunkásképzés és ellátás érdekében;

— Tovább kell javítani az építőipari munkások szociális ellátását, élet- és munkakörülményeit.

Az ipar és építőipar fejlődése és jelenlegi helyzete alapjában az elképzeléseknek és terveknek megfelelően alakult a megyében. Az 1966. januári intézkedések — az ár- és bérrendezések — az ipari tevékenységre kedvezően hatottak. Az 1966. háromnegyedévi eredmények ezt minden kétséget kizáróan igazolják. A további sikerek alapja a fegyelmezett, célratörő munka, a termelés-szervezés, a kivitelezés és az értékesítés minden ágazatában. A megyei bizottság — sok minden más feladattal együtt — ezt különösen fontosnak tartja.

A beszámolóban az iparnak és építőiparnak csak néhány fontos kérdését említettük. Ezeken túl számos probléma van, amivel az ipari pártszervezetek foglalkoznak, amire a következő években sokszor vissza kell térni:

— Hogyan dolgozzanak a pártszervezetek a gazdasági vezetés új rendszerében?;

— Az üzemek nagyobb gazdasági önállósága közepette hogyan érvényesítik a pártszervezetek a párt irányító tevékenységét?;

— Mi lesz a műszakilag kevésbé fejlett üzemekkel? Hogyan bírják ezek a versenyt az új, korszerű technikával dolgozó üzemekkel? ;

— Hogyan szabályozzák azt, hogy a nagyobb gazdasági önállóság közepette az üzemek, vállalatok kielégítsék a szolgáltatási igényeket?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések égés* sora vetődik fel és igényel választ.

Az ipar vezetőinek nehezebb lesz a feladata, mint eddig volt. Egyidőben és minden körülmények között egymással összhangban érvényesíteni kell a népgazdasági, vállalati és az egyéni érdekeltséget. Ügy irányítani, hogy a közgazdasági szemlélet érvényesüljön, az emberek és az emberekről való gondoskodás,

A beszámolási időszakban folytatódott — az előző időszakhoz képest bizonyos mértékig meggyorsult — a mezőgazda- sági üzemek fejlődése, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek belső rendjének kialakulása, falun a szocialista viszonyok kibontakozása, s mindezekkel együtt emelkedett a termelés színvonala. A fejlődés iránya és üteme megfelel pártunk agrárpolitikájának, s ez a pártszervezetek, állami szervek gyakorlati tevékenységének helyességét is igazolja. Most, amikor a szocialista mezőgazdasági üzemek irányításának rendszerét fokozatosan átalakítjuk, a fejlett szocialista társadalom agrárpolitikai követelményeinek teszünk eleget.

Jelenleg a megye területének 98 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A bruttó termelés — a második ötéves terv időszakában — 22 százalékkal, az államnak eladott termékek mennyisége 37,1 százalékkal növekedett. A növekedés folyamatos volt, az előző esztendő eredményeit évről évre túlhaladtuk. 1965-ben értük el a megye területén az eddigi legmagasabb búzatermést, a holdankénti 13,S métermázsás átlagot.

_A második ötéves terv időszakában búzából 18,9, őszi árpából 13.6, kukoricából 23,6, cukorrépából 31,8, tejből 14, húsból 43, tojásból 65 százalékkal termeltünk többet, mint a megelőző öt esztendőben. A 100 hold szántóra eső áruhús az állami gazdaságokban 1964-ben és 1965-ben meghaladta a 100 métermázsát, ,a termelő- szövetkezetekben az 1960. évi 57 métermázsával szemben 1965-ben 73 métermázsa volt. Ez 28 százalékos előrehaladást jelent. Hat községben — Jászboldogháza, Jászalsószentgyörgv, Csépa, Zagyvarékas, Tiszaföldvár és Jászivány — elérték és túlteljesítették azt, amit 1959-ben pártértekezletünk kitűzött. E községekben 100 hold szántó után 100 métermázsa feletti húsmennyiséget' értékesítettek.

A mezőgazdasági termelés növekedése összefügg a szocialista viszonyok erősödésével. a földek nagyüzemi művelésével, a gépesítés előrehaladásával, a vegyszerek, műtrágyák széleskörű alkalmazásával, az öntözés fejlesztésével és mindezeken túl a parasztság politikai, szakmai tudásának gyarapodásával.

Az ötéves terv időszakában a következők valósultak meg:

társadalmunk demokratizmusa is tovább fejlődjön.

A közlekedésről

A vasúti és közúti szállítás az ötéves terv időszakában megfelelt a ráháruló feladatoknak. A személy- és áruszállítási . igényeket általában időben és megfelelő színvonalon kielégítette. A személy- és áruszállításban a vasútnál, és az autóközlekedésnél egyaránt felelősségteljes munka volt tapasztalható, ami a pártszervezetek és kommunisták lelkes munkáját, a dolgozók politikai fejlődését bizonyítja.

A vasút területén nagyarányú műszaki fejlesztés kezdődött, amiben jelentősnek tartjuk a fő vonalakon a vágányfelújítást, a hegesztett vágánykötést, a kettős sínpár kiépítését, a Diesel-mozdonyok beállítását, a korszerű biztosító berendezése« felszerelését és még sok más intézkedést.

A vasúti forgalom szempontjából nagy jelentőségű a szolnoki állomás rekonstrukciójának elkezdése. A mintegy másfél milliárd forint értékű beruházással a szolnoki állomás az ország egyik legkorszerűbb vasúti áteresztő pontja lesz. A rekonstrukción dolgozó műszakiak, mély- és vasútépítő munkások elismerésre méltó tevékenységet fejtenek ki, aminek eredménye, hogy időarányosan tervüket teljesítik. A pártirányításnak és a gazdasági vezetésnek egyaránt fel kell készülni arra, hogy ez a nagyjelentőségű beruházás a tervezett időre elkészüljön.

Az autóközlekedés 1960-ban 2,1 millió, 1965-ben pedig három és fél millió tonna árut szállított a megyében. Szállítási tevékenysége tehát mintegy 80 százalékkal növekedett. Nehézséget okoz, hogy nincs megfelelő utánpótlás alkatrészből és főleg gumiabroncsból.

A megyei szállítási bizottság létrehozásával elértük, hogy a szállító vállalatok eszközei mellett célszerűen felhasználhattuk azt a mintegy négy és félezer szállító járművet, ami vállalati és szövetkezeti tulajdonban van.

Az új ötéves tervben tovább fejlődik a megye vasúthálózata, közúti szállítása, s nem utolsósorban úthálózata. A vasútállomás rekonstrukcióján túl, megtörténik a Budapest—Szolnok—Záhony útvonal villamosítása. Tovább növekszik a nagyteljesítményű Diesel-mozdonyok aránya, kialakítják a körzeti rakodó-pályaudvarokat, s mindezek új követelményeket állítanak a közlekedési-, szállítási szervek és vállalatok, az ott működő pártszervezetek, s nem utolsósorban a szállíttatók elé.

— 112 500 hold talajjavítás történt a megyében, amiből 40 ezer holdat tett ki cl digózás*

— További 44 700 holdra terjesztettük ki az öntözést, s ezzel az öntözhető terület elérte a 100 000 holdat;

— Megépült 4177 tehén, 1465 növendékmarha, több mint 10 ezer koca, 56 ezer hízósertés és közel 26 ezer juh elhelyezését biztosító stabil férőhely;

— Az erőgépek száma 3863-ról 4907-re, az egy traktor által képviselt traktoregység 1,25-ről 1,53-ra növekedett. Az univerzális gépek száma 68 százalékkal nőtt. Az erőgépek mennyiségi növekedésével

egyidejűleg előreléptünk a termelési folyamatok és a szállítás további gépesítésében ;

— A műtrágya felhasználás 1965-ben a tsz-ekben 148, az állami gazdaságokban 210 kilogramm volt holdanként. 1961-ben 168 ezer, 1965-ben 526 ezer hold területen végeztek az üzemek vegyszeres növényvédelmi munkát;

— Az állami gazdaságokban egy dolgozóra 23—25, a termelőszövetkezetekben — ahol sokkal elmaradottabb helyzetből indultak 4 évvel ezelőtt — mintegy 78 százalékkal növekedett az egy dolgozó tagra eső bruttó bevétel.

Ezek együttesen előrehaladást mutatnak, amiben a falusi kommunisták, állami gazdaságok, gépjavító állomások dolgozói, szövetkezeti gazdák szorgalmas munkája, erőfeszítése jut kifejezésre.

Az állami gazdaságokról

A 13 állami gazdaság állóeszköz értéke öt év alatt 751 millióról 1 milliárd 350 millióra — 80 százalékkal —, forgóeszköz értékük 20 százalékkal, a vállalati eredmény összege 69 százalékkal növekedett. Az állami gazdaságok nagy mennyiségben adnak vetőmagot, tenyészállatot társgazdaságoknak és szövetkezeteknek, s a megye összterületének mintegy 14 százalékát kitevő területükről a felvásárolt áru mennyiségének több mint 20 százalékát biztosítják.

Elismerően szólhatunk az állami gazdaságokról, a bennük dolgozó kommunisták, szakemberek, gépészek, állattenyésztők, növénytermelők munkájáról. Van azonban néhány jelenség, amire fel kell figyelni. Ilyenek:

— Lényeges szintkülönbségek alakultak ki a gazdaságok között. Ezek a különbségek nem csökkentek az utóbbi években sem;

— Évről évre nehezebb a munkaerőbiztosítás, különösen az őszi betakarítás időszakában;

— A bérezés rendszere nem tudja azt az anyagi ösztönzést biztosítani az állami gazdasági dolgozóknak, ami a növekvő feladatokhoz szükséges. Tökéletesítése, továbbfejlesztése feltétlen indokolt;

— Lassult az állattenyésztési ágazatok fejlődése. Különösen vonatkozik ez a tejtermelésre;

— A munka- és egészségvédelem, a szociális gondoskodás, az élet- és munka- körülmények fejlődése az előrehaladás ellenére is elmaradt a követelményektől.

A harmadik ötéves terv időszakában további erőfeszítéseket kell tenni az elmaradottabb gazdaságok fejlesztése érdé* kében. Fel kell mérni az állattenyésztés további fejlesztését, el kell hárítani ennek akadályát. Biztosítani kell, hogy az a hatalmas beruházás, ami a gazdaságokban történt, a jelenleginél jobban hasznosuljon. A mezőgazdaság irányításának átalakításával az állami gazdaságoknak továbbra is megmarad a példamutató, minőségi vetőmaggal, tenyészállattal ellátó szerepe. A pártszervezeteknek, a gazdaságvezetésnek fel kell erre készülni. A gazdaságok nagyobb önállósága — terveik kialakításában, áruik értékesítésében — nem öncélú lépés. A nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel jár és több terméket kell, hogy eredményezzen a népgazdaság számára.

Folytatódott a termelőszövetkezeti gazdaságok megszilárdulása

A termelőszövetkezeti gazdálkodásban egyik szembetűnő változás a gazdaságok számának csökkenése, az üzemnagyság növekedése. 1959-ben 337 termelőszövetkezet volt a megyében. Számuk az 1962-es pártértekezlet idejére 182-re csökkent. Jelenleg 137 termelőszövetkezet van a megyében. Területük 677 312 katasztrális hold. Az üzemnagyság közel ötezer hold. Ez az üzemnagyság előre kidolgozott tervek szerint alakult ki, tudatos, megfontolt munka eredménye. Az egyesülések a szövetkezeti tagok egyetértésével történtek. Jelentőségük abban is van, hogy jobb és arányosabb feltételek alakultak ki a gazdálkodáshoz. Csökkentették a feltűnően rossz adottságokkal rendelkező szövetkezetek számát, s így az általános előrehaladást segítették elő. Az egyesítések gyakorlatilag lezárultak. A kialakult üzemnagyság a szocialista gazdálkodás további fejlesztését biztosítani tudja.

A tsz-ek közös vagyona az 1960. évi 2136 millió forintról 1965 végére 4149 millió forintra — vagyis 93 százalékkal — növekedett. A tiszta vagyon 831 millióról 2415 millió forintra emelkedett. A szövetkezetek — az állam sokirányú támogatásával _ anyagilag megerősödtek és nagy gazdasági erőt képviselnek. A megye parasztsága a történelem során soha nem rendelkezett az anyagi javak ilyen hatalmas mennyiségével.

A szövetkezeti családok gazdasági helyzete öt év alatt tovább javult. A gazdaságok részesedési alapja az 1960. évi 572,5 millióról 1965-re 773,7 millióra, az egy dolgozó tagra eső részesedés 10 894 forintról 15 592 forintra emelkedett. Ez a jövedelemnövekedés arányban áll a kialakított tervekkel, elképzelésekkel. Szívéből örülünk, hogy a szövetkezeti parasztság megtalálta számítását a szövetkezeti gazdaságokban, útja felfelé ível, ami a falu egész társadalmi, politikai és kulturális életére kedvezően hat.

A tervidőszakban kialakult a szövetkezeti jövedelemelosztásnak olyan rendje, ami az előzőnél jobb anyagi ösztönzést biztosít a munkához, 1965-ben a közösből származó jövedelem 26 százaléka prémium és nem munkaegység szerinti részesedés címén került kifizetésre. A jövedelemelosztás kialakult rendje kedvező helyzetet teremtett a szövetkezetekben. Általában fegyelmezett, tervszerű munka folyik a szövetkezetekben. Az anyagi ösztönzés mellett — azzal együtt is, hogy a párt- szervezetek megerősödtek és sikeresen oldják meg feladataikat — az erkölcsi morális ösztönzés fejlesztése bizonyos mértékig elmaradt, amire az elkövetkező időben nagy figyelmet kell fordítani. Még nagyobb szükség van szövetkezeten belül az eszmei, politikai munkára, a kommunisták szervező tevékenységére. Ezt a szövetkezetek irányításának tervezett új1 rendje is igényli.

Az irányítás tervezett módosításával több termék előállítását, magasabb Tj*A mezőgazdasági termelés és felvásárlás alakulása