Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 4, A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottságának beszámolója a Vili. kongresszus óta végzett munkájáról Pártunk IX. kongresszusáig már csak néhány hét van. Ahogy telik az idő, úgy növekszik a figyelem, az érdeklődés és a várakozás a kongresszuson napirendre kerülő kérdések iránt. A közvéleményben a munkások, szövetkezeti gazdák, értel­miségiek — a lakosság nagy többsége — reális várakozása az uralkodó. Ezt fejezi ki a hónapok óta eredményesen folyó kongresszusi munkaverseny, a termel 6- és alkotó munka minden területén ta­pasztalható erőfeszítés és lendület, a vál­lalások teljesítésére, az adott szó bevál­tására való törekvés. Köszöntse pártér- tekezletünk tisztelettel és elvtársi szere­tettel a kongresszusi verseny résztvevőit, a szocialista és szocialista címért küzdő brigádokat, az üzemek, intézmények dol­gozóit, a szövetkezeti gazdákat, értelmi­ségieket. Kívánunk további sikereket a vállalások teljesítéséért, az 1966. évi cél­kitűzésekért folytatott harcukban, a to­vábbiakban a kongresszus határozatainak valóraváltásában. Az egészséges közhangulatban helyen­ként és időnként találhatók más irányú és jellegű vélemények is. A külföldi re­akció — és az itthon élő ellenséges sze­mélyek — most fokozott igyekezettel tö­rekszenek a párt tömegkapcsolatában la­zulást elérni, a párt vezető, irányító te­kintélyét és hitelét rontani. Az átlagosnál nagyobb számban tapasztalhatók ellen­séges nézetek, rémhírek, társadalmunkat, pártunkat támadó és ócsároló kijelen­tések. A párt politikája egyenes, töretlen Meggyőződésünk, hogy a IX. kongresz- szus a szocializmusért harcoló — társa­dalmunk nagy többségét jelentő — dol­gozók várakozásainak, igényeinek meg­felelő«! választ ad társadalmi, gazdasági és politikai életünk időszerű problémái­ra, tárgyalásaival, határozataival pers­pektívát, útmutatást és további bátorí­tást ad a fejlett szocialista társadalom építésére, a termelés bővítésére, a szocia­lista kultúra további fejlesztésére, szocia­lista hazánk erősítésére. Az ellenséges elemek pedig ismét látni és tapasztalni fogják, hogy vágyaiktól, reményeiktől mind távolabb kerülnek. A szocialista rendszer győzelme hazánkban végleges. Azok az intézkedések, amelyeket a VIII. kongresszus politikájának talaján a veze­tés és az irányítás tökéletesítésére pár­tunk Központi Bizottsága kidolgozott, rendszerünk szocialista vonásait hivatot­tak — és fogják — erősíteni. Ezeket a kérdéseket azért is időszerű hangsúlyozni, mert e napokban tíz esz­tendeje annak, hogy pártunk és a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány történelmünk nagyon nehéz & kritikus szakaszában — ellenforradalmi támadás közepette — hívta új harcra zászlaja alá b magyar kommunistákat, a szocializmus­hoz hű erőket. A tíz év alatt — amely az ellenforradalom leverése óta eltelt — tár­sadalmi, gazdasági és kulturális életünk­ben hatalmas változások mentek végbe. Leraktuk a szocializmus alapjait, s a leg­utóbbi négy esztendő már a fejlett szo­cialista társadalom felépítéséért, a szo­cialista forradalom győzelmének teljessé tételéért folytatott munka közepette telt el fölöttünk. Hazánkban most mindenütt tisztelettel emlékeznek meg a nehéz na­pok bátor lépéseiről, a kommunisták har­cos kiállásáról, a munkások, parasztok százezreinek és millióinak hősi erőfeszí­téséről. Nem kétséges, hogy a következő években — és évtizedben — újabb si­kereket vívunk ki, most már a fejlett szocialista társadalom építésében. Ebben egyik legfőbb biztosíték pártunk politiká­ja. amely 1956. november 4 óta egyenes és töretlen, amit a magyar munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek el­fogadnak és támogatnak. Továbbra is azon az úton megyünk töretlenül előre, amelyen a tíz esztendő nehéz viharában — az előző idők hibáitól megtisztulva és megszabadulva — vezetett pártunk ben­nünket. Ez jut kifejezésre a Központi Bi­zottság kongresszusi irányelveiben is, amelyet az augusztusi, valamint a vezető­ségválasztó taggyűléseken pártunk tagsá­ga megismert, megvitatott és egyetértés­sel véleményezett. A nemzetközi politikai élet néhány kérdése Pártunk VIII. kongresszusa óta eltelt négy esztendő alatt a nemzetközi politi­kai életben, a nemzetközi munkásmozga­lomban sok figyelemre méltó esemény történt. A két világrendszer közötti küz­delem az 1963. évi enyhülés után feszült­té vált. aminek legfőbb előidézője az im­perializmus agresszív politikája, az Ame­rikai Egyesült Államok Vietnam népe el­len viselt gyarmatosító háborúja. A szo­cialista államok azért küzdenek, hogy ennek az agressziónak véget vessenek, Vietnam hős népét megmentsék a pusz­tulástól. felszámolják a háborús tűzfész­keket. Az amerikai imperializmus foly­tatja az agressziót, annak kiszélesítésével fenyegeti a világot A helyzet feszült és bonyolult, ami fokozott követelményt ál­lít a szocialista országok elé. A szocialista világrendszer nagyrészét kitevő Varsói Szerződés tagállamai magabiztosan — igazságuk és erejük tudatában — segib'k Vietnam népét, készen állnak a szocia­lista tábor védelmére, de nem dőlnek be az imperialista provokációknak. Számo­lunk feszültséggel és az abból következő feladatokkal. További előrehaladás történt a nem­zetközi munkásmozgalomban a kétfrontos harcban. A kínai vezetők szektás és dog­matikus politikája fokozatosan elszigete­lődik. Ma már a kislétszámú szakadár csoportokon kívül csak az albán pártve­zetők támogatják vonalukat. A nagyha­talmi sovinizmus, a szovjetellenesség — és az eddig követett egész politikai vo­nalvezetésük miatt — bonyolult és nehéz helyzet állt elő Kína belső életében, aminek főbb eseményei ismertek a ma­gyar közvélemény előtt. A kínai vezetők politikáját, állásfogla­lását illetően pártunk Központi Bizott­sága kialakította a véleményét és ezt a véleményt pártunk tagsága támogatja. Ez az álláspont megfelel a marxista—le­ninista tanításoknak, a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszk­vai állásfoglalásának. Párttagságunk egy­öntetűen vallja azt, amit Kádár elvtárs az SZKP XXIII. kongresszusán kifej­tett: „—hogy az internacionalizmus pró­baköve volt mindig és ma is a Szovjet­unióhoz való elvi, elvtársi viszony. Szov­jetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem”. A dogmatizmus, a szektásság elleni harc, a revizionizmus és oppurtunizmus elleni küzdelem összes­ségében sikerrel folyt a nemzetközi mun­kásmozgalomban. A két fronton folyó eszmei, ideológiai és politikai harc sikerei mellett nagy elő­rehaladás történt a szocialista építés te­rületén nemzetközi méretekben. A Szov­jetunióban újabb sikerek születtek a kommunizmus építésében. Az SZKP XXIII. kongresszusa új feladatokat szabott meg a gazdasági építőmunka, a kultúra fejlesztése terén, amelynek végrehajtásán a szovjet emberek nagy sikerrel munkál­kodnak. A szocialista országok sikerrel fejlesztik tovább népgazdaságaikat. To­vább szélesedett a KGST keretében a szocialista országok gazdasági együttmű­ködése A szocialista országok pártjai ki­dolgozták és fokozatosan vezetik be a gazdaságirányítás új rendjét Sok vonat­kozásban tovább fejlesztik, új tételekkel gazdagítják a marxista—leninista tanítá­sokat. A szocializmus világméretű előre­haladása — az imperialista agresszió, a nemzetközi munkásmozgalomban folyó vita ellenére — folytatódott, új sikereket hozott, amelyeknek részét. alkotó elemét képezik azok a sikerek, amelyeket ha­zánkban a fejlett szocialista társadalom építésében pártunk vezetésével elértünk. Erről tanúskodnak a második ötéves terv megvalósításáról kiadott értékelések és erről tanúskodik egész társadalmi, gaz­dasági és politikai életünk. Ezért tekint­hetünk bizakodóan a IX. kongresszus helyzetértékelése és a jövő feladatai elé. Az eltelt négy esztendő munkájáról bevezetőben megyei bizottságunk azt jelenti a pártértekezletnek, megyénk kom­munistáinak — a küldöttek útján pedig majd a IX. kongresszusnak —, hogy a párt Szolnok megyei szervezetei, a me­gyében élő kommunisták munkájuk so­rán mindenkor a párt politikájának meg­felelően tevékenykedtek. A VIII. kong­resszuson kialakított célok megvalósítása érdekében a megyében egységes erőfeszí­tés folyt, amelyben a pártszervezeteket, a kommunistákat a pártonkívüliek nagy tömegei támogatták. A négy év alatt a megyében is számottevő sikerek szület­tek. Pártbizottságunk ezekről a sikerek­ről, a kommunisták erőfeszítéseiről, ne­hézségeiről — esetenkénti kudarcairól — a megye gazdasági fejlődéséről, jelenle­gi helyzetéről és a jövő feladatairól a kö­vetkezőket jelenti a pártértekezletnek. L A megye gazdasági fejlődése és jelenlegi helyzete A második ötéves terv célkitűzés« a megyében gyakorlatilag valóra váltak. A terv időszakában a megye területén ösz- szesen 8,2, a szocialista szektor fejleszté­sére mintegy 7 milliárd forint került be­ruházásra. A szocialista szektorban esz­közölt beruházások 34 százaléka ipari. 37 százaléka mezőgazdasági, 17 százaléka kommunális fejlesztési célokat szolgált Ez az összeg az Iparban több mint há­romszorosa, a mezőgazdaságban kétszere­se, a kommunális területen két és félsze­rese az előző öt esztendő beruházási ösz- szegének. Az ipari termelés a terv időszakában 52,7 százalékkal, a munkások létszáma 22,4, a műszakiak létszáma 29,4 százalék­kal, az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés 25 százalékkal növekedett Űj üzemek és üzemrészek épültek fel — mint pél­dául a Tiszamenti Vegyiművek két kén- savgyára, a szuperfoszfát üzem, a jász­berényi Hűtőgépgyár új csarnoka —, s ugyanakkor a régi üzemek kapacitása is tovább bővült Ebben az időszakban ment végbe az ipari üzemek egy részének összevonása, országos és megyei jellegű vállalatok létrehozása. Az átszervezés 17 minisztériumi, 6 tanácsi vállalatot és 21 ktsz-t érintett. Az összevonás eredményes volt, a termelésre kedvezően hatott. A költségtényezőkben azonban ez még csak részben jut kifejezésre. A mezőgazdasági termelés a terv idő­szakában 22 százalékkal, az állami fel­vásárlás 37.1 százalékkal növekedett. Leg­szembetűnőbb a fejlődés a termelőszö­vetkezetek vonatkozásában. Itt tovább folytatódtak az egyesülések, és tovább folytatódott a termelőszövetkezetek meg­szilárdulása. öt év alatt lényeges előre­haladás történt a gazdálkodásban, a gaz­dálkodási színvonal emelésében, és ez­zel együtt a termelőszövetkezetek szocia­lista vonásainak erősítésében. A mező- gazdasági üzemek olyan helyzetben van­nak, hogy képesek azokat a célkitűzése­ket megvalósítani, amelyek a harmadik ötéves tervben rájuk hárulnak. A második ötéves terv időszaka min­den azt megelőző tervciklusnál nagyobb fejlődést hozott a megyében. Ez a fejlő­dés a harmadik ötéves terv időszaká­ban tovább folytatódik. A beruházások értéke túlhaladja a második ötéves terv összegét. Számításba véve a már elért műszaki színvonalat, ezzel a beruházás­sal a termelés, a termelékenység terüle­tén lényegesen nagyobb eredményeket le­het produkálni. A harmadik ötéves terv megyénkre vo­natkozó előirányzatai alapján az átlagos­nál gyorsabban fejlődik a szervetlen vegyipar, a hűtőgép-, a vegyipari gép­gyártás, a lábbeli- és bútorgyártás. Az Élelmiszeriparban szükséges fejlesztés a harmadik ötéves tervben csak részben valósul meg. , A mezőgazdaságban a termelés színvo­nalának fejlesztésével, az új termelési el­járások bevezetésével, talajjavítással, ön­tözéssel, vegyszerek széles körű alkalma­zásával, a termelés egész szakmai irányí­tásának megjavításával kell és lehet elő­relépni, a harmadik ötéves terv előirány­zatait elérni. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereske­delem és az ellátás helyzetéről pártbizott­ságunk a következő részletes jelentést terjeszti a pártértekezlet elé. Az iparfejlődésének jellemzése Az ipar súlya és jelentősége a második ötéves terv időszakában lényegesen növekedett 1960-ban a megye ipara 2 százalékát, 1965-ben pedig 2,7 százalékát adta a népgazdaság összipari termelésé­nek. Egyes cikkek termelésének ütemé­ben az átlagosnál lényegesen nagyobb eredményt értünk éL öt év alatt a hűtő- gépgyártás kétszeresére, a kőolajterme­lés három és félszeresére, a kénsav terme­lés 3,6-szorosára, a földgáztermelés 32- •zeresére növekedett A megye — amely a felszabadulás előtt iparilag elmaradt szinte teljesen agrárjellegű volt — jelentős ipari bázis­sá vált Megyénk ipari üzemei adták 1965-ben a népgazdaság egész háztartási hűtőgép termelését a kénsav 74,1, a szu­perfoszfát 45,7. a bőrcipő 19,5, a kony­habútor 23,9, az alumínium-edény 18.3 százalékát Ezenkívül nagyjelentőségű a vasúti járműjavítás, a mezőgazdasági gép­gyártás és gépjavítás, a cellulóz-, a pa­pír- és cukorgyártás. Az ipar területi elhelyezkedése a me­gyében a termelés szempontjából ked­vező. Az ipari üzemek négy nagyobb bá­zison — Szolnok, Jászberény, Törökszent- miklós és Martfű — helyezkednek eL Ezen ken a helyeken — különösen pedig Szol­nokén — a harmadik ötéves terv idő­szakában további gyors fejlődés megy végbe. Nincs azonban megfelelő ipari bá­zis a mezővárosokban — Karcag Mező­túr, Kisújszállás, Túrkeve — s az ott ma is jelentős munkaerő foglalkoztatott­sága nincs megoldva Ezeknek a városok­nak az ipari fejlesztése komoly politikai kérdés a megyében. Túrkevén a gépjaví­tó állomást január elsejével a KPM át­veszi és kifejleszti az ország egész keleti részét kiszolgáló autójavító bázissá. Ez a város és a környék munkaerőfelhaszna- lásában már komoly előrelépést jelent.' További erőfeszítéseket kell tenni ezek­ben a városokban is az ipar fejlesztéséért. Ezt főleg az élelmiszeripar és a helyiipar bővítése útján lehet elérni. A tanácsi ipar termelése 81, a szövet­kezeti ipar termelése 53,7 százalékkal nőtt a második ötéves terv időszakában. Mind a tanácsi, mind a szövetkezeti üze­mek széles körű — egyben hasznos — gyártó tevékenységet folytatnak. Termé­kük egy része export célokat is szolgál. 1965-ben 86,6 millió forint értékű árut kapott a kereskedelem ezekből az üze­mekből. Ez több mint hétszerese az 1960 évinek. Fejlődött a szolgáltatás is, mely az 1960. évi 260 forint helyett 1965-ben 475 forintot ért el egy lakosra számítva. Szá­mításba véve a műszaki és háztartási gépek, eszközök mennyiségének növeke­dését, az ebből következő igényeket, vál­tozatlanul központi kérdés az iparpoliti­kai tevékenység, a szolgáltatás mennyi­ségének növelése és színvonalának eme­lése. A tanácsi és szövetkezeti iparban még jobban el kell határolni a gyártó és szolgáltató tevékenységet. Az állami és szövetkezeti iparban a második ötéves terv idején a termelés nö­vekedésének 53 százaléka származott a termelékenység növekedéséből, 47 száza­léka pedig létszámfejlesztésből. A megyé­ben tehát az iparfejlesztésben mind az extenzív, mind az intenzív fejlesztés ér­vényesült. Ez a megye helyzetéből követ­kezett A megye ipara lényegében a legutóbbi tíz esztendőben fejlődött ki. A régebbi bázis szűk volt, ezért új üzemek építése, új kapacitás létesítése volt a feltétele az ipar fejlesztésének. Döntően ebből ered, hogy a termelés növekedésének Szolnok megyében kisebb hányada származik a termelékenység emelkedéséből, mint or­szágosan. Ezzel együtt is van egy sor te­rület ahol a termelékenység fejlesztésé­ben a lehetőség nincs kihasználva. A harmadik ötéves terv időszakában — az­zal együtt is, hogy számos új üzem épül, új kapacitás létesül és sok új munkaerő lép a termelésbe, eokkal nagyobb figyelmei

Next

/
Thumbnails
Contents